A felszólalás szövege:

Tisztelt Ház! Már napokkal az árhullám érkezése előtt tragikus hírek érkeztek arról, hogy az árvizek Németországban, Ausztriában és Csehországban is halálos áldozatokat követeltek. Ez világossá tette, hogy Magyarországon is emberéletek kerülhetnek veszélybe, ezért június 4-én elrendeltem a vészhelyzet kihirdetését. Az árvíz által közvetlenül veszélyeztetett emberek száma 206 ezer volt, közülük - elsősorban a szervezett védekezésnek köszönhetően - végül 1570 embert kellett kitelepíteni. 36 780 önkéntes regisztrált a katasztrófavédelemnél, de véleményünk szerint a gátaknál dolgozók száma ennél jóval nagyobb volt. A védekezés során 10 179 000 homokzsákot és 242 500 köbméter homokot használtunk föl. A vészhelyzet kihirdetését követően a védekezés irányítását az állam 81 településen átvette az önkormányzatoktól. A 64, veszélyes anyaggal dolgozó, Duna melletti üzem mindegyikét sikerült megvédeni, így ezekből a létesítményekből sem szennyező, sem fertőző anyag nem került a vízbe. A múlt szombaton az árhullámot kikísértük az országból, így vasárnapra minden magyarországi település lakói fellélegezhettek. Még a múlt héten helyreállítási biztost neveztünk ki Bakondi tábornok úr személyében, akinek az irányításával megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.

Megkönnyebbülten jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy a valaha ismert legnagyobb árhullám úgy hagyta el az országot, hogy nem esett kár emberéletben, sőt komolyabb sérülés sem történt. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.) Ehhez a sikerhez, a veszély elhárításához három dologra volt szükség: összefogásra, szakértelemre és szervezettségre. Ezúton mondok köszönetet a munkálatokban részt vevő hivatásos szerveknek, vízügyi szakembereknek, önkénteseknek, a védekezési munkálatokban részt vevők ellátásában segítséget nyújtóknak és a sajtó munkatársainak is. Mindenki példamutatóan teljesített: a vízügyi szakemberek, a polgármesterek, a katasztrófavédelmisek, a katonák, a terrorelhárítók, a rendőrök, a tűzoltók, a NAV-osok, a segélyszervezetek aktivistái, a búvárok, a diszpécserek, a civilek, az önkéntesek, a határon túlról érkező segélycsapatok, a homokzsákot rakodóknak kávét főző és ételt készítő asszonyok, szóval mindenki. Le a kalappal azok előtt, akik bármilyen módon részt vettek a védekezésben. (Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy ilyen ismeretlen erejű veszedelemnek mindig vannak komoly, önmagán túlmutató tanulságai. Ez most is így van. Ennek az árvíznek a legfontosabb leckéje, hogy Magyarország megmutatta az igazi arcát, a magyarok megmutatták, milyen nemzet a mienk. A sikeres árvízi védekezés egy magabiztos és cselekvőképes ország teljesítménye. Az árvíz idején Magyarország nemcsak magabiztos és cselekvőképes volt, de annak is látszott. Mindenki láthatta azt az egyszerű igazságot, hogy mi, magyarok szeretjük a hazánkat, és ha bajba kerül, akkor megvédjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gátakon eltűntek a különbségek és az ellentétek. A védekezésben nem volt jobboldali, baloldali, nem volt vidéki és fővárosi, nem volt határon inneni és túli magyar sem, ott csak az országukért és egymásért küzdő magyarok voltak. Kiderült, hogy amikor ember kell a gátra, akkor Magyarország egységes és erős. Mindenki láthatta, hogy a magyar emberek hisznek abban, hogy érdemes tenni, érdemes küzdeni magunkért, egymásért, a közös értékeinkért és a jövőnkért. Kellő szerénységgel, de határozottan mondhatom a tisztelt Háznak, hogy újra van öntudat és van elszánás az országban.

(13.10)

Ez komoly fegyvertény egy olyan időszakban, amikor az eddigi közös erőfeszítések eredményeként egyre ígéretesebb gazdasági lehetőségek nyílnak meg Magyarország előtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban. - Taps az MSZP soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Azt valóban elmondtam a múltkor is, hogy én a kérdés felvetésével és az ön által adott válasszal is egyetértek. Tehát semmi akadályát nem látom annak, hogy erről bárki nyilatkozzon. Ez egy parlamenti kezdeményezés, nem szeretném, ha ön ezt a kormány nyakába és felelősségi körébe varrná, illetve utalná. Ezt a parlamenti képviselők beszéljék meg egymással, állapodjanak meg erről a kérdésről.

Én ebben az ügyben, hogy nyilatkozzanak a parlamenti képviselők, az ön álláspontját fogom képviselni, semmi akadályát nem látom annak, hogy nyilatkozzanak. Ha kéri, akkor a frakcióvezető urat felkérjük, és a mi frakciónk örömmel fog nyilatkozni erről a kérdésről. De az egész ügyet kormányzati szintre emelni, azzal a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Ezt az ügyet tartsák, kérem, itt a Ház falain belül, és oldják meg itt egymás között. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kénytelen vagyok megkérni önt arra, hogy ne tüntessen fel bennünket rossz színben, mert azt a benyomást kelti - a kérdése is erre utal -, mintha valamit rejtegetnénk. Most mondom: semmi akadályát nem látom annak, hogy a mi frakcióink és az oda tartozó képviselők egyenként ebben az ügyben nyilatkozzanak.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Novák Előd: Várom a válaszokat! Köszönöm. - Taps a kormánypárti padsorokból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Értem én, tisztelt képviselő úr, hogy nem személyes kérdésnek szánta ezt, de mégis a dolog úgy fest, hogy van olyan önkormányzati tisztségviselő Magyarországon, nem egy és nem kettő, aki többet keres, mint a miniszterelnök. Ezen két módon lehet javítani. Az egyik, hogy emeljük föl az enyémet. (Derültség.) Ilyen javaslat nem érkezett, tehát ezzel most nem foglalkozunk. A másik lehetőség, hogy csökkentsük le azokét, akik többet keresnek, mint a miniszterelnök. Ez jó ötlet. Azonban a helyzet úgy áll, hogy vannak alkotmányos szabályok, amelyeket még a miniszterelnöknek, a kormánynak, horribile dictu még a parlamentnek is tiszteletben kell tartania (Közbeszólás az MSZP soraiból.), ezért önkormányzati hatásköröket elvonni sem a kormány, sem a parlament nem vonhat el. Így önkormányzati bérkérdésekbe nem áll módom beleavatkozni. ((Derültség az MSZP soraiban.)

Úgyhogy kérem, fogadja el a tehetetlenségemet bejelentő válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Miután ez egy korrektnek induló beszélgetés, ezért ragaszkodjunk a tényekhez. A kormányra kerülésünk idején bevezettük a 98 százalékos különadót a végkielégítésekre. Ez most is érvényben van. Tehát konzekvens a magatartásunk, a végkielégítésekre vezettük be, nem pedig az önkormányzati fizetésekre. Ilyet sosem tettünk, mert jogilag ez egész egyszerűen nem lehetséges.

Szeretném megismételni, hogy miután egy önkormányzati ügyről van szó, ami egyébként tarthat közérdeklődésre számot, ezért azt a megfelelő helyen kell megvitatni. Ezért létezik egy budapesti önkormányzat, annak egy saját kis közgyűlése és parlamentje. Nagy tisztelettel arra kérem a Jobbikot, hogy ha ezt a kérdést problémának látják - ami egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy jó helyzetértékelésre vall -, legyenek kedvesek és vessék fel ott, és ne a miniszterelnöknél, és ne itt a tisztelt Házban. (Novák Előd közbeszól.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint azt, gondolom, önök is tudják, az Európai Parlament legutóbbi ülésén a Magyarországgal kapcsolatos jelentésről volt vita és szavazás. (Szabó Timea és Jávor Benedek a terem közepére lépnek, majd felemelnek egy molinót "Nem akarunk olyan Európát" - az "Európa" szó áthúzva - "Magyarországot, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával" felirattal. - Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ennek tanulságait szeretném röviden összefoglalni ma önöknek.

ELNÖK: Megkérem a tisztelt képviselőtársaimat (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem szégyelled magad?), akik egy ilyen fontos kérdésben megbotránkoztatnak (Taps az MSZP soraiban.), legyenek szívesek ezt a transzparenst minél hamarabb kivinni az ülésteremből. (Wittner Mária: Tűnjetek el innen! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Megkérem a teremszolgálatot, hogy a transzparenst távolítsák el, és képviselőtársaim figyelmét pedig felhívom, hogy ez a Házszabályba ütköző cselekedet súlyosan sérti az Országgyűlés rendjét. Ennek megfelelően majd az Országgyűlés a megfelelő döntést meg fogja hozni. (A Terembiztos Szolgálat munkatársai elveszik a képviselőktől a molinót, majd a képviselők elhagyják a terem közepét. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Most pedig arra kérem képviselőtársaimat, hogy helyüket elfoglalva, miniszterelnök úr hadd folytassa!

Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: A Magyarországot súlyosan sértő jelentésre (Közbeszólás az MSZP soraiból: Orbánt!) a kormány részletes választ készített. Ebben tételesen megcáfoltuk a jelentés valótlan állításait és alaptalan vádjait. (Derültség az MSZP soraiban.) A dokumentumot átadtuk az Európai Parlament elnökének és az Európai Parlament képviselőinek.

A keddi vitán magam is részt vettem. Nem mintha nem ismerném az Európai Parlament összetételét, és ne tudhattam volna, mi lesz a szavazás eredménye. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) 331-en nem szavazták meg, 370-en pedig megszavazták a jelentést. (Gúr Nándor: Nem tudja!) Amint az várható volt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Meg a néppártiak!), akik az Európai Parlament többségét adják, Magyarország ellen, míg az Európai Néppárt elsöprő többsége Magyarország mellett szavazott. (Mesterházy Attila: Nem mindenki?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem azért mentem oda, mert azt reméltem, hogy le tudom beszélni az európai baloldalt arról, amit már előre elhatározott. Azért mentem oda, hogy megvédjem a magyar emberek igazát, és hallassam a magyar emberek hangját. (Taps a kormánypártok soraiban.) El is mondtam, ez a jelentés igazságtalan és ellenséges Magyarországgal és a magyar emberekkel szemben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Veled szemben!)

Az elfogadott javaslat, tisztelt hölgyeim és uraim, figyelmen kívül hagyja az Európai Parlament hatásköreit (Dr. Józsa István: Orbán Viktorét!), figyelmen kívül hagyja a tagállamok és az Unió közötti jogi egyensúlyokat. Az alapító szerződésekkel szemben önkényesen állapít meg kötelező kritériumokat, vezet be új eljárásokat és kreál új intézményeket, és ezzel csorbítaná egy tagállam szuverenitását. Ez egész Európára, az Európai Unió jövőjére veszélyt jelent.

Tisztelt Ház! Jó ideje tapasztaljuk már mi, magyarok, hogy az Európai Unió igazságtalan (Dr. Szanyi Tibor: Nem!), kettős mércét alkalmaz (Dr. Szanyi Tibor: Nem!), és visszaél a hatalmával a vitáink során. (Dr. Szanyi Tibor: Nem! - Közbeszólás az MSZP soraiból.) Most azonban az Európai Parlamentben átléptek egy olyan határt, amire eddig nem volt példa. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Az Európai Parlament semmibe vette az Unió alapszerződését. Ezzel az Európai Unió bürokratái és parlamenti képviselői veszélyes útra tévedtek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Menj a p...ba...!)

A másik fontos tanulság, tisztelt hölgyeim és uraim, nem új: régóta tudjuk, hogy a hazánk elleni visszaélések mögött valójában üzleti lobbiérdekek húzódnak meg. (Derültség az MSZP és az MSZP-s képviselők sorai mögött ülő függetlenek soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Jaaj! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Közgép! - Az elnök csenget. - Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Trafik!) Magyarország csökkenti a családok rezsiköltségeit. Ez bizony sérti azoknak az európai nagyvállalatoknak az érdekeit (Közbeszólás az MSZP soraiból: ...Bözsi néni!), akik hosszú éveken át annyi pénzt szedtek be a magyar családoktól, amennyit nem szégyelltek. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) De szerintem úgy helyes, hogy most letörjük az extraprofitjukat. És elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt meg is tegyük. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Amint az Európai Bizottság a túlzottdeficit-eljárás során Magyarország számára megfogalmazott ajánlásaiból is mindenki, aki akarja, láthatja és elolvashatja, az Unió azt akarja elérni, hogy ne szabályozzuk az energiaszolgáltatások árát. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

(14.50)

Vagyis rezsicsökkenés helyett megint emelkedhessenek az árak. Mi azonban ezt visszautasítjuk, mi inkább arra a 2 millió magyar emberre hallgatunk, akik aláírták a rezsicsökkentés melletti petíciót, és ezért tovább csökkentjük a családok megélhetési költségeit az ősz során. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Volt azonban az elmúlt két napnak egy még szomorúbb tanulsága is. Azt hittem, túl vagyunk már azokon az időkön, amikor magyar politikusok Magyarország ellen fordulnak bárhol a világban, bármilyen fórumon és bármilyen ügyben. (Tukacs István: A kormánya ellen!) Mégis voltak, akik ezt megtették. (Zaj.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindnyájunk családja itt él, ez az otthonunk, a hazánk. A rezsicsökkentés minden magyar családnak fontos, ez nem pártkérdés. Fölfoghatatlan számomra, hogy magyar képviselők azokat erősítik, akik veszélybe akarják sodorni Magyarországot; azokat, akik korlátozni akarják az ország önállóságát, és el akarják venni a magyar családok pénzét. (Gőgös Zoltán: Gyalázat! Aljasság!)

Egy ilyen ügyben, amikor Magyarországot igazságtalanul támadják, miért nem lehet félretenni a pártkötődést és a pártérdekeket ugyanúgy, ahogy az az árvíz elleni küzdelemben a gátakon sikerült? Higgyék el nekem, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt nem érti, a magyar emberek milliói sem fogják megérteni. Amikor Magyarország biztonsága, Magyarország önállósága, a magyar családok megélhetése a tét, akkor csak az összefogás a helyes magatartás. Ezért minden jóérzésű magyar politikust és minden képviselőt arra hívok fel, hogy ne hagyja veszélybe sodorni Magyarországot, hanem tehetsége és lehetőségei szerint álljon ki Magyarországért és a magyar emberekért.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Volna itt néhány, a vita lényegéhez nem tartozó ügy, amire egy-egy mondat erejéig szeretnék reagálni. Ezek közé nem tartoznak a nyilvánvaló hazugságok, csak azokkal a kérdésekkel foglalkoznék, amelyeknek van politikai jelentőségük. Először is, többedszerre látjuk azt, hogy egy-egy ellenzéki frakció üzleti érdekek vitájának helyszínévé kívánja tenni a parlamentet. Az üzleti érdekekben ellentétek és viták mindig is voltak, most is vannak, a magyar gazdaságban is vannak. (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiban: Ez oké!) Javasolom, fontolják meg, valóban az üzleti viták helyszínévé kívánják-e tenni a magyar parlamentet, és ha úgy gondolják, hogy igen, ne aggódjanak, mi készen állunk, és az egy olyan vita lesz, ami nem sok örömet fog önöknek okozni. (Moraj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Másodsorban szeretném világossá tenni, hogy a gazdaságpolitikának van iránya abban az összefüggésben is, amit önök itt rendszeresen felemlegetnek, vagyis hogy kinek az érdekét szolgálja. (Közbeszólás az MSZP soraiban: A mutyikormányét!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csak rövid fölsorolás gyanánt szeretném említeni önöknek: visszavettük a franciáktól a vízműveket, a németektől a gáztározóinkat, az oroszoktól a MOL-t, az angoloktól meg a Fradit. Összességében tehát azt tudom mondani önöknek, hogy miközben önök legyengítették, kifosztották Magyarországot és elprédálták a közvagyont, aközben mi megújítottuk és fölerősítettük Magyarországot, megvédtük és gyarapítottuk a magyar közvagyont, és ezt fogjuk tenni a következő időszakban is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Vona képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy indokolt volna alaposabban tanulmányozni a földtörvényt. Ha az ember elolvassa a földtörvényt, esetleg még ahhoz is erőt gyűjt magának, hogy elolvassa a francia földtörvényt, elolvassa esetleg az osztrák földtörvényt, esetleg elolvassa az osztrák tartományonként eltérő szabályokat is, akkor azt fogja látni, hogy a magyar földtörvény az Európában szokásos és sikeres nemzeti földvédelmi példák összes intézményét tartalmazza és okosan kombinálja. Egy kis európai kitekintés segít annak a megértésében, hogy hol helyezhető el a magyar törvényalkotás egy-egy döntése.

(15.20)

Ezért én bátran mondom mindenkinek, aki figyeli a vitánkat, a magyar földet megvédtük, ez a törvény nem teszi lehetővé (Gúr Nándor: A gazdáktól sikerült!), hogy külföldiek földet szerezzenek Magyarországon. Ez a törvény viszont lehetővé teszi azt - mivel jelen pillanatban a magyar termőföldet 50 százalékban nagybirtokok, 50 százalékban kis- és középbirtokok művelik -, (Gőgös Zoltán: Ez se igaz!) hogy ezt az arányt elbillentsük, egy történelmi vitát eldöntve a kis- és középbirtokok javára, és ennek a törvénynek az eredményeképpen és a kormányzásunk eredményeképpen a kis- és középbirtok aránya el fogja érni legalább a 80 százalékot, és a nagybirtok aránya legalább a 20 százalék alá fog csökkenni. (Gőgös Zoltán: És mi lesz a dolgozókkal, miniszterelnök úr?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyit a vita lényegéhez nem tartozó ügyekről.

Ezek után szeretnék néhány szót szólni a vita tárgyáról is. Van itt egy kérdés, amely arról szól, illetve volt egy felvetése az MSZP frakcióvezetőjének, amely arról szólt, hogy akkor most miért is bántják Magyarországot, miért támadják Magyarországot. (Mesterházy Attila: Nem Magyarországot!) Igaz-e, hogy a rezsicsökkentés áll a dolog mögött?

Itt is szeretnék tájékozódást és olvasást ajánlani a képviselőtársamnak. Ugyanis ha elolvassa az európai dokumentumokat, ha követi a vitákat, akkor azt fogja látni, hogy az Európai Uniónak három fontos intézménye van: a miniszterelnökök tanácsa, a Bizottság és a Parlament. Mindegyik területen folyamatosan támadják Magyarországot tételesen a rezsicsökkentés miatt. (Mesterházy Attila: Ezek a jobboldali erők, nem is értem! Milyenek ezek a jobboldaliak!) Tételesen a rezsicsökkentés miatt!

A legutóbbi miniszterelnöki csúcstalálkozón Brüsszelben is - bocsánat, az utolsó előttin - a magyar kormány nevében egy külön jegyzékben, egy külön lábjegyzetben, egy külön függelékben, egy külön nemzeti álláspontként rögzítenem kellett azt a körülményt, hogy szemben a miniszterelnökök tanácsának ajánlásával, Magyarország nem fogja növelni a rezsiköltséget, nem fogja megengedni, hogy szabályozatlanná váljanak ezek az árak, és úgymond a piacra bízván az árak alakulását, ismét elszegényítsék a magyar családokat. (Gúr Nándor: Mégis nőttek a szemétszállítási díjak Miskolcon az év elején!) Ezt ott, a miniszterelnökök csúcsértekezletén, az energiával foglalkozó napirendi pont keretében rögzítettük. Ilyen értelemben tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az Európai Unió miniszterelnöki tanácsa rendszeresen azzal az igénnyel él, hogy Magyarország adja fel a rezsicsökkentési politikát, és mi ezt rendre elutasítjuk. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ha innen egy lépéssel továbbmennek, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor azt fogják látni, hogy az Európai Bizottság ugyanezt teszi. Ha megnézik azt a dokumentumot, amit a magyar kormánynak küldött az Európai Bizottság, amikor a túlzottdeficit-eljárás alól Magyarország kikerült, akkor ajánlásokat fogalmaztak meg Magyarország számára. Nagyon tanulságosak ezek az ajánlások. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy miután ezek nyilvánosak, ha mód van rá, idejük engedi, tanulmányozzák, különösen, ha utána ebben a tárgyban fel kívánnak szólalni. Van az ilyesminek haszna.

Tehát abba az ajánlások című dokumentumba egyértelműen beleírta a Bizottság, ami egy másik szerve az Európai Uniónak, hogy igen, elvárják Magyarországtól a rezsicsökkentés eltörlését, amit mi szintén írásban visszautasítottunk. És ha tegnap, illetve legutóbb figyelték az Európai Parlamentben zajló vitát, és hallgatták a Szocialista Párt frakcióvezetőjét, akkor vele éppen ebben a kérdésben volt vitám. Ebben a kérdésben nyíltan megmondtam az osztrák frakcióvezetőnek, hogy nem áll szándékában Magyarországnak, hiába is követelik, a rezsicsökkentést visszavonni, sőt bejelentettem ott is (Dr. Józsa István: Kétszer!) és a miniszterelnökök tanácsán is, hogy ősszel 10 százalékos rezsicsökkentés lesz. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ennyit arról, hogy akarják-e az Unióban, hogy Magyarország feladja a rezsicsökkentésről szóló politikáját. (Gőgös Zoltán: 30 százalékos áfa!)

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, miután remélem, hogy sikerült hasznos információval ellátnom az ellenzéki képviselőket, hadd tegyek még egy kiegészítést a korábban elmondottakhoz. Ma már nem az a kérdés az Európai Parlament legutóbbi döntése után, hogy Magyarország valamit rosszul tett-e vagy sem. Ezen már régen túl vagyunk. Magyarország érdekét megvédtük, álláspontjainkat bemutattuk, az igazunk nyilvánvaló. A kérdés az, hogy tesz-e valami rosszat az Európai Parlament, és igen, tisztelt hölgyeim és uraim, tesz. (Dr. Józsa István: És Orbán Viktor?) Nemcsak a magyar nemzeti érdekek szempontjából, hanem az Európai Unió jövője szempontjából tesz rosszat, mert azzal, hogy nem tartja be a rá vonatkozó szabályokat, hogy nem tiszteli az alapszerződéseket, azzal, hogy pártalapon felülírja a mindannyiunk magatartását egységesen szabályozó európai szabályokat (Dr. Józsa István: Mint a fideszes kétharmad!), az Európai Parlament igenis rosszat tesz az Európai Uniónak, gyengíti azt, és nem az összefogás, nem az erősödés, hanem a gyengítés és a széthullás irányába viszi.

A Jobbikkal van egy véleménykülönbségünk. A Jobbik szerint ez egy jó hír, szerintem rossz hír, mert az Európai Parlamentnek az volna a dolga, hogy inkább növelje meg az Európai Uniónak azt a képességét, hogy összefogva, sikeresen kezelhessük a gazdasági válságot. A széthullás, tisztelt Vona képviselőtársam, az Európai Unió széthullása egy kataklizmával lenne egyenlő. Azt el kell kerülni, mert annak az árát sok millió éhező formájában az európai polgárok fogják megfizetni. (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból.) Ezért nem szabad szerintem érvelni, különösen nem válság idején az Európai Unió széthullása mellett, és fel kell lépni, ha kell, az Európai Parlamenttel szemben is, amely egyébként ebbe az irányba mozdítja el az Európai Uniót.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy még egy fontos kérdésre ráirányítsam a figyelmet. Az Európai Parlament a jogállamiság szempontjából fogalmazta meg az álláspontját. Mióta a világ világ, illetve európai civilizáció létezik, a jogállamiság egyik megdönthetetlen alaptétele az, hogy külön bíróságokat nem lehet felállítani.

Lehet, hogy másképpen nevezik az Európai Parlamentnek ezt a bizonyos bizottságát, amit most akarnak felállítani Magyarországgal szemben, de ha megnézzük, az jogi értelemben minden kellékét magán hordozza annak, amit egyébként a jogállamban külön bíróságnak neveznek, és külön bíróságot senkivel, semmilyen társadalmi csoporttal - hacsak az ember nem kommunista, mert az más dolog, olyat csináltak a kommunisták - jogállamot tisztelő állam és törvényhozás nem állíthat fel. És itt erről van szó. Ráadásul mindez pártalapon történik, ami magában hordoz még egy jogállami problémát, hiszen az ilyen típusú parlamenti eljárásoknak van egy elkerülhetetlen következménye: megvádolnak bennünket a baloldali képviselők, ők a vádlók, majd szavaznak, vagyis ők a bírók. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jogállamban a vádló és a bíró nem lehet ugyanaz, külön bíróságot felállítani nem lehet.

Végezetül pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, még Vona képviselőtársamnak arra a gondolatára reagálnom kell, ami egy más irányból, de érintkezik Mesterházy képviselőtársam gondolatával, hogy hogyan is gondolkodjunk az európai uniós pénzekről. Természetesen mindenki úgy gondolkodik róla, ahogy szeretne, hiszen szabad országban élünk, ám az a kérdés, hogy hogyan érdemes gondolkodni róla, talán már vita tárgya lehet.

Természetesen az Európai Unió Magyarország számára támogatásokat, különböző alapokon keresztül célhoz kötött támogatásokat juttat. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország cserébe viszont nem alkalmaz vámokat, elfogadja az Európai Unió egységes piacának belső szabályait. Teszi ezt mindannak jegyében, hogy azt gondolja, hogy ennek a sok bonyolult gazdasági összetevőnek az eredőjeképpen mégiscsak jobban járunk, ha belül vagyunk, mintha kívül lennénk. Ez a felfogásunk.

Szerintem ez egy helyes megfontolás, de az a gondolat, hogy úgy tekintünk az Európai Unióból ideérkező pénzekre, minthogyha azt nekünk odalöknék, minthogyha azt ajándékba kapnánk, minthogyha valami nagyuraknak a kénye-kedvétől függne, hogy az eljut-e Magyarországra vagy nem, az teljes félreértése az Európai Uniónak. (Simon Gábor: Így van ez a fideszes kormánynál!) Az egységes piachoz való csatlakozásunk, ráadásul úgy, hogy itt 40 évig kommunizmus volt, nem volt magángazdálkodás, nem volt tőkefelhalmozás, nem jöttek létre tőkeerős magánvállalkozások, és mi ebben az állapotunkban csatlakoztunk egy olyan egységes piachoz, ahol sosem volt kommunizmus, szocialisták kommunistának nevezett formában nem kerülhettek kormányra, vagy ha mégis, akkor hamar elzavarták őket, nekünk erre nem nyílott esély, azokban az országokban szabad volt a tőkefelhalmozás és versenyképes cégek jelentek meg a világgazdaságban (Mesterházy Attila: Közgép!), nyugati, versenyképes cégek. Magyarországnak ilyen cégei nem voltak.

Ezért mi egy olyan pillanatban csatlakoztunk a közös piachoz, az egységes piachoz, amikor nyilvánvaló volt, hogy a másik félnek versenyelőnye van. Ami tehát onnan támogatásként érkezik Magyarországra, az nem ajándék, hanem az, ami jár nekünk, a csatlakozási szerződésünk és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk fontos alapköve. Ezért arra kérem a magyar embereket, hogy amikor olyan táblákat látnak, hogy ezt a beruházást az Európai Unió támogatta, akkor gondoljanak arra, hogy ez formailag igaz, de valójában a saját pénzüket kapják vissza. Ezért nem lehet így gondolkodni erről a kérdésről, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.30)

Végezetül szeretném megismételni a mondandóm elején itt elhangzott kérésemet. Arra kérem a magyar parlament összes képviselőjét, párthovatartozásra való tekintet nélkül, hogy abban az esetben, ha Magyarországot és Magyarország függetlenségét (Dr. Józsa István: Ugyan már!), Magyarország húsbavágó elemei érdekeit támadás éri, kérem önöket, tegyék félre az ideológiai és pártszempontokat (Dr. Józsa István: Szabad médiát!), fogjunk össze egymással, és védjük meg (Dr. Józsa István: Szabad médiát!) a magyar emberek és Magyarország érdekeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a kormánypárti padsorokból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nappal megkezdjük az Országgyűlés őszi ülésszakát. Ilyenkor alkotmányos szokásaink szerint a kormány ismerteti az előttünk álló hónapokra vonatkozó terveit.

A következő hónapokban ismét komoly feladatok állnak az ország előtt. Most érdemes számot vetnünk azzal, hol tartunk jelenleg, mit értünk el eddig. Ezután arról is beszélnünk kell, hogy mit akarunk megvalósítani az ősz folyamán, mik lesznek a következő időszakban közös céljaink.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mozgalmas hónapok vannak mögöttünk, erős nyarunk volt. Hosszú és férfias küzdelem után kiszabadítottuk Magyarországot az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, vagyis abból a kelepcéből, amelyben 2004 óta vergődtünk. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezt a sikert annak köszönhetjük, hogy rendbe tudtuk tenni az ország pénzügyeit. Uniós tagságunk óta még soha nem álltunk ilyen biztos lábakon. Kiszabadítottuk az országot a nemzetközi pénzügyi alap, vagyis az IMF szorításából, idő előtt az utolsó centig visszafizettük az előző kormányok által felvett hitelt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre csak olyan országok képesek, amelyek megfelelő szintű tartalékokkal, fegyelmezett költségvetési politikával rendelkeznek, ahol stabil a kormány, egységesek és összetartóak az emberek. A visszafizetéssel véget vetettünk annak az állandó nyomásnak, amellyel a nemzetközi pénzügyi szervezetek a megszorítások politikáját akarták ránk erőltetni. Nem engedtünk a nyomásnak, megvédtük a nyugdíjasok pénzét, a családok adókedvezményeit, fenntartottuk a bankok és a monopolhelyzetben lévő multik adóit. Lejárat előtti visszafizetésre rajtunk kívül összesen még két ország volt képes, Lettország és Izland. Kérem hát önöket, becsüljük meg ezt a közös és ritka sikert.

Szintén örömteli hír, hogy az idei év eddig eltelt hónapjaiban tovább csökkent a munkanélküliség és tovább nőtt a foglalkoztatottak száma. (Moraj az MSZP soraiban.) S ami szintén lényeges, bár kevesebb szó esik róla, ezzel párhuzamosan az aktív munkakeresők száma is nőtt, azoké az embereké, akik nem segélyből, hanem munkabérből akarnak megélni. Továbbra is érvényes az a célkitűzésünk, hogy hazánk olyan ország legyen, ahol mindenkinek lehet munkája, és képes is abból megélni.

Az emberek munkájának megbecsülése terén is tettünk lépéseket előre. Ahhoz, hogy a munkavállalók fizetése többet érjen, le kellett szorítanunk az inflációt, amelynek következtében sikerült is elérnünk, hogy a keresetek értéke nőjön az első félévben. Szokatlan dolog, furcsa még, szoknunk kell a mondatot, de a helyzet úgy áll, hogy Magyarországon az árak jelenleg lassabban emelkednek, mint más országokban.

Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok bérének emelésével pedig beléptünk a fizetések megalapozott és ésszerű emelésének időszakába. A béremelések esetében fontos hangsúlyoznom a megalapozottságot és az ésszerűséget. Továbbra is érvényes az a meggyőződésünk, hogy hitelből nem szabad béreket emelnünk, mert végül belerokkan az ország.

A béremelések mögött növekedés és növekvő nemzetgazdasági teljesítmény kell hogy álljon. És ez a következő fontos esemény, ugyanis a gazdaságban megtörtént a növekedési fordulat. A legszigorúbb londoni elemzők, akik a szovjet tudósok modern megfelelői (Derültség a kormánypártok soraiban.), úgy látják, hogy a magyar gazdaság biztos növekedési pályára állt. Vannak, akik gyors növekedést is jósolnak 2014-re. Mi ennél óvatosabban tervezünk: 2, azaz két százalékkal számolunk. Összességében, tisztelt képviselőtársaim, elmondhatjuk: ma már nem mások pénzén tengődünk, nem másoktól függünk, hanem a saját lábunkon állunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor 2010-ben megkezdtük a közös munkát, tudtuk, hogy céljaink eléréséhez elsősorban a múlt hibáival kell megküzdenünk, és ezeket kell kijavítanunk. Az eddig elért eredményeink alapján azt mondhatom, hogy mi, magyarok derekasan megküzdöttünk a múlt legnagyobb hibáival, és ma már nyerésre is állunk. Magyarország talpra állt, jobban teljesít, mint korábban, és jobban, mint számos európai ország. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

(13.20)

A legtöbb európai országban sajnos megállíthatatlanul nő az államadósság, magas a költségvetési hiány, növekszik a munkanélküliség, ugyanakkor csökkennek a bérek és a nyugdíjak, és bizony, sok európai országban a rezsi még mindig növekszik ahelyett, hogy csökkenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Ismerve hazánk helyzetét, ismerve a megélhetés nehézségeit, és ismerve a 2002 és 2010 közötti rombolás következményeit, az eredmények és a javulás ellenére sem lehetünk elégedettek, semmi okunk sincs az elbizakodottságra. Egyetlen dolog van azonban, amit biztosan tudhatunk: mégpedig az, hogy ehhez az eredményhez minden magyar ember munkájára, tudására és minden magyar erőfeszítésére volt szükség, ezért köszönet illet mindenkit, aki tenni akart és tett is érte. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy egyáltalán nem mindenki érzékeli még úgy, hogy a korábbi évekhez képest ma már erősebb a hazája, ma már erősebb Magyarország. Sokan vannak, akik még mindig úgy érzik, hogy nem javulnak a kilátásaik, ezért továbbra is komoly erőfeszítések várnak ránk, további nehéz küzdelmeket kell megvívnunk annak érdekében, hogy minden magyar ember és minden magyar család életében érzékelhető javulás következzen be. Amit eddig elértünk így együtt, az reménykeltő és biztató, engem arra sarkall, hogy menjünk tovább a saját utunkon. Azt tanácsolom a tisztelt Háznak, hogy a jövőben se hallgassunk azokra, akik le akarnak bennünket beszélni a saját utunkról és a saját megoldásainkról. Az előttünk álló ősz során is, azt javaslom önöknek, álljunk ki a magunk érdekeiért, vállaljuk a vitákat és a konfliktusokat, ne ijedjünk meg a bírálatoktól, a vészjósló hangoktól. Kérem önöket, ragaszkodjunk a saját gondolkodásunkhoz, a saját logikánkhoz és a saját terveinkhez.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ősz folyamán a legfőbb célunk, hogy tovább növeljük az ország függetlenségét, a családok biztonságát, és segítsünk az embereknek, hogy javíthassák saját életkörülményeiket. A magyar családok akkor lesznek biztonságban, ha a nagy nemzetközi vállalatok nem tudnak több pénzt kihúzni a zsebükből, mint amennyi megilleti őket. A magyar családok akkor lesznek biztonságban, ha a bankok nem vehetik rá őket olyan hitelszerződések megkötésére, amelyek kockázatát csak ők viselik.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz és a kereszténydemokraták több döntést is hoztak az elmúlt hetekben, amelyek a kis keresetű családok adókedvezményeire, az úgynevezett gyed extrára, a devizahitelekre és a rezsicsökkentésekre vonatkoznak. Most két ügyet szeretnék ezek közül kiemelni; mindkét ügy messze túlmutat saját magán, ezt jól jelzik a velük kapcsolatos heves viták és éles konfliktusok is.

A leginkább szimbolikus értékű dolog a rezsicsökkentés. Nem emlékszem, hogy az elmúlt évtizedekben történt volna hasonló dolog hazánkban, Európában is egyedülálló tett ez. Azóta már vannak óvatos követőink, de még nem hallottam olyan mértékű csökkentésről, mint amit mi vittünk és viszünk véghez. Ugyanakkor, tisztelt Ház, ez nem pusztán egy bátor és szokatlan intézkedés, ami könnyítést jelent a magyar családoknak, a rezsicsökkentés több ennél: valójában Magyarország függetlenségéről szól. Ahhoz, hogy Magyarország valóban független legyen, meg kell szabadulnunk azoktól a tényezőktől, amelyek kiszolgáltatott helyzetbe hozták, és amelyek lehetővé teszik, hogy kihasználjanak bennünket. Kiszolgáltatottak voltunk a pénzvilágnak, az uniós bürokratáknak és politikusoknak, a mohó multinacionális vállalatoknak, akik hol rossz hitelekkel, hol politikai nyomással és hol telhetetlen profitelvárásokkal olyan magasra emelték az árakat, hogy végül a magyar családok fizették a legtöbbet a gázért és a villanyáramért egész Európában.

Mi ennek a kiszolgáltatott helyzetnek vetünk most véget. A rezsicsökkentés annak a szimbóluma, hogy Magyarország képes önálló és független, a magyar emberek érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitikát folytatni. Tudjuk, hogy ez harcokkal jár; vannak, akik a függőségünkben érdekeltek, azonban Magyarország elég erős ma már ahhoz, hogy kiálljon magáért. Az eddigi rezsicsökkentést sem egy könnyed tollvonással vittük véghez: ez egy éles harc volt, mert hatalmas erőket kellett legyűrnünk, és komoly érdeksérelmeket okoztunk. Ezt a harcot, tisztelt képviselőtársaim, mi, magyarok csak együtt, és közös erővel tudtuk és tudjuk sikeresen megvívni. Innen is szeretném megköszönni azt a 2 millió 200 ezer aláírást, amellyel a magyar választópolgárok kiálltak a rezsicsökkentés, végső soron saját maguk mellett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Ház! Az ősz folyamán a Fidesz és a kereszténydemokraták döntésének megfelelően további 11,1 százalékkal fogjuk csökkenteni a gáz, a villany, illetve a távhő árát, az erről szóló előterjesztések hamarosan elkészülnek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Magyarország csak akkor lehet a maga ura, ha sikerül pontot tennünk a lakáscélú, jelzálog alapú devizahitelek ügyének végére is. Sokat tettünk már e terhes örökség ügyében, talán többet, mint bárki évekkel ezelőtt remélhette volna. A végtörlesztések révén 160 ezer családot szabadítottunk ki, az árfolyamgát révén pedig 180 ezer családot segítettünk meg. Tisztelt hölgyeim és uraim, azonban ez még kevés.

Mi is történt a devizahitelek ügyében? Sokan és sokféleképpen minősítették már ezt az esetet. Úgy látom, hogy amikor a bankok ezeket a hitelszerződéseket megkötötték az ügyfeleikkel, akkor visszaéltek saját helyzetükkel, visszaéltek az emberek jóhiszeműségével és naivitásával.

Ezeket a hiteleket a bankok úgy terjesztették el, hogy közben ismerték a lehetséges kockázatokat: a bankok pontosan tudták, hogy mi lesz, ha elszabadulnak az árfolyamok. Ez épp onnan tudható, hogy az összes árfolyamkockázatot jó előre áthárították az ügyfelekre: a szerződéseket úgy fogalmazták meg, hogy baj esetén a kockázatot csak az ügyfeleik viseljék, ők maguk pedig semmilyen veszteséget vagy kárt ne szenvedjenek el.

(13.30)

Igaz, senkit sem kényszerítettek ilyen szerződés aláírására, de ilyen egyoldalú szerződések láttán nehéz jóhiszeműséget feltételezni. Valójában a bankok egy olyan üzletet kötöttek, amely csak nekik jelentett óriási profitot. Az üzleti életben elfogadhatatlan, ha két fél úgy köt üzletet egymással, hogy csak az egyik visel kockázatot, tehát csak az egyik járhat pórul, miközben a másik számára a nyereség garantálva van.

Az én álláspontom, tisztelt elnök úr, mélyen tisztelt képviselőtársaim, az én álláspontom szerint a bankoknak erkölcsi kötelességük módosítani a szerződéseket az ügyfelek javára. Ezért a bankokat arra szólítjuk föl, hogy javítsák ki a saját hibáikat, és a szerződéseket úgy alakítsák át, hogy az árfolyam-módosításból származó veszteség nagy részét ők viseljék és ne az emberek. Igazságos megoldást várunk tehát a bankoktól. Ha azonban ezt önként nem teszik meg november 1-jéig, akkor a kormány lépni fog. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Ház! Mi méltányos megoldást akarunk, van itt felelősségük az ügyfeleknek, az államnak is sajnos, mert nem állította le időben a rosszhiszemű hitelezést, de első helyen és leginkább persze van felelősségük a bankoknak. Az igazságos és méltányos megoldás azt is jelenti, hogy a bajba került lakás-devizahitelesek nem járhatnak jobban, mint azok, akik nem vettek föl hitelt, illetve akik ilyen hitelt forintban vettek föl.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem érdemes illúziókat táplálni, a devizahitelesek és a rezsicsökkentés folytatása miatt további bírálatokra és támadásokra számítok. De nem hinném, hogy sok újdonsággal tudnának szolgálni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy állunk a viták elébe, és küzdünk az igazunkért, küzdünk a magyar emberek igazáért.

Tisztelt Ház! A bankoknak és a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatoknak is hozzá kell szokniuk az új helyzethez. Eddig ők voltak erősebbek, és eddig a szocialista kormányok meghajoltak az erejük előtt. Most viszont mi vagyunk az erősebbek, és nekik kell alkalmazkodniuk a magyarokhoz és nem a magyaroknak hozzájuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) Világossá szeretném tenni mindenki számára, hogy senki sem fog még egyszer a magyar emberek kárára extraprofitot szerezni Magyarországon, nem fogjuk hagyni senkinek, hogy kihasználják a magyarokat. (Dr. Józsa István: Kivéve a Simicskát meg a Közgépet!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország független, szuverén ország, még ha néhányakat ez a hír meg is lep, a gyarmatosítás kora lejárt. A rezsicsökkentés, a devizahitel-rendszer felszámolása, a családok és az otthonok megmentése számunkra nemzeti ügy. Ezért ehhez és minden hasonló, az ország függetlenségét védő, a magyar családok biztonságát, erősödését szolgáló intézkedéshez kérem minden - minden! - parlamenti frakció és valamennyi képviselőtársam aktív támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A dolog úgy fest, hogy az ember minden ülésszakot derűlátással kezd; az ember azt gondolja, hátha olyan ülésszak jön, amikor még számít, hogy ő mit mond; mondjuk, a vele vitatkozóknak is számít, hogy mégis mi az, amit a miniszterelnök évadnyitó beszéd gyanánt elmond, és esetleg, ha már vitatkozni akarnak, a tényekkel vitatkoznak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet, hogy mondhatok én itt akármit, úgy látom, hogy a dolgok már eldőltek, önök eldöntötték, hogy nem hagyják magukat zavartatni sem a kormánypárti képviselők mondandója által, sem a tények által. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Istenem!) Jól látható, hogy kigondolták, mit fognak a következő néhány hónapban egészen a választásokig ráönteni erre az országra. Lelkük rajta, ez az önök dolga!

Én azonban néhány megjegyzést mégiscsak fűznék ahhoz, amit mondanak, elsősorban nem a kormánypártok és nem a kormány, hanem a hazánk érdekében. Először is tisztelettel arra kérem a szocialistákat, hogy ne oktassanak ki bennünket erkölcsi kérdésekben. (Dr. Józsa István: Közgép után szabadon!) Minden tanácsot örömmel fogadunk, minden jó szándékú megjegyzésre vevők vagyunk, de szeretném emlékeztetni önöket, hogy itt önök kormányoztak a megelőző nyolc évben. Az önök frakcióvezetője, az általam tisztelt képviselőtársam tagja volt annak a kormánynak, amely kormánynak a miniszterelnöke - mert az ember persze derűlátóan készül, de azért van B-terv is, ezért elhoztam - szó szerint csak a következőkkel tudta bemutatni a saját kormányzását, ahol ön államtitkár volt, tisztelt frakcióvezető úr! Államtitkár volt; ha úgy tetszik, benne volt ebben, amit most felolvasok.

"Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt (Dr. Bárándy Gergely: Azt hittem, valami új!), hogy amit mondunk, az nem igaz." Folytatom, mit műveltek még, idézem az ön miniszterelnökét, akinek a munkáját ön segítette. (Dr. Józsa István: 2006!) "Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni, úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük." És végül lakonikus rövidséggel: "Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este." Ön akar ezek után kioktatni bennünket? (Dr. Józsa István: Délben nem! - Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ami az ország állapotával összefüggő megjegyzéseket illeti, sajnálom, hogy nem méltányolják azt az erőfeszítésemet, amelyet három év óta folyamatosan teszek ennek érdekében, hogy (Dr. Józsa István: Simicskának jobb legyen!) egyszerre próbáljam elérni, hogy a hazánk, a magyar emberek szembesüljenek a tényleges, a valóságos és nagyon nehéz helyzettel, és egyszerre próbáljam életben tartani a reményt, hogy van értelme annak, hogy minden reggel felkelnek, korán kelnek, elmennek dolgozni, megdolgoznak a fizetésükért, és kis pénzből próbálják eltartani a családjukat. És hozzájuk próbálunk beszélni (Dr. Bárándy Gergely: Így igaz, a választások közelednek!) mi itt a kormánypárti oldalon, hogy igen, ennek van értelme. Ebből a mai helyzetből ki fogunk jutni. Nem csoda révén, nem hitelekkel, mert úgy nem megy, hanem a saját erőfeszítéseinkkel. Ezt próbáljuk tenni.

Önök ezzel szemben mindenről elmondják, hogy minden rossz. Minden rossz! (Dr. Bárándy Gergely: Csak arról, amit csinálsz! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha egyszer úgy van!) Rossz a rezsicsökkentés, rossz a devizahitelesek megmentése, rossz a reálbéremelés. Nem jól van a helyi gazdaságban; igaz, hogy 750 milliárdot éppen most vittek el hitelként a Nemzeti Bank programjából, de ez önöket nem zavarja! Amit önök csinálnak, azzal nem nekünk ártanak, ezt húsz éve figyelem egyes képviselőtársaim esetében. Önök az embereket akarják lebeszélni arról, hogy van értelme annak, amit csinálnak. Önök a saját hazájuk ellen beszélnek, nem a kormánnyal szemben, tisztelt szocialista képviselőtársaim! (Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból: Így van! Így van! - Nagy taps.)

Ezen az oldalon ferencjóskás (Mesterházy Attila: A miniszterelnök nem egyenlő a hazával!), ezen az oldalon ferencjóskás hangütésben az elmúlt három évben senki nem beszélt. Itt soha nem mondta senki azt, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg lehetünk elégedve. Az ellenkezőjét mondtuk! Elmondtuk, hogy önök mit műveltek a hazánkkal. Elmondtuk, hogy mit műveltek az országgal. (Mesterházy Attila: Mi meg azt mondjuk, hogy ti mit műveltek!) Elmondtuk őszintén, hol áll a magyar nemzet, mik az esélyei. Hogy milyen kicsi esélyünk volt 2010-ben, hogy ne csússzunk bele a szakadékba.

Egyenesen és őszintén beszéltünk a gondokról. Most is csak azt mondom: messze még, hogy azt mondhassuk, meg vagyunk elégedve hazánk közállapotaival. (Mesterházy Attila: Ezzel egyetértek!) De azt elvárom önöktől, tisztelt képviselőtársaim, még az ellenzéktől is, hogy ne becsüljék le a magyar emberek munkáját! Az, ami ebben az elmúlt három évben (Nagy zaj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások: Nem is szoktuk! - Csak azt, amit ti csináltok! - Wittner Mária: Nem tudjátok, mi a munka!) jó dolog és megtörtént, azt mind a dolgozó magyar embereknek köszönhetjük. Igaz, hogy mi vezettük ezt a munkát (Taps a kormánypártok padsoraiból.), de ettől még ez az ő munkájuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után van még egy fontos kérdés. Most a rezsitámogatás ügyéről azért nem is akarok mondani semmit, mert valami félreértés lehet, ugyanis a kormányoldal semmifajta rezsitámogatást nem szavazott meg. Nem is fog! Mi a rezsi árát csökkentjük! Én értem, hogy önök egy kommunista világban nőttek fel, és úgy tudnak gondolkodni, ahogy felnőttek. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Mesterházy Attila: KISZ-titkár ki volt? - Dr. Bárándy Gergely: Te többet tudsz beszélni róla szerintem, mint én!) És az is világos... (Nagy zaj.) És az is világos (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy mindenki csak azzal a kalappal tud köszönni, ami van neki. (Derültség a kormánypártok padsoraiból.) Ezért önöknek, ha segíteni akarnak az embereken, mindig csak az jut eszükbe, hogy hogyan és kinek lehetne támogatást adni. Lehetőleg úgy, hogy a szegényeknek, nem vitatom, a szegényeknek jobb legyen; a középosztály, ha bírja, bírja; a gazdagokkal pedig nem kell törődni. Így is lehet gondolkodni a magyar nemzetről, mi másképpen gondolkodunk. (Mesterházy Attila: Azt látjuk!) Mi azt gondoljuk, hogy egy modern nemzetben vannak jobb módúak, van középosztály, és vannak szegények, és ezeket nem szembe kell fordítani egymással, nem kijátszani kell egymás ellen, hanem nemzeti politikát, érdekegyeztető politikát kell folytatni.

Ezért mi nem rezsitámogatást adunk, tisztelt képviselőtársaim, hanem csökkentjük az árakat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Főleg a közbeszerzéseknél csökkentitek az árakat!) Én látom, hogy önöknek fáj az, ha egy jómódú magyar ember zsebében marad a pénz, ahelyett, hogy egy német multihoz menne. Miért fáj önnek? Miért fáj önnek? (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiból.) Én nem vitatom el, nem akarom elvitatni (Mesterházy Attila: Adjuk oda a szegényeknek, miniszterelnök úr!), hogy úgy is lehet gondolkodni a világról, ahogy önök gondolkodnak, csak azt szeretném mondani, hogy azon az alapon, ahogy önök gondolkodnak a világról, nem érdemes bennünket bírálni, mert a mi lépéseink mögött más mozgatórugók vannak. Ez egy nemzeti, nem osztályharcos (Dr. Józsa István: Simicska van mögötte!), a magyarokat nem szembefordítani akaró, hanem érdek- és nemzetegyesítő politika. Ezért a rezsiárakra csökkentést rendelünk el, nem pedig támogatást adunk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ne élje bele magát, miniszterelnök úr! - Az a baja, hogy meg kellene szondáztatni!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A másik ellenzéki párt, a Jobbik képviselője...

ELNÖK: Szocialista képviselőtársaim, mérsékeljék magukat, legyenek szívesek!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: ...egy nagyon fontos kérdést tett fel, amikor azt fogalmazta meg, hogy miért nem hamarabb történt meg a rezsicsökkentés Magyarországon. (Wittner Mária: Mert nem volt képes!) Hogy az elmúlt negyven évben miért nem történt, azt nagyjából tudjuk. Ha jól értem, a kérdés lényege az, hogy az elmúlt három évben miért nem történt meg.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam! Ön itt volt az elmúlt három évben is. Szerintem ön végigkövethette azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet a magyar emberek, a kormánykoalíció és a kormány maga is tett annak érdekében, hogy egy szétcsúszott, rosszul szervezett, működésképtelen, szakadék szélén lévő országból egy erős, a saját érdekeiért kiállni képes országot faragjunk. Három évvel ezelőtt ez az ország nemhogy rezsicsökkentésre nem gondolhatott - egyetlen álma volt, hogy ne ő legyen Görögország! Már ami az adósságot illeti. Meg a csődöt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahhoz, hogy ma a legnagyobb cégekkel, a világ legnagyobb multijaival és a mögöttük álló politikai erőkkel, ideértve a brüsszelieket is, ma ez az ország fel tudjon állni, és azt mondja, hogy most pedig csökkenteni fogjuk a rezsit, ezt nem lottón nyeri az ember. Ezért az erőért meg kell dolgozni. Ezért az erőért megdolgoztunk. Gyenge országok ilyet nem tudnak mondani, nem is mondanak. Ahhoz, hogy Magyarország ma ilyen vállalásokat tehessen, arra volt szükség, hogy végigdolgozzuk, kőkeményen végigdolgozzuk az elmúlt három évet. Ezért ma Magyarország elég erős már ahhoz, hogy most ezt is megvívhassa.

2010 őszén csak a bankadóra tellett, a multik adóztatására tellett, családtámogatásra tellett. Lehet, hogy ez önnek kevésnek tűnik, de ez 2010 őszén történt. Azokat a csatákat akkor tudtuk megvívni. Azok mellett még egy rezsicsökkentés-csatát 2010 őszén, nemhogy mi, egy tízszer akkora ország, mint Magyarország, sem tudott volna megvívni.

(14.10)

Miért kell ennek a belátásához óriási ész, tisztelt hölgyeim és uraim! (Derültség a kormánypártok soraiból.) Hát értsük meg egymást! Én értem - én értem, még egyszer megismétlem -, hogy eldöntötték, hogy a választásokig miket fognak mondani. Sem a tények, sem a mi munkánk, sem a magyar emberek munkája nem zavarja önöket ebben. De mégis arra kérem, hogy ne rugaszkodjanak el végletesen a valóságtól.

Én szerettem volna azt hinni, persze 2010-ben, hogy azért nyertünk kétharmaddal, mert hát olyan kiváló a programunk. De azt is be kell látni, hogy ez kevés lett volna hozzá; azért nyertünk kétharmaddal, mert előtte önök tönkretették - most nem a Jobbikhoz beszélek, tönkretették - az országot. Elvették a 13. havi fizetést. Az egekbe emelték a rezsiárakat. (Mesterházy Attila: Visszaadták?) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elvették a béreket is. (Gúr Nándor: Mi van a 14.-kel, mi van?) A gazdasági növekedést kérik rajtunk számon, mikor volt év, mikor 7 százalékos gazdasági zsugorodás volt ebben az országban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért arra szeretném felhívni a figyelmüket, hazánk érdekében, megfogadva a köztársasági elnök úrnak a tanácsát: várjanak, várjanak egy kicsit a kampánnyal. Előtte még dolgoznunk kellene az ország javára. (Gúr Nándor: Jobb, ha összecsukod a papírjaidat!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Államtitkár Úr! A helyzet úgy áll, hogy a kormány többször is foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Ahogyan ön is mondta, két irányban van itt teendőnk. Az első a beszállítók kérdésköre. Megvizsgáltuk, hogy az európai uniós szabályok szerint mi az, amit a lehető leggyorsabban ki tudunk fizetni. Erről döntöttünk is, tudomásom szerint talán kifizetések is történtek, de ha nem, akkor ez hamarosan meg fog történni, mert a szükséges kormánydöntések megszülettek. Ott valóban maradhat fönn az eddig meghozott döntések után valamennyi kifizetetlen beszállítás; vizsgáljuk, hogy azzal mit tudunk tenni. Egyelőre döntés még nincs róla.

A másik irányú teendőnk az, amit ön itt fő kérdésként idézett most föl, hogy mi lesz magával a gyárral. Én nem szaladnék előre annyira, mint ahogyan ön tette. Mi megpróbáljuk életben tartani a gyárat. Ön is ismeri a foglalkoztatási adatokat, azon a környéken ez egy komoly, fontos, talán pótolhatatlannak is mondható vállalat, úgyhogy a kormánynak az a szándéka, hogy életben tartsa. Ön is tudja, hogy a helyzet nem könnyű, mert itt mindenfajta letartóztatások, házkutatás, mindenfajta rossz, gyanús ügyek vannak. Korábban a Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hitelt ez a gyár. Nem világos számunkra, hogy valaha az életben vissza tudja-e fizetni, el tud-e számolni azzal, hogy hova került a pénz. Szóval a helyzet meglehetősen nehezen áttekinthető, kis túlzással zűrösnek is mondható. Egy dolog azonban biztos, hogy mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a munkahelyek megmaradjanak. Ha az államtitkár úrnak egyébként erre vonatkozóan bármilyen javaslata van, azt örömmel fogadjuk.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Nézze, természetesen szívesen vizsgázunk mi akár az ön vizsgáztatási bizottsága előtt is, de nem érzi egy kicsit arcátlannak azt, amit mondott? (Gőgös Zoltán: Miért?) Nem érzi arcátlannak azt, hogy odaadnak a Magyar Fejlesztési Bankból mindenfajta ellenőrzés nélkül egy csomó milliárdot, egyszer nem nézik meg (Gőgös Zoltán: Nem így történt!), hogy mi történik, a dolog bajba kerül, utána megpróbálunk segíteni (Mandur László: Nem ez történt!), utána ön engem azonnali kérdésben ezt a témát felhozva megkérdez, én próbálok együttműködni önnel, és öntől annyi telik, hogy utána jól megtámad bennünket azért, amit egyébként önök követtek el? Ön szerint ez egy helyes eljárás? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem ez történt! - Gőgös Zoltán: El kell jönni újra Pápára! Nem ez történt!) Úgyhogy azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy a pápaiak számíthatnak ránk, de ön sajnos nem.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem így történt! Anyázni mi is tudunk!)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Egy olyan kérdést hozott elő, amely a következő évtizedek legfontosabb kérdése lesz a számunkra. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egy veszélyeztetett fajta, és ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor ez a veszély valóságos tragédiává is válhat. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a magyar közvéleményt ez a kérdés nem foglalkoztatja olyan mértékben és súllyal, mint ahogy egyébként ezt mi itt a Házban látjuk vagy gondoljuk. Ez talán érthető is, hiszen az emberek a mában élnek, és inkább a mi felelősségünk az, hogy évtizedes távlatokba kivetítve megpróbáljuk előre látni a jövőt, és olyan döntéseket hozni, amely a majd később bekövetkező bajtól már most igyekszik megóvni bennünket.

A helyzet rendkívül nehéz, úgy, ahogyan azt ön is leírta. A vendégmunkások kérdését látom a kevésbé veszélyes kérdésnek. Annak is vannak veszedelmei, hiszen sokan mennek el vendégmunkásnak, és biztosan vannak olyanok, ahogyan ön is mondja, akik inkább kinn maradnak, és nem jönnek haza. Itt az a teendőnk van, hogy Magyarországból egy olyan országot faragjunk, ahova érdemes hazajönni. Mi a magunk eszközeivel ezen dolgozunk. Nekünk egy szenvedélyünk van, ezt Magyarországnak hívják; próbáljuk vonzó, szép, a családi életre alkalmas országgá tenni.

A másik kérdéskör már sokkal nehezebb, ez az, hogy miért nem születik meg annyi gyermek, mint amennyit egyébként a fiatalok, amikor megkérdezik őket, úgy tűnik, hogy készek lennének vállalni. Rendszeresen szerepel a kormányüléseinken demográfiai intézkedési terv (Közbeszólás az MSZP soraiból: Abból nem lesz több gyerek!), van annak olyan része, amely mellett könnyű döntéseket hozni, mert nem igényel pénzt, ésszerűbb, normálisabb szabályozást igényel, de az igazán nagy dolgokhoz komoly pénzeszközökre lesz szükségünk. Most leginkább a gyed extra bevezetésén dolgozunk, kiskeresetűekre terjesztjük ki az adókedvezmény egészét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezek az első lépések. S a gazdasági teljesítmény növekedésével párhuzamosan jelentős költségvetési kihatású demográfiai intézkedéseket is hozunk majd (Az elnök ismét csenget.), reményeink szerint a következő választások után.

Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Sajnálom, hogy minden azonnali kérdés második felvonása ilyen paprikás hangulatban ér véget. Biztos tudja, hogy miről beszél, képviselő úr? (Z. Kárpát Dániel: Biztos.) Azt állítja, hogy nem történt semmi? Hát itt ült ön az elmúlt három évben! A kommunisták elvették, a gyedet levitték két évre. Visszaadtuk? Visszaadtuk. Elvették a családi adókedvezményt. Visszaadtuk? Visszaadtuk. Kitágítottuk és megnöveltük? Megnöveltük. (Lukács Zoltán: Kommunistázik a KISZ-titkár!) Szeretem, és örömmel hallgatom a Jobbiknak azokat a felszólalásait, amelyek arra sarkallják a kormányt, hogy tegyen minél többet, de az a feltételezés, ami az ön szavaiból most kitűnik, hogy a szándékunk hiányzik, és nem az ország erőforrásai végesek, bántó és igazságtalan, nem áll módomban elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a kérdését. Szerintem is magasak az adók, csökkenteni kellene őket. Szerintem is magas az alapkamat, holott talán egy évvel ezelőtt 7 százalék magasságában járt, most meg már 4 alatt van; szerintem is magas. A számok nem stimmelnek, vagy legalábbis nem azokra a metszetekre figyelek én, mint amit ön említett. Én arra figyelek, hogy 2010-ben Magyarországon összesen 1,8 millió, vagyis 1 millió 800 ezer ember fizetett adót, és 1 millió 800 ezer adófizető tartotta fönn a tízmilliós országot - én ezt a számot nézem. Ez a szám jól mutatja, hogy 2010-ben csődben voltunk, lényegében a gödör alján. Most ott tartunk, hogy tízmillió emberből majdnem négymilliónyi ember fizet adót. Három év alatt ide jutottunk, szerintünk ez nem semmi.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! A korrupciós mutatók tekintetében sem lehetünk elégedettek, de jobban állunk, mint három évvel ezelőtt álltunk, erről már itt többször is volt szó.

A beruházások ügyében éppen most azt olvastam, hogy nőnek a beruházások. Lemaradtam valamiről, vagy ön maradt le? Ez most nem teljesen világos. A legutolsó negyedévről szóló adatok a gazdasági növekedésről és a beruházások növekedéséről szólnak. Lehet, hogy meghozta az eredményét az elmúlt három év munkája? Ne beszéljen le bennünket a sikerről, inkább segítsen bennünket! (Simon Gábor: Beszélje rá!)

Ami pedig a munkát illeti: nem tudom, miért nézik le állandóan önök a közmunkásokat. (Vágó Gábor: Nem!) Dehogynem! Ne csináljon úgy, mintha nem ezt mondta volna! Mindannyian értjük, látjuk, felállít egy hierarchiát: az ön számára az a munka, amit a versenyszférában végez egy magyar ember, jobb értékű munka, mint az, amit egyébként közmunkásként végez. Ön téved. Lehet, hogy a makrogazdaság szempontjából van egy elmélet, ahol ez így néz ki, de emberi szempontból nem így néz ki, úgyhogy arra kérem önt, hogy becsülje meg azokat az embereket is - vannak 200-300 ezren -, akik most már nem segélyért állnak sorba, hanem elmennek, dolgoznak, és munkából akarják nevelni a gyereküket. Ne mínuszba írja be őket, hanem pluszba, legyen kedves! (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Amire most válaszolni tudok, az a Nemzeti Emlékezet Bizottságának dolga, ahol ön helyesen állapította meg, hogy időveszteséget szenvedünk el. Ennek oka az, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottságra vonatkozó passzusok szerepeltek az alkotmányban, az átmeneti rendelkezések című részben. Azonban az Alkotmánybíróság azt hatályon kívül helyezte, tehát egy alkotmánymódosítást kellett végrehajtanunk.

Ezt végrehajtottuk, így most az egész passzus bekerült az alkotmány törzsszövegébe. A Nemzeti Emlékezet Bizottságra vonatkozó előterjesztéseket a kormány hamarosan tárgyalja, illetve első olvasatban, illetve koncepciók szintjén már tárgyalta is. Ide fog kerülni a Ház elé, az alkotmánymódosítás okozta időveszteségre való tekintet nélkül.

Ami a konkrét ügyet illeti, ha meg tudja úgy fogalmazni a mondandóját, hogy ne sértsen se egyetemes normákat, se jogszabályokat, akkor szívesen állok rendelkezésére, és mindjárt válaszolok a viszonválaszban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Képviselő Úr! Vagyunk valóban néhányan itt a Házban, akik nem szeretnénk megvárni, amíg maguk kormányra kerülnek, az egyszer igaz. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy igyekszünk is, amit lehet, elvégezni, még ezt megelőzően. Mindannyiunk jól felfogott érdekében.

Megértem, hogy azt gondolják önök közül sokan, hogy nem szükséges biztonságos és szilárd alkotmányos alapokat teremteni a titkos ügyiratok kezeléséhez, de ebben tévednek. Az a helyes sorrend, amit mi választottunk. Meg kell lenni az alkotmányos szegnek. Ez megvan. Kell hozzá egy kétharmados törvény, és a kétharmados törvény után jöhetnek rendelkezések. Fordítva nem fog menni.

Ami a konkrét ügyet illeti: ugye, ön csatlakozott azokhoz, akik korábban is, több alkalommal hírbe hozták már Martonyi János külügyminiszter urunkat. Ő most nincs itt, úgyhogy, ha megengedi, én mértéktartó leszek, és csak arra hívom fel a figyelmét, hogy miután már ugyanezt az ön által itt félig-meddig elmondott vádat egy hetilapban vele szemben megfogalmazták, ezért bírósági eljárásra került sor, amit ő indított. Az ítélet tanulságos olvasmány, itt van a kezemben, mindenkinek ajánlom. Nyílt a dokumentum, tehát könnyen elolvashatják. A zárása úgy hangzik, hogy a bíróság kötelezte az alpereseket, hogy az ítélet rendelkező részének közzététele mellett, amely számára kedvező, a megállapított jogsértésért fejezzék ki sajnálkozásukat is. (Az elnök csenget.)

Szeretném tehát azt mondani önnek, hogy a külügyminiszterem mellett, miután kétszer is kineveztem már életemben külügyminiszternek, kiállok mind politikailag, mind emberileg.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Először is találjuk meg azokat a pontokat, ahol egyetértés lehet közöttünk, mert ahogyan ön is mondta, ez egy olyan ügy, amiről jobb hideg fejjel beszélni, ezzel egyetértek. A múltkor sem állt szándékomban megbántani önt azzal, hogy pápainak neveztem, csupán annyit szerettem volna elérni, hogy a személyeskedő elemeket és az indokolatlan politikai felhangokat emeljük ki ebből a kérdésből, mert így elég nehéz lesz megmenteni több száz ember munkahelyét.

Én méltányolom az ön erőfeszítéseit egyébiránt, amit ebben az ügyben tesz; azt is méltányolom, hogy, mint hallhattuk öntől, ismertette azt a tényt, hogy a beszállítókkal fönnálló vitákat egyébként az ön által más ügyben kritika alá vont miniszter kormányzati előterjesztésének eredményeképpen sikerült rendezni. Tehát a beszállítók ügyében lényegében tudjuk, hogy mit akarunk, a rendelet megjelent, a dolgok, azt hiszem, hogy jó irányba haladnak.

A kérdés, amit ön föltesz immáron második ízben s joggal, az az, hogy mi lesz az ott dolgozók munkahelyével, és ön azt mondja, hogy e tekintetben még meglehetősen homályos a kép. Ha úgy értette ezt a véleményét, hogy homályos a kép a tekintetben, hogy hosszabb távon hogyan fog működni ez a vállalat, akkor azt kell mondanom, ön jól látja, hogy homályos ez a kép. Van néhány dolog, amit tudunk: biztosan tudjuk, hogy minden munkahelyet meg fogunk védeni (Taps a kormányzó pártok soraiban.), az is biztos, hogy a megindított jogi eljárásokat, büntetőeljárásokat végig fogjuk vinni. Tudni szeretnénk, hova lett a pénz.

(15.20)

Harmadrészt: nem szeretnénk létrehozni hosszabb távon sem állami tulajdonban álló nagy húsipari cégeket. Tehát olyan megoldást keresünk, amely a magánpiacnál vagy az önkormányzatoknál hagyja a gyárak működtetését. Nem kívánunk nagy állami húsipari holdingot létrehozni. De ami a legfontosabb ebből, az az, hogy minden munkahelyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) meg fogunk tartani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Folyamatban lévő üzleti tárgyalásokról eddig sem adtunk információt és ezután sem fogunk. Ezzel szemben minden lezárult üzleti tárgyalásról a legnagyobb örömmel és teljes nyilvánossággal állunk rendelkezésükre. Miután lezárultak a tárgyalások, az ár ismert. Ön az ár realitását vitatja. Én azt tudom önnek mondani ezzel kapcsolatban, hogy a tárgyalások elején a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégével készíttettünk egy alapmodellt és számításokat, hogy a tárgyalásokhoz legyen iránytűnk. A vételár, mint tudják, 280 milliárd forint volt, az alapszámítás szerint pedig 294 milliárdig volt értelmes elmennünk. Tehát a nemzetközi könyvvizsgálók által megállapított ár alatt vásároltuk meg az E.ON-t. A tárgyalások közben is készíttettünk egy másik nagy nemzetközi céggel elemzéseket annak érdekében, hogy a tárgyalás során felszínre került információk alapján meddig lehet elmenni. Ott a 480 milliárd forintot határozták meg a nemzetközi könyvvizsgálók. Végül is 280 milliárdért vásároltuk meg.

Azt gondolom, hogy ez jó üzlet. Most nem egy energiapolitikai vitában vagyunk, hanem egy ár realitásáról vitatkozunk. Az árat úgy tudja egy kormány és így fogja a jövőben is mindig meghatározni, hogy külső értékbecslőt kér fel annak érdekében, hogy az ilyen érdeklődő kérdésekre, mint az öné, nyugodtan és higgadtan tudjon válaszolni. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Hiába jelenti be az igényét, hogy fiatal demokrata akar lenni, mint mi voltunk ezelőtt húsz-egynéhány évvel, ezen mi nem tudunk segíteni. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)

Ami azt a megjegyzését illeti, hogy ön nem takarítónő, ezt nem tudom pontosan értelmezni, de érzek egy kis lebecsülést ebből a mondatból. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Akár lehetne az is, ha az volna, nem kellene szégyellni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ami pedig a demokrácia ügyét illeti, azt javaslom, hogy tanulmányozza az erre vonatkozó házszabályi rendelkezéseket. Az Állami Számvevőszék minden vagyonmozgást köteles ellenőrizni, az Állami Számvevőszék nem a kormány szerve, hanem a parlament pénzügyi ellenőrző szerve. Minden adatot ellenőriz, jelentést készít, és azt nyilvánosságra hozza. Úgyhogy azt gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy minden összevetés, amelyet a mondataiból kihallhattunk, a diktatórikus rendszerekkel és a mostani nap összevetése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a mostani helyzet összevetése a megelőző évtizedekkel, méltánytalan összevetés. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Akár magánüzletről, akár közpénzről van szó, minden visszaosztás törvénytelen. Arra kérem, hogy aki ilyenről tud, haladéktalanul tegyen feljelentést, indítsa meg a jogi eljárást.

Hogy pártkasszába honnan folytak pénzek az elmúlt időszakban, ezt nem olyan nagyon nehéz kideríteni, mert volt olyan ügy, amit pontosan földerített a magyar igazságszolgáltatás és a magyar nyilvánosság. Csak abban nem a mostani kormányzó pártok, hanem az előző kormányzó pártok voltak érintve, virágok és madarak fedőnév alatt, ha még emlékszik erre a remek ügyre, amelynek szálai egészen Ausztriáig szaladtak. Talán még most is zajlik az az eljárás. Úgyhogy azt javaslom, ha ilyen műhelytitkokra kíváncsi, akkor ne engem kérdezzen, hanem az előző kormányzó pártokat.

Ami a szűkebb pátriám dolgát illeti, azt gondolom, hogy miután korábban ott egyetlen állami gazdaság művelte a földeket, most meg 35-en művelik, ez egy olyan jó arány, amit bátran lehet vállalni.

Ami pedig azt a kérdést illeti, ahogy ön fogalmaz, hogy milyen kínos ügyeket lehet a Viktorral megbeszélni, a válaszom úgy hangzik, hogy minden ügyet meg lehet velem beszélni, ami rám tartozik. Ami nem, azt ne akarja velem megbeszélni, tisztelt képviselő úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Bár látszólag ugyanazt a nyelvet beszéljük, úgy tűnik, mégis mást értünk rajta. A visszaosztó vállalkozó nálunk nem melós, tisztázzuk a dolgot. (Dr. Schiffer András: Pontosan erről beszéltem.) Tehát ha valamelyik vállalkozót a visszaosztásban sérelem ért, ami ellen egyébként bűncselekmény okán följelentést kéne tenni, azt nem javaslom, hogy a munkásvédelem címszó alá írja be a noteszébe, képviselő úr. ((Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Másodsorban, ami a szűkebb pátriánkat illeti, ami ön mondott, az rendben van, az eddigi egy bérlő helyett most van 35. Még egyszer ismétlem, a matematika szabályai érvényesek: a 35 több mint 1. Ez a gazdaságpolitikánk lényege, amit eddig kevesen tehettek meg, most sokan férhessenek hozzá.

Arra pedig, hogy ön miért nem tud arról az előző kormány idejéből Ausztriáig futó ügyről, ami a "madarak és virágok" címszó alatt futott, csak egy magyarázat van, nyilván még fiatal. De hát, mint tudja, a magyar demokrácia nem az ön parlamenti képviselői mandátumának időpontjában kezdődött, hanem sajnos már jóval korábban elkezdődött, és nemcsak dicsőséges pillanatai voltak, hanem kevésbé dicsőségesek is. Javaslom, azokat is tanulmányozza. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Először is szeretném megköszönni, hogy ezt a témát szóba hozta. (Derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Ezt már csak annál is inkább jól tette, mert az ellenzéktől ezt aligha várhattuk volna, már csak azért is, mert eddig az ellenkezőjét mondták. És azt gondolom, Magyarország szempontjából fontos fejlemény az, ami az elmúlt napokban történt, és amire ön a kérdésében rámutat. Nem kevesebb történt annál, mint amit ön most itt fölolvasott, vagyis kiderült, hogy a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti képviselői összefogtak Magyarország ellenfeleivel Magyarország ellen. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Javaslom, hogy higgadtan vitassuk meg ezt a kérdést, mert ez egy fontos ügy. Nyilvánvaló, hogy a magyar parlament pártjai között vannak viták. Azonban azt gondolom, hogy vannak nemzeti érdekek, amelyeket ezeknek a vitáknak nem ildomos túllépniük. Itt most nem kevesebb dolog történt, mint az, hogy vannak olyan magyarok, vannak olyan, a magyarok szolgálatára fölesküdött magyarok, vannak olyan, a magyar közéletben részt vevő magyarok, akik nem kevesebbet tesznek, mint hogy az ország ellenfeleivel összefognak a magyar emberek ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Ez lehangoló, és rendkívüli csalódottságra ad okot, tisztelt hölgyeim és uraim.

Azt kell mondanom (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban.), azt kell mondanom, hogy mindenkinek tudnia kell, aki ilyet tesz, hogy az, aki egyszer hátat fordít a magyar embereknek, ne lepődjön meg, ha legközelebb a magyar emberek is hátat fordítanak neki. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Hosszan tartó taps a kormánypárti frakciókban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Miután úgy látom, hogy az én szavaim valószínűleg keveset nyomnak önnél a latba, ezért megismétlem - előzőleg az önök jobbikos képviselőtársa tett föl kérdést ugyanebben a témában -: létezik Magyarországon egy állami vagyonról szóló törvény. Ez a törvény világossá teszi, hogy a tulajdonosijog-gyakorlással kapcsolatos minden tevékenységet, a társaságok megvásárlásának részleteit az Országgyűlésnek alárendelt Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Ezért azt javasolom, miután bennem úgysem bízik, nekem úgysem hisz, hagyatkozzon az Állami Számvevőszékre.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is köszönöm, hogy azonnali kérdés keretében fölhívta a figyelmemet az MSZP programjára, különösen annak idevonatkozó fejezetére. Ígérem, amint bokros teendőim engedik, tanulmányozni fogom az abban foglaltakat. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Időpocsékolás. - Derültség a kormánypártok soraiban.)

Az Állami Számvevőszék jelentései nyilvánosak, ön is tanulmányozhatja őket, tehát mindent elolvashat. Ezért az a kérdés, amely abból a hipotézisből indul ki, hogy volna bármi, ami nem nyilvános, egész egyszerűen hamis. Még egyszer mondom: nincs egyetlen eltitkolt információ sem, és mivel tudom, hogy a kormány által adott információkat önök sosem fogadják el hitelesnek, ezért az Állami Számvevőszék információit, kérem, hogy tanulmányozzák, hátha nekik jobban hisznek.

Ami a jövőt illeti, ott valamelyest inkább illetékes volnék. Valóban az a helyzet, hogy miután a kormánynak van egy programja, miszerint Magyarországon a rezsit csökkenteni kell, sőt a rezsiárakat nemcsak egyszer kell csökkenteni, hanem alacsonyan is kell tartani, ehhez pedig eszközökre van szükségünk, ezért Magyarországon a rezsiár meghatározásához szükséges, minél több eszközt igyekszünk köztulajdonba venni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért például a gáztározók megvásárlásának programja sem fejeződött be. Akkor fejeződik be, amikor Magyarországon minden gáztározó többségi magyar állami tulajdonban lesz, és ez így lesz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kezdjük itt is azzal, tisztelt képviselőtársam, amiben egyet tudunk érteni. Habár a végén kiderül, hogy ez jelentéktelen ahhoz képest, amiben nem értünk egyet. Ha tehát azt a kérdést teszi fel, hogy az elmúlt 23 év társadalmi felzárkóztatási programjaira fordított összegek, amelyekbe egyébként - csak hogy kivegyem ezt a rossz felhangot az ön hozzászólásából - nemcsak cigányokat kell érteni; a társadalmi felzárkóztatási programban (Osztolykán Ágnes: Hátrányos helyzetűek is!) mások is vannak, akik nem cigányok, de hátrányos helyzetűek, de szegények, de különböző hátrányokkal küszködnek. Tehát ezeknek a programoknak a célzottjai nem kizárólag a cigányok voltak, ezért rajtuk elverni a port a programok korlátozott sikere miatt, nem helyes.

De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy ezek a programok összességében elég eredményesek voltak-e (Osztolykán Ágnes: Nem!), akkor a válaszom az, hogy nem. Tehát ha az ön hozzászólásából azt a következtetést szeretné levonatni velünk vagy velem, hogy értékelni kell ezeket a programokat, és más típusú programokat kell indítani, mert ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor egyetértek önnel.

Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy az ön szavait úgy kell-e értenem, hogy ön szerint a magyar cigány emberek nem tartalékai Magyarországnak, nem rejtett erőforrásai Magyarországnak, akkor nem értek egyet önnel. Szerintem Magyarországnak mindenki rejtett erőforrása, aki dolgozni szeretne és képes is, de nem jut munkához. (Dr. Nyikos László: Hát, ez az!) Minden ember, aki dolgozni szeretne és képes dolgozni, de nem jut munkához, rejtett erőforrása Magyarországnak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Sok ilyen van!), legyen szó kismamákról, nyugdíj előtt álló, meglett férfiakról és nőkről, vagy éppen legyen szó romákról. És a magyar kormánynak a mi felfogásunk szerint az a feladata, hogy ezeknek az embereknek lehetőséget próbáljon teremteni arra, hogy miután megvan bennük a képesség és az akarat, hogy dolgozzanak, ezt tegyék. A parlamentben olyan cigány vezetők ülnek, akik egyébként ebből a szempontból számomra hitelesek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Szerintem egy önálló kérdést is megérne a külföldön dolgozó magyarok kérdése, és ha ilyen kérdést kapok, örömmel állok elébe, hogy ezt is megbeszéljem önnel. Számomra van egy kis stichje annak, ha ön ezt a kérdést a romákra vonatkozó kérdéssel egybekötve veti fel. Nem tartom elegáns dolognak, hogy azt a benyomást kelti akarva-akaratlanul, mintha egyébként a külföldön dolgozó magyarok elől a cigányok itthon fölennék a pénzt. Ez nem túl elegáns vélemény. Ezért arra szeretném önt kérni, hogy ezt a distinkciót tartsuk meg.

Én nem kérdőjelezem meg az ön jó szándékát, ezért azt javaslom, hogy beszéljünk a romákról, amikor erről van szó, és beszéljünk a külföldön dolgozó magyarokról, amikor erről van szó, és ne keltsük azt a benyomást, hogy ha a cigányokra fordított pénzt rájuk fordítottuk volna, akkor ők ma itthon dolgoznának. Mert ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Úgyhogy korrekt és méltányos elbánást szeretnék kérni a cigányokkal szemben is, mint ahogy mi is elvárjuk, hogy a cigányok nekünk megadják a korrekt és méltányos ügykezelést, ha szabad így fogalmaznom.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Igen, ezeket mindig is támogattuk. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Csak annyit szeretnék kiegészítésként hozzátenni, hogy mint bizonyára tudják, az idevonatkozó törvény szabályai szerint október 15-étől az időjárásra való tekintettel kilakoltatások nincsenek, nem is lesznek, és így talán ezt a vitát is higgadtan meg tudjuk beszélni, illetve az ügyet meg tudjuk oldani az előttünk álló hónapok során.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Próbáltam élénk figyelemmel követni ezt a nehezen követhető, zegzugos, számomra ismeretlen neveket tartalmazó beruházás-brigádnaplót. Ha pontosan meg tudná mondani, hogy mit vár tőlem, akkor én állok az ön rendelkezésére (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kivizsgálja vagy nem?), csak legyen kedves valahogy úgy megmondani, hogy értsem. Mit kell nekem tennem ebben az ügyben? (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha jól értem, akkor azt kéri tőlem, hogy legyen egy belső vizsgálat, és ön kapja meg ennek az eredményét. (Lukács Zoltán széttárja a karjait.) Jó. (Derültség. - Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán odalép a miniszterelnökhöz és dokumentumokat ad át neki.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kedves Képviselő Asszony! Az ön által felidézett jelenet Londonban történt, ahol többedszer találkoztam azzal a váddal, hogy Magyarországot rasszistának, antiszemitának, szélsőjobboldalinak, egyáltalán az európai kultúrából kilógó országnak minősítik. Arra a kérdésre, hogy ezt miért teszik, rendszeresen azt a választ szoktam kapni, hogy azért, mert önöknél van egy erős, radikális, ahogyan ott mondják, szélsőjobboldali párt. Erre az én válaszom az - és ezért nem választópolgárokról, hanem egy politikai jelenségről beszélek -: hogyha valóban elfogadjuk azt a logikát, hogy Magyarországot azért ítélik szélsőségesnek, rasszistának, nacionalistának és ki tudja, még mi mindennek, mert van egy 16 százalékos támogatottságot szerzett párt, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem a 84 százalék alapján ítélik. Ezért továbbra is azt kell mondanom, hogy a mi védekezésünk, Magyarország védekezése azzal a nemzetközi támadással szemben, miszerint Magyarországon jobbratolódás figyelhető meg a rasszizmus és az antiszemitizmus irányába: mindig rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a magyarok többsége sem most, sem a korábbi választásokon nem szavazott radikális pártra.

(15.40)

Az a 84 százalék igenis lehet, hogy kereszténydemokrata, lehet, hogy baloldali, lehet, hogy jobboldali, de lényegében mérsékelt politikai erőkre adta a szavazatát. Tehát, ha az alapján akarjuk megítélni Magyarországot, hogy hogyan szavaznak a magyar polgárok, akkor igenis, tessék a 84 százalékot nézni. Ezen túlmenően azonban önnek igaza van, hogy óvatosan kell eljárni ilyenkor, és különbséget kell tenni egy politikai jelenség és a választópolgárok között.

Én a magam részéről azért dolgozom, hogy az önök szavazói ne önökre, hanem egy mérsékelt politikai pártra szavazzanak (Derültség a kormánypártok soraiban.), ezzel is szeretném megtisztelni az önök szavazóit, és hiszek abban, hogy van esélyem, hogy ebben sikerrel is járjak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kedves Képviselő Asszony! Ön azt mondta, hogy a Jobbik szavazói se nem rasszisták, se nem antiszemiták, se nem kirekesztők. Én is így gondolom. Ha azok lennének, esélyünk sem lenne, hogy ránk szavazzanak; azért dolgozunk, hogy ránk szavazzanak, tekintettel arra, hogy nem olyanok, mint amilyennek ön itt - illetve a nemzetközi sajtót visszaidézve most ön itt - leírta őket.

Tehát a magam részéről szeretném továbbra is minden egyes magyar választópolgár iránti tiszteletemet kifejezni, legyen szó MSZP-sről, legyen szó jobbikosról, kereszténydemokratáról, fideszesről vagy éppen LMP-sről. Ennek a tiszteletnek a talaján állva végzi a kormány a munkáját, és e tekintetben ön a jövőben is számíthat ránk, mint ahogy minden jobbikos szavazó is számíthat a magyar kormányra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Magyarországon kétfajta pártelnök van - még ha ebben a minőségben az azonnali kérdés egy furcsa műfaj is, tehát kétfajta pártelnök van -, az egyik olyan pártot vezet, amelybe rendszeresen törvénytelenül áramolnak pénzek, és ezt időnként be is vallja, vannak azonban olyan pártok is és olyan elnökök is, amelyek betartják a törvényeket. A mostani kormányzó párt, sőt mondhatom, a mostani kormányzó pártok mindig betartották az idevonatkozó törvényeket, ezért Magyarországon a ma kormányzó pártokat semmilyen pénzügyi visszaéléssel nem lehet hírbe hozni, ezt én személy szerint önnek garantálhatom.

A másik kérdésre, hogy mit tettünk mi 2010 óta egy bizonyos ügy földerítésében, azt javaslom önnek, hogy elevenítse föl az államtudományi tanulmányait, és akkor rögtön látni fogja, hogy a kormány nem egy nyomozó hatóság, ellenben a Legfőbb Ügyészség kérdezhető itt a parlament plenáris ülésén.

Arra biztatom önt, hogy bátran forduljon ahhoz, aki tud válaszolni az ön kérdésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Kétségkívül nem tudok versenyre kelni azzal a fantáziával, amely egy olyan összeesküvés-elméletet rajzol itt föl, miszerint a Fidesz - ami a narancsosok, ha jól értem - a madarakkal - ami egy bizonyos szabaddemokrata párt, amelyik már elhalálozott (Németh Szilárd István: Azért még akadnak itt.) - és a virágosokkal - akik pedig a szocialisták volnának -, velük együtt esküdne össze a közjó ellen, ha jól értem az ön véleményét. Azt javaslom a többieknek, hogy utasítsák vissza ezt a vádat (Derültség a kormánypárti sorokban.), mégiscsak sértő lehet rájuk nézve, hogy velünk működnek együtt az ön által így felvázolt ügyletekben.

Ellenben azt javaslom, ha a kérdést komolyan vesszük, és azt gondolom, a fölvetésének van komoly része is, amely arról szól, hogy vajon a magyar közbeszerzésekből milyen arányban részesülnek külföldi vállalatok - egyébként a törvény szerint részesedhetnek ilyenből -, de mi az arány, mi a mérték, és milyen mértékben részesednek magyarok, azok kicsodák, és mi a szerkezetük, ez egy komoly kérdés. Ha azonban innen nézzük a dolgokat, akkor azt a tényt legyen kedves a mostani kormány javára írni, hogy a korábbi arányok jelentősen módosultak. Igaz, hogy még mindig a Strabag a legerősebb cég e tekintetben, de az előnye a magyarokhoz képest jelentősen megfogyatkozott az elmúlt évek kormányzásának eredményeképpen, és én azért dolgozom, hogy elmondhassam majd önnek egy következő válaszban, hogy eljött az idő, hogy Magyarországon a közbeszerzést (Az elnök csenget.) többségében magyar cégek nyerik el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Képviselő úr három kérdést érintett a hozzászólásában. Az első, hogy a magyar diplomácia milyen eredménnyel képviselte a nemzeti szempontokat működése során. Érdekes vita, talán két perc kevés lesz ennek áttekintésére, mindenesetre én sikeresnek tartom a magyar diplomáciát azért, mert a kettős állampolgárság kérdését sikerült a legtöbb szomszédunkkal elfogadtatnia. Ez egy példátlan diplomáciai bravúr. Ha ön belegondol abba, hogy a kettős állampolgárság kérdését ma nem kifogásolja Szerbia, nem kifogásolja Románia, Horvátország, Szlovéniáról nem is beszélve, akkor azt gondolom, hogy ezt talán érdemes beírni a magyar diplomácia neve mellé érdemként. Ugyanakkor az is igaz, és egy hosszabb beszélgetésben arra is ki lehetne térni, hogy mi az oka annak, hogy ugyanezt Szlovákiával nem tudtuk elérni. De a mérleg nyelve talán inkább a "jól végzett" irányba billen.

A második kérdése az Ukrajnával kötendő társulási megállapodás. Én azt javaslom önöknek, hogy itt egyelőre semmilyen feltételt ne támasszunk, azon néhány feltételen túl, amit az Európai Unió megfogalmazott. Ukrajnával szemben feltételt támasztani majd akkor lesz értelmes felvetés - magam is azt javaslom, hogy akkor majd érdemben fontoljuk meg -, ha a mostani megállapodás által kinyitott kapun az ukránok eljutnak odáig, hogy egyébként érdemben tárgyalhatnak az európai uniós tagságukról. Akkor leszünk abban a helyzetben, hogy ezeket az úgymond feltételeket felvethetjük. Ezért azt javaslom, hogy nemzetpolitikai megfontolásokból most inkább engedjük az ukránokat közelebb az Európai Unióhoz, és ne megállítani akarjuk őket.

Ami pedig a szerbiai ügyeket illeti, ott azt tudom mondani önnek, hogy Kárpát-medencei mércével mérve sikeres dolog, hogy a Magyar Nemzeti Tanács rendszere létrejött Szerbiában, és ma a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésnek ott azt tartjuk, hogy az erről szóló jogszabályban rögzített lehetőségeket a Magyar Nemzeti Tanács száz százalékig ki tudja használni, és a végrehajtás ne lassuljon le, mint ahogy erre időnként vannak jelek, hanem ütemesen haladjon. Ma ezt tartom Szerbia irányában a legfontosabb nemzetpolitikai célnak.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Két lehetőség van. Az egyik, hogy nem értette, a másik, hogy ön nem akarja érteni, amit mondok. Megismétlem: ahhoz, hogy Ukrajnával szemben a magyar diplomáciának valaha is erőteljes tárgyalási pozíciója legyen - mert most ilyen pozíciónk nincs (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Van!) -, hogy valaha is lehessen, ahhoz most Ukrajnát közelebb kell engedni, sőt közelebb kell hívni az Európai Unióhoz. Utána lehet beszélni erről a kérdésről.

(16.10)

Ami Szerbiát illeti: Szerbiában megállapodás van a többség és a magyar kisebbség között, hogy egy bizonyos autonómiaformát, amit egyébként Magyar Nemzeti Tanácsnak neveznek, létrehoznak. Én azt javaslom, hogy végezzük el azt a munkát, amit el lehet végezni. Nem tartom helyes nemzetpolitikának azt a gondolkodásmódot, hogy amikor van egy lehetőségünk, amit megragadhatnánk, akkor azon túlnyúló elvi lehetőségeket vetünk föl, és ezzel elveszítjük a lehetőséget, hogy elérhessük azt, amit valójában elérhetnénk. Ezért én azt javaslom és kérem önt, hogy helyezze az igényeit reális alapokra.

Köszönöm a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Arra számítottam, hogy ön ad majd nekem lehetőséget arra, hogy szóban is tájékoztathassam - most megtörtént -, ezért nézze el nekem, hogy írásban ezt nem tettem meg.

Hogy a képviselőtársaink is értsék, hogy miről van szó: a kormányzati munkát végző szerveket, amelyek ebben a megyében 32 különböző helyen voltak elhelyezve, egyetlen helyen helyeztük el. A vizsgálat szerint, illetve a tájékozódás szerint ez éves szinten százmillió forint megtakarítást fog eredményezni; és azt is eredményezi, hogy a kormányhivatal szakigazgatási szerveinek 90 százaléka egy épületben helyezkedik majd el.

Ami a munkát végző céget illeti - köszönöm szépen a múltkor átadott információkat -, ott a következőket tudom megállapítani, vagy tudták a szakértők megállapítani: a ténylegesen kifizetett összeg 1,73 milliárd forint. Tehát nem 3, hanem 1 milliárd 730 millió forint. Aki a munkát végezte - ahogyan ön is jelezte ezt -, magyar jogi személy, magyar cégnyilvántartásban szerepel, és tevékenysége után Magyarországon adózik. Ennek a cégnek a tulajdonosa egy Cipruson bejegyzett cég - ebből volt is levélváltás a megrendelő és a cég között -, és a közbeszerzési törvény szerint ez kizáró oknak minősül, ezért a tulajdonosi háttérre vonatkozóan ilyenkor az információkat be kell nyújtani. Erre fel is szólították a kivitelező céget, és be is nyújtotta a tulajdonosi háttérre vonatkozó összes információt, amely megerősítette az ön információját.

Az elvégzett munkát illetően pedig azt tudom mondani önnek, hogy sem a kivitelezésre, sem bármilyen egyéb vállalkozási vagy tanácsadási munkára nem szerződött le a cég semmilyen külföldi céggel és a vizsgálatok szerint a saját anyavállalatával sem.

A kivitelezési munkálatokba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) pedig hat darab magyar, 10 százalék feletti nevesített alvállalkozót vont be.

Ennyire jutottam (Az elnök ismét csenget.), tisztelt képviselő úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Látja, képviselő úr, szívesen állok a rendelkezésére, ennek is majd utána fogok nézetni. Nem azért, hogy a munkát toljam el magamtól, de ha esetleg valamelyik miniszteremet interpellálná, az sokat segítene rajtam, hogy ne nekem kelljen foglalkozni ezekkel az ügyekkel, mert miután nekem kell itt személyesen számot adni, ez sok energiát visz el, amíg én minden egyes információt olyan biztonsági módon ellenőrzök le, hogy utána itt, ön előtt helyt tudjak állni. (Lukács Zoltán: Nehéz munka ez!) Tehát meg fogom nézni, de ha tehetné, arra kérem, hogy inkább mégis inkább valamelyik miniszterhez forduljon ebben az ügyben. (Dr. Varga László: A királynak sok mindenhez kell értenie!)

Köszönöm szépen az érdeklődését. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Az ügy valóban komoly, tisztelt képviselőtársam, két külön szála is van, ezt én elmondtam önnek, illetve a többi parlamenti frakcióvezetőnek is személyesen. Van egyfelől, mondjuk úgy, hogy a Magyarország életére a döntésein keresztül befolyást gyakorló személyekkel szembeni megfigyelések ügye, és van egy tömeges emberi jogi jogsértés, amely arról szól, hogy az Egyesült Államokba menő telefonhívásokat származásra, rangra, rendre való tekintet nélkül nagy tömegben azonosították be és valószínűleg hallgatták is le az amerikaiak. Ez egy tömeges emberi jogi jogsértés, mi ebben legutóbb egyetértettünk.

Én támogatom, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság létrejöjjön, tehát az egy szavazatomra a képviselő úr számíthat, amely a külföldi befolyásolási kísérletetek földerítésével foglalkozik, a lehallgatásokat ilyen értelemben széles körben értelmezve. Méltányolom az igyekezetüket, hogy összegyűjtötték az aláírásokat, hogy beadják, de a Jobbik speciális magyar jogi helyzetét ismerve - bocsánat, nem jogi -, politikai helyzetét ismerve, azt tanácsolom, ne adják be, bízzák inkább ránk, akkor át fog menni, és én a képviselőtársaimat meg fogom kérni, hogy nyújtsák be ezt a vizsgálóbizottságra vonatkozó javaslatot (Felzúdulás a Jobbik soraiban. - Közbeszólás: Ez szégyen! - Az elnök csenget.), és ez meg is fog történni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Természetesen sajnálom, hogy a képviselő úr számára az én szavam nem elegendő, de szerencsére bírom a frakcióvezető ígéretét, úgyhogy Rogán Antal nevében is ígérem, hogy a vizsgálóbizottság föláll.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Mint az ön hozzászólásának címe is mutatja, itt egy komoly ügyről van szó, és valóban fölmerül az a kérdés, hogy ki ellenőrzi az ellenőröket. Erre a magyar jog azt a megoldást ajánlja, hogy egy parlamenti szerv ellenőrzi őket. A magyar jogban az a megoldás, hogy az Állami Számvevőszék rendszeresen vizsgálja az ellenőrzési eljárások során a jogszabályok betartását, és hogy a hatóság a költségvetés érdekeit szem előtt tartva járt-e el.

Ismerhetjük-e ezeket a jelentéseket? A válasz az, hogy igen, mert az Állami Számvevőszéknek nyilvánosságra kell hoznia az összes ilyen jelentését. Tehát mindenfajta vizsgálóbizottság előtt azt javasolnám az érdeklődő képviselőknek, hogy az Állami Számvevőszéket használjuk, úgy, ahogy egy parlamenti szerv esetében ez lehetséges és szükséges. (Dr. Józsa István: Ezt mondtuk mi is.)

Ami az ügy lényegét illeti, ott a képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy meggyőződésem szerint, aki adót csal, annak börtönben van a helye, s az adócsalókkal szemben a lehető legkeményebben föl kell lépni. Ezt az alapelvet követjük, ez alól senki sem bújhat ki, lehet kicsi vagy nagy, magyar vagy nemzetközi cég, nem bújhat ki, a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, és ebből az elvből a kormánykoalíció és én személy szerint sem fogunk engedni.

Akinek pedig bármilyen törvénytelenségről tudomása van, fölfogásom szerint annak kötelessége, hogy ezt a hatóság felé jelentse, a hatóságok pedig kötelesek az eljárásokat kivizsgálni, és az erre szóló utasításokat ez esetben is megkapták.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: A hatályos törvényeknek megfelelően támogatom a vizsgálóbizottságot, ha az egyedi ügyekben a konkrét vizsgálat lezárult, tehát megtörtént a rendőrségi nyomozás, és megtörtént az ügyészségi nyomozás. Ha ez megtörtént, tehát megvan a jogi felelősség megállapítása, akkor utána következhet a politikai felelősség megállapítása, de amíg nincs megállapítva a jogi felelősség, addig nincs miről beszélni, mert nincs politikai felelősség.

Tehát a helyes sorrend az (Dr. Schiffer András: Olajbizottság! Tocsik-ügy!), és a magyar jogrendszer ezt szabályozza, hogy konkrét ügyekben a rendőrség és az ügyészség eljár, és ha ezek után szükséges, akkor politikai felelősséget lehet megállapítani, egyébként pedig az adóhivatal eljárásrendjének minőségét, nem egyedi ügyeket, hanem annak az eljárásrendjének a minőségét az Állami Számvevőszék köteles folyamatosan a jelentésében önök elé tárni és ilyen értelemben a képviselőket erről informálni. Ez az útvonal, ez a szabályrendszer. Kérem, ezt használják ki. Van ebben lehetőség. Ha úgy látják, hogy szükség van rá, tegyenek feljelentést, bejelentést, és indítsanak eljárásokat. De még egyszer mondom, minden adócsalónak Magyarországon börtönben a helye, és én hiszem azt, hogy előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Annyit talán idézzünk föl, hogy a gabonaszektorban '12 nyarán bevezettük a fordított adózást, és '14 januárjától az élő- és a félsertéseket besoroltuk a kedvezményes 5 százalékos áfakulcs alá. S a napokban küldtük el Brüsszelbe azt az igényünket, hogy a cukornál is a fordított áfát bevezethessük.

Amit ön javasol, vagyis hogy további áfacsökkentéseket hajtsunk végre, ebben a pillanatban nem lehetséges, mert amit a magyar gazdaság megtermelt, azt elköltöttük a következő célokra: 2014-ben bevezetjük a kiskeresetűek adókedvezményét, továbbvisszük a munkahelyvédelmi akciótervet, bevezetjük a gyed extrát és egy 20 százalékos rezsicsökkentést. Ez szerintem óriási teljesítmény. Emellett a magyar költségvetésben nincsen hely rövid távú áfacsökkentésre.

Ha a magyar gazdaság nagyobb teljesítményt mutat, ha gyorsabb a növekedés, akkor ez a vita értelmesen lefolytatható. Ma, ebben a pillanatban sajnos ezt a vitát nem tudjuk értelmesen lefolytatni, mert - még egyszer mondom - a magyar gazdaság által megtermelt jövedelmeket ezekre a célokra beállítottuk és elköltöttük. A gazdaság teljesítménye ennyit enged.

Ha többet tennénk ennél, azt csak hitelből tudnánk megtenni, márpedig hitelből Magyarországon szociális kiadásokat a jövőben sohasem fogunk finanszírozni, mert az ország kétszer kis híján belepusztult egy ilyen politikába. Ezért kérem, hogy a kiskeresetűek adókedvezményével, a munkahelyvédelmi akciótervvel, a gyed extrával és a 20 százalékos rezsicsökkentéssel vágjunk bele a 2014. évbe, és az áfacsökkentésre később térjünk vissza, ha nőtt a magyar gazdaság teljesítménye.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Én értem az ön indítványát. Az előbb az érdemi választ megadtam. Itt most már, ha csak érintőlegesen is, de ön bírálta a mi magas áfakulcsokra építő gazdaságpolitikánkat, ezért szükséges fölidéznem a következő tényeket. 2004-ig az élelmiszerekre vonatkozó áfakulcs 12 százalék volt. Ezt az önök kormánya fölemelte 15-re. Utána 2009-ben fölemelte 25 százalékra. Majd 2006-ban még volt egy olyan trükk is, hogy a választás előtt levitték 25-ről 20 százalékra, a választás után meg visszaemelték.

Tehát azt gondolom, hogy áfaügyben bennünket megtámadni nem föltétlenül okos politika az önök részéről. A magam részéről azt gondolom, hogy a valaha volt legnagyobb áfaemeléseket az élelmiszerek esetében éppen az önök korábbi kormányai hajtották végre.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a tényről, hogy a vállalkozásoknál alkalmazásban álló emberek száma nőtt vagy nem, ha megengedi, én most itt nem bonyolódnék önnel vitába. Minden egyes adat arról szól, hogy nőtt. Minden egyes adat arról szól, hogy a kormányváltás óta a piacon alkalmazott emberek száma nőtt. De ön nem is erről beszél.

Igyekszem a lehető leghiggadtabban válaszolni az ön fölvetésére. Az a hang, amit önök folyamatosan megütnek a közmunkásokkal szemben s a közmunkaprogrammal szemben, arra a szomorú tényre irányítja rá a figyelmet - nem akarom önt megbántani, de -, hogy valójában a magyar realitásokról önöknek nagyon kevés fogalmuk van.

Az a helyzet, hogy ha önök azt gondolják, hogy Magyarországon azokat az embereket, akik ma közmunkában vannak, még ha lenne is munkahely Magyarországon, tudnák alkalmazni a vállalkozások, akkor önök tévednek. A közmunkásoknak van egy része, és itt vannak is adataink arról, hogy hány százalékuk képes a közmunkából visszalépni a piacra, de a legnagyobb részük nem lép vissza.

Azt javasolom önnek, hogy ha tudni akarja, milyen a magyar valóság, akkor menjen el egy ilyen téli képzési programra, és nézze meg, hogy mire tanítjuk ott az embereket: írni, olvasni és alapvető civilizációs funkciókra. Most az a kérdés, hogy azt kell-e csinálnunk vajon, amit ön javasol. Mert ön mit javasol? Ön azt javasolja, hogy hagyjuk békén ezeket az embereket, azt' küldjünk nekik szociális segélyt. Ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy lehet, hogy ezek az emberek nem fognak majd állást kapni a piaci gazdaságban, de a magyar állam tud szervezni nekik olyan munkát, hogy a 22 500 forintos segély helyett munkabért kapjanak. Fölkeljenek reggel, és a gyerekeik azt lássák, hogy fölkeltek, elmentek dolgozni, pénzt hoznak haza, és a munkájukkal tartják el a családjukat. Miért becsülik le önök ennek a jelentőségét? Ennek nemcsak annak a néhány családnak, néhány tízezer családnak az életére van jelentősége, hanem egész Magyarország számára!

Hát, uraim, vessünk számot a realitásokkal! Ezek az emberek nem fognak laboratóriumban fehérköpenyes munkát végezni, amikor most éppen írni és olvasni próbáljuk őket megtanítani. De ezek az emberek megbecsülést érdemelnek, elismerést érdemelnek, mert részt akarnak venni ezekben a programokban, képezni akarják magukat, és munkából akarnak megélni. Ahelyett, hogy támadnák a közmunkaprogramot, nagy tisztelettel arra kérem önöket, becsüljék meg ezeket a magyar embereket, és ezen keresztül támogassák a magyar közmunkaprogramot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Szóval, ön nem kevesebbet állít, tisztelt képviselőtársam, mint azt, hogy ma Magyarországon 200 ezer embernek azért adunk közmunkát, hogy kozmetikázzuk a munkahelyi adatokat. Gratulálok önnek! (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van.) Miért nem néz mögé, miért nem viselkedik keresztény magyar emberként, és miért nem érti meg, hogy a kormányzatnak azokkal az emberekkel is törődnie kell, és ha lehet, munkát kell számukra adni, akik nem tudnak és nem is tudnak a jövőben sem elhelyezkedni a piaci gazdaságban? Ön támadja ezeket az embereket. (Volner János: Én?) Lenézi őket, kritizálja őket, és a programot, amit az ő érdekükben indítunk, nem a dolgok lényegéhez tartozó helyes programnak minősíti, hanem politikai trükknek azért, hogy javítsunk valamilyen statisztikákat.

Ezt a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz nevében a leghatározottabban visszautasítom. Van bennünk társadalmi felelősségérzet, van bennünk keresztény erkölcs, és ezekért az emberekért felelősséget érzünk. Ha teszünk értük valamit, azért tesszük, mert fontos az ő sorsuk a mi számunkra; mert minden magyar felelős minden magyarért - jó lenne, ha a Jobbik is megtanulná ezt. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Köszönöm a figyelmét. (Nagy, hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: A későn jövésnek van hátránya is meg előnye is; itt most a hátrányával kell szembesülnünk.

Létezik egy 25/2009. számú országgyűlési határozat. (Dr. Schiffer András: Vonjuk vissza!) A címe a következőképpen hangzik: Az atomenergiáról szóló '96. évi ilyen és ilyen számú törvény (7) bekezdése alapján a Paksi Atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokkok létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes elvi hozzájárulás megadásáról. Tehát erről döntöttünk; ráadásul 95 százalékkal döntöttünk. Az MSZP 95 százalékkal szavazott, a Fidesz 78-cal, a KDNP 83-mal, az SZDSZ 79-cel és a függetlenek is 47 százalékkal, tehát azt kell mondanom, hogy teljes, összpárti konszenzus van amögött, hogy ez a beruházás megvalósuljon.

A parlamenti határozatnak van egy indoklása; négy érvet hoz föl. Egyébként ez olvasható - szívesen elmondom most önnek, de ha az interpellációja előtt utánanéz, akkor ezek mind olvashatók -, azt állítja ez a parlamenti határozat, hogy a beruházás előkészítéséhez minimum 5+6 év szükséges; azt állítja, hogy figyelembe kell venni, hogy milyen forrásszerkezetben biztosítható a villamosenergia-ellátás biztonsága hosszú távra; megállapítja, hogy a villamosenergia-termelés szerkezetében meghatározóan pozitív szerepe van a Paksi Atomerőműnek, majd utána érveket hoz föl - gazdaságiakat, társadalmiakat, környezetvédelmieket és szakmaiakat - amellett, hogy miért érdemes ezt megvalósítani.

Tisztelt Képviselő Asszony! Magyarország kormánya és miniszterelnöke ezekben az ügyekben összpárti, 95 százalékos parlamenti felhatalmazás alapján jár el, és végzi a munkáját. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Természetesen sohasem zárhatjuk ki, hogy bármelyik magyar parlamenti képviselő teljes tévedésben legyen. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ennek a kockázatát százszázalékos biztonsággal nem lehet kizárni; horribile dictu azt sem zárhatjuk ki persze, hogy az Európai Unió is teljes tévedésben van. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.)

Mégis fölidézem - miközben persze ők is tévedésben lehetnek -, hogy épp a napokban tartott nagy nemzetközi konferencián az Európai Unió energiaügyi biztosa is fölszólalt. Oettinger úr azt mondta - a megújulókon túl -, hogy a helyzet úgy fest, hogy nem lesz olyan zóna Európában - nem lesz olyan zóna Európában! -, amelynek árammixében ne lenne majd atomáram, vagyis az atomenergia-mentes áramellátás Európában nem kivitelezhető.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Mint láthatják, aki tudja, hogy mit akar, azt még az ellenfelei is sikerhez segítik. A köszönő tapsot, még ha provokáció eredményeképpen is, de szeretném megköszönni a kormánypárti képviselőknek.

Nos, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, az új parlamenti ülésszak kezdetén alkotmányos szokásaink szerint a kormány beszámol a legutóbbi ülésszak óta hozott fontos döntéseiről és ismerteti az előttünk álló évre vonatkozó terveit. A kormány így járul hozzá, hogy a parlamentnek sikerüljön megvitatnia, milyen kihívások előtt állunk, és mit vár el tőlünk az ország.

Most először ismertetem - a teljesség igénye nélkül - a kormány néhány fontos döntését.

A Brüsszellel folytatott, folyamatos tárgyalások eredményeképpen elkészült az a dokumentum, amit az uniós bükkfanyelven partnerségi megállapodásnak neveznek, amely szabályozza az Európai Unió és Magyarország közötti pénzügyi együttműködést a következő hét évben. (Ismét megszólal a hangszóró.) Emlékeztetésképpen: azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a rendelkezésünkre álló több ezer milliárd forint 60 százalékát gazdaságfejlesztési célokra fordítjuk majd. Ez fontos föltétele annak, hogy a gazdasági válságot lezárhassuk, és Magyarország a következő négy évben egy felívelő pályán haladhasson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005-ös, 2009-es és 2011-es parlamenti döntéseknek megfelelően államközi szerződést kötöttünk Oroszországgal a nukleáris együttműködésről. (A hangszóró elnémul.) A kormány a maga munkáját elvégezte, a végső döntés az önöké: a nemzetközi szerződést, melyet önök elé terjesztettünk, a parlamentnek kell végül is jóváhagynia, úgy, ahogyan az egy alkotmányos demokráciában szokás.

Harmadszor: a kormány visszavásárolta a Fővárosi Gázművek Zrt. eddig német kézben lévő részvényeit és a hozzájuk tartozó vállalati irányítási jogosultságokat, így a Főgáz ismét kizárólagos köztulajdonban van, a főváros és a magyar állam közös tulajdonában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Negyedszer: a kormány döntött egy új budapesti kongresszusi központ felépítéséről és kijelölte annak helyét a Művészetek Palotájának szomszédságában.

Ötödször: a kormány áttekintette és néhány részletében módosította a "Miskolc és agglomerációja - digitális közösség" programot, amellyel kiépítjük a hálózatot és eszközöket biztosítunk, s ezzel lehetővé válik, hogy először több tízezer, később pedig több százezer ember tud a világhálóhoz kapcsolódni. Ez egy különleges, kísérleti, új kezdeményezés, amely ha beválik, országossá tehető.

Hatodszor: a kormány összeállította a 2014. és 2015. évi tanuszoda- és tornaterem-építési programot. A program eredményeképpen néhány év múlva minden járásközpontban lesz legalább egy uszoda, és ez legalább 32 új uszoda megépítését jelenti. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hetedszer: a kormány kiemelt üggyé nyilvánította a 2021. évi úszó-világbajnokság megrendezését, így a szükséges engedélyek időben meglesznek, és a szükséges beruházások is időben megtörténnek majd. Mint bizonyára emlékeznek, az úszó-világbajnokság jogát a nyáron sikerült elnyernünk, és ez lesz a legnagyobb sportesemény, amit valaha Magyarország megrendezett.

Nyolcadszor: mint bizonyára tudják, Magyarország ebben az évben új, online kapcsolatra képes pénztárgéprendszerre áll át. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Miután adórendszerünk súlypontját a jövedelemadókról a forgalmi adókra helyeztük át, ez az átállási program a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodásunk előföltétele. Az átállás okozta nehézségekre a kormány olyan megoldást dolgozott ki, amely garantálja, hogy egyetlen becsületes és a törvényt betartó kereskedő se szenvedjen kárt.

Kilencedszer: tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy kormánydelegációnk Törökországban tett látogatásának eredményeképpen 32 egyezményt írtunk alá, és elértük, hogy a magyarok a jövőben vízummentesen utazhatnak Törökországba.

Tizedszer: a cseh, a szlovák és a lengyel miniszterelnök részvételével miniszterelnöki csúcstalálkozót tartottunk, ahol áttekintettük a mára kaotikussá vált ukrajnai helyzetet. A négy ország belügyminiszterei folyamatosan tartják a kapcsolatot, és együttműködnek az ukrán válság következményeinek kezelésében. Mi, magyarok aggodalommal figyeljük az anarchia képét felidéző ukrán politikai fejleményeket. Érdekeltek vagyunk a helyzet olyan, tárgyalásos megoldásában, amely helyreállítja a békét, a biztonságot és a jog alapján álló közhatalmi rendszert. Különös figyelemmel követjük a Kárpátalján élő magyarok helyzetét, és kötelességünknek tekintjük, hogy ezekben a bizonytalan időkben támaszt nyújtsunk számukra, és megvédjük alapvető érdekeiket.

(13.20)

És végül, 11-edszer, szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy újabb jelentős külföldi beruházások történtek Magyarországon, mióta nem láttuk így egymást ebben a körben. Ennek eredményeképpen jelentős mértékben nő a magyar gazdaság, és ezek a beruházások növelik a munkahelyek számát. Csak példaképpen: egy amerikai és egy angol cég hozta Budapestre szolgáltató központjait a napokban, ez 500, illetve 250 új munkahelyet teremt; egy orosz cég hozott létre logisztikai központot és fuvarozó vállalatot, ezzel 1500 új munkahely jön létre; megkezdődött az azerbajdzsáni Alyev Alapítvány támogatásával a Vakok BatthyányLászló Gyermekotthonának új beruházása, egy új épület építése; és ma délelőtt is átadtunk egy beruházást, amellyel egy zalaszentgróti üzemet sikerül jelentősen kibővíteni, úgyhogy gratulálok a zalaszentgrótiaknak is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előttünk álló feladatok számbavételéhez először idézzük föl a négy évvel ezelőtti célkitűzéseinket. Közel négy évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy bár az ország rossz állapotban van, de Magyarországot nem lehet úgy tönkretenni, hogy ha összefogunk, akkor együtt ne tudnánk talpra állítani. Azt vállaltuk, eltakarítjuk a múlt romjait, és közösen felépítünk itt egy erős Magyarországot. Azt mondtuk, ehhez az kell, ne hagyjuk, hogy pusztán a körülmények diktálják a sorsunkat, hanem a saját kezünkbe vesszük a jövőnk irányítását, az kell, hogy a külföld gyámkodása és mankói helyett végre a saját lábunkra álljunk. Azt vállaltuk, hogy szakítani fogunk a régi világ kishitűségével, a "nekünk úgyse sikerülhet", a "merjünk kicsik lenni" hozzáállásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! 2010-ben egy történelmi lehetőséget kaptunk, amit kötelességünk volt beváltani, és ma már jól látható, hogy az azóta elvégzett munka töredékét sem végezhettük volna el, ha nincs meg hozzá az alkotmányos parlamenti erőnk, a kétharmados felhatalmazásban rejlő egység. Köszönetet mondok a választópolgároknak, hogy az elmúlt négy évben a válság minden nehézsége ellenére támogatták Magyarország megújítását. Csak az emberek összefogásának és erőfeszítésének köszönhetően érhettük el azokat a közös eredményeket, amelyek alapján ma már magabiztosan mondhatják a magyarok, hogy az országuk jobb állapotban van, és egyre jobban teljesít.

Ismételten figyelmükbe ajánlom, hogy tartósan 3 százalék alatt tartjuk a költségvetési hiányt. Töretlenül javul a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérlegünk. Magyarországon 40 éve nem volt ilyen alacsony az infláció. Évtizedek óta nem fordult elő, hogy a háztartások rezsiköltségei csökkentek volna, és az elmúlt 25 évben talán most először garantáljuk, hogy a költségvetési hiány a választás évében sem indul növekedésnek. Nőtt Magyarországon a foglalkoztatás, mi több, mostanra történelmi csúcsot ért el, több mint negyedmillióval dolgoznak többen, mint négy éve. Emlékeztetni szeretném önöket, hogy 2010-ben 10 millió emberből 3 millió 600 ezer dolgozott, és csak 1 millió 800 ezer ember fizetett adót; egy középiskolás is tud annyit, hogy ez csak gazdasági és pénzügyi összeomláshoz vezethet. Ám csak az elmúlt évben 100 ezerrel nőtt a munkavállalók száma, sőt több tízezernyi betöltetlen álláshely vár gazdára. Tíz év után először nőtt a fiatalok és a nők foglalkoztatottsága. Mindezzel párhuzamosan a munkanélküliség újabb 1,5 százalékkal csökkent egy év alatt, így most 9 százalék körül áll, ami még mindig magas. Még mindig magas, és messze van attól, ahova el akarunk jutni, de folyamatosan és egyértelműen csökken. Ami még ennél is reménykeltőbb, hogy a javulás üteme gyorsulást mutat; ezt ma kevés ország mondhatja el magáról az Európai Unióban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemcsak a foglalkoztatottság javult, hanem a munka megbecsülése is. Magyarország vitte véghez a második legnagyobb minimálbér-emelést Európában. Az elmúlt évek alatt 10 százalékkal nőttek az átlagbérek. A tények tehát azt mutatják, hogy Magyarország jobban teljesít. (Dr. Józsa István: 30 százalékkal.) A velünk kapcsolatban a lehető legkritikusabb hangot megütő külföldi elemzők is tartós növekedést jósolnak a magyar gazdaságnak, ráadásul többségük magasabbat, mint mi saját magunknak.

A gazdasági sikerek, a határozott kormányzás és az ismét az emberek mindennapi életének javításával foglalkozó politika nem csak a gazdasági tények világában hozott változást. Magyarország az elmúlt évek alatt képes volt gondolkodásában, életszemléletében, ha úgy tetszik, lélekben is megújulni; ez a lelki megújulás adja sikereink végső magyarázatát. Ezt még a materialistáknak sem érdemes lebecsülniük, mert innen fakad a következő lépésekhez szükséges erő és bátorság, innen ered az összefogás képessége is. Ezért voltunk képesek az elmúlt négy évben felülemelkedni részérdekeken és pártpolitikán, ezért vagyunk képesek a sokszínűség értékének megőrzése mellett nemzeti egységet is létrehozni.

Kérem, emlékezzenek a nagy dunai árvízre, ott nem volt jobboldali, baloldali, nem volt vidéki és fővárosi, sőt nem volt határon inneni és túli magyar sem, nem volt öreg és fiatal, ott csak az országukért és egymásért küzdő magyarok voltak. És emlékezzenek a bankárok a Brüsszel és a multinacionális monopóliumok ellen létrejött összefogásra. Komoly csatákat kellett vívnunk a bankadóért, a multiadókért és az alkotmányért is. A legkevesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, amit mondhatok, hogy a megújult Magyarország ma már nem ijed meg senkitől, hiába támadják, hiába fenyegetik, kiáll magáért, és kiáll a magyar emberekért is (Taps a kormányzó pártok soraiban.), akkor is, ha nagyobb erőkkel találja szemben magát.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a Magyarország már nem bújik el a viták és a küzdelmek elől, kitart az érdekei mellett, és hajlandó harcolni is értük, úgy, ahogy az egy életképes, lélekben is erős országhoz méltó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy nem csak vitákat és konfliktusokat vállaltunk. Régi szövetségeinket a NATO-val és a nagy európai országokkal megerősítettük. Új gazdasági, kereskedelmi együttműködéseket építünk ki szerte a világon. Beneveztünk az új együttműködésekért és a gazdasági terjeszkedésért folytatott küzdelembe. Kereskedelmi központokat nyitunk, fontos megállapodásokat hozunk tető alá. Csak az elmúlt fél évben a legmagasabb szintű állami tárgyalásokat folytattunk Indiában, Japánban, Oroszországban és Törökországban, s a következő hónapokban folytatjuk ezt Kínában és Szaúd-Arábiában is. Ezek az együttműködések jelentik Magyarország további növekedésének és gazdasági sikereinek a zálogát.

(13.30)

Az a célunk, hogy Magyarország kivitelének egyharmada Európán kívülre irányuljon 2018-ra. Figyelembe véve a mai számokat, ez meglehetősen ambiciózus, de nem lehetetlen cél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt tartunk ma. Meggyőződésem, hogy ma már mindenki láthatja, ha vita van róla, az is inkább csak megszokásból, hogy Magyarország évről évre egyre jobban teljesít. A mai helyzetünket úgy foglalnám össze, hogy sikerült túljutnunk a reménytelenségen, sikerült túljutnunk a korábbi rossz kormányzás okozta kilátástalanságon, megosztottságon és széthúzáson, vagyis sikerült túljutnunk a hanyatláson. Úgy látom, hogy a megújult Magyarországnak ismét van jövője. Van jövője, mert stabilan és fenntarthatóan növekszik a gazdasága. Van jövője, mert nő az önbecsülése és önbizalma, mert egyre inkább hisz saját erejében. És van jövője, mert közép-európai országként ahhoz a térséghez tartozik, amely az elkövetkező időszakban az európai gazdasági növekedés motorja lesz. Mindezt a világnak az a része, amely figyel Európára, ma már tényként kezeli.

Ugyanakkor sok munkánk van még hátra, rengeteg még a teendőnk, sokat kell még dolgoznunk azért, hogy minden célunkat elérhessük. Tudjuk, hogy még mindig sok család él nehéz körülmények között. Tudjuk, hogy még újabb és újabb munkahelyeket kell teremtenünk. Azt is tudjuk, hogy erőfeszítéseket kell tennünk a tartós, stabil és biztonságos növekedés fenntartásához. És azt is tudjuk, hogy ha a válság utáni világban a győztes nemzetek közé szeretnénk tartozni, tovább kell növelnünk Magyarország versenyképességét.

Tisztelt Ház! Az előttünk álló legfőbb kihívás, hogy tovább javítsunk a magyarok életkörülményein, hogy Magyarország minden egyes polgára kihasználhassa azokat a lehetőségeket, amelyeket kemény munkával és közös erővel teremtettünk meg. Ennek legfontosabb eszköze ma az, hogy letörjük az energiaárakat. Olcsó energiára van szüksége a háztartásoknak és a gazdasági életnek egyaránt. Az alacsony rezsi biztonságos életet tesz lehetővé minden magyar család számára. Az olcsó energia pedig versenyképessé teszi hazánkat a befektetésekért és a piacokért folyó nemzetközi küzdelemben. A mi célunk az, hogy az energiaellátás nálunk legyen a legversenyképesebb, beszéljünk magyarul: a legolcsóbb Európában. Ha ezt sikerül elérnünk, megnő a munkahelyek száma, megerősödnek a magyar vállalkozások, és tovább nőnek a külföldről érkező befektetések is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek szellemében az előttünk álló időszak legfontosabb feladata a rezsicsökkentés megvédése és folytatása lesz. Tudjuk, hogy a rezsicsökkentéssel és annak következetes folytatásával óriások tyúkszemére léptünk, akiknek nagy befolyásuk van az Unió bürokráciájára. Ők pontosan tudják azt is, hogy a rezsicsökkentés nem kampány, hanem nemzetstratégiai kérdés Magyarországon, egy olyan stratégia, amelynek ráadásul az Unióban egyre több követője lesz. És ez nekik fáj. A tárgyalások során mi világossá tettük, hogy a rezsicsökkentés nem egyszeri intézkedés volt, hanem egy másik világ kezdetét jelenti Magyarországon. Világossá tettük azt is, hogy nem tűrjük tovább a magánmonopóliumokat, nem fogadjuk el az erőfölénnyel való visszaélést. Azt sem rejtjük véka alá, hogy a mi célunk az, hogy munkából ne csak megélni, de gyarapodni is lehessen Magyarországon, vagyis a mi célunk az, hogy a magyar családoknak minél több pénz maradjon a tárcájában. Ehhez pedig rezsicsökkentés kell. Tudom, hogy a monopolhelyzetű szolgáltatók is megszokták a hatalmas profitot, amit most nehezen engednek ki a kezükből, és tudom, hogy jelenleg is azért lobbiznak, hogy Magyarországot eltérítsék a rezsicsökkentéstől. Vagyis tudtuk előre - ne csináljunk úgy, mintha meglepődnénk -, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió most is, ahogy ezt korábban megszoktuk tőle, megint kötelezettségszegési eljárással fenyegeti Magyarországot. Ne kerteljünk, beszéljünk egyenesen: a brüsszeli multik, bankárok és bürokraták újabb támadásra készülnek a magyar családok ellen. Sokan úgy gondolják, a tisztelt ellenzék képviselői ennek néha hangot is adnak, hogy mi indítottunk háborút a bankok és a közműcégek ellen. Ez a föltételezés azonban közelebbi vizsgálatot igényel. Ugyanis amikor mi 2010-ben átvettük a kormányrudat, ez a háború már javában zajlott. Javában zajlott a bankok és a devizahitelesek, a közműcégek és a magyar családok között, és a magyarok mindkét fronton vesztésre álltak. Vaknak kellett annak lennie, vagy elvakultnak, aki ezt nem vette észre. 2010-ben a kérdés valójában az volt, hogy mi, az ország választott képviselői és vezetői kinek az oldalán lépünk szorítóba. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy a piros-fehér-zöld sarkot választjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! De ez már a múlt. Ma annyit mondhatok önöknek, hogy most sem ülhetünk ölbe tett kézzel. Jelentem, hogy a kormány és a kormánypártok a maguk részéről fölkészültek. Meg fogjuk védeni a rezsicsökkentést. Elég erősek vagyunk, elég erősek ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat és ne engedjünk az érdekeinkből. Ezért kérem, sőt udvariasan, de határozottan elvárom minden tisztességes, a magyar családok iránt elkötelezett képviselőtől, hogy ebben a küzdelemben támogassa Magyarországot.

Első lépésként, tisztelt Ház, itt az Országgyűlésben kell megalkotnunk a harmadik rezsicsökkentés föltételeit. A törvényjavaslat önök előtt van, s ha akarnak, már holnap szavazhatnak róla. A sürgősséggel beterjesztett jogszabály alapján a háztartásokban használt gáz ára április 1-jétől 6,5 százalékkal, a villamos energia ára szeptember 1-jétől 5,7 százalékkal, a távhő ára pedig október 1-jétől 3,3 százalékkal csökken majd. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Másodszor: fel kell vennünk a kesztyűt az Európai Unióval a kötelezettségszegési eljárás ügyében. Ugyanúgy, ahogy eddig, most is a lehető legteljesebb egységben kellene felsorakoznunk, és meg kell mutatnunk, hogy nem fogadjuk el sem az igazságtalanságot, sem a kettős mércét, és nem engedünk a kapzsiságot, az extraprofitot kiszolgáló politikának.

Harmadszor: meg kell teremtenünk hazánkban a nonprofit energiaszolgáltatók működésének föltételeit. Ehhez az Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia a nonprofit energiaszolgáltatókról, amely alapján a kormánynak létre kell hoznia az első magyar nonprofit energiaszolgáltatót. Vagyis olyan törvényeket és jogszabályokat kell közösen megalkotnunk, amelyek megvédik a magyarok érdekeit. Ezt várja tőlünk Magyarország. Joggal várják el, hogy a parlament is nőjön föl a feladathoz, álljon ki értük, és védje meg az érdekeiket és az eredményeiket. Igazuk van, ez jár a magyaroknak, az elmúlt négy évben megdolgoztak érte.

És itt, tisztelt hölgyeim és uraim, nemcsak Magyarországról van szó. Európának előbb-utóbb be kell látnia, csak úgy lehet versenyképes a világ más feltörekvő térségeivel, így például Amerikával és Ázsiával szemben, ha radikálisan leszorítja az energiaárakat. Mindenkinek javaslom, olvassa el az Európai Unió által kibocsátott jelentést az európai energiapiac helyzetéről, amiből megtudhatja, hogy Ázsia egyes országaiban és Amerikában kétszer-háromszor olcsóbb az energia ára, mint az európai gazdaságokban. Az energiaárak radikális letöréséhez Európában, tisztelt hölgyeim és uraim, a verseny kiterjesztése kevés lesz, ez nem fogja meghozni a kívánt eredményt, ezért radikálisan alacsonyabb energiaárakat csak árszabályozással lehet elérni, sehogy másként. Mi tehát egy megoldást javaslunk egész Európának, aztán vagy megfogadja, vagy nem. Mi azonban nem adhatjuk fel a saját érdekeinket, és nem mondhatunk le a versenyképességünkről. Ceterum censeo, a rezsiharcot tehát meg kell vívni.

(13.40)

Azt kérem minden képviselőtársamtól - pártállásra való tekintet nélkül -, hogy álljon ki a rezsicsökkentés mellett, hiszen Magyarországnak végre újra van jövője, ne engedjük, hogy ezt bárki elvegye a magyaroktól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokból.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van néhány olyan hozzászólás, amelyet szeretnék érdemben is megválaszolni, és van néhány, amelyet egyszerűen csak odébb terelnék, ha megengedik.

(14.20)

Tisztelt MSZP-s Képviselőtársaink! Gátlástalan, hazug, tisztességtelen - ezek voltak azok a szavak, amelyek rendszeresen visszaköszöntek a Mesterházy Attila helyett fölszólaló képviselő mondandójából. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És hallottuk azokat a mondatokat is, amelyekkel a magyar gazdaság nehéz helyzetét ecsetelte.

Számos okból - részben, mert ön fiatal, részben talán nem is volna teljesen igazságos a részemről, harmadrészt idő sincs rá elegendő - most nem idézem ide, hogy azért a magyar gazdaság alapvető bajait mégiscsak az a 40 év okozza - 45 -, amit kommunizmusnak nevezünk (Dr. Józsa István: 70.), és amely lényegében olyan helyzetbe hozta ezt az országot, hogy 1990-ben többkörös versenyhátránnyal kellett indulni a szabad világ gazdasági versenyében. (Dr. Józsa István: Ez nem így volt.) De erről most nem beszélek, csak annyit szeretnék ideidézni inkább, mert erre talán már ön is emlékezhet (Közbeszólás az MSZP soraiból.), hogy azért mégiscsak volt Magyarországon olyan miniszterelnök, aki nem kevesebbet tett, mint hogy nyíltan bevallotta, hogy hazudtak - hogy is volt? - reggel, éjjel meg este. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te meg nem vallottad be.) Ezek után önök akarnak bennünket kioktatni igazmondásból? (Közbeszólások.) Azt mondták, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este. (Közbeszólások.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Jelzésre:) Tévedtem, bocsánat, elfogadom: reggel, délben meg este hazudtak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És még több variáció is lehetséges. Egyetlen dolgot nem tudunk most még, hogy mit csináltak délután (Derültség a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.), de majd egyszer nyilván ez is ki fog derülni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után, egy múlttal a hátuk mögött azt javasolom, hogy inkább összpontosítsunk a dolgok érdemére, mert erkölcsi kérdésekben valószínűleg nehezen, de politikai kérdésekben tudnánk egymással értelmesen is szót váltani, ha önök erre vállalkoznának. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És a Jobbik...)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után kell egy megjegyzést mondanom az államadósság kérdéséről. Számos tényről hallhattunk itt, amelyet Rogán frakcióvezető képviselőtársunk a maga mondandójában pontosított. Az államadósság esetében azért mégiscsak úgy áll a dolog, hogy mi vagyunk azon négy vagy öt európai uniós ország egyike, amely az elmúlt négy évben az európai uniós nyilvántartási statisztika szerint - tehát nem a magyar kormány álláspontja szerint, hanem az uniós vélemények szerint - csökkenteni volt képes folyamatosan az államadósságát.

Tudom, hogy ezt önök úgy tekintik, mint a kormány sikerét. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem, mint a magánnyugdíj lenyúlását!) Én nem így tekintem. Én nem így tekintem. Ha nem a kormány sikerének tekintenék, nem támadnák. Azért támadják, mert azt gondolják, hogy ez a kormány sikere. De a helyzet nem így áll. A helyzet úgy áll, hogy ez a magyar embereknek a sikere. Közös sikerünk. Nem értem, miért kell állandóan elvitatni a magyar emberek erőfeszítéséből megszületett sikereket. Igenis, csökkent az államadósság! (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezen egyébként semmilyen atomerőmű nem változtat, szeretném megjegyezni, mert ott egy vagyontömeg jön létre, és ha majd meg fogják nézni a magyar vagyonmérleget, akkor látni fogják, hogy ott semmilyen romlás nem állt elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A devizahitelesekről is kell mindig szót váltanunk, mert önök rendszeresen, bár az önök idejében csalták a bankok csapdába a devizahiteleseket, mégis valamilyen rejtélyes okból nekünk róják föl a mostani helyzetet. A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy 350 ezer embert sikerült kisegítenünk a devizacsapdából, mert mintegy 170 ezer ember a végtörlesztés révén és másik 170-180 ezer ember pedig az árfolyamgát révén ma kikerült a veszélyzónából (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hány forint az euró, az a kérdés.), és amint a magyar bíróság meghozza a szükséges két döntését, akkor további lépéseket is fogunk tenni annak érdekében, hogy a jogilag immáron rendezett körülmények között a maradékot is kisegítsük a mostani nehéz helyzetből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami az energiarendszerről és a nukleáris energiáról folyó vitát illeti, ott a szocialista képviselőknek azért nem válaszolok érdemben (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem tudsz!), mert önök ezt a kérdést mindig is támogatták. És én pontosan tudom, hogy április 7-én ismét támogatni fogják, addig meg majd csak kihúzzuk valahogy azzal is, ha önök rendszeresen saját maguk ellen tüntetnek. Hát tegyék, ha szeretnék. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Azokkal a képtelenségekkel sem szeretnék foglalkozni, amelyek azt állítják, egyébként szemben minden európai tapasztalattal és közismert tudással, hogy a nukleáris energia arányának növekedése egy ország energiarendszerében áremelkedéshez vezetne. Ez nevetséges, ez egy komolytalan álláspont. A dolog úgy áll, hogy abban az esetben, ha sikerül a terveinket megvalósítani, a két új blokk belépésekor körülbelül 13 százalékkal fogjuk csökkenteni ismét Magyarországon a villamos energia árát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami az energiafüggőség dolgát illeti, itt is azt javasolom, hogy folytassunk ennél a mai délelőttinél egy kicsit komolyabb vitát. Erre lesz mód, hiszen szemben korábbi gyakorlatokkal, azt az államközi szerződést, amit mi kötöttünk, azt a magyar kormány a Ház elé terjesztette (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), a magyar képviselőknek joguk van ahhoz, hogy a véleményüket elmondják, álláspontjukat kifejtsék, és a végén majd a magyar parlament, úgy, ahogy alkotmányos rendünkben szokás, becikkelyezheti ezt a szerződést. Akinek kérdései vannak, a vitában nyilván felteheti, készen állunk arra, hogy válaszoljunk az önök kérdéseire.

Itt most egyetlen dolgot emelnék ki, ami túlmutat ennek a nemzetközi szerződésnek a keretein, ez pedig a függőség kérdése. Javasolom, vitassák meg, ha lesz rá idejük, azt is, hogy mifajta függőség az, ami ellen Magyarországnak a legtöbbet kell tennie. Szerintem Magyarországnak a gázfüggőség ellen kell tenni a legtöbbet, a nukleáris függőség kifejezést azért alaposan gondolják meg, és vitassák meg, tanulmányozzák, hogy valóban van-e a világon olyan ország, ahol a nukleáris energia függőséget növel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Pénzkérdés.) Javasolom, hogy tanulmányozzák ezt a kérdést.

Magyarország problémája nem ez. A mi problémánk a gázfüggés. Szeretném jelezni, hogy minden olyan energia, amivel a gázfüggőségünket csökkentjük, az a nemzeti szuverenitásunkat nem csökkenti, hanem növeli. Ráadásul, miután Szlovákia irányába hamarosan elkészül - reményeink szerint legalábbis egy éven belül elkészül - a nyugati energiarendszerekkel a mi rendszerünket összekötő gázvezetékrendszer, ezért nyugodtan mondhatom az, hogy hamarosan eljut Magyarország oda, hogy teljes energiafüggetlenséget fog élvezni a következő évtizedekben. (Közbeszólások, zaj.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez régi célja volt Magyarországnak, és ezt a célt mi el is fogjuk érni.

Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, volt itt szó még az adórendszerről. Számos alkalommal vitattuk már meg ezt a kérdést, én csak egyetlen dologra szeretném önöket emlékeztetni. Érdekes vitákat lehet folytatni arról, hogy melyik adórendszer jobb vagy gyengébb, mint a másik. Azonban a politika inkább tapasztalati műfaja. Én egy dolgot tudok mondani önöknek. Az az adórendszer, amely 2010-ig Magyarországon uralkodott, hatályban volt, az munkaellenes, vállalkozásellenes és családellenes volt. Tönkre is tette a magyar gazdaságot.

Miért akarják visszahozni a javaslataikkal azt az adórendszert, amit egyébként egyszer már, mindannyian láthattuk, hogy a magyar nép nem véletlenül utasított el, hanem azért, mert tönkretette a gazdasági rendszert? Ezért sajnálom, nem tudjuk befogadni az önök javaslatait, mert mást sem tesznek, mint folyamatosan vissza akarják hozni azt az adórendszert, amit nagy nehezen végre sikerült kiváltanunk, és helyette egy olyat megalkotni, amely talán nem tökéletes - láttam már adórendszert, amely nem tökéletes -, de mindenesetre növeli a foglalkoztatottságot, nő a gazdaság, és hozzájárul ahhoz, hogy az embereknek nőjön a jövedelme.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Semmi okunk tehát, hogy visszatérjünk a múlthoz. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Szeretném megemlíteni itt, hogy a kiskeresetűek adókedvezménye is hatályba lépett január 1-jével; a napokban, amikor a kis keresetű, gyermeket nevelő szülők kézhez fogják kapni a fizetésüket, akkor látni fogják azokat a tényeket, amelyek eleven cáfolatát adják annak, mint amit önök itt elmondtak.

Kénytelen vagyok ismét - bár nem először kell ezt megtennem - néhány szót fordítanom a közmunkaprogramra is. Én értem, hogy lehet egy filozófiai vitát folytatni arról, hogy a különböző foglalkoztatási formák közül melyik értékesebb, melyik kevésbé értékes, vagy - ahogy önök mondják - melyik kifejezetten ellenjavallt. De szeretném, ha tudnák, hogy amikor önök erről itt beszélnek, akkor valójában emberek százezreiről beszélnek. Ez nem egy elméleti vita. Önök - ne haragudjanak, hogy ezt mondom -, önök sértegetik, sőt belegyalogolnak azoknak az embereknek az önbecsülésébe, akik végre úgy döntöttek, hogy élnek azzal a lehetőséggel, hogy nem jövedelempótló segélyt várnak otthon, hanem elmennek dolgozni.

Miért nem akarják elfogadni, hogy több százezer embernek számít az, ha kétszer annyi közmunkabért vihet haza, mint amennyi segélyt kapott korábban? Ezzel családok százezreinek javul a helyzete. Vitatkozzunk arról, hogyan lehetne ezt javítani vagy mást csinálni helyette, de azt ne tegyék, hogy ezeket az embereket itt szinte minden parlamenti ülésen rendszeresen megsértik, és azt a benyomást alakítják ki, mintha a közmunkarendszer és mindenki, aki abban részt vesz, valami kárt okozna ennek az országnak.

Miért nem értik meg annak a jelentőségét, hogy családok voltak húsz éven keresztül százezerszám ebben az országban, ahol úgy nőttek föl gyerekek, hogy egyetlen szülőt nem láttak reggel korán elmenni dolgozni? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Miért nem értik meg, hogy annak van jelentősége, nemcsak a gazdaság szempontjából, hanem a magyar jövő szempontjából, hogy ma százezerszám emberek elmennek reggel dolgozni? (Taps a kormánypárti padsorokban. - Gőgös Zoltán: Rendes fizetésért!)

(14.30)

Szeretnék szólni néhány szót a fiatalokról is, mert rendszeresen azt hallom itt a Házban, hogy önök megpróbálják a fiatalokat gazdasági menekültnek beállítani. Ezt nem először hallom. Ismét szeretném kérni az önök körültekintését ebben az ügyben. Olybá tűnik, ahogy itt hallgatjuk, minthogyha a külföldön dolgozó emberek valami rosszat tennének a hazájukkal.

Bizonyára látták azokat a számokat, hogy a külföldön dolgozó magyarok az elmúlt évben, 11 hónap alatt több mint kettőmilliárd eurónyi pénzt utaltak haza. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Kettő-négy.) Egy dolgunk van itt, hogy köszönetet mondjunk nekik, tisztelt hölgyeim és uraim (Dr. Józsa István: Így van!), nemcsak a Fidesz, a szocialisták is, a Jobbik is meg az LMP is; köszönjük meg nekik, hogy nem a munkanélküli-segélyt választották itthon, hanem fogták magukat, vállalták a versenyt (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.), nagyon nehéz körülmények között, idegenben vállalták a versenyt, és nemcsak hogy dolgoztak és magukat eltartották, hanem hazaküldtek komoly összegeket Magyarországra. (Gőgös Zoltán: Ezt magyarázd meg a nagyszülőnek, aki fél éve nem látta az unokáját!) És miért akarjuk megtámadni azokat a fiatalokat, akik egyébként lassan már - Európában ez nem szokatlan - az élet természetes részének tekintik, hogy egyébként más országokban vállalnak munkát? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban, köztük dr. Gaudi-Nagy Tamás: Kényszerből, nem jókedvükben mennek el!)

ELNÖK: Mi az izgalom tárgya ellenzéki oldalon, képviselő urak? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Szeretném jelezni önöknek...

ELNÖK: Szávay képviselő úr, legyen szíves megnyugodni! (Szávay István: Megnyugodok.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: ...hogy nemcsak Közép-Európából mennek fiatalok más országokba dolgozni, hanem franciák is sokan vannak Londonban, aztán Németország is tele van spanyolokkal.

ELNÖK: Elnézést kérek, Szávay képviselő úr.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Miért kell azokat a fiatalokat, akik vállalják, egyébként az életkoruknak megfelelő, nagyon komoly kalandot, hogy elmennek dolgozni, és idegenben próbálnak helytállni, miért kell őket állandóan megbélyegezni itt a parlament ülésén azzal, hogy menekültnek nyilvánítják őket? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Önök igazságtalanok, tisztelt hölgyeim és uraim; azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, a modern idők szavát sem értik.

Ennek ellenére nekünk egyetlen dolgot azonban itt a fiatalokkal kapcsolatban mint erkölcsi kötelességet érdemes azért megemlíteni: ez pedig az, hogy nekünk olyan Magyarországot kell építeni, ahova a fiatalok, amikor akarnak, haza tudnak jönni; amikor haza akarnak jönni, akkor értelmes élet lehetőségét találják itt, Magyarországon. S azt kell mondanom, hogy abban biztosak lehetnek önök is meg a választópolgárok is, hogy a mi kereszténydemokrata-Fidesz-koalíciónk a következő években egy ilyen Magyarországért fog dolgozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ön a következő kérdést intézte hozzám: "Orbán Úr! Ön is érintett-e az off-shore gázmutyiban?" A válaszom: nem, semmilyen üzleti ügyben nem vagyok érintett.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Gázügyben csak és kizárólag a rezsicsökkentés tartozik a kormányra, amit el is követtünk. Minden más üzleti ügy. Ön itt mindenfajta neveket említett. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy ha jól látom, alaposabb üzleti ismeretek nélkül is, az itt föltűnt kedvezményezettek között a Wallis egyik alapítója is ott van, a Wallis pedig a Szocialista Párthoz tartozó cég, úgyhogy saját magukat kérdezzék erről az ügyről.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Örülök annak, tisztelt képviselő úr, hogy a kérdéséhez képest a mondandójának a hangütése már kevésbé harcias, akár egyet is érthetnénk néhány gondolatával, a kérdés azonban durva, ezért felolvasom: "Miért veri át az embereket a foglalkoztatottsági adatok statisztikai manipulálásával?" - mármint én.

Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy ezt visszautasítsam. Szeretném önt tájékoztatni arról, hogy Magyarországon a foglalkoztatottsági adatok összegyűjtésének, rendszerezésének és közzétételének rendjét egy európai uniós rend szabályozza, amit az Eurostat határoz meg és folyamatosan kontroll alatt tart, ezért az összes foglalkoztatási és munkaügyi adat úgy készül, ahogy az megfelel az európai uniós statisztikáknak, ezért is lehet összevetni egyébként a többi európai uniós adattal. A közfoglalkoztatottak ügyében pedig már többször elmondtam, hogy ne bántsa önöket az a tény, hogy végre vannak emberek, akik hajlandóak segély helyett munkát vállalni. A képzésnél egyébként - egyetértve önnel - azt kell mondanom, hogy körülbelül százezer olyan közmunkásunk van, aki télen olyan képzésben vesz részt, amelynek a végén szakképzett lesz, valamilyen OKJ-s képzéshez kapcsolódó tanfolyamon vesz részt, és körülbelül a közmunkások fele vesz részt olyan képzésen, amely az elmaradt elemi ismeretek pótlását szolgálja.

Kérem, hogy támogassa mind a statisztikai módszerét a kormánynak, mind pedig a közmunkaprogramunkat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Szerencsére nem először beszélünk egymással, úgyhogy itt vannak a friss számok, most ezt ismertetem önnel úgy, ahogy kérte. A foglalkoztatottak száma 2010 kormányváltási időpontjához képest összesen 258 800-zal nőtt (Szórványos taps a Fidesz soraiból.), tehát a kormányváltástól máig munkába állt dolgozók száma megnövekedett 258 800 fővel. (Dr. Schiffer András: A versenyszférában mi a helyzet?) Ebből a 15 és 24 éves korcsoportba tartozóknál 22 800-as növekedés van, tehát a fiatalok esetében ez a növekedés. A közfoglalkoztatottak számának növekedése 99 300, tehát a kormányváltáshoz képest ma 99 300-zal dolgoznak többen. A vendégmunkások, tehát Magyarországról külföldre ment dolgozók száma 2010-hez képest 50 300-zal nőtt, tehát ma a kormányváltástól számítva idáig 50 300 fővel nőtt a külföldön munkát vállalók száma.

A munkanélküliek száma a kormányváltáshoz képest 79 900-zal csökkent. A versenyszférában pedig a kormányváltás pillanatához képest most 109 200-zal dolgoznak többen, tehát a versenyszférában 109 200-zal több ember dolgozik. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy 2014. január 29-i adatunk szerint ma Magyarországon mindösszesen 90 162 betöltetlen állás is van. Amennyiben át akarja adni az elismerését - tudom, hogy már nem kaphat szót (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) -, szívesen fogadjuk. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Először is elismerésemet szeretném kifejezni a kitartásáért, valóban többedik alkalommal kerül sor arra, hogy erről a kérdésről az ország nyilvánossága előtt beszélhetünk. Talán abban is igaza van önnek, hogy nem érdemes a korábban már lefolytatott vitákat még egyszer lefolytatni, ezért csak olyan új lehetőségekről szeretném tájékoztatni önt és a devizahiteleseket, amiről talán eddig nem vagy kevés szó esett.

Tehát szeretném fölhívni a képviselő úr figyelmét, hogy mind az árfolyamgát, mind az eszközkezelő igénybevételének lehetősége az elmúlt hónapokban bővült. Szeretném megemlíteni még egyszer, hogy az árfolyamgát-konstrukció november 9-étől lehetővé teszi, hogy azok is jogosultak az árfolyamrögzítésre, akik 90 napot meghaladó késedelembe esnek.

(18.10)

Bevezettünk a Nemzeti Eszközkezelőnél egy új méltányossági eljárást, ami azt jelenti, hogy a jogszabályban előírt valóban szigorú feltételek nem teljesülése esetén is lehet kérni, mármint a rászoruló kérheti a programban való részvételét 2014. január 1-jétől. Ezek fontos változások, ugyanakkor egyet kell azzal értsek, mármint az ön mondandójának azon részével egyet kell értsek, amely arról szól, hogy ez még mindig nem oldott meg mindent.

Amit most mondani tudok önnek, az az, hogy mindenkit - és kérem ebben az ön segítségét is - sürgessünk, hogy ha tud, akkor lépjen be az árfolyamgátba. Önök is látják a forint mozgását, az árfolyamgátba való belépés védelmet jelent, ezért ahelyett, hogy várnának egy olyan megoldásra, amelyik az árfolyamgátnál is jobb lesz - mert sokan vannak ilyenek -, azt kérem, azt javaslom nekik, hogy lépjenek be az árfolyamgátba, mert ha lesz az árfolyamgátnál kedvezőbb megoldási lehetőség, abból nem fognak kimaradni csak azért, mert már beléptek az árfolyamgátba.

Tehát én értem, hogy ön nem elégedett ezzel a konstrukcióval, de mégis az árfolyamgát sokat segít a mostani helyzeten, ezért kérem még egyszer, és kérem a Jobbikot is, hogy ezt népszerűsítse, hogy mindenki, aki teheti, lépjen be az árfolyamgátba. Minden másra pedig majd a viszonválasz keretében (Az elnök csenget.) fogok kitérni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha jól értem, képviselő úr, akkor először arról kell beszélnünk, hogy vajon az, amit a kormány eddig tett a devizahitelesek ügyében, az sok, elegendő vagy kevés. Nehéz ezt pontosan megmondani. Egy dolgot biztosan állíthatok, hogy a kormányunk megalakulása előtt senki nem tett a devizahitelesekért semmit. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van! - Göndör István: Ez nem igaz! - Moraj az MSZP soraiban.) Innen indulunk, ez a kiindulópont. Kérem tehát, hogy ami történt, azt ahhoz képest is legyenek kedvesek értékelni, ami a megelőző években történt.

Ön említette már a végtörlesztést meg az árfolyamgátat. Ahhoz, hogy az egész devizahitel-rendszert a lakás-devizahitelek esetében meg tudjuk szüntetni - mert a kormánynak ez a szándéka, a lakás-devizahitelek esetében meg akarjuk szüntetni a fölvett hitelek rendszerét -, ahhoz azonban jogilag tiszta helyzetet kell teremteni. Mindegy, hogy tetszik-e nekünk a Kúria döntése vagy nem, de egy kérdést lezárt. Két kérdést kell még lezárniuk, az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés kérdését. Ha ez megtörtént, tiszta lesz a jogi helyzet, és kivezethetjük a devizahitel-rendszert a magyar pénzügyi világból.

Ahhoz, hogy pontosan tudja értékelni mindazt, ami eddig történt, a következő két adatot szeretném még (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lejárt az idő!) a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani: ebben a ciklusban a jelzáloghitelek forintban számolt összege, a devizaalapú jelzáloghitelek forintban számolt összege 2011 óta egyharmadával csökkent (Kovács Tibor: Eltelt az idő!), és több mint 220 ezer darabbal (Moraj az MSZP soraiban.) csökkent a szerződések száma.) Ennyi embert és ennyi szerződést tehát már kivezettünk a rendszerből. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen mindig lehet vitatkozni arról, hogy egy nemzetközi szerződés előkészítése optimális volt-e vagy sem. Egy dolgot azonban nem érdemes vitatni: hogy a parlament előtt fekszik ez a szerződés, és a parlament fogja kimondani a végső szót. Ezért minden olyan kérdés, ami a legitimitást fölveti, egész egyszerűen zárójelbe kerül. Ha önök úgy gondolják, hogy ez a szerződés nem egyezik Magyarország nemzeti érdekeivel, utasítsák el. Ha úgy gondolják, hogy egyezik, szavazzák meg. Ha úgy gondolják, hogy még szükségük van különböző információkra, akkor tegyék fel a kérdéseiket, és a kormány készen áll, hogy ezekre válaszoljon.

Tehát én megértem, hogy vannak, akik nem szeretik az oroszokat. Megértem, hogy vannak, akik a nukleáris energiát nem szeretik. Velük szívesen vitatkozunk. De az egész eljárásnak a jogi alapjait megkérdőjelezni, az nem vall körültekintésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány a 2009-ben meghozott döntés alapján - amit az MSZP-sek 95 százaléka támogatott - hozta meg a döntését. 2011-ben a kormány elé terjesztette a hosszú távú energiastratégiáját. Abban szerepel, hogy több mint száz szervezettel, gazdasági és civil szervezettel azt megvitattuk, ideértve a nukleáris energia kérdését is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném megismételni, amit napirend előtt is már kénytelen voltam elmondani: meggyőződésem, hogy a szocialisták és a mi kormánypártjaink között a nukleáris energia kérdésében valójában nincs véleménykülönbség, és április 7-e után önök ismét támogatni fogják Paks fönntartását, sőt talán még a bővítését is.

Visszavárjuk önöket! Megtisztelő figyelmüket köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanonnan.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Józsa Képviselőtársam! A helyzet olyan, ami szükségessé teszi, hogy reagáljak rá. Az ön kérdése úgy hangzott: Miért paksolják el a jövőt? Egyes szám első személy indokoltabb lett volna: miért paksolják el a jövőmet? - ezt kellett volna megkérdeznie. (Derültség a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ugyanakkor azt kell mondanom, tisztelt Józsa képviselő úr, hogy nincs okom azt föltételezni, hogy az ön és a Paks között létrejött szerződések mögött visszaélés húzódna meg. Nincs okom ezt föltételezni. (Dr. Józsa István: Nagyon helyes!) A magam részéről az ellen sem emelhetek kifogást, hogy egy képviselő vállalkozó, és így vállalkozói jövedelme is van. Ráadásul még azt az elismerést is meg kell adnunk önnek, hogy legalább beírta a vagyonbevallásába az idevonatkozó adatokat. (Dr. Józsa István: Mindig mindent.) Ott találhatunk, tisztelt képviselőtársam, kivetnivalót, hogy egy még el sem kezdődött beruházás ügyében ön már meggyanúsította visszaéléssel a kormányt. Még ez is rendben volna, ha önnek nem lett volna ott személyes érdekeltsége.

Ezért arra szeretném kérni önt, hogy legközelebb járjon el körültekintőbben. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Húha!) Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Kérdés volt!)