Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit ebből a témából érzelmi megközelítésből ki lehet hozni, azt Ander Balázs képviselőtársam, barátom, úgy érzem, már kihozta. Viszont nem árt gazdasági oldalról megközelíteni ezt az egész kérdéskört, és Kósa Lajost, illetve államtitkártársát szeretném arról felvilágosítani, hogy a magyarországi munkaerőhiány ilyen típusú megközelítése nemcsak szakmaiatlan, nemcsak barbár, hanem egész egyértelmű bizonyítványt állít ki az önök alkalmatlanságáról. Tökéletesen alkalmatlanok önök arra, hogy egy nemzetgazdaság helyzetét átlássák és majd rendezzék.Az alkalmatlanság alapja pedig nemcsak a demográfiai kérdéskörök elképesztően hibás kezelése, megközelítése, hanem bizony az is, amit itt csinálnak. Teljesen egyértelműen bevallották önök maguk: német autógyártóknak szeretnének kedvezni, és olyan külföldi gazdasági ágazatokat igyekeznek helyzetbe hozni, amelyeket egyébként a stratégiai szerződésekkel már megpróbáltak. De hogy teljes legyen a folyamatábra, hogy értsük, miről van szó: előállt a munkaerőhiány Magyarországon, hiszen a demográfiai kérdéskörök elszabotálásában tulajdonképpen versengett egymással a balliberálisnak nevezett kormányzatok sora és a Fidesz-kormányzatok sora.

Azt is láthatjuk, hogy miközben az egészségügyben a munkaerőhiány elképesztő hatásai már most láthatóak, ezeket egyszerűen letagadják a kormánypárti képviselők, vagy éppen kivonulnak a teremből, mint most egyikük. De ettől még nem lehet eltagadni, hogy adott esetben koraszülött-ambulanciát, vagy koraszülötteket fogadó központot zárnak be munkaerőhiány, szakemberhiány miatt. Ez csak most e heti hír, amiről beszélünk. Azt kell mondanunk, hogy ezt a problémát úgy állítják be, mintha nem létezne.

Mindemellett itt a parlamentben nagyon kevesen tudják, de szeretném, ha minél többen tudnák, hogy informatikai konferencián elhangzott a következő. Szóba került, hogy jogászok mellett informatikusokból és még két-három szakterület képviselőiből van a legnagyobb munkaerőhiány Magyarországon. Mi volt az elképzelés, ami arról szólt, hogy pótoljuk ezt a hiányt? Az, hogy Dél-Amerikából tömegesen hozzanak ide egyetemistákat a magyar egyetemekre, képezzék ki őket informatikusnak, és rimánkodjanak nekik, hogy legalább néhányuk maradjon a magyar piacon, miután a magyar adófizetők pénzéből részben kiképezték őket. Ez itt, ebben az épületben hangzott el azon a konferencián, amit évek óta idézünk, mert a kormányzat elképesztő dilettáns hozzáállásának minden mozzanatát tartalmazza.

Azt is láthatjuk, hogy hoztak már be olyan törvényjavaslatot, amely multicégek számára könnyíti meg a munkaerőimportot. Ennek egyenes következménye, hogy most már a statisztikai adatokban is megjelent 20 ezer ukrán munkavállaló jelenléte. (Korózs Lajos: Több!) Jóval többről van szó a valóságban. (Korózs Lajos: Többről, igen.) Azt is meg kell említenem, hogy aki mezőgazdasággal csak érintőlegesen foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy a távol-keletitől kezdve, de főleg az indiai úgynevezett szakmunkások elkezdtek megjelenni a magyar vidéken. Ha nincsenek is bejelentve, ha a Kósa Lajos zsebében lévő statisztikákban nem is jelennek meg, akkor is elmondható, hogy a lakosságcserét tulajdonképpen a Fidesz-KDNP szervezőként segíti elő. Elősegíti egyik irányban a kivándorlás elképesztő felpörgetésének helybenhagyásával. Erre, államtitkár úr, mit szoktak nekünk mondani? Azt, hogy kivándorlás tekintetében érezzük magunkat szerencsésnek, hiszen a régió további országaiból még többen mennek el, Magyarországról  idézőjelben  csak ennyien, tehát legyen mindenki elégedett. Felháborító ez a magatartás.

Arra hivatkoznak, hogy csak kollektív szerződéses esetekben fordulhat elő az, hogy a munkavállalók kizsigerelése az eddiginél is tovább folytatódik, pedig az eddigi szint sem volt semmi. De mondjuk el azt, hogy egy kollektív szerződés tekintetében az egyes munkavállaló érdekérvényesítési joga enyhén szólva halovány. Gondoljanak csak arra, hogy a magyar szakszervezetiség kényszerből mekkora lemaradásban van! A kommunizmus évtizedeiben talán kicsit mást jelentett ez a fogalom, mint 1990 óta.

Azt is el kell mondanom önöknek, amit bizottsági ülésen már elmondtunk, hogy Németországban  egyébként a digitális transzformáció című tantárgy első előadásán bárki megismerkedhet vele, mondjuk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen  a szakszervezetiség azt is magában foglalja, hogy a munkavállaló profilozásához, különböző munkajogi szokásainak feltérképezéséhez használatos eszközök a munkáltató számára jellemzően tiltottak. Még ezen a fronton is védik a munkavállalók jogait. Tehát a magyarországi különböző multicégek hölgyekkel szembeni atrocitásaihoz hasonló botrányok fel sem merülhetnek azon a területen, ahol szakszervezetiség tekintetében a bennünket érő negatív kényszer okán ott sajnos egy kicsit előrébb járnak.

El kell mondanom önöknek, hogy ha megvizsgáljuk azt, hogy hány új kollektív szerződés van… Kósa képviselőtársam, mondja meg nekem, hogy ágazati szinten hány új ágazatban kötöttek kollektív szerződést, most, amióta Fidesz-kormányok vannak! (Dr. Varga-Damm Andrea: Nulla!) Hány olyan ágazat van, ahol ezek a kollektív szerződések munkavállalók tömegének jogait voltak képesek nemcsak rendezni, de legalább kicsit enyhíteni a sorsukon? Nem fognak tudni ilyet mondani!

A Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésén kiderült, hogy akikre hivatkoznak kommunikációs és konzultációs jelleggel, azokkal nemcsak hogy szóba sem álltak, de az önökével ellenkező véleményt fogalmaztak meg, pedig mondjuk, a közlekedésben dolgozókat képviselik vagy éppen olyan szakszervezeti vezetők, akik önökkel szemben értenek ehhez a szakmához. Nem akarom megmondani országgyűlési képviselőként, hogy a szakszervezetiség hogyan érvényesüljön Magyarországon. Mert ránk az jellemző, hogy ha nem értünk egy szakterülethez, akkor a nálunk okosabbakhoz fordulunk.

Önöknél az a jellemző a jelek szerint, hogy azt szeretik, ha önök a legokosabbak abban a munkacsoportban, amelyben dolgoznak, és ez nagyon sötét jövőt jósol Magyarország számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(21.20)