Készült: 2021.03.04.04:27:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

115. ülésnap (2007.11.28.), 14. felszólalás
Felszólaló Básthy Tamás (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:19


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos és nagy várakozással várt törvénytervezet fekszik az Országgyűlés előtt, hiszen a 2001. évi XCV. törvény módosítása a törvény születése óta rendkívül sok változás következtében vált szükségessé.

Talán kevés olyan terület van, amelyen annyi érdemi és nagyon fontos változás történt, mint a honvédelem területén az elmúlt évtizedben, az elmúlt években, akár a NATO-csatlakozásra gondolunk, akár az uniós csatlakozás időpontjának bizonyos fokú közelségére, akár a sorkatonaság megszüntetésére - ezek mind-mind olyan változások voltak a honvédség és a katonaság életében, amelyek az állományt személy szerint is jelentősen érintették.

Éppen ezért számunkra nagyon pozitív vonása ennek a törvénytervezetnek, hogy elsősorban az emberekről, a katonákról, a hivatásos katonákról, a szerződéses katonákról szól, és azok helyzetének jobbá tétele és előrelátható programozása irányította a törvényt benyújtókat. Összességében első olvasásra tehát jó érzéssel tehette le az olvasó a törvénytervezetet.

Erre valóban árnyékot vetett az, hogy a benyújtással kapcsolatosan elmulasztotta a kormányzat, a minisztérium azt a szükséges és nem csupán gesztusértékű feladatot, hogy ötpárti egyeztetéssel erősítse meg ennek az egyébként összességében jó törvénytervezetnek a későbbi útját és elfogadhatóságát.

Annál is inkább így van ez, mint ahogy itt elhangzott az előttem szólók részéről, mivel egy kétharmados törvénynél ez bizony nemcsak gesztus, hanem annál sokkal fontosabb. De önmagában a gesztus is nagyon lényeges, hogy minél jobban ne csak értsük, ne csak elfogadjuk, hanem talán meg is szeressük azt a törvénytervezetet, amely egy ilyen, az ország számára fontos foglalkozási ág, hivatás érintettjeinek életét teszi könnyebbé.

Az erre irányuló szándék kiderül a törvénytervezetből, és talán megnyugtatja az élethivatásszerűen a katonaságot választó személyeket, annál is inkább, mert ma már nagyon nagy számban lányok és asszonyok, édesanyák is választják ezt a hivatást. Ez a törvénymódosítás megfelelő paragrafusaiban pregnánsan előkerül, és figyelembe veszi az édesanyák, asszonyok ezzel kapcsolatos kötelezettségeit is, amely egy másik és semmivel kevésbé el nem hanyagolható, sőt a legfontosabb hivatást jelenti a katonanők számára.

Összességében az államtitkár asszony és a Keleti képviselő úr által elmondottak egyfajta megnyugtatást is jelentenek arra, hogy feltételezzük, hogy a sürgősség és az időzavar miatt elmulasztott ötpárti egyeztetésre a továbbiakban még sor kerülhet. Kérem, hogy erre valóban figyeljünk oda, ne csak most, hanem a továbbiakban is. Nagyon megkönnyíti egy-egy törvény elfogadhatóságát az, ha közösen, talán nem a nagy nyilvánosság előtt beszélhetünk róla, cserélhetünk róla véleményt, és kiderülhet az, hogy ezek a vélemények bizonyos esetekben nem is annyira távoliak egymástól, mint az a politika harcmezején időnként kiderül, vagy aminek az látszik.

Nagy örömmel olvastam a tervezetben a nyelvvizsgákkal kapcsolatos változtatásokat, amely változtatások az elfogadást és az ezzel kapcsolatos elvárásokat is jelentik, hiszen a magyar katonák munkaterülete, a remélhetőleg békében betöltött munkaterülete ma már nem az ország határai közé, hanem annál sokkal szélesebb körben, európai, sőt világméretekben jelentkezik. Ez bizony nagyon sokoldalú, és elkerülhetetlenül szükségessé teszi a nyelvtudást.

Szintén - a teljességre törekvés nélkül - fontosak a rehabilitációval és az egészségkárosodással kapcsolatos kérdések, amelyek tisztázásra kerülnek ebben a tervezetben.

Jóllehet, az ötpárti egyeztetés elmaradt, a törvénytervezet pozitívumaként kell megemlítenünk azt, hogy érződik belőle, hogy a szakszervezetek, a Honvéd Szakszervezet álláspontja, véleménye számos helyen kapott elismerést, és ez pozitívan hatott az emberközpontú, katonaközpontú tervezetre.

Én remélem, hogy a felmerült, főként talán figyelmetlenségből adódó problémák áthidalhatóak lesznek, és akkor viszonylag nagy támogatást tudhat maga mögött a törvénytervezet, amelyet, tudomásul kell vennünk, minden katona, minden szerződéses, minden hivatásos nő és férfi egyaránt várakozással és figyelemmel követ. Ehhez kívánok a továbbiakban jó munkát.

Köszönöm a figyelmet és a szót. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai