Készült: 2021.06.18.01:09:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2007.05.30.), 134. felszólalás
Felszólaló Farkas Imre (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:20


Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A területfejlesztési támogatások és a kedvezményezett kistérségek meghatározása rendkívül fontos kérdés, így tehát nagy jelentősége van ennek az országgyűlési határozatnak, amely egy korábbi országgyűlési határozatnak a pontosítását jelenti.

Magáról az országgyűlési határozatnak a szöveges részéről nem kívánok szólni, én úgy gondolom, hogy az a korábbi országgyűlési határozat megfogalmazásainál lényegesen puhább. Gyakorlatilag felvezető mondatok sokaságából áll, lehetőségeket, felsorolásokat tartalmaz, és egyfajta szempontrendszert próbál megadni. Aki ezt vitatja, nagyon könnyen utánanézhet ennek: meg kell számolni az előző, a most hatályos országgyűlési határozatban lévő "kell" kifejezéseknek a számát, és meg kell nézni, hogy milyen kifejezések helyettesítik a mostani, tervezett országgyűlési határozatban ezeket a gondolatokat.

De hogy a tartalmi elemekről beszéljek, úgy gondolom, óriási jelentősége van most a kedvezményezett kistérségek meghatározásának, mert az elmúlt 4-5 év alatt igazi tartalommal lettek ezek a kérdések megtöltve. Ma igenis nagy jelentősége van annak, hogy egy kistérség például a hátrányos vagy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek kategóriájába tartozik. Csak néhány példát emelnék ki erre. Például közvetlen költségvetési támogatáshoz juthatnak a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű kistérségek, tavaly 9 milliárd forintot, az idén 5,8 milliárd forintot kaphattak, és a hátrányos, leghátrányosabb helyzetű települések is számíthatnak támogatásra: a költségvetési törvény körülbelül 3 ezer forint/fő, most már differenciált összegben határozza meg ezeknek a településeknek a támogatását. Vagy speciális pályázatokon vehetnek részt ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, például pályázhatnak azoknak a programoknak a meghatározására, amelyekkel majd az Unióhoz fordulhatnak támogatásért - ez valóban nagyon komoly segítséget jelenthet számukra.

(14.50)

További ilyen segítség lehet, hogy kevesebb saját erőt kell biztosítaniuk különböző fejlesztésekhez, vagy továbbmenve: beruházási és adózási kérdésekben is előnyhöz jutnak azok a vállalkozások, vállalkozók, személyek, akik ilyen hátrányos vagy leghátrányosabb helyzetű kistérségben laknak.

Most ennek a rendszernek a besorolása módosulni fog. Úgy gondolom, hogy ez részben természetes. Lehet ezeket a besorolási mutatókat korszerűsíteni és aktualizálni a mai viszonyok szerint, és ha erre kerül sor, az feltétlenül támogatandó. Azt is el tudom képzelni - és valóban így van -, hogy a többéves támogatás után a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egy része valóban a fejlődés útjára lépett, javultak pozíciói, miként az is előfordulhat, hogy valahány kistérség pedig relatív módon lemaradt a többihez képest, tehát elképzelhető, hogy egy változó mutatókra, mutatószámokra épülő rendszerben is bekövetkeznek olyan változások, hogy egyes kistérségek pozíciója javul vagy csökken. Azt azonban a magam részéről már súlyos hibának tartom, ha a kormányzat, az előterjesztő strukturálisan igyekszik beavatkozni ebbe a körbe, nem pedig a mutatószámrendszeren vagy a normál fejlődéseken keresztül.

Mondok erre a sajnálatos helyzetre is példát. Ilyen például a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számának meghatározása. A jelenlegi országgyűlési határozat és az ezzel összhangban lévő kormányrendeletek 48 leghátrányosabb helyzetű kistérséget számszerűsítenek, nevesítenek. Nézzük, ez az országgyűlési határozat hogyan fogalmazza meg, hogy a jövőben hány ilyen kistérség lesz!

A IV. fejezetben a 6. pontban a következőképpen határozzák meg a számukat: "A hátrányos helyzetű kistérségeken belül azokat a kistérségeket, amelyek komplex mutatója kisebb, mint a legjobb komplex mutató 50 százaléka, leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek kell minősíteni." Tehát egyetlenegy legfejlettebb kistérséghez lesz viszonyítva, hogy hány leghátrányosabb helyzetű kistérség legyen. És mennyi lesz ez? Ezt most senki nem tudja megmondani, kivéve, aki esetleg csinált már ilyen számítást ezekre a mutatókra, az az egy ember vagy valahány ember meg tudja mondani, hogy melyik a legfejlettebb kistérség komplex mutatója, és ahhoz képest hány darab kerül most ebbe a kategóriába besorolásra. Számomra az is kérdés, hogy mondjuk, Budapest lesz-e ez az alap, vagy pedig valamelyik nagy településre, nagyvárosra alapuló kistérség; fogalmam sincs róla.

Úgy gondolom, hogy eleve tisztességtelen egy ilyen rendszert, ilyen mutatót, ilyen szempontrendszert meghatározni egy országgyűlési határozatban, különösen akkor, ha ezek a számítások nekünk mint képviselőknek nem állnak rendelkezésre. Én meg tudom nézni, hogy a jelenlegi szabályozás szerint milyen komplex mutatókkal rendelkeznek kistérségek - és ezt el tudom végezni -, de mivel itt a mutatók változni fognak, ezért ez képviselő számára beazonosíthatatlan, mert ez egy olyan bonyolult számítási technikára alapozott eljárás, amit országgyűlési képviselő elvégezni nem tud.

El tudom képzelni, hogy a kormány azért nem hozott elő ilyen besorolási rendszert, hogy itt a képviselők ne öljék meg egymást, hogy melyik kistérség tartozzon még a leghátrányosabb helyzetű körbe és melyik ne, de én ezt akkor is úgy minősítem, hogy nem megfelelő, mert igenis szükség van arra, hogy az Országgyűlésben dönthessünk erről a kérdésről, és információ alapján dönthessünk róla.

Ugyanis ha a kistérségek között óriási különbség lenne, hogy kik a leghátrányosabb helyzetűek, és ez a mutatószámban kifejeződne, hogy van, akinek 2 lenne a komplex mutatója, van, akinek 3 vagy 4, akkor igen! Akkor nem vitatkoznék! De itt tizedek és századok döntenek egy-egy kistérség besorolásáról, amit lehet, hogy egyetlen mutató módosulása idéz elő, hogy valaki most milliárd forintokhoz juthat-e hozzá a következő időszakban, vagy pedig ilyen címen egyetlen fillérhez sem.

Úgy gondolom, hogy itt változtatásra van szükség. Mi módosító javaslatot nyújtottunk be ebben a körben, és igenis azt kérjük, hogy az országgyűlési határozat konkrétan határozza meg például, hogy a lakosság 15 százalékát tömörítő kistérség tartozzon ebbe a kategóriába, mert akkor az egyértelművé válik, hogy már mennyi ez a kistérség, és ezek száma megítélésünk szerint semmivel sem lehet kevesebb, mint a mostani, tehát a 48 kistérség száma. Különösen akkor, ha látjuk, hogy az Országgyűlés előtt van egy olyan törvénymódosítás, amely növelni fogja a kistérségek számát.

Azt a magam részéről el tudom képzelni, hogy ennél a számnál valamivel kevesebb kistérség kapjon uniós támogatást - tehát nem 48 vagy 50 kistérség, hanem akár 28-30, ahogy azt a kormány tervezi -, de itt is rendkívül fontosnak tartom, hogy az ebből a számból, tehát a 30-40-50 kistérség közötti 15-20 kimaradó kistérség is részesüljön legalább a külön uniós támogatások 50 százalékából. Ez azt jelentené, hogy egyfajta rugalmassággal gondolkozunk.

Ugyancsak szükségesnek tartjuk átnézni a 3. számú mellékletben felvázolt szempontokat, mert hangsúlyozni szeretném: a korszerűségnek hívei vagyunk, de nem vagyunk hívei annak, hogy most is a telefonállomások számával, a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos és más olyan mutatókat soroljunk fel, amelyikről nem hisszük, hogy a mai viszonyok között korszerűnek számítanak, és valós fejlettségbeli különbséget fejeznek ki, ezért kérjük, hogy módosító javaslatainkat fogadják jó szívvel, és támogassák majd.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai