Készült: 2021.05.18.21:54:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2003.09.15.), 227. felszólalás
Felszólaló Básthy Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:31


Felszólalások:  Előző  227  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁSTHY TAMÁS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi bűnmegelőzés célja és várható eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, ezen keresztül az emberek biztonságérzetének minőségi javítása. Ez a cél egyrészt a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok, a bűnözést kiváltó körülmények mérséklésével közelíthető meg. Másrészt feltétlenül javítani kell a társadalom önvédelmi képességét; az áldozattá válás megelőzésének módszereit, gyakorlatát társadalmi méretekben szükséges elsajátítani. Ennek gyakorlati megvalósulását, megvalósítását kívánja segíteni a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája.

Alapos elemző munka előzte meg az anyag összeállítását, s bár terjedelmes, a témát sokoldalúan megközelítő tanulmány és javaslat készült, amelynek következtetéseivel alapjában véve egyetértek, mégis féloldalasnak tartom a probléma megközelítését, ugyanúgy, mint a problémakezelési javaslatokat.

A bűnözési helyzet rendkívül fontos problémája minden társadalomnak. A bűnelkövetés, a jó és rossz harca egyidős az emberiség történetével. Sajnos számolni kell azzal, hogy jövője is eszerint fog alakulni, meg kell tanulni tehát együtt élni a bűnözésnek lehetőleg minél kisebb mértékű jelenlétével.

Egyetértek a társadalom nagymértékű felelősségével a bűnözés mértékének alakulásában, mégsem lehet beletörődnünk abba, hogy bizonyos társadalmi folyamatokra a bűnözés növekedésével adott válasz természetes. A bűnmegelőzés legfőbb célja tehát a bűnelkövetővé válás megelőzése kell hogy legyen, és ez nemcsak egyéni közérzetünket befolyásoló szempont, hanem Széchenyi megfogalmazását idézve: “Az erős nemzet alapja a tiszta erkölcs.ö A tiszta erkölcs, amellyel a társadalom a tagjait egy belső iránytűvel igazítja el, megkülönböztetve jót és rosszat, nemcsak egyéni szempontokból, de a közjó vonatkozásában is. Az erkölcs ugyanis az egyének magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek megvalósulása. Erkölcsös ember az, aki ezen szabályok szerint él, az egyéni érdekeit képes összehangolni a társadalom érdekeivel.

Éppen ezért volt számomra megdöbbentő, hogy a hosszú anyagban még csak utalás szintjén sem fordul elő az erkölcs, sem mint fogalom, sem mint a társadalmi együttélés zsinórmércéje. Ennek egyenes következménye lehet az is, hogy a közel 90 oldalas anyagban egyszer fordul elő, halvány utalás formájában, a felelősség kérdése. Pedig a felelősségtudat, a tetteink, kötelezettségeink iránti felelősség és a tetteink következményeinek ismerete és vállalása nélküli élet felelőtlen élet. Még akkor is, ha a bűnelkövetőt nagyon sokszor meg lehet érteni, mégis olyan társadalmi légkör kialakítására van szükség, amelyben a problémakezelés eszköztárából ki kell törölni a bűnelkövetést. S ez a törekvés nem a pártfogó felügyeletnél kell hogy kezdődjön, ez már az utolsó próbálkozások egyike csupán, a visszavezetés fontos, de alacsony hatékonyságú kísérlete. A bűnmegelőzés legelső láncszeme a család; az a család, amely házasságra alkalmas személyek felelős közösségvállalásától és a gyermekek és a jövő társadalom iránti felelősségtől áthatva, az első szavakkal együtt tanítja meg a gyermeket a jó és rossz közötti társadalmi különbségre. Az a család, ahol a testvérek iránti szeretet tanítja meg a gyermekeket a közösség iránti empátiára, szolidaritásra, s amely nem tűri meg a bűnelkövetést mint a problémakezelés kézenfekvő módját, lehetőségét. Az így felnövekvő gyermek számára az úgynevezett megélhetési bűnözés sem lesz alternatívája a munkának és a törvénytisztelő magatartásformáknak. És mivel tudjuk, hogy a családok ma számtalan, korábban nem ismert kihívással néznek szembe - önhibájukon kívül, a hagyományos szülőszerepek megváltozása miatt -, az erkölcsi nevelést csak csökkent mértékben képesek biztosítani, így az óvodák és iskolák ez irányú szerepe rendkívüli módon felerősödik, felértékelődik, nélkülözhetetlenné válik.

Elkerülhetetlen ezért a társadalmi bűnmegelőzés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az iskolai kötelező erkölcsoktatás bevezetése, mert ennek hiányában az elítéltek bűnhődnek a társadalom felelőtlenségéért is, azért, mert nem tanította meg, nem nevelte meg a társadalom a bűnelkövetőt, s nem segített a bűn nélküli beilleszkedésben elég hatékonyan és elég korán.

Különösen felértékelődik az erkölcsoktatás fontossága egy olyan furcsa korban, amikor a szülő-pedagógus kapcsolat törvényileg akadályozza a gyermeknevelés érdekében végzett közös gondolkodást, együttműködést, amikor a médiák gátlástalanul jutnak el az ifjúsághoz, és a bűnelkövető magatartásformák fizetett népszerűsítését végzik el. Ilyen helyzetben már szinte reménytelen a börtönpasztoráció és az egyházak segítségül hívása. Korábban kell megtenni a szükséges intézkedéseket, s hatékonyan kell tudatosítani az ifjúságban a társadalmi jó szükségszerűségét, s azt is, hogy a bűnelkövető magatartás nemcsak az áldozatok ellen irányul, de az egész társadalmat veszélyezteti.

Éppen ezért a bűnelkövető magatartás szükségszerű, hogy kiváltsa a társadalom haragját, felháborodását és elítélő állásfoglalását, amely azután nem zárja ki, sőt feltételezi a megbocsátást és a visszailleszkedés lehetőségének biztosítását is. De ez nem történhet automatikusan, ez a bűnelkövetői életmód megváltoztatásával kell hogy együtt járjon. A társadalmi megítélésben pedig feltétlenül szükséges az áldozat és a bűnelkövető markáns megkülönböztetése, különösen akkor, amikor a mai bűnözésen belül a szegénységből, nincstelenségből táplálkozó bűnözés mellett kiugró mértékben növekszik a fehérgalléros-nyakkendős bűnözés, mely ellen védekezni is nehezebben tud az egyén, s amely nagyságrendekkel súlyosabb társadalmi károkat okoz, mint az összes többi.

 

 

(18.50)

 

A társadalom lassan hajlandó tudomásul venni mint megváltoztathatatlan velejáróját a piacgazdaságnak. Pedig ez nem igaz. A legsúlyosabb vagyon elleni bűnelkövetés egyik formája a korrupció, mely minden más bűncselekményt méretei és hatása miatt képes bagatellizálni. Ez ellen pedig csak egységesen, az erős család, a szülők, a pedagógusok, az egyházak, a civil szervezetek összehangolt, egy irányba ható munkájával lehet a küzdelmet felvenni. S ennek alapintézménye az iskola és az erkölcsoktatás kell hogy legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  227  Következő    Ülésnap adatai