Készült: 2020.09.19.15:37:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2009.10.20.), 2. felszólalás
Felszólaló Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:16


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a kérdéskör, ami a címből is kiviláglik, azt hiszem, megérdemel néhány szót itt a Magyar Országgyűlésben, hiszen a különböző aktorok, különböző politikai szereplők bizony időnként meglepő nyilatkozatokat tudnak tenni, amivel sok esetben inkább csak a közvéleményt borzolják, és kevéssé a megoldásokat ösztönzik. Mindenekelőtt szóljunk egypár szót arról, ami így ősszel és a tél közeledtével nagyon sok családnak feszítő probléma. Ez pedig az, hogy egyre több és több olyan ember van, aki szorult helyzetbe kerül a lakása kapcsán, és ilyenkor azok a híradások, amelyek a médiából áradnak, nagyon sokakban a kilakoltatás veszélyét, annak rémképét hozzák elő.

Természetesen minden egyes ilyen eset számít, minden egyes ember problémája fontos, hiszen neki az a legfontosabb, és joggal számíthat minden egyes ember a társadalom szolidaritására. Ugyanakkor a méltányosság mentén azt is látni kell, hogy mi ennek az egész problémakörnek a mértéke, és én egy pici megnyugvással vettem azt, hogy az elérhető adatok szerint az összes hitelállomány 2 százalékát sem éri el, hála istennek, az a hiteltömeg, amire azt mondjuk, hogy súlyosan problémás. Természetesen az a 2 százalék is nagyon fontos, és a 2 százalék mögött lévő emberek kezét is meg kell fogjuk.

Ugyanakkor el kell ismerjük azt is, hogy ennek az ügynek van egy másik oldala, hiszen nemcsak a hitelfelvevőknek van felelősségük önmaguk sorsáért, hanem bizony a hiteleket nyújtó bankoknak és pénzintézeteknek szintén. Egyébként ki kell jelentsük azt is, hogy a ma ismert családi hitelkatasztrófák mögött nem feltétlenül a banki szféra áll, sokkal inkább a különböző közüzemi szolgáltatók, mint például az áramszolgáltatók vagy akár telefontársaságok azok, amelyek a családokra ezt a nehéz rémképet ráhozzák. Az összes végrehajtás alá került ügyben 10 százalékot sem éri el a banki szféra, az összes többi a szolgáltatóknak "köszönhető". Következésképpen, ha a problémát akarjuk észlelni, akkor nemcsak a bankokra, pénzintézetekre, hanem a szolgáltatókra is kell fokuszálni, hogy vajon helyes-e az a magatartás, amit tanúsítunk.

De vissza a bankokhoz! A bankok felelőssége jóval szerteágazóbb, mint egy egyszerű szolgáltatóé, hiszen továbbra is fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon járhatnak-e csillagászati prémiumok azért, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatók vagy banki vezetők minél több embert vegyenek rá adott esetben kockázatos kölcsönökre. Nyilván nem. Érdekes módon azt már megszoktuk, hogy ha a lakásunkon jelentkezik egy biztosítási ügynök, úgy érezzük, hogy valami szolgáltatást akar ránk tukmálni, valamit el akar nekünk adni, ám ha történetesen egy hitelközvetítő ügynök érkezik, akkor úgy éli meg az ember, hogy most hozott nekünk valamit, miközben éppen hogy a perspektíváinkat határozza meg a beszélgetést követő döntésünk. Úgy gondolom, hogy akkor jövünk ki jól a válságból, akkor teremtünk jó és fenntartható világot, ha bizonyos alapigazságokat, így az extrém jövedelmek tilalmát nemcsak a közszférában, hanem a tágabb értelemben vett közszolgáltatások, köztük a mindennapi pénzügyeink terén működő cégeknél is elvárjuk. E tekintetben egyébként a napokban a Demokratikus Hálózat nevű szervezet egészen figyelemre méltó javaslatokkal és kezdeményezésekkel állt elő.

De, tisztelt elnök úr, nagyon sokat hallunk még egy ügyről, a devizahitelek világáról, és itt azért szeretném elmondani, hogy bizonyos értelemben jó hírekkel is szolgálhatunk, és erről is kell hogy szót váltsunk. Ugye, a forint stabilizálódása ma már szép lassan húzza vissza a havi törlesztőrészleteket azokba a megszokott zónákba, ahol a korábbi években volt. Legalábbis az utolérhető adatok szerint a devizahitelt felvevők mind a mai napig még mindig összességében jobban jártak, mint azok, akik a magasabb kamatozású forinthiteleket vették fel, még akkor is, ha a forintárfolyam kilendülése számukra rendkívül komoly riadalmat okozott. Ezzel együtt helyesek azok a törekvések, amelyek azt mondják, hogy óvakodjunk a devizahitelektől, hiszen ezek roppant kockázatosak. És örömhír az is, hogy az elmúlt hetekben szépen folyamatosan mérséklődtek a banki alapkamatok, ami nyilvánvalóan a forinthiteleket még kedvezőbbé teszi.

Tisztelt Elnök Úr! Ha segíteni akarunk magunkon, ahhoz új intézmények kellenek. Szükségesnek mutatkozik egy olyan alap felállítása, ami korrekt módon képes az ellehetetlenült emberek feje fölött a tetőt mégis megtartani, de egyúttal a hitelek visszafizetését is garantálni, akár oly módon, hogy a korábbi tulajdonos például tartós bérlővé válik. Az ellenőrző intézmények megerősítése részben megtörtént, de még e téren is bőven van feladat. Például furcsa az a jelenség, hogy a hamis kampányokat meglovagolva pont azok fizetési fegyelme romlott leginkább, akiknek erre nem igazán lenne valódi okuk, áttételesen ezzel is nehezítve a ténylegesen megszorultak helyzetét.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai