Készült: 2020.09.21.12:29:56 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 130 2012.10.02. 11:18  75-135

SIMON GÁBOR (MSZP): Nagy tisztelettel köszönöm szépen, elnök úr. Az érthetően politikailag fejnehéz vezérszónoki kör után egy kicsit visszafogottabb szakmai megközelítést szeretnék tenni a vita ezen szakaszában, és kicsit furcsán is érzem magam, mert én olvastam az előterjesztést, és ennek alapján igyekszem hozzászólni, ezért is szeretnék néhány megjegyzést tenni, hasonló regiszterben, mint Babák képviselő úr, aki szintén, úgy látom, inkább a szakmai megközelítéseket tette középpontba a mostani megszólalásánál.

Tehát a postai szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat célja az európai uniós postapiaci liberalizációt előíró szabályok átültetése, úgyhogy az egyfelől biztosítsa az egyetemes szolgáltatás keretein belül a társadalmi és gazdasági kohéziót, valamennyi felhasználó számára lehetővé tegye a hatékony, gyors, magas színvonalú és megfizethető postai szolgáltatások igénybevételét, másfelől pedig a postai szektorban tapasztalható verseny élénkítése céljából segítse a piacra lépés akadályainak a lebontását. Eddig nincs vita közöttünk nyilvánvalóan, ámde a postai szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás alapelveit és kereteit alapvetően az európai uniós szabályozás határozza meg, amelynek egyik pillére a postai szolgáltatások liberalizációja, a másik az egyetemes postai szolgáltatási kötelezettség fenntartása.

A szabályozás három irányelv átültetésére épül. Az első a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztése és a szolgáltatások minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv, a második a közösségi postai szolgáltatásoknak a verseny számára való további megnyitásáról szóló, ezt módosító irányelv. Az említett két irányelvet egyébként a postáról szóló 2003. évi törvény ültette át a hazai jogrendszerbe. A benyújtott törvényjavaslat - ahogy azt a bizottsági vitában is megállapítottuk - a harmadik postai irányelv harmonizációját végzi el, amelynek átültetésére az egyes tagállamok - köztük Magyarország is - a megfelelő felkészülés érdekében 2012. december 31-éig kaptak lehetőséget.

Az elmúlt évtizedben a postai szolgáltatások monopóliumának fokozatos lebontása során biztosítani kellett, hogy mindeközben a szolgáltatások színvonala és megbízhatósága megmaradjon. A liberalizáció utolsó lépése az egyetemes postai szolgáltatók számára fenntartott szolgáltatások liberalizációja az egyetemes szolgáltatási kötelezettség fenntartásával. Az irányelv meghatározza a kompenzációs mechanizmusokat is arra az esetre, ha az egyetemes szolgáltatás teljesítése aránytalan terhet ró a szolgáltatóra. Ez utóbbi miatt kerül sor az új törvény megalkotására, tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás monopolhelyzetre épül.

A jogharmonizáción túl a javaslat rendezi a távirat-szolgáltatás tekintetében meglévő kettős szabályozást azzal, hogy ezeket a részeket kiveszi a törvényből. A törvényjavaslat alapján a postai piacra történő belépés a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság részére történő bejelentés, illetve a fogyasztóvédelmi szempontból érzékeny postai szolgáltatások esetében a hatóság által adott engedély alapján lehetséges.

Kettő: újraszabályozásra kerülnek az egyetemes szolgáltatás nyújtásának a feltételei.

Harmadrészt 2020. december 31-éig a Magyar Posta Zrt. lesz az egyetemes szolgáltató törvényi kijelölés alapján, 2021-től van az első alkalom, lehetőség arra, hogy nyilvános pályázat alapján kerüljön kiválasztásra az egyetemes postai szolgáltató.

Negyedrészt az egyetemes szolgáltatás nyújtása egyetemes postai közszolgáltatási szerződés alapján történik.

Az ötödik: az egyetemes szolgáltatás méltánytalan többletköltségeinek finanszírozását a piaci szereplők végzik egy kompenzációs alapba történő fizetésen keresztül - egyetemes postai szolgáltatást támogató számla -, illetve amennyiben ez nem elegendő, állami költségvetési forrásból is van lehetőség a veszteség megtérítésére.

Hatodrészt a hatósági jogalkalmazói tevékenység keretei pontosításra kerülnek.

A postai szolgáltatás nyújtásának általános szabályai között a javaslat meghatározza a szolgáltatás minőségi követelményeit, valamint azt, hogy a postai szolgáltatások és az azokkal kapcsolatos ügyfélszolgálati, panaszkezelési eljárások igénybevételét a szolgáltatók kötelesek magyar nyelven a felhasználók számára biztosítani, és a közérthetően megfogalmazott általános szerződési feltételeket, szerződésmintákat a rendelkezésükre bocsátani.

Tartalmazza a törvényjavaslat a postai szerződés létrejöttére, teljesítésére, a postai szolgáltató kártérítési, valamint küldemény megsemmisüléséért, elvesztéséért, illetve megsérülésért viselt felelősségre vonatkozó szabályozást is. A szolgáltatóval szemben benyújtott panaszra a fogyasztóvédelemről szóló törvénynek a panaszkezelésre és az ügyfélszolgálatra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, a törvényben foglalt eltérésekkel. Minden postai szolgáltatónak országosan legalább egy, a fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően nyitva tartó és telefonon keresztül is elérhető központi ügyfélszolgálatot kell üzemeltetni, és biztosítani kell, hogy a felhasználók panaszaikat szóban, írásban, továbbá interneten keresztül is előterjeszthessék.

Az egyetemes szolgáltató köteles Budapesten legalább egy ügyfélszolgálatot működtetni, és minden megyeszékhelyen oly módon gondoskodni ügyfélszolgálati működésről, hogy annak megközelítése ne járjon aránytalan nehézségekkel a felhasználókra nézve. Minden postai szolgáltatási helyen lehetőséget kell biztosítani a postai szolgáltatóknak a panaszok szóban vagy írásban történő megtételére. Ha a panaszos a bejelentésre adott választ nem fogadja el, vagy a szolgáltató határidőn belül - 30 napon belül - nem válaszol, a panaszos a hatósághoz fordulhat, erről egyébként a panaszost tájékoztatni kell. A panaszokról, azok számáról és kezeléséről a postai szolgáltatók nyilvántartást vezetnek, és kötelesek évente egyszer, március 31-éig beszámolni a hatóságnak, és beszámolójukat honlapjukon közzétenni.

A javaslat meghatározza a hatóság postai feladatait, amelyek között úgy rendelkezik, hogy kétévente - első alkalommal 2016. június 30-áig - jelentést készít az Országgyűlés számára a liberalizált postai piac fejlődéséről, a törvény megvalósulásáról, valamint a jogszabály megalkotására is javaslatot tesz. Feladatainak ellátása során a hatóság együttműködik többek közt a versenyt és a felhasználókat érintő kérdések esetén a Gazdasági Versenyhivatallal, a felhasználókat érintő ügyekben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal, a pénzforgalmi szolgáltatások vonatkozásában a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével.

Szabályozza a törvényjavaslat a hatóság eljárásait, a bírságolás szabályait, az engedély visszavonását, illetőleg a postai szolgáltatás nyújtásának megtiltását. Az általános hatósági felügyelet körében ellenőrzi a hatóság a vonatkozó jogszabályok, az általános szerződési feltételek, a hatósági határozatok, a közszolgáltatási szerződés felhasználói jogokat érintő rendelkezéseinek a betartását. A hatósági felügyeleten túl a postai piac zavartalan működése, a szolgáltatást nyújtók és a felhasználók érdekeinek védelme, a tisztességes verseny elősegítése érdekében piacfelügyeletet is ellát a hatóság. Ennek eredményeit tartalmazó beszámolót az internetes oldalán az elfogadástól számított 15 napon belül közzéteszi.

A bizottsági ülésen a frakcióm mindezeket is figyelembe véve mégis úgy döntött, hogy nem támogatja a javaslatot. A kifogásainkra részben a bizottsági ülésen is felhívtuk a jelenlévők figyelmét, részben a vezérszónoki körben képviselőtársam részletesen is elmondta azt a stratégiát, azt az alapvetést, ami alapján ezt az álláspontot megfogalmaztuk.

Ott is elmondtam, és most is szeretném világossá tenni, amit előttem többen is a Házban már utalásként megtettek, hogy elfogadhatatlan, hogy mindössze három hónappal a postai piac teljes megnyitása előtt terjeszti be az ágazati működést alapjaiban meghatározó törvényjavaslatot a kormánypárti többség. Ezt az ágazati törvényt legalább egy évvel ezelőtt el kellett volna fogadni ahhoz, hogy a piaci szereplőknek, a jogalkalmazóknak és a fogyasztóknak megfelelő idejük maradjon a felkészülésre. Az, hogy mégsem így történt, sok mindennel magyarázható, de legkevésbé azzal, hogy a kormány ezen rövid idő alatt akarja mindezen feladatokat elvégezni, elvégeztetni.

A Magyar Posta Zrt. egyetemes szolgáltatóként legalább 8 évre történő kijelölésével a társadalmi és gazdasági kohézió biztosításával kapcsolatos cél teljesülhet ugyan, de a verseny élénkítése a szabályozástól nem várható, sem az általános üzleti környezet, sem a magyar kormánnyal szembeni bizalom hiánya, sem a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága, sem a törvényjavaslat időzítése és tartalma nem segíti elő új piaci szereplők megjelenését.

(17.30)

Mindez azt is jelenti, hogy hosszú időre persze megmarad a Magyar Posta Zrt. piaci pozíciója, de ez önmagában nem fog érdemi hatékonyságjavuláshoz vezetni, a felhasználók, fogyasztók pedig nem várhatnak a verseny által kikényszerített szolgáltatásminőség-javulást. Tettünk erre javaslatot, fogalmaztunk meg ezzel kapcsolatban stratégiai, koncepcionális álláspontot, és itt is szeretném mondani, hogy a fogyasztók érdekei legalább olyan fontos súllyal kell hogy megjelenjenek az előterjesztés kapcsán, mint a Magyar Posta Zrt. érdeke.

A magyar postai szolgáltatási piacok teljes megnyitásának éppen az a lényege, hogy a tagállamok nem adhatnak vagy tarthatnak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogokat. Ezt írja elő egyébként a postai szolgáltatásokra vonatkozó belső piaci irányelv 7. cikk (1) bekezdése is, és ezért nyílik meg elviekben a posta piacának 30 százalékát adó, 50 gramm alatti levélforgalom piaca is, amely a jelenleg hatályos szabályozásban a Magyar Posta Zrt. kizárólagos jogaként van nevesítve. Ehhez képest egyébként a törvényjavaslat 30. §-a alapján a hivatalosirat-szolgáltatás az egyetemes szolgáltató kizárólagos joga lesz a jövőben is, mivel azt - az előterjesztői indoklás alapján - az igazságszolgáltatás és a közigazgatás zavartalan működéséhez fűződő közérdek indokolja. Véleményünk szerint ez az érvelés nem fedi a valóságot, mivel a hivatalos irat definíciója számos olyan iratfajtát, például a rezsitartozás miatti második fizetési felszólítást is magába foglalja, amelynek az igazságszolgáltatáshoz vagy a közigazgatás működéséhez semmi köze nincsen, ugyanakkor jellemzően az 50 gramm alatti levélforgalmi kategóriába tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ezen rövid kísérlet nyomán arra próbáltam helyezni a hangsúlyt, hogy szakmai megközelítésben a vezérszónoki körben elmondottak mellett milyen egyéb érvek játszottak abban szerepet, hogy a frakcióm ezt az álláspontot kialakította. Éppen ezért és még egyéb megjegyzések alapján mi általános vitára és elfogadásra nem tartjuk alkalmasnak az előterjesztést. Abba az irányba tennénk inkább lépéseket, amelyeket Baja Ferenc képviselőtársam is mondott. Ha újra akarjuk gombolni ezt a kabátot, akkor az alapoknál kell kezdeni, egy koncepció, egy stratégia megfogalmazásánál, ebben nyilvánvalóan partnerek leszünk, az pedig, hogy a Ház ezt a törvényt elfogadja, a kétharmados többségnek a joga és lehetősége.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 292 2012.10.02. 2:10  169-535

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A ma este minőségét jelzi, hogy egy órával ezelőtt nyomtam ezt a kétpercest, hogy ebben a nagyszerű vitában részt vegyek.

Egy picit déj vu érzésem van, képviselőtársaim. Azt hiszem, 2007 lehetett az az év, amikor egy költségvetési vitában önök látványosan december 23-án megsértődtek, hazamentek, itt hagytak kettő darab képviselőt, akik picit az olcsó demagógiát és a tájékozatlan naivságot ötvözve elszórakoztattak bennünket órák hosszat. Nagyon nagyszerű teljesítmény volt.

Ezért kell önöknek feltennem azt a kérdést, picit Horváth János képviselőtársamat is megkövetve, hogy ha nem túszként vannak önök itt, akkor most büntetésből vagy jutalomból maradtak itt. Ha jutalomból, akkor meg mi lesz majd a jutalom önöknek, hogy végignyomták ezt az estét? (Dr. Horváth János: Nem úgy van.)

Ha kérdéseket akarunk feltenni, akkor én is föl szeretnék önöknek néhány kérdést tenni. (Közbeszólás: Neked Gyurcsány mit fizetett?) Vajon hogy gondolják, hogy a kistelepülésen élőket elriasztja-e a regisztrációnak ez a macerája vagy nem riasztja el? Mit gondolnak arról, hogy a választási regisztrációban szereplő adatokat össze tudják-e majd vetni a Kubatov-listával? Tudják-e frissíteni majd a Kubatov-listában szereplő adatokat? Mit gondolnak arról, hogy az, amit önök ennek a törvénytervezetnek a nyomán csinálnak, az vajon a magyar választási rendet milyen irányba fogja befolyásolni?

És hadd mondjak önöknek még egy dolgot. Három nevet szeretnék olvasni: Lázár János, Kósa Lajos, dr. Vejkey Imre. Ismerős önöknek ez a három név? Tudják, ki ez a három úriember? Ők az előterjesztők. Ők azok, akik beadták. (Kőszegi Zoltán: Olvasd tovább a névsort!) Hol vannak ők ma este? Hol van ez a három jóember, aki az előterjesztő volt? Nem értem pontosan, képviselő úr, hol van? (Kőszegi Zoltán közbeszól. - Dr. Bárándy Gergely: Te vagy az egyetlen, aki itt vagy közülük.) Itt van. Csak szeretném mondani, hogy hol vannak a Fidesz-KDNP celebjei. Hol van a KDNP ezen az estén? Hol vannak? (Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Önök nem méltatják arra a magyar választópolgárokat... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 32 2012.10.08. 3:03  31-37

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ugyan a Belügyminisztérium még vizsgálja, de területi alapú rendszám bevezetését tervezi a kormány. Az elképzelések szerint a területi jelzés dombornyomással vagy matricával készülne, mert ez lenne a leggyorsabb. A három betűből és három számból álló jelenlegi rendszám kombinálhatósága ugyan még bőven tartalmaz lehetőségeket, ezért tehát még legalább tíz évig, de akár több évtizedig nem kellene az azonosítókat lecserélni, mégis teszi ezt a cserét a kormány annak ellenére, hogy szakmai érvekkel ezt nem tudja alátámasztani.

Szakmailag indokolatlan, és igazságtalannak tartjuk a tervezett területi alapú rendszámcserét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány a felelőtlen gazdaságpolitikát megint a magyar családokkal, a magyar vállalkozásokkal fizetteti meg, hiszen a csere költségeit a járműtulajdonosok fogják megfizetni: magyar családok, magyar vállalkozások.

A rendszámcsere óriási költséggel és még nagyobb utánjárással jár együtt. A rendszám érvényesítési címkéje mellett új forgalmi engedélyt kell csináltatni. Egy átrendszámozás mai áron 15 085 forintba kerül a tulajdonosnak. A rendszám hatósági díjas, ez 8500 forint, a forgalmi 6000 forint és a rendszámcímke 585 forint. És akkor még nem beszélünk a várakozási és behajtási engedélyek cseréjéről. Ezenkívül módosítani kell a biztosítási kötvényt. Ha pedig a jármű műszaki vizsgája idején kell rendszámot cserélni, akkor pedig mi lesz az autópálya-matricák sorsa? A használt autók átírása is költség lesz, hiszen ha más járásban lakik a vevő, mint az eladó, egy autó eladásakor ugyanezen a procedúrán végig kell menni.

Tisztelt Ház! Ma több mint 3 millió, 3 millió 530 ezer személyautó, tehergépkocsi és rendszámos motorkerékpár van nyilvántartva. Ha utánaszámolunk, akkor csak a sima rendszámcsere ezzel az összeggel számítva 53 milliárd forintba fog kerülni a járműtulajdonosoknak. Nem értem, hogy amikor Nyugat-Európában kifutni látszik ez a rendszer, sőt azon gondolkodnak, hogyan lehet egy egyszerűbb megoldásra átállni, akkor Magyarországon pont most keresnek egy indokolatlanul bonyolult rendszert. Ebből nem látszik, hogy mi az a logika, ami a döntést igényli. Az viszont látszik, hogy emögött jelentős mértékű pénzbehajtásról van szó, úgy, mint egyébként más, rendkívüli, különleges helyzetben született adók esetében. Rengeteg a tisztázatlan kérdés, ugyanakkor nem látjuk a szakmai egyeztetéseket, nem látjuk azt a párbeszédet a szakmával, az érintettekkel, a civil szervezetekkel, ami egyébként megalapozhatna egy ilyen döntést.

Éppen ezért államtitkár úrtól kérdezem: most valójában mikor is tervezik a rendszámtáblák cseréjét? Valójában mennyibe is fog kerülni ez a magyar családoknak? Rendelkeznek-e azzal a hatástanulmánnyal, hogy ez a költségvetésnek milyen bevételt jelent? Rendelkeznek-e azzal az elképzeléssel, hogy a magyar választópolgároknak, családoknak ez milyen többletterhet, milyen adminisztrációs terhet jelent?

Államtitkár Úr! Várom a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 36 2012.10.08. 1:07  31-37

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, államtitkár úr. Higgye el, őszintén sajnálom, hogy ezt a badarságot önnel mondatták el. Ennél sokkal felkészültebbnek, sokkal korrektebbnek gondolom önt, de hát ez az ön sorsa. Ha erre vállalkozik, ám legyen!

Itt van egy papír előttem, államtitkár úr, a Széll Kálmán megszorító csomagnak van egy olyan pontja, hogy rendszámtáblákat érintő változások 12 milliárd forint. Ezt nem ma tervezték be, hanem még az elmúlt év folyamán. Szeretném megkérdezni egyébként, hogy ez a 12 milliárd forint hogyan áll össze, mert nem nagyon látszik. Nem tudom, hogy tud-e egyetlenegy racionális érvet ön vagy a kormány mondani arra, hogy mért kell ezt a rendszámtáblacserét megtenni? Én tudok egyet mondani, mert a szakma sem tudott. Nyilvánvalóan ez a bevétel kell önöknek. Kell ez a pénz valahonnét.

Szeretném, államtitkár úr, ha pontosan és világosan végiggondolnák, hogy ezzel a döntéssel, amit most önök hoznak, szükségtelenül vegzálnak magyar családokat, magyar vállalkozásokat, egyetlenegy célból: hogy pénzt szedjenek be tőlük.

Államtitkár Úr! Elfogadhatatlan az, amit ön mond, elfogadhatatlan a döntés, meg elfogadhatatlan a válasz is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen. - Szórványos taps ugyanott.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 261 2012.10.08. 8:00  236-270

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajátos helyzet alakul ki itt az általános vita nyomán. Úgy vitázunk két törvény módosításáról - az elektronikus hírközlésről szóló törvényről és a digitális átállás szabályairól szóló törvényről - és annak tartalmáról, mintha abban csak egy igazi érdemi előrelépés vagy módosítás volna.

Így volt ez már a bizottsági ülésen és, és így van a kormánypárti képviselők megszólalásai nyomán is, amikor folyamatosan a fogyasztóvédelemnek a területén tett érdemi lépésekről beszélnek, amivel egyébként egyetértek, hiszen méltánytalanul ne felejtsük el, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás terén, annak szabályozása terén vagy akár a szerződés felmondásának ügyében is érdemi, a fogyasztókat védő lépései vannak az előterjesztésnek.

De hát a másik eleméről nem nagyon szólnak. Nem szólnak arról, amit egyébként Baja képviselőtársam is és majdnem minden ellenzéki képviselő érintett, ez pedig az NMHH-ra vonatkozó részek, illetve pontosabban a negyedik mobilszolgáltató csúfos-kudarcos tenderéhez kapcsolódó megjegyzések.

Szóval tanulságos ez a dolog. Az előbb Schiffer képviselőtársam hosszasan elemezte ennek hátterét, hogy milyen gazdasági összefüggései lehetnek. Én igazán csak reménykedem, hogy önök ennek a vitának a nyomán legalább azt végiggondolják, hogy ha már van ennek az előterjesztésnek egy olyan csomagja, amely egyébként a digitális átállásban a rászoruló fogyasztók támogatásáról és a fogyasztóvédelemben tett pozitív lépésekről szól, akkor az a javaslat, amit Baja képviselőtársam megtett, amely egyébként közös javaslatunk és a frakciónk teljes támogatását bírja, azt a javaslatot gondolják végig, hogy akkor emeljék ki ebből a csomagból, legyen egy olyan része ennek az előterjesztésnek, amit egyébként konszenzussal el tudunk fogadni, a másikat meg vonják vissza. Ez egy nagyon kulturált, elegáns megoldása volna ennek a helyzetnek, és próbálják meg valamilyen módon rendezni az egyébként most rendezetlennek tűnő helyzetet.

De van egy szürkezóna is ebben a történetben, és ezt megpendítette elöljáróban Menczer képviselő asszony, ez a szürkezóna pedig arra vonatkozik, hogy ott, ahol az 572 ezer, jelenleg analóg földfelszíni tévénéző ügye van, ott az előterjesztés tartalmazza azt a lehetőséget, hogy szociális alapon a rászorulók kedvezménnyel vagy éppen ingyenesen megkapják azt az eszközt és az eszközhöz járó szerelést, ami egyébként az ő további tévénézésüket lehetővé teszi. Megjegyzem zárójelben, hogy Novák Előd képviselőtársam sajátos médiaelemzésével, ami egyébként a megszokott abszurditásokat sem mellőzte, hosszasan szólt erről, hogy ez hogyan járul hozzá az informálódáshoz. De az ő figyelmébe is ajánlom - merthogy lelkes képviselője annak, amit én most mondani szeretnék -, hogy ehhez kapcsolódva vannak olyan kérdések, amelyeket az előterjesztés nem válaszol meg. Odáig eljutottunk, hogy az NMHH megbízásából majd a KSH és a járási kormányhivatalok egyfajta adatfelmérést, a családokkal, az állampolgárokkal való közvetlen kontaktust fognak megvalósítani.

Mi lesz az ott begyűjtött személyes adatokkal? Ki fogja feldolgozni ezeket? Hiszen én a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a népszavazást követően a KSH saját bázisán nem volt képes feldolgozni a népszavazási adatokat, alvállalkozókat kellett bevonni. Így lesz-e ebben az esetben is?

Ki az adatgazda, aki egyébként felelősségében is majd ezt az adatmozgást felügyelni fogja? Hol vannak azok a garanciális elemek, amelyek még véletlenül sem éreztetik azt senkivel, hogy nem egy újabb fifikás adathalászással vagy adatgyűjtéssel kerülünk szembe, hogy esetlegesen még a látszatát is elkerüljék önök annak, hogy nem egy újabb kubatovi lista legyártásáról beszélhetünk itt.

(21.20)

Ez a mondat ebben a körben is meg a bizottsági ülésen is megfagyasztotta a levegőt, miközben önöknek nagyon kevés ezt cáfoló megjegyzése van. Igazán szeretnénk, hogyha azokat a garanciális elemeket világossá tennék, hogy nem lesznek ezek az adatok rossz kézben, akár politikai vélt vagy valós szándékok szolgálatába állítva.

Ahogy azt Baja képviselőtársam is említette, mi módosító javaslatot fogunk benyújtani, és én önöknek megadom azt a lehetőséget - természetesen saját felelősséggel fognak dönteni -, hogy azt a csomagot, ahol nagyfokú egyetértés van, ebből a mostani előterjesztésből kivéve, a mi módosító javaslatunkat elfogadva akár egy konszenzuális döntést is tudunk hozni a választópolgárok, az állampolgárok, a családok érdekében, és minden egyébről pedig van módunk még a továbbiakban hosszasan vitázni.

Még egy megjegyzést engedjenek meg. Igen, ahol a negyedik mobilszolgáltatóhoz kapcsolódó kudarc van, ott bizony nagyon komoly lépéseket kell végiggondolnunk annak érdekében, hogy hogyan fogják önök ezt a helyzetet elkerülni, és hogyan magyarázzák meg azt, hogy ebben a pillanatban egy közel 50-60 milliárd forintos kár érte Magyarországot. Nyilvánvaló, ennek a felelőseit majd megfelelő módon fel fogják mutatni, és annak a módját is megtalálják, hogy ezt a felelősséget rajtuk számon is kérjék.

Egy dolgot szeretnék még záróként említeni. Van még egy eleme ennek az előterjesztésnek, amellyel egyébként úgy vagyunk, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet, ez a sárga csekk költségei áthárításának az ügye. Önök a módosítás nyomán a távközlési szolgáltatók számára nem teszik lehetővé, hogy a továbbiakban is áthárítsák a sárga csekkhez kapcsolódó költségeket.

Ebből tulajdonképpen azt a következtetést levonhatjuk, hogy eddig áthárították. Tehát az az állítás, hogy soha nem fordulhat elő a különböző válságadóknak a lakosságra történő áthárítása - amit egyébként nagyon sokszor elmondunk, hogy ez a realitás, amit önök mindig cáfoltak -, most ennek az előterjesztésnek és a módosításnak a révén tulajdonképpen ez egyértelmű beismerés, ha úgy tetszik, akkor ez egy vallomás az önök részéről, hogy igen, eddig áthárításra került ez az adó, és most önök megtiltják vagy a módosítás megtiltja, hogy ez az áthárítás továbbra is így legyen. Egyszerűbb lett volna, hogyha már az elején nem hozzák meg azt a lépést, ami egyébként ezt életre hívta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Látom annak a lehetőségét, és szeretném megnyugtatni a kormánypárti képviselőket, hogy az önök számára a választópolgárok irányába tett lépésekben legyen egyetértés, legyen ahhoz bátorságuk és legyen ahhoz kellő eleganciájuk, hogy akkor azt a javaslatot, amit mi megtettünk, elfogadják, ezt konszenzussal el tudjuk fogadni a parlamentben, az összes többiről pedig én őszintén azt gondolom, hogy felejtsék el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 38-42 2012.11.05. 2:25  35-45

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy is kívánok szólni, mint az ügyet felvállaló bizottság elnöke, hiszen a fogyasztóvédelmi bizottság volt a Magyar Országgyűlésnek azon bizottsága, amely több alkalommal, így a mai napon is ezt a kérdést napirendre tűzte; úgy is, mint aki az elmúlt időszakban talán a legtöbbet konzultált ebben a kérdéskörben: konzultáltam a biztosítottak képviselőivel, a Mabisszal, az érintettekkel is, és nyitottam egy önálló levelező tagozatot is a házelnök úr irányába, illetve Matolcsy miniszter úr irányába, amely azt segítette, hogy ez az ügy ide kerüljön a tisztelt Ház elé.

Egy hosszasan húzódó ügyről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim. 11 ezer igénylőt érintő (Zaj. - Az elnök csenget.) és 6,4 milliárd forintos kárigénnyel rendelkező ügy. A frakciónk támogatja az érintettek érdekében, hogy végre pontot tehessünk ennek az ügynek a végére. Ugyanakkor van szakmai észrevételünk a javaslattal kapcsolatban, és vannak meg nem válaszolt kérdések.

Mi volt az oka annak, hogy a korábbi társadalmi vitára bocsátott javaslathoz képest egy eltérő, egy más tartalmú javaslatot hoztak most be a Ház elé? Mi volt az oka annak, hogy a bizottsági ülésen sem és az egyéb formákban sem látjuk azt, hogy a legnagyobb költségátvállaló, a Mabisz, a biztosítók képviselete szakmai álláspontot nem nyilvánított ebben a kérdésben? Készült-e megnyugtató hatástanulmány az előterjesztéshez?

Olyan ez az előterjesztés, tisztelt képviselőtársaim, mint az elmúlt két év...

ELNÖK: Képviselő Úr! Önnek is felhívom a figyelmét, hogy ez az öt perc nem arra áll az ön rendelkezésére, hogy érdemi vitát folytasson a javaslatról, hanem hogy megindokolja, támogatja-e, illetve nem támogatja a Házszabálytól való eltérést, úgyhogy ezt várom öntől. (Zaj az MSZP soraiban. - Tóbiás József: Miért nem beszélhet?)

SIMON GÁBOR (MSZP): Engedtessék meg, elnök úr, bár önnek nem tűnt fel, de azt teszem...

ELNÖK: Feltűnt, hogy nem azt teszi.

SIMON GÁBOR (MSZP): ...és az utolsó mondatomat kezdtem el. Az utolsó mondatom úgy szól, elnök úr, hogy a vitában szeretnénk elmondani bővebben a megjegyzéseinket, és ahhoz, hogy erre a vitára sor kerülhessen, elnök úr, ezért támogatjuk a Házszabálytól való eltérést és a vita lefolytatását. Ide akartam, elnök úr, eljutni, és köszönöm, hogy észrevételezte.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 60 2012.11.05. 2:46  59-65

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja-e, tisztelt államtitkár úr, hogy ma már több a nem fizető hiteles, mint a fizető? Tudja-e, hogy mintegy 438 millió eurónyi devizahitel-állománynál áll fenn 90 napon túli késedelem, és a szabad felhasználású hitelét szintén legalább három hónapja törleszteni képtelen 144 ezer adós gondjára sincs megoldás?

A kormány arról a tervéről, hogy a bedőlt devizahiteles családok megmentésére házakat építenek, először maga a miniszterelnök úr, Orbán Viktor beszélt még tavaly nyáron. A miniszterelnök három elképzelést vázolt fel, köztük volt a lakásépítés is. "Elhelyezzük őket állami tulajdonú lakásokban, ahol bérlők lesznek. Ezeket a lakásokat most kezdjük felépíteni." - mondta akkor a miniszterelnök úr. Az ócsai 66 hektáros területet több hónapos előkészítés után választotta ki a Belügyminisztérium, majd nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé is nyilvánította a lakóparképítést. Az akkori tervek szerint idén tavaszra készült volna el az eredetileg 500 házra tervezett projektből az első 80 ház.

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága áprilisban hirdette meg a kétfordulós, gyorsított tárgyalásos közbeszerzési eljárást, ám a nyertes kilétére sokáig nem derült fény. Közben a fizetésképtelen lakáshiteles családoknak tervezett telep felépítése folyamatosan csúszott. A közbeszerzési eljárás nem véletlenül nem zárult még le, a hitelezők még nem tudtak olyan alacsony árat és emellett olyan közeli határidőt ajánlani, amire a minisztérium igent mondott volna.

Az ócsai szociális családiház-építési program első ütemének kivitelezéséről azt követően született megállapodás, miután az első pályázat mindkét fordulója eredménytelenül zárult. A szerződés aláírására október 3-án került sor, így körülbelül október 15-én, a fűtési szezon első napján megkezdték végre az építkezést. A kivitelezővel megkötött szerződés értelmében az első ütem átadása öt hónap múlva várható, így az első családok - optimista számítás esetén is - jövő évben, jövő tavasszal költözhetnek be.

Bár villanyvezeték és kerítés lesz, nem vezetnek be földgázt a bajba jutott devizahiteleseknek készülő ócsai lakópark bérházaiba, ehelyett fával, szénnel vagy villannyal lehet majd fűteni.

A 90 napon túli késedelmes devizahitelesek száma jelenleg jóval százezer fölött van, Ócsán pedig csupán pár családnak épülne ház. Tulajdonképpen mindegy, hogy mi lesz a programmal, államtitkár úr, merthogy ez valójában nem nyújt megoldást.

Ezért kérdezem államtitkár urat, ön mit tud mondani azoknak a családoknak, akik idén karácsony előtt szerettek volna gyermeküknek fedélt biztosítani fejük fölé. Mi lesz a többi bajba jutott családdal, hol fogják tölteni a karácsonyt?

Államtitkár úr, várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 64 2012.11.05. 1:10  59-65

SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elveszítettem egy fogadást: 3 perc 24 másodpercnél ejtette ki először Ócsa nevét, addig csak mellébeszélt. Az is, ami utána következett, egy dolgot világosan tükröz: önök nem akarják annak a százezer embernek a problémáját megoldani. Az, hogy ön és a minisztériuma 50-60 millió forint per ingatlanból épít ilyen építményt - amire azt mondtam, hogy Patyomkin-falu, ma is fenntartom, államtitkár úr -, azt jelenti, hogy vagy aranyból lesznek belül a csaptelepek, vagy valaki irgalmatlanul jól fog járni. Lehet, államtitkár úr, hogy ön már tudja, hogy ki lesz az, aki jól fog járni ebben a történetben? Mert az ott lakó családok nem fognak jól járni. Nekik tudja, hogy mi marad? Propán-bután legjobb esetben, ugyanúgy, mint ahogy ez a válasz is elhangzott, kedves államtitkár úr.

Végül egy dolgot szeretnék önnek mondani, fel se merem tenni ezt a kérdést, mert Fónagy úrral szoktuk ezeket a csatákat megvívni: mi van a bérleti díjjal? Mi van a rezsivel? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Mi van a munkalehetőséggel? És mi van az ön hiányzó válaszával?

Ezért, elnök úr, ezt a választ én elfogadni nem tudom. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 219 2012.11.05. 3:26  214-230

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a bizottsági ülésen a kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében kialakult álláspontunkat kívánom az önök számára nyilvánvalóvá tenni.

A bizottság a MÁV Általános Biztosító Egyesület felszámolása kapcsán kialakult, az egyesület károkozó tagjait és károsultjait egyaránt rendkívül hátrányosan érintő helyzettel az Alkotmánybíróságnak a rendezést szolgáló jogi szabályozás 2012. június 30-ig történő megalkotásáról szóló határozata kapcsán először 2012. március 12-én foglalkozott. Az őszi ülésszak elején tárgyalt, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/8099. számú törvényjavaslat tárgyalása során újból felvetődött a kérdés megoldatlansága, tekintettel arra, hogy e törvényjavaslat társadalmi egyeztetésre bocsátott változatában még szerepelt a kérdés rendezése, az általam az elején szóba hozott előző változat. A bizottság elnökeként végig elkötelezett voltam ennek a problémának a megoldására, így a vonatkozó jogi szabályozás benyújtásának ügyében levelet intéztem a nemzetgazdasági miniszterhez, majd pedig a Ház elnökéhez.

A tárgyalás alatt álló T/9000. számú törvényjavaslat a már említett rendelkezéseket az egyes pénzügyi tárgyú törvényekről szóló előterjesztésbe beilleszteni kívánó tervezethez képest egy más, egy új megoldást javasolt. Amíg az előbbi megosztotta volna a terheket a károkozó egyesületi tagok, a központi költségvetés és a Magyar Biztosítók Szövetsége között, addig a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítókra terheli e kérdés rendezését. Befizetéseiket - ahogy azt államtitkár úr a felvezetésben is elmondta - egy technikai számlán kezelné a Magyar Biztosítók Egyesülete.

A törvényjavaslat tárgyalása során kérdésként merült fel, hogy a kialakult helyzet hány károsultat érint és mekkora a becsült kárigény. A probléma súlyát jelezte, hogy a kormány képviselőjének e kérdésre adott válasza világos helyzetet teremtett ezen adatok tekintetében: 11 ezer kárigényről és 6,4 milliárd forintos kárösszegről van szó, amelyből a MÁV Általános Biztosító Egyesület vagyona a feltételezések szerint maximum 1 milliárd 700 milliót tud fedezni.

Figyelembe véve azt is, hogy ez a kérdés mielőbbi rendezést igényel, ugyanakkor ebben az esetben nem a legjobb megoldást választotta a beterjesztett törvényjavaslat, az általános vitára ajánlás kérdésében tartózkodó álláspontot fejeztünk ki azért, hogy a törvényjavaslat benyújtása megteremtse a vitát, az egyeztetés lehetőségét, ugyanakkor világossá tegyük azt, hogy míg a céllal, a megoldás szándékával egyetértünk, addig a konkrét szabályozással kapcsolatban fenntartásaink vannak. Elegánsabbnak és jobbnak gondoltuk volna az előző benyújtott javaslatot; máig nem tudjuk, hogy annak a visszavonása milyen indokok alapján történt meg.

Tisztelt Ház! A vita során a kisebbségben maradt bizottsági tagok álláspontját részletesen is ki fogjuk fejteni. Ez a bizottságban elhangzottak összefoglalója volt.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 221 2012.11.05. 6:26  214-230

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Éreztem én, hogy ez egy nagy lehetőség a mai napon, hogy a MÁV ÁBE ügyében többször hozzá lehet szólni, de hát önök teremtették ezt a helyzetet, és ennek a helyzetnek a hátterében az a késés van, amely a jogalkotásban előállott.

Az Alkotmánybíróság világossá tette a helyzetet: az Országgyűlést felszólította arra, hogy 2012. június 30-ig tegyen eleget a mulasztásos törvénysértés orvoslásának. Ez nem történt meg, ezért a fogyasztóvédelmi bizottság 2012. március 12-én kezdeményezésemre napirendre tűzte ezt a kérdést. Ezen a bizottsági ülésen részletesen megvitattuk a MÁV Általános Biztosító Egyesület felszámolását követően kialakult helyzetet, és ennek alapjául az Alkotmánybíróság határozatából fakadó feladatok áttekintését vettük.

Megkönnyítette az Alkotmánybíróság a parlament munkáját, s megkönnyítette volna a kormány munkáját is, merthogy akkor végiggondolva a helyzetet, három lehetséges megoldást vázolt fel a kártérítéssel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság példálózó jelleggel felvázolta a mulasztás orvoslásának egyes irányait. Így például felvetette, hogy az állam saját elhatározása alapján közvetlen helytállást nyilváníthat ki ebben a helyzetben, azaz magára vállalhatja a költségeket. Aztán a felelősségbiztosítók által erre az esetre képzett másik pénzalapból kielégítést tevő szabályozást is felvetette, vagy idetette a valamennyi volt MÁV ÁBE-biztosított számára előírt pótbefizetési kötelezettséget is.

A bizottsági ülésen - amely az irányait tekintve konszenzusos jellegű volt, hogy ezen megoldások alapján kell a jogalkotói munkát elvégezni - ígéretet kaptunk a kormány részéről arra, hogy ezt a jogalkotói munkát minél hamarabb el fogják végezni. Ennek részben talán eredményeként is 2012. május 31-én a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján megjelent a június 7-ig történő társadalmi egyeztetésre az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat. Ebben a társadalmi vitára bocsátott javaslatban a 63. § tartalmazta az Alkotmánybíróság határozata alapján a MÁV Általános Biztosító Egyesülettel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésen alapuló kártérítési igényekkel kapcsolatos szabályokat. Ez volt az a javaslat, amely a fogyasztóvédelmi bizottsági ülésen is kialakult konszenzusos tartalmi állásponthoz leginkább közel esőnek tekinthető. A tervezet egyébként tartalmazta azt, hogy az önrésznek nevezett 200 ezer forint kárt okozott volt tagok közvetlenül a károsultnak fizessék meg, a maradék kártalanítás pedig a felszámolás során bekerül a kielégítési sorba, és amennyiben a MÁV ÁBE vagyonából nem vagy csak részben jut pénz, akkor a hiányt a költségvetés, illetve a Mabisz két szervezete fizetné fele-fele arányban. Sajnálatosnak tartjuk, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt követően nem ez a verzió került be a parlament elé, így az Országgyűlés időbeli csúszásba is került.

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosítása kapcsán tartott fogyasztóvédelmi bizottsági ülésen kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy az előterjesztő, a kormány önálló indítványként fogja szabályozni a MÁV ÁBE kérdését. Én ekkor fordultam levéllel a Ház elnökéhez, és fordultam sürgető, motiváló szándékkal a tárca vezetőjéhez is. Az elmúlt hétvégén, vasárnap benyújtásra került az előttünk lévő indítvány, amely a korábban rögzített lehetséges megoldások helyett egy teljesen új verziót tartalmaz. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felvetődik, és én igazán méltányolnám, ha államtitkár úr a reagálásában legalább egy dologra válaszolna, arra, hogy a korábban megtett javaslat visszavonására miért került sor, és miért került sor egy új javaslat kidolgozására, miközben az eredeti javaslat tartalmilag a legközelebb esett ahhoz a konszenzushoz, amit a parlamenti erők véleményem szerint el tudtak volna fogadni.

Ugyanakkor kérdésként felvetődött az is, hogy megtörtént-e a szükséges egyeztetés a ma a költségek jelentős részét magára vállaló Mabisszal és a mögötte álló biztosítókkal, és az is felvetődött - s erre se volt világos, egyértelmű válasz -, előállhat-e egy olyan helyzet, hogy ennek a kötelezettségnek eleget téve a Mabisz majd más kötelezettségeket nem tud megfelelő módon, megfelelő sebességgel megtéríteni, azaz nem lehetnek-e károsultjai más biztosítottak ennek a döntésnek. Ezenkívül a szokott kérdést is feltettük, hogy készült-e előzetesen bármilyen hatástanulmány, amelyik ennek az előterjesztésnek a szakmai megalapozottságát segítette volna.

(18.20)

Tisztelt Ház! A frakciómmal megtárgyalva ezt a kérdést, arra az álláspontra jutottunk, hogy bár a bizottsági ülésen tartózkodtunk a szavazás során, jelezve azt, hogy nem tartjuk a legjobb, a legelegánsabb megoldásnak, most mégis úgy látjuk, miután ez a törvényjavaslat keresztül fog menni, és mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a 11 ezer károsult minél hamarabb megkapja a jogos kártérítését, abban vagyunk érdekeltek pontosan a károsultak érdekében, hogy végre pont kerüljön ennek az ügynek a végére, ezért támogatni fogjuk. Nem azért, mert ez a legjobb javaslat, hanem azért, mert ma ez az egyetlenegy önök által benyújtott javaslat, amely esélyt kínál arra, hogy ezt az ügyet végre a károsultak érdekében le tudjuk zárni, ezért egy szakmai megfontolás fölé helyeztünk egy, a károsultak érdekében való méltányossági megfontolást, ennek jegyében a szocialista frakció fogja támogatni. De még egyszer mondom önöknek, ennél jobb és elegánsabb javaslatot is tettek korábban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 243 2012.11.05. 2:06  232-248

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mostani vita tükrében pontosan értem akkor a napirend előtti közjátékot, pontosabban szóváltást Rétvári Bence államtitkár úr és az őt kérdező képviselőtársunk között (Németh Szilárd István: Azért ehhez arc kell ám!), és értem a magyarázkodást is. Legyenek már olyan bátrak, KDNP-s képviselőtársaim, vegyenek egy mély levegőt vagy kérjenek engedélyt a Fidesztől, aztán szavazzák meg ezt az előterjesztést, amely egyébként tartalmát tekintve nem tűnik olyan távolinak attól, amit önök megtettek. Szeretném az önök számára is jelezni, hogy Szekeres Imre képviselőtársammal mi több alkalommal, három alkalommal is benyújtottuk a magáncsőd intézményéről szóló javaslatot, 2010 őszén, 2011 tavaszán és 2011 augusztusában is. (Pálffy István: Ugyanazt nyújtottátok be, mint mi!) Igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt egy kitartó próbálkozás, hogy önök alá tegyük a lovat, amire azt mondhatják, hogy igen, akkor ezt mi átvesszük, támogatjuk, megcsináljuk.

De amit mondott Papcsák képviselőtársam az imént, az egy nagyon érdekes dolog. Csak egyet nem tett hozzá képviselő úr, hogy az az országgyűlési határozat 2012. április 2-án született. Körülbelül egy év, majdnem egy év kellett ahhoz önnek, hogy eljusson ahhoz a döntéshez, hogy lehet, hogy a jövő héten benyújtanak egy erre irányuló javaslatot? Jól értettük? Mert ha igen, akkor hozzák, aztán tárgyaljunk róla!

Szeretném azt mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat, ami a devizahitelesek egy jelentős körének jelentene egy érdemi kimenetelt a mostani helyzetből, ez a javaslat alkalmas arra, hogy a parlamenti vitát ennek nyomán lefolytassuk. Szeretném javasolni önöknek, hogy ne ezt a bátortalan tartózkodást, hanem egy bátor igent nyomjanak, vegyük napirendre, javítsák, formálják, módosító javaslatokkal alakítsák olyanná, amit önök el tudnak fogadni, és azt a sikerélményt, hogy a parlament egy jó döntést hozott meg, azt adják meg a parlamentnek; ne akarjanak egy ilyen kicsinyes, ócska eszközzel megint leszavazni egy ilyen javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 288 2012.11.05. 2:28  283-327

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az említett reggeli bizottsági ülésen, ahol az előterjesztést megtárgyaltuk, ott a véleményükkel kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében az álláspontjuk kifejtése végett szeretnék önöknek néhány dolgot elmondani.

A törvényjavaslat általános vitája során, és ezt a törvényjavaslat mellett szavazó hozzászólók egy része is jelezte a vita során, ambivalens érzéseinknek adtunk hangot. A törvényjavaslat célját, a pénzügyi fogyasztóvédelem minél teljesebbé tételére irányuló szándékot magunk is támogathatónak tartjuk. Figyelembe véve azonban a pénzügyi jogok biztosának szánt szerepet, a rendelkezésre álló eszközöket és erőforrásokat, valamint a vele szemben megjelenő elvárásokat, ez az intézmény súlyos csalódások forrása lehet. Az előzetes híradások alapján sokan olyan intézményként tekintenek a biztosra, aki meg tudja majd oldani azokat az ügyeket, amelyeket más szervezetek nem képesek. A törvényjavaslat rendelkezéseit látva ugyanakkor felvetődik a kérdés: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a Pénzügyi Békéltető Testületnek e tevékenysége mellett hogyan illeszkedik a pénzügyi fogyasztóvédelem rendszerébe a pénzügyi jogok biztosa? Mit tehet majd olyan érzékeny problémák megoldása érdekében, mint például a devizahitelezés ügye? Az egyetlen alapvető jogok biztosa mellett ezentúl ágazatonként létrehozásra kerülnek újabb és újabb biztosi posztok? Mi lesz a pénzügyi jogok biztosának konkrét feladata?

A törvényjavaslat részletesen kidolgozott rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy ki lehet a biztos, milyen összeférhetetlenségi szabályokat kell betartania, ugyanakkor a feladataira elnagyoltan utal azzal, hogy mindezt a miniszteri rendelet fogja tartalmazni. Összességében úgy látjuk, hogy a gyakorlatban az ajánlások megfogalmazásán, az egyeztetéseken és a pénzügyi kultúra fejlesztésén túl a problémákat elfedő paraván hálátlan szerepe, feszültséglevezető és PR-funkció, valamint a beadványok jó részét a hatáskörrel rendelkező szervezetekhez továbbító postásszerep vár az új biztosra.

A törvényjavaslat általános vitára ajánlása során tartózkodó szavazatunkkal fejeztük ki azt, hogy bár a szándék alapvetően támogatható, az előterjesztésben foglalt szabályozással kapcsolatban erős kételyeink vannak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 294 2012.11.05. 10:44  283-327

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Idézzük vissza egy kicsit az előzményeket! Orbán Viktor 2012. szeptember 10-én a parlamentben beszélt arról, hogy bár az elmúlt két évben sokat tettek annak érdekében, hogy az embereket megvédjék az uzsorahitelektől, az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, a bankok gyakorta tapasztalt kíméletlenségétől, még mindig sok a dokumentálható állampolgári sérelem. Ezért azt javasolta, hogy angol mintára Magyarország is állítson fel pénzügyi ombudsmant, vagyis pénzügyi szószóló intézményét.

Nem vettük akkor komolyan a kijelentését, hiszen korábban a PSZÁF 2011. évi tevékenységéről szóló jelentés kapcsán megállapítottuk, hogy bár a devizahitelezés problémáját nem sikerült a kormánynak megoldani, de a hatóság feladatát jól végezte, és ma Magyarországon a Pénzügyi Békéltető Testülettel teljes és jól működő pénzügyi piacfelügyelet valósult meg.

Most a T/8989. számon benyújtott egyes törvényeknek a pénzügyi jogok biztosával összefüggő módosításáról szóló indítvány egy új jogintézmény felállítására tesz javaslatot. A javaslat értelmében a pénzügyi jogok biztosa mint önálló intézmény létrehozatalával kiegészül a pénzügyi fogyasztóvédelem rendszere. A pénzügyi fogyasztóvédelmi hatósági feladatok ellátását biztosító Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a bíróságon kívüli alternatív vitarendezési fórum, a Pénzügyi Békéltető Testület mellett a pénzügyi biztos jogvédő, vizsgálódó, ajánlásokat megfogalmazó, tanácsadó, a pénzügyi kultúra fejlesztésében aktívan szerepet vállaló önálló intézményként jelenik meg.

A javaslat értelmében a pénzügyi jogok biztosát a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter nevezi ki, a tevékenységét támogató hivatalt is a miniszter működteti, a biztos tevékenysége során nem utasítható, függetlenségét rendkívül szigorú összeférhetetlenségi előírások garantálják, a pénzügyi szervezetek eljárásával kapcsolatosan fordulhatnak a természetes személyek, az egyéni vállalkozók és mikrovállalkozások, a feladatköre kiterjed a beérkező megkeresések saját hatáskörben történő kivizsgálására vagy fogyasztóvédelmi hatósági eljárás kezdeményezésére a pénzügyi fogyasztóvédelmi hatóságnál, a pénzügyi jogok biztosa felvilágosító, tájékoztató, kultúra fejlesztését célzó tevékenységet végez.

Az előterjesztéssel kapcsolatos fogyasztóvédelmi bizottsági ülésen több kérdést fogalmaztunk meg. Kinek jó ez a lépés? Milyen hatástanulmányok előzték meg a benyújtást? Mennyibe fog ez kerülni az adófizetőknek? Miért nem fordítják ezt az összeget a meglévő intézményrendszer vagy éppen a devizahiteles civil szervezetek támogatására, az ő programjainak az elősegítésére? Ezen a logikán haladva miért nincs minden jogintézménynek biztosa? Vagy tán a kormányzat, a parlamenti többség felfüggesztette azt a hegylakó feelingjét, hogy a végén csak egy maradhat? Hogy az egy létező ombudsman mellé most jöhet egy másik, vagy akkor jöhet egy harmadik, negyedik? Ez egy stratégiaváltás a kormányzat részéről, vagy csak egy pillanatnyi ötletelés a miniszterelnök által elmondottak nyomán, amit aztán önök így ilyen módon akartak pontosítani? Vagy tán már jelöltje is van a miniszter úrnak?

A kérdéseinkre nem kaptunk választ. Az új pénzügyi ombudsman intézményének felállítására kaptunk ugyan a bizottsági ülésen egy hozzávetőleges számot, hogy ez 80 millió forintba fog kerülni, és hogy egy 15 fős apparátus fogja végezni ezt a tevékenységet, ámde a javaslatban részletes szabályozásra került az ombudsman betöltéséhez szükséges kompetencia, azonban annak a feladat- és hatásköre továbbra is kérdéses. Javaslom, hogy lapozzák át a mai szakújságokat. Mind-mind érintik ezt a kérdést, és egyfajta szabályozási furcsaságnak tekintik azt, hogy a pénzügyi jogok biztosának a függetlenségét leginkább az szabályozza, hogy a miniszter nevezi ki, menti fel, a miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat, és a miniszter apparátusában működik az ő hivatali apparátusa. Ezt érdemes végiggondolni még egyszer.

Jelzem, tisztelt Ház, hogy ebben a kérdéskörben fogunk módosító javaslatot tenni. Ha önök mindenáron szeretnének egy ombudsmant ezen a téren létrehozni, akkor azt javaslom, hogy ezt a Magyar Országgyűlés nevezze ki, a Magyar Országgyűlésnek tartozzon felelősséggel. Önök többségben vannak, tehát nem kockáztatnak ezzel a dologgal, és akkor legalább egyfajta szakmailag is elfogadható megoldás irányába viszik ezt a dolgot. Vagy részemről az is egy megfontolásra szánt gondolat, hogy ha a pénzügyi jogok ombudsmanját Matolcsy György miniszternek fogják hívni, és ő maga személyében fogja gyakorolni a pénzügyi jogok ombudsmani feladatkörét. Ez is lehet, hogy kellő függetlenséget jelentene az ombudsmannak. A feladatai végrehajtása során a pénzügyi biztos független - önök írják -, nem kérhet és nem fogadhat el utasítást, csak éppen van egy munkáltatója, akit miniszternek hívnak.

Részletesen szabályozzák, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályokat kell alkotni, ugyanakkor a szabályozásban eléggé elnagyoltan érintik azt a kérdést, hogy mi lesz a konkrét feladatköre. Nem tudom, hogy olvasták-e a kormánypárti képviselőtársaim, de ez leginkább csak az indoklásból derül ki, a jogszabályi környezet nem tartalmazza a konkrét feladatkört. Azt az utalást tartalmazza, hogy ez majd miniszteri rendeletben lesz meghatározva. Elfogadunk egy olyan ombudsmant, akinek a feladat- és jogkörét majd később a miniszter mint munkáltatója, aki egyébként a függetlenségének a garantálója, fogja szabályozni egy miniszteri rendeletben. Tényleg gondolják ezt még egyszer végig, hogy ez így megfelelő jogi hátteret biztosít-e egy új létrejövő ombudsman számára.

Ugyanakkor, ha belegondolunk, hogy miért nem ismeretesek a részletszabályok, miért kívánják a tájékoztató funkciót erősíteni egy olyan esetben, amikor a másik oldalon az elmúlt két évben nem tapasztaltunk mást, mint hogy tudatosan, kormányzati stratégiából adódóan lenullázták a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket, vállaltan, deklaratívan történtek ezek a lépések. Korábban a civil szervezetek, a fogyasztóvédő civil szervezetek kiválóan elvégezték a fogyasztók információkkal való ellátását. Alkalmasak lettek volna erre a szerepkörre is. Ilyen értelemben kár és felesleges egy új funkció létrehozása pusztán azért, hogy egy kommunikációban és társadalmi tudatformálásban a miniszterhez kötődő személy jöjjön létre.

Éppen ezért javaslom, hogy gondolják át még egyszer ennek az ombudsmannak a létrehozatalát, vagy gondolják át még egyszer azt, hogy ha már ragaszkodnak hozzá, akkor ez legyen a magyar parlamentnek felelősséggel tartozó, valós jogosítványokkal bíró ombudsman.

Tisztelt Ház! Összességében úgy látjuk, hogy az a gyakorlat, amely ezt az ombudsmant létrehozza, és az eddig megismert információk alapján azt látjuk, hogy rendkívül hálátlan szerep vár erre a pénzügyi ombudsmanra, akinek a legfőbb tevékenysége, ha jól érzékeljük, akkor egyfajta, a problémákat elfedő paraván szerep, egy feszültséglevezető szerep, egy PR-funkció, valamint sajnálatosan ezt kell hogy mondjam, egy postásszerep, hiszen saját jogkörrel, hatósági jogkörrel nem rendelkezik, mindössze annyit tud tenni ez az ombudsman, hogy a hozzá beérkező megkereséseket továbbítja a PSZÁF vagy más hatóság számára. Őszintén úgy gondolom, hogy ezért kár egy ombudsmant ilyen méltatlan helyzetbe hozni.

Végül két-három megjegyzést még a végén engedjenek meg. Piaci vélemények szerint is azt engedteti az ombudsman létrehozása mutatni, mintha a kormány elégedetlen volna a PSZÁF-fal, mintha a PSZÁF tevékenysége nem tükrözné kellőképpen azt a szándékot, ami a pénzügyi fogyasztóvédelem területén a hatóság számára elvárás. Ha önök ezt a kritikát így akarják megfogalmazni, akkor megspórolhatják. Egyszerűbb lenne, ha a PSZÁF berkein belül tennék meg a szükséges lépéseket. Hozzáteszem, hogy furcsa ez a szituáció, mert nem olyan régen a bizottság tárgyalta a PSZÁF-jelentést, és teljes egyöntetű támogatásáról biztosította minden frakció a PSZÁF-ot a jelentés kapcsán.

Aztán ahogy utaltam rá, még egyszer felvetem, hogy ha már ehhez az előterjesztésben megfogalmazott ombudsmanhoz ragaszkodnak, akkor legalább írják bele konkrétan a feladat- és hatáskörét, ne csak egy ajánlattevő, hanem konkrétan a feladatokat mellé rendelő szerepkörrel bírjon. Bármennyire is akarom érezni az előterjesztésből, nem tűnik ki világosan, hogy hogyan, milyen rendszerben fog működni az új intézményrendszer. Sem az ombudsman szerepe nem világos ebben, sem a szervezeti egységek egymáshoz való viszonya. Értem és megértem, ha ebben majd egy mondattal le lehet kezelni a történetet, de ha mégis mögéje néznek az ügyeknek, akkor azt látják, hogy ebben az esetben valószínűleg más nem történt, mint hogy a miniszterelnök úr elmondta ezt az egy mondatot, és néhány hónap késéssel önök meg akarnak ennek felelni, és most mindenáron létrehoznak egy olyan ombudsmant, amiről mindannyian tudjuk, hogy ebben a formában nem fogja tudni betölteni a feladatát, ebben a formában csak csalódást fog okozni.

(21.10)

Nem önöknek elsősorban, hanem azoknak a súlyos, nehéz helyzetben lévő fogyasztóknak, devizahiteleseknek, akik azért fognak majd az ombudsmanhoz fordulni, mert azt gondolják, hogy az ombudsman meg tudja oldani azt, amit a PSZÁF, a Gazdasági Versenyhivatal vagy a Pénzügyi Békéltető Testület nem tudott megoldani. Ezek után jön majd az ombudsman, akitől azt várják, hogy oldja meg. Az ombudsman pedig annyit tud tenni, hogy ír egy levelet a PSZÁF-nek, a Pénzügyi Békéltetőnek vagy másoknak. Kíméljék meg a fogyasztókat, kíméljék meg a hiteleseket, kíméljék meg saját magukat is ettől a csalódástól!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 312 2012.11.05. 2:05  283-327

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Eme késői órán néhány megjegyzést azért mégiscsak kell tenni az elhangzottakkal kapcsolatban. Az előbb riadtan néztem Spaller képviselő urat, hogy hova lett, de láttam, hogy beült a kormányzatba - lehet, hogy javítana a kormányzaton, ha ön itt segítene egy kicsit, és talán akkor értőbb módon tudna ezekhez az ügyekhez viszonyulni.

Az a probléma - és ez tényleg egy jelentős probléma -, hogy a lényeg mellett elbeszélünk. Önök létrehoznak egy olyan szereplőt, akinek a jogosítványait és eszközrendszerét nem teszik bele az őt létrehozó törvénybe vagy jogszabályba, majd azt később fogják rendezni megfelelő konkrétsággal, egzaktsággal egy miniszteri rendeletben, miközben ráaggatnak olyan szerepeket - ezt László képviselő úr és Spaller képviselő úr is elmondja -, amelyeknek egyébként a helye a civil világban volna. Nem kellett volna két évvel ezelőtt nekiállni, és lenullázni a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket, elvonni a forrásaikat, annullálni a szervezeteket, hadd ne soroljam tovább, hanem őket kellett volna fejleszteni, és akkor ezeknek a problémáknak - mint oktatás, képzés, tudatos fogyasztószemlélet formálása - volna helye, ezek klasszikusan civil szerepek.

Nem igazán látom, még mindig nem látom, hogy mit fog csinálni az új, önök által létrehozott, miniszteri felügyelet alatt álló ombudsman, mert ha életszerű példákat keresünk - önök is elmondják -, akkor hozzá fordul egy fogyasztó a panaszával, és az ombudsman ezek után azokhoz a hatóságokhoz fog elmenni, amely hatóságok korábban nem tudták megoldani ennek a fogyasztónak a panaszát.

(21.50)

Az egy félreértés, Spaller képviselő úr, hogy én azt mondtam, hogy az ombudsmanokat hatósági jogkörrel ruházzuk fel. Én azt mondtam, hogy megfelelő eszközrendszert, megfelelő jogosítványokat adjunk nekik. Én egyáltalán nem látom ezt a törvényben visszaigazoltnak, és a további megjegyzéseimet majd egy újabb kétpercesben teszem meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 318 2012.11.05. 2:13  283-327

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom a vita gördüléséből, hogy vélhetőleg az utolsó kétperces hozzászólásomat fogom megtenni, merthogy a vitában nyilvánvalóan erős érvek, ellenérvek ütköztetése is szükséges.

Mégis azért két dolgot még vissza szeretnék ide hozni; egyrészt magának az ombudsmannak mint intézménynek, az azt betöltő személynek a kinevezési körét. Segítsenek megérteni, hogy ez egyfajta stratégiaváltás a kormányzati gondolkodásban? Mert korábban gyakorlatilag a létező ombudsmani rendszert megszüntették, és egy fő, egy általános jogkörű ombudsmant hagytak meg. Most mégis új ombudsman jön létre. Lehetséges, hogy akkor ez a stratégiaváltás azt jelenti, hogy innentől kezdve ágazati ombudsmanokban tudunk majd gondolkodni? Merthogy akkor volna még javaslatunk, hogy mely szakterületeken, mely ágazatokban kellene ombudsmant kinevezni, egy hosszú listát tudunk önöknek átnyújtani, akár a következő napokban is, hogy fontolják meg, hány és hány ombudsmant lehet akkor létrehozni. Ezért kérdezem, hogy ez egy tudatos stratégia - hadd értsük meg az önök gondolkodását - vagy ez tényleg egy ilyen ötletszerű történet, amit itt látunk.

A második megjegyzésem: ombudsman, adjanak akkor súlyt neki. Ha ezt komolyan gondolják, és nem egy ilyen himihumi történet, akkor legyenek szívesek, hozzák ide a parlamentbe úgy, hogy a parlament legyen annak a kinevezője, a parlamentnek legyen felelős ez az ombudsman. Hogy várnak el függetlenséget egy olyan ombudsmantól, akinek egyébként a munkáltatója Matolcsy György miniszter, aki egyébként az apparátusának a felelőse, az apparátusának a gazdája, aki egyébként a munkáltatói jogköröket gyakorolja az ombudsman felett. Most ha összetűzésbe kerül, mondjuk, az ombudsman a minisztériummal egy adott kérdésben, merthogy ellátja a feladatát, beszalad az államtitkár úrhoz vagy a miniszterhez, és elkezdi verni az asztalt, hogy márpedig a kormány ezt rosszul csinálta, tessék itt változtatni? Ahogy önöket ismerem, valószínűleg nem lesz egy hosszú életű ombudsman. Úgyhogy kérem szépen, nyugtassanak meg bennünket, hogy ez nem így fog történni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 74 2012.11.12. 3:06  73-79

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A szeméttelepről előkerülő urnák hívták fel a jogalkotó figyelmét, hogy a magas temetői költségek helyett a magyar családok nem mindig megfelelő módon helyezik végső nyugalomra a szeretteiket, és így eredményezheti ez a rendkívül drámai helyzetet. Ezt akadályozná meg elviekben egy 2012. augusztus 28-án társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezet. A törvényjavaslatban foglaltak szerint a családtagok közjegyző előtti nyilatkozatához kötnék a hamvak kiadását, ami temetői díjak kifizetésére kényszerítheti a hozzátartozókat. Megállapíthatjuk, államtitkár úr, hogy a temetkezés terén rendkívül ellentmondásos helyzet van a költségek, az előírások, a társadalmi elvárások tekintetében, és az a javaslat, amit önök előbb vagy utóbb vélhetőleg benyújtanak a Ház elé, jelentős tehernövekedést is eredményezhet. Azt látjuk, hogy a családok esetében ez a javaslat azt eredményezheti, hogy ma a legolcsóbb 55-60 ezer forintos költségkiadáshoz képest jelentős költségnövekedés történhet, de ha továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy nemcsak a családok terhei nőhetnek, hanem az önkormányzatok terhei is, hiszen ha a család fizetésképtelen, akkor az önkormányzat feladata gondoskodni a teljes szertartásról, ami ma minimálisan 140-150 ezer forintba kerül. Urnás temetkezés esetén ez a költség még növekedhet is, végösszegét tekintve 300-400 ezer forint között is lehet a temetkezési költség.

A vidéki városokban valamivel jobb a helyzet, mert a sírhelyek a fővárosiak ötödébe kerülnek. Vidéken jobb is az arány, a temetkezések 80 százaléka koporsós, míg Budapesten csak a 20 százaléka. A fővárosban egy koporsós temetés ára körülbelül 280-300 ezer forinttól indul, az urnás temetés pedig 200 ezer forinttól, de a hamvak szórása is 150 ezer forinttól indul. Ezek mindig induló árak, és nem a teljes költséget tartalmazzák. Éppen ezért, államtitkár úr, a jelenleg vitára bocsátott törvénytervezet nemcsak a szegényebb családok dolgát nehezítené meg, de az önkormányzatok és a temetkezési vállalatok is nehéz helyzetbe kerülnek. A kötelező foglalkoztatás és az egészségügyi ellátó intézményektől való eltiltás hatására több vállalkozás is eltűnhet, ami ugyancsak növelni fogja a költségeket, mert monopolizálja ezt a helyzetet.

Ezért kérdezem államtitkár urat, előfordulhat-e, hogy még drágább lesz a temetkezés. Előfordulhat-e, hogy a jelenlegieknél nagyobb költséget fog egy család számára jelenteni? Hogyan kívánják megakadályozni, hogy az önök által az elmúlt időszakban számtalan adózás során fizetésképtelen helyzetbe került családok számára ne jelenthessen vállalhatatlan terhet a kegyeleti szolgáltatás?

Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 78 2012.11.12. 1:11  73-79

SIMON GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a javaslatot olvastam, államtitkár úr, de az életről beszéltem. Igazából önmagába nézhetne válaszának a végén, mert az, amit mondott és ahogy mondta, azt mutatja, mintha nem látná, hogy a valós élet ezen a téren milyen problémákat jelent. Nyissa ki az újságot, beszéljen az érintettekkel és látni fogja, hogy urna a szeméttelepen, koporsóból kinyúló elhunyt és az országban körbeutaztatott holttest - ez ma mind-mind része ennek a történetnek. Mint ahogy része az is, államtitkár úr, hogy itt olyan problémák vannak, amelyeket önök sem a javaslatban nem rendeznek, sem az ön által adott válasz nem érintette: hogyan lehet majd a családok számára a költségeket csökkenteni, hogyan lehet európai uniós megoldások révén támogatást nyújtani, és hogyan lehet ezt a helyzetet megváltoztatni, államtitkár úr, úgy, hogy ön nem pocskondiáz bennünket. Talán úgy, hogyha teszi a dolgát.

Éppen ezért a válaszát sem most, sem a továbbiakban ezen az alapon elfogadni nem tudom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 229 2012.11.19. 3:25  226-232

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Közbeszólások: Halljuk!) Tisztelt Ház! Eme késői órán elmondhatjuk, a módosítók a maguk módján tisztították a képet. A módosítókból az derül ki, hogy egy miniszteri biztosnak látszó, azzal a státusszal bíró személyről beszélhetünk ombudsmanként.

Az az ambivalencia, amely a módosítókban és az előterjesztésben is tetten érhető, végigvonult az egész vitán. A szándékkal egyetértettünk, hogy legyen ombudsman, de ez a szándék és a szándék mögött meglévő szabályozás korántsem meríti ki a kínálkozó lehetőségeket, hogy valójában egy tényleges jogosítványokkal, felhatalmazással, feladatkörrel meglévő személyről beszélhessünk.

Önök, és mindannyian, akik ezt a létrejövő tisztséget nézzük, azt érezhetjük, hogy a létrejövetel örömét némi csalódás övezheti. Hiszen ha mögéje nézünk, akkor azt látjuk, hogy az elvárások és a jogosítványok csak részben találkoznak egymással.

(20.00)

Mint szimbólum, a pénzügyi jogok ombudsmana, az rendben van, de mint működő intézmény nagyon komoly nehézségek elé fog nézni. Ilyen nehézségnek tekinthető - és ez a módosító nyomán sem változott -, nem látható, hogyan fog illeszkedni a már meglévő pénzügyi fogyasztóvédelmi intézményrendszerbe.

Nem egyértelmű, hogy ez a kezdeményezés egy stratégiaváltás az előterjesztő részéről vagy pusztán egy egyedi javaslat, amely abból az ötletből származik, amely a miniszterelnök úr ötletelései közé tartozott.

De az sem világos, hogyan fogja azt a belső frusztrációt az ombudsman majd feldolgozni, hogy olyan elvárások, olyan felelősségek hárulnak rá, amit egészen biztosan nem fog tudni kielégíteni. Gondoljunk csak arra, amikor a devizahitelesek nagy többsége azt várja az ombudsmantól, hogy általa a problémája megoldódik, és az ombudsman pedig maximum egy levelet fog tudni írni valamelyik hatóság számára.

Tisztelt Ház! Azért szeretném önöket megnyugtatni, hogy a frakcióm álláspontjánál nem kicsinyes presztízsszempontok mérlegelése döntött, hanem az a szempont, hogy mi a fogyasztók érdekeit helyezzük első helyre. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy szakmai érveinket némiképp háttérbe szorítva, támogatjuk még ebben a formájában is ezt az előterjesztést, mégpedig azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez utat nyithat annak, hogy önök ennek nyomán más ágazati ombudsmanoknak is helyt fognak adni ebben a Házban. Éppen ezért szeretném önöket biztosítani, hogy a mai döntésünk egyben azt is jelzi, hogy ezen a téren kezdeményezők leszünk, ágazati ombudsmanokra fogunk javaslatot tenni, és elvárjuk, hogy önök a parlament döntése során azt támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 12 2012.11.21. 19:47  1-51

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az Európai Unió jogával kapcsolatban a fogyasztóvédelem körében született irányelvekre is figyelemmel legyen, azonban azt a problémát kell megoldani, hogy ezek az irányelvek sok esetben nem igazán a magánjog eszköztárával, fogalomkészletével dolgoznak, hiszen sok esetben széttagoltak.

(10.00)

Az előttünk lévő Ptk. ezeknek az irányelveknek a szabályozási lényegét építette be oly módon, hogy az egyes irányelvek részletes részletszabályait nem építette be a javaslatba, hanem azt külön törvények fogják szabályozni a jogrendszerben.

A törvényjavaslat - változtatva a hatályos Ptk.-ban alkalmazott megoldáson - a szerződések általános szabályai mellett tartalmazza a kötelmek közös szabályait is, így kodifikálva a bíróságok által alkalmazott gyakorlatot.

A Ptk.-tól eltérően a fogyasztó fogalmát a javaslat csak a természetes személyekre szűkíti le. Ez a megoldás összhangban áll - megjegyzem - egyrészt az Európai Unió irányelveivel, mivel valamennyi fogyasztóval kapcsolatos irányelv a természetes személyt tekinti fogyasztónak, egy kivételével, ez az utazási irányelv; egyébként mindenhol a természetes személy minősül csak fogyasztónak, ellentétben a fogyasztóvédelmi törvényben foglaltakkal.

Ez a javaslat eltér a fogyasztóvédelmi törvény fogyasztószabályozásától, viszont csak annyiban, hogy a fogyasztóvédelmi törvény is a fogyasztónak fő szabályként a természetes személyt tekinti, csak a békéltető testületekre vonatkozó szabályok körében tekint nem természetes személyeket is fogyasztónak a törvényben felsoroltak szerint.

A Ptk.-ban egyébként nincs fogyasztóvédelemmel foglalkozó önálló fejezet. Az új Ptk.-ban a fogyasztóvédelmi szakaszokat a Hatodik könyv tartalmazza. Éppen ez a fogyasztó védelmének a lényege, hogy minden egyes esetben, ahol valamilyen eltérés szükséges, ott azt a kis módosítást a törvény végrehajtja, ott megemlékezik a fogyasztókról. Ez szükségszerűen széttagolttá teszi a fogyasztókra vonatkozó szabályozás bemutatását.

A javaslat a szerződésekre vonatkozó közös szabályokat több helyen tartalmilag is megújítja, ezek közül a fogyasztókat közvetlenül érintők az alábbiak.

Tartalmilag fenntartva a hatályos szabályokat külön fejezetben foglalja össze a kereskedelmi gyakorlatban fogyasztók és vállalkozások, valamint a vállalkozások egymás közti szerződéseiben is egyre jelentősebbé váló általános szerződési feltételek szabályait. Meghatározza az általános szerződési feltételek mibenlétét, alkalmazásuk joghatásait, valamint szerződési tartalommá válásuk feltételeit. A hatályos rendelkezésekkel megegyezően ezek az általános szerződési feltételek csak akkor válnak konkrét szerződés részévé, ha azok megismerését az alkalmazójuk lehetővé tette és a másik fél - kifejezetten vagy ráutaló magatartással - elfogadta. A fogyasztóval szemben a vállalkozást meghatározott többletkövetelésre jogosító szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés tartalmává, ha azt a fogyasztó - az erre vonatkozó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Megmarad a hatályos Ptk. azon szabálya, amely szerint az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési feltételekkel szemben.

Továbbá a javaslat semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér. Ugyancsak semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó jogszabályban meghatározott jogairól lemond.

A törvénykönyvbe építi a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos, jelenleg kormányrendeletben szabályozott úgynevezett fekete- és szürkelistát. A tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos közérdekű kereset szabályozásánál a javaslat tartalmazza a keresetindításra jogosult szervezetek kiegészített és pontosított listáját.

Továbbá a hibás teljesítés általános szabályai között kimondja a javaslat, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben semmis az a kikötés, amely a kellékszavatosságra és a jogszavatosságra vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára tér el. Ugyancsak a fogyasztó érdekeinek a védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés esetén ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt.

A kellékszavatosságra vonatkozó szabályok esetében a javaslat megtartja a hatályos szabályozás rendszerét. A jogosult a törvényi rendelkezések keretei között szabadon választhatja meg az igényelt szavatossági jogot, és a másik jogra való áttérés szabályai is megegyeznek a hatályossal.

Új alapokra helyezi a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők rendszerét, kiiktatva a szabályozásból a feleslegesen szigorú jogvesztő határidőket. A jogosult a hibát késedelem nélkül köteles közölni a kötelezettel. A fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés esetében a felfedezéstől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el.

Megszünteti a kellékszavatosság és a jótállás hatályos szabályai közötti indokolatlan különbségeket. A jótállás a felek megállapodása alapján jön létre, önként vállalt többletkötelezettség, kivéve abban az esetben, ha jogszabály ír elő ilyen kötelezettséget.

Bevezeti a szerződés relatív szerkezetét áttörő termékszavatosság intézményét, amely a fogyasztó számára egyes szavatossági jogoknak a gyártóval szembeni közvetlen érvényesítését teszi lehetővé a termék hibája esetén. A termékszavatosság a gyártót a termék forgalomba hozatalától számított két évig terheli.

Továbbá a kellékszavatosság és a termékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény, amely esetében a fogyasztó maga döntheti el, hogy egy adott hiba miatti igényét milyen igényként kivel szemben érvényesíti.

A Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályozása diszpozitív jellegű, azaz a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

Eltérés még a hatályos Ptk.-val szemben az is, hogy a hatályos Ptk. szabályozza a fogyasztói szerződés fogalmát, a javaslatból pedig eltűnik ez a fogalom. Ennek az az indoka, hogy a hatályos Ptk. a fogyasztói szerződést két módon szabályozza. Egyrészt fogyasztói szerződés a fogyasztó, illetve a gazdasági, szakmai tevékenysége körében szerződést kötő közötti szerződés, valamint a jótállás és kellékszavatosság körében fogyasztói szerződés mindazon tárgy, az ingó dolog. A Ptk. javaslata nem ezt a metódust követi, hanem mindenhol, ahol a mai értelemben véve fogyasztói szerződésről beszélnénk, ott a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésről beszél. Ebből az következik, hogy minden szerződést fogyasztói szerződésnek tekint, amely fogyasztó és vállalkozás között jön létre, függetlenül attól, hogy milyen típusú, illetve tárgyú a szerződés.

Vannak speciális rendelkezései is a javaslatnak, amelyek a fogyasztókra vonatkoznak, ezeket tárgykörök szerint lehet csoportosítani. Az egyik a fogyasztói zálogszerződés. Az közismert, hogy a javaslat a zálogszerződést teljesen új módon szabályozza. Az a célja a javaslatnak, hogy a zálogszerződés legyen az a fő biztosítéki szerződés, amelyet alkalmaznak majd a gyakorlatban, és ezért például a Hatodik könyv semmisnek nyilvánítja az egyéb ezzel kapcsolatos szerződéseket, így ez a fiduciárius szerződések tilalmát mondja ki.

A zálogszerződések körében szabályozza a törvény a fogyasztói zálogszerződést, aminek a körében egyrészt meghatározza, hogy melyik zálogszerződés minősül fogyasztói zálogszerződésnek, másrészt pedig két területen is eltérő módon szabályoz, mint az általános zálogszerződési szabályok. Egyrészt a zálogjog létrejötte körében a javaslatnak az a célja, hogy minél egyszerűbb legyen zálogszerződést kötni. Ennek körében két lényegi eleme van a zálogszerződésnek: meg kell határozni a biztosított követelést és a zálogtárgyat. Ezt az általános szabályok szerint, pont azért, hogy a gazdasági életben széles körben alkalmazzák a zálogszerződést, úgy szabályozza a törvény, hogy körülírással is meg lehet határozni. Azonban a fogyasztók védelme érdekében úgy rendelkezik a törvény, hogy fogyasztói zálogszerződés esetén egyértelműen meg kell határozni a zálogtárgyat, illetve összegszerűen meg kell határozni a biztosított követelést is.

A fogyasztói zálogszerződések körében úgy szabályoz a törvény, hogy ott csak nyilvánosan lehet értékesíteni a zálogtárgyat, és nem szerezheti meg a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát.

Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos szerződéskötést a hatályos Ptk.-hoz viszonyítva kicsit szélesebb körben, de annak erényeit megtartva szabályozza a törvény.

A fogyasztók védelme érdekében láthatók a javaslatban olyan rendelkezések, amelyek teljesen kógensek a fogyasztóvédelem céljából. Így például a javaslat újdonságként szabályozza az elektronikus úton történő szerződéskötést, és ennek körében kimondja, hogy a fogyasztó és a vállalkozás között nem lehet eltérni a javaslat szabályaitól az ilyen módon történő szerződéskötés esetében sem. Ugyanígy a hibás teljesítés körében is kimondja a javaslat, hogy nem lehet eltérni a hibás teljesítés körében a fogyasztót védő rendelkezésektől, az ilyen eltérés ugyanis semmis.

Ugyanígy biztosítási szerződés esetén is, ha a szerződő fogyasztó, akkor a törvény szabályaitól csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára lehet eltérni, tehát az ő hátrányukra nem. Illetve a szerződés értelmezése körében is található egy általános, fogyasztót védő rendelkezés, mely szerint ha a szerződés bármely feltételének a tartalma nem állapítható meg egyértelműen, abban az esetben mindig a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

A javaslatnak van egy újdonsága a megtámadási joggal kapcsolatban. Általában az érvénytelenségre vonatkozó szabályoktól nem térhetnek el a felek, hiszen éppen ez az egész lényege, hogy az mindenkire feltétel nélkül és kibúvást nem engedően kötelező.

(10.10)

Egy kivétel van az új javaslatban. Az egyik érvénytelenségi oknál, a feltűnő értékkülönbség szabályozásánál az új szabályozás megengedi majd a feleknek, hogy a megtámadási jogot, a felek megtámadási jogát ezen érvénytelenségi ok tekintetében kizárják. Tehát akármilyen szerződéstípus esetén felmerülhet a kérdés, hogy egy szerződéses szolgáltatásért mennyi a pontos ellenszolgáltatás, és az adott esetben, az adott gazdasági körülmények között, az adott piaci helyzetben nem mindig határozható meg teljes egyértelműséggel, hogy mi az az arányos ellenérték egy adott szerződéses szolgáltatásért, amit az egyik fél a másiknak azért a szolgáltatásért nyújtani kíván.

Bizonytalanságot szüntethet meg az új jogintézmény akkor, amikor lehetővé teszi a feleknek, hogy ezt a megtámadási jogot kizárják egymás között, tehát azt mondják, hogy ha később esetleg ki is derülne, hogy ezért a szolgáltatásért nem ekkora ellenszolgáltatás járna, mi akkor is így szeretnénk megállapodni, ezt szeretnénk, és utána ezt a megállapodást senki érvénytelenné ne tehesse. Ez a könnyebbség, ez a szabadság az, ami a fogyasztói szerződések körében nem engedhető meg. Így tehát a javaslat kifejezetten kinyilvánítja, hogy a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jogot fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben nem lehet kizárni. Tehát a piac egyéb szereplői, a gazdasági élet egyéb szereplői dönthetnek úgy, ahogy szeretnének, de a fogyasztóval kötött szerződés esetében nem lehet ilyen könnyebbséget tenni.

Egyes részterületeken, egyes szerződéses tartalmak érvénytelensége esetében is van különbség a fogyasztói szerződés és más szerződések között, még mindig az érvénytelenségi körben mozogva. A javaslat minden olyan szerződéses kikötést, szerződéses rendelkezést semmisnek nyilvánít, amely a fogyasztó jogait megállapító bármilyen jogszabályi rendelkezéstől a fogyasztó hátrányára eltér. Ez egy kicsit öszvér megoldás, itt a semmisségről van szó, de csak abban az esetben, amikor a fogyasztó hátrányára térhetnek el. Tehát bármennyire is kógens szabályról van szó, a fogyasztó kedvezőbb helyzetbe kerülhet, csak éppen hátrányos helyzetbe, hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet. Éppen ezért az ilyen kikötések is semmisnek nyilváníttatnak.

Itt még érdemes megjegyezni, hogy itt minden esetben semmisségről, tehát a feltétel nélkül, külön kérelem nélkül, bárki által határidő nélkül figyelembe veendő érvényes érvénytelenségről van szó, nem pedig a megtámadásról, a viszonylag gyengébb megtámadásról, aminek határideje van és egyéb eljárási feltételei is. Itt tehát ezek mind feltétlenül érvénytelen rendelkezések.

Semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó a jogszabályban meghatározott jogáról lemond. Meg lehet kerülni a szerződésben a fogyasztó hátrányára eltérő rendelkezéseket úgy, ha kvázi a fogyasztó önmagától, saját elhatározásából mondana le valamilyen jogáról, kikerülve az esetleges visszaéléseket. Ezt a fogyasztó maga sem teheti meg, mert ha megteszi, akkor az olyan, mintha nem is lenne a szerződésben, az egy semmis rendelkezés.

Az általános szerződési feltételek körében a javaslat megtartja a hagyományos rendelkezéseket, és az a rendelkezés is benne marad, amely szerint az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapítja, ha a rendelkezés nem egyértelműen érthető.

Tisztességtelenségre egyébként a fogyasztó érdekében lehet csak hivatkozni, tehát a fogyasztóval szerződést kötő vállalkozás nem teheti meg azt, hogy egy érvénytelen rendelkezést belefoglal a szerződésbe, egy tisztességtelen rendelkezést, majd utána maga hivatkozik erre, nyilvánvalóan abban az esetben, amikor ezt saját magára előnyösebbnek érzi. Az érvénytelenségre, illetve a tisztességtelenségre csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha az a fogyasztó javát szolgálja.

A javaslatnak egy technikai újdonsága az, hogy a szürkelistát és a feketelistát magának a törvénynek a szövegébe is beépíti. Ez volt az a két felsorolás, amely meghatározza, hogy a fogyasztói szerződésekben mely kikötések minősülnek minden külön vizsgálat nélkül tisztességtelennek, és volt egy másik csoport, amelyben az ellenkező bizonyításáig minősültek tisztességtelennek, tehát hacsak a fogyasztóval szerződést kötő másik fél nem tudta bizonyítani, hogy ezek a feltételek nem tisztességtelenek, abban az esetben a vélelem folytán ezeket tisztességtelenként kellett kezelni. Ezt a két listát gyakorlatilag módosítás nélkül beemeli a javaslat a saját szövegébe.

Egy valamivel speciálisabb, partikulárisabb rendelkezés, de talán nem kevésbé fontos, hogy a javaslat semmissé nyilvánítja azt a szerződéses rendelkezést, amellyel a fogyasztó pénztartozásának előtörlesztését megtiltja. A fogyasztó tehát minden esetben előzetesen törlesztheti a saját pénztartozását, nemcsak esedékességi időben, hanem azt megelőzően is. Általános esetben is van lehetőség ennek a lehetőségnek a kizárására, a fogyasztó esetében viszont ilyen lehetőség a továbbiakban nem áll a felek rendelkezésére.

További kiegészítő szabály ebben a körben, hogy a fogyasztóval szerződő másik fél, tehát a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeit számíthatja fel, tehát sem előtörlesztési díjat, sem kamatot, sem kártalanítást, sem kötbért, sem bármilyen néven nevezett egyéb pénzösszeget nem követelhet, csak azt, ami esetleg kizárólag ténylegesen és közvetlenül az előtörlesztéssel kapcsolatos. Természetesen a bírói gyakorlat feladata lesz majd eldönteni, hogy mik tartoznak ide, de nyilvánvalóan a jogalkotó kifejezésre juttatja azt a szándékát, hogy ezeket a lehető legszűkebb körben lehessen érvényesíteni.

További részletszabály a szavatossági szabályok közt, ha a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés tárgya használt dolog, akkor az általános szabály ebben az esetben az, hogy a felek két évnél rövidebb szavatossági határidőben állapodhatnak meg.

Fontos rendelkezés a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez a közérdekű kereset, amit a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén lehet megindítani. Tehát nemcsak a fogyasztó indíthatja meg a pert, hanem akár az ügyész, akár miniszter, kormányhivatal vezetője, gazdasági, szakmai kamara vagy érdek-képviseleti szervezet, és az e célra alakított fogyasztói érdek-képviseleti szervezet a saját tagjának a jogvitájával összefüggésben szintén felléphet.

A közérdekű kereseten kívül van még néhány rendelkezés, ahol az általános szabálytól ugyan a javaslat nem tér el, de vélelmet állít fel a fogyasztó javára, tehát a bizonyítási terhet az adott kérdésben átteszi a fogyasztó válláról a vállalkozás oldalára. A szavatossági jogok körében ez két esetben is előfordul. Míg az általános esetben a szavatossági jogokat akkor lehet érvényesíteni, ha a sérelmet szenvedett fél maga bizonyítja, hogy a teljesítés időpontjában már hibás volt a szolgáltatás, a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Tehát nem a fogyasztónak kell azt bebizonyítania, hogy nemcsak most, de már a teljesítés időpontjában is hibás volt a szolgáltatás, hanem neki csak azt kell felmutatni, hogy hat hónapon belül meghibásodott a termék.

A kellékszavatossági határidőknek további szabálya, hogy a felismert hibát haladék nélkül, késedelem nélkül közölni kell. A fogyasztó esetében könnyebbség az, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát kellő időben, késedelem nélkül érvényesítettnek kell tekinteni. Tehát megint csak nem a fogyasztónak kell bizonyítani, hogy ezt haladéktalanul közölte, hanem ha két hónapon belül ezt a közlést megteszi, akkor már az igényérvényesítéstől nem eshet el. A vélelmeken kívül még bizonyos határidőket is meghosszabbítanak a fogyasztó javára. Ilyen a zálogtárgy értékesítése esetén a határidő.

Végül még néhány dolgot szeretnék megjegyezni. Még egy utolsó jelentős jogintézmény a termékszavatosság intézményének a bevezetése. Bevezeti a törvény az úgynevezett termékszavatosságot, de ez nem érinti a termékfelelősséget, ami külön törvényben meghatározott kárfelelősséget keletkeztet. Itt a javaslat a fogyasztónak többletjogokat ad.

A szavatossági jogok érvényesítése során a fogyasztó a vele közvetlenül szerződő vállalkozással szemben érvényesíthette eddig a jogait, de a termékszavatosság jogintézménye arra is lehetőséget ad, hogy a gyártóval és a forgalmazóval szemben is felléphessen a fogyasztó, tehát nemcsak saját szerződéses partnerével szemben, hanem meghatározott felek esetén a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben is.

A javaslat egészének, tisztelt Ház, az a koncepciója, hogy minden félnek egyenrangúnak és mellérendeltnek kell lenni, és ahol a fogyasztónak ehhez segítség szükséges, ott ezt a segítséget a javaslat megadja neki az alapelvek szintjén és az általános, illetve különös rendelkezések szintjén is.

Éppen ezért, tisztelt Ház, támogattuk a javaslatot a bizottsági vitában, hogy ezen kérdéseknek a középpontba helyezése lehetőséget teremtsen arra, hogy a fogyasztóvédelem terén egy jó, előremutató szabályozás történjen meg. De azt is szeretném önöknek jelezni, hogy módosító indítványokkal úgy véljük, hogy szükséges esetenként még ezeket a javaslatokat is pontosítani. Reméljük, hogy ennek figyelembevételével fog a Ház majdan a Ptk.-ról dönteni.

Mi ennek a résznek és az ehhez kapcsolódó fogyasztóvédelmi fejezetnek a megfogalmazását támogattuk, és vélhetőleg támogatni is fogjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 194 2012.11.26. 2:03  193-197

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ÁNTSZ szerint Magyarország táplálkozással összefüggő egészségügyi mutatói a legrosszabbak közé tartoznak az Európai Unióban. Az ÁNTSZ két éve Békés megyében indított programot a közétkeztetésért. Ezt most országossá kívánják tenni, a cél az, hogy a gyermekek egészségesen, változatosan és a helyi termelői alapanyagokból táplálkozzanak.

A "Menzaminta = mintamenza" című programot eredetileg Békés megyében indították el 2010-ben. Kiderült, hogy a rendszer harminc éve beidegződött menüsorok alapján működik. A program révén nemcsak egészségesebbé tették a közétkeztetést, hanem még megtakarítást is sikerült elérniük. A napokban jelentette be az ÁNTSZ, hogy ennek folyományaként országos programot indít, hogy hazánkban megújuljon a közétkeztetés.

A kezdeményezéssel egyetértünk, ám nem látjuk a kormányzati szándékot a probléma tényleges megoldására, hiszen nem tudható, mit gondol az oktatási felelősük. Kié legyen a menza? Mi történik, ha az állományban foglalkoztatott konyhai dolgozót az önkormányzat alkalmazottjának kell helyettesíteni? Kérdések vannak csak, kérdések, amikre ebben a pillanatban érdemi választ sem önök, sem más nem tud adni.

Kaotikus lesz a helyzet, aminek egyedüli vesztese a gyermek, aki nem tud majd naponta legalább egyszer meleg ételt enni. A kormány ismét a saját csapdájába esik, hiszen azt ígérték, hogy szeptemberre rendbe rakják a gyermekétkeztetés kérdését. Most november van. Üres ígéretek helyett lépéseket várunk, államtitkár úr. Ezért kérdezem, államtitkár úr, mi erről az ön véleménye, mikor fogja végre megoldani, hogy a gyermekek legalább egyszer megfelelő minőségű meleg ételt kapjanak.

Államtitkár úr, még egy megjegyzést engedjen meg: ismerve az ön félelmetes retorikai készségét és különös vonzódását az elmúlt tíz évhez, szeretném megtudni, hogy ön mit tart fontosnak, ócsárolni a problémát felvetőt vagy megoldani a gyerekek helyzetét? A mondatai, államtitkár úr, megadják a választ, és minősíteni fogják önt is. Ennek jegyében várom az ön válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 10 2012.11.29. 8:54  1-137

SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a kezdeményezést nézzük, akkor nyilvánvalóan szükséges azzal a helyzettel is szembesülni, amely helyzetben ez a kezdeményezés megszületik. Mielőtt azonban erre rátérnék, hadd tegyek fel egy költői kérdést magunknak: állíthatjuk-e azt, hogy ez a téma nélkülözi a szociális, a gazdasági vagy a fejlesztési vonzatot? Gondolom, hogy nem. Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy hol van a Nemzetgazdasági Minisztérium, hol van az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hol van a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselője. Tüntetőleg távol maradnak egy ilyen vitától, és rábízzák államtitkár úrra, hogy védje meg a mundér becsületét? (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Igazán érdekelne, hogy ez miért van; biztosan majd a válaszában elmondja; nem a jegyzőkönyvből akarnám elolvasni a válaszát, államtitkár úr. Fontos érteni azt is - ezt Zsigó úr hozta szóba -, hogy mi az a szemléletbeli különbség, ami önök és köztünk a fogyasztóvédelem tekintetében van. Ha egy mondatba akarom foglalni, akkor önök a fogyasztóvédelmet a belkereskedelem szolgáltató lányává változtatták, korábban pedig ez egy össztársadalmi ügy volt; egy olyan ügy, amely tízmillió magyar fogyasztónak az érdekét tekintette, és ehhez méltó, megfelelő módon kezelte ezt az ügyet.

Ahhoz, hogy ezt a kérdést végig tudjuk beszélni, azért látni kell, hogy nagyon sokszor az önök esetében az ígéretek és a valóság között, a cselekedetek és a vágyak között jelentős különbségek vannak, és sokszor úgy mondanak ígéreteket, vágyakat, mintha az már meg is valósult volna, mintha azok mögött már valós cselekedetek volnának. Majd menet közben - mert látom, hogy van egy erős vonzalom, hogy statisztikai adatokkal is alátámasszuk a mondanivalónkat - én is szeretnék egy megjegyzést tenni. De tudja mit, államtitkár úr? Kezdjük ezzel: energiafelhasználás hatékonyságjavításának a támogatása, azaz a jövőbe való belefektetés. Itt lát egy összeget 2009-ben, ami 2,5 milliárd forint, még lát egy relatív nagy összeget, 1,6 milliárd forintot 2010-ben, majd azt követően, az önök kormányzati időszakában három darab nagy nullát lát. Ennyi az önök befektetése a jövőbe, körülbelül ennyit ér az, amit az ön táblázatából ki tudtunk olvasni az elején.

Ha általában nézzük, akkor a fogyasztóvédelem e tekintetben csalódások sora, merthogy azt ígérték, hogy gyorsabb, pontosabb információcsere lesz, azt ígérték, hogy a fogyasztókat minden szinten megvédik. Ehelyett azt látjuk, hogy ezen a téren csak a fogyasztók kiszolgáltatottsága növekedett, akárcsak azon a téren is, ami a költségek növekedését illeti. Nem tudom, honnan ered ez a differencia, de az önök statisztikai adataiból lehet kiolvasni, hogy 3-20 százalékkal megemelkedtek a rezsiköltségek az elmúlt két évben. Ennyivel növekedtek a rezsiköltségek. Ezek az emelkedések nem önmagában csak az inflációból eredtek. Ennek eredményeként kiszolgáltatottak lettek az energiafogyasztók, kiszolgáltatottak lettek a kisfogyasztók, akik ebből a helyzetből kilépni sem tudnak, nem találnak olyan lehetőséget, nem találják azt a lehetőséget például a panellakásban élők, ami korábban lehetőségükre állt.

Hadd mutassak még egy táblázatot: ez a panelprogram. 2009-ben ez még 16 milliárd forintos program volt, jelen állapotban pedig jó, ha el fogja érni a 2 milliárd forintot. Befektetés a jövőbe, államtitkár úr! Nagyon sok honfitársuk él ám panellakásokban! Számukra ez egy lehetőség volt, hogy hosszabb távon a rekonstrukció révén megtakarításokat érjenek el ezen a területen is. Önök ezt a lehetőséget elveszik tőlük. Tényleg igazán érdekelne, hogy ezt az optimizmust mire alapozzák, amit államtitkár úr itt megfogalmazott.

Zsigó úr említette már a szolgáltatási mérőóra- és számlakáoszt. Az általam vezetett bizottság a kormánypárti képviselők együttes támogatásával többször tárgyalta ezt a témát. Nem is volt köztünk ebben különbség, hogy ezt a problémát érzékeltük. A különbség mindig ott van, hogy egy érzékelt problémára milyen válaszokat adunk: olyan választ-e, ami valójában megoldja, vagy egy olyan választ, ami mögött aztán az a gyanú sejlik fel, hogy mögöttes szándékok vannak. Majd erre is fogok megjegyzést tenni államtitkár úr és képviselőtársaim számára. Ha végignézzük, akkor szinte minden területen látunk problémákat, a gázóra-ellenőrzéstől kezdve a vízszolgáltatásokhoz kapcsolódóan vannak olyan, a fogyasztókat érintő problémák, amelynek megoldásában egyébként önök tudnának érdemi szerepet vállalni megfelelő jogi szabályozás elkészítésével, például vízszolgáltatás terén, de ezt mondhatom más irányba is.

Azt a kérdést tette államtitkár úr fel az elején, hogy várják a javaslatokat. Szeretném megnyugtatni államtitkár urat, hogy az első két javaslat megérkezett már: az ön főnöke, a miniszterelnök úr tette néhány héttel ezelőtt. A két javaslat közül az egyik javaslat egy nonprofit közszolgáltatás létrehozatalára vonatkozott, a másik javaslata pedig úgy szólt, hogy az E.ON magyarországi gázüzletágának megvásárlása. Szeretném mondani, hogy két javaslat az ön asztalán már ott van; nyilvánvalóan majd érdemben tud erre reagálni, akár itt, a parlamentben is.

Ha már azonban ez a két javaslat felvetődött - ami többször az újságban szerepelt a hírekben, elemzésekben mint elkötelezettség az önök részéről -, akkor azt gondolom, érdemes azt is végiggondolni, hogy amikor önök államosítanak valamit, annak általában milyen következményei vannak a fogyasztóra vagy a szolgáltatást igénybe vevőre nézve. Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ez az egyenleg erősen negatív e tekintetben is, merthogy az államosítás révén eddig még nem sikerült azt elérni, hogy a szolgáltatás minősége javuljon, csak az ellenkezőjét tapasztaltuk, egészségügyben, bárhol máshol (Dr. Rétvári Bence: Ezt honnan veszi?): ahol önök államosítanak, ott az együtt jár a szolgáltatás minőségének lényegi romlásával. Aztán ez azzal is együtt jár, hogy ebben az esetben a fogyasztók vagy a szolgáltatást igénybe vevők előbb-utóbb egy drágulást, egy költségnövekedést, a szolgáltatás árának a növekedését tapasztalhatják. Aztán az is egy jellemző, hogy önök nem a jövőről gondolkodnak, hogy hogyan lehetne például megtakarítani, hogyan lehetne ezen a téren például a lakások minőségének javításával hosszú távon takarékoskodni, hanem inkább azt mondják, hogy kreáljunk egy ellenségképet, verjük el a port rajta, és mondjuk azt, hogy majd pusztán egy dologra - a rezsi, tehát az energiaár nagyságrendjére - fókuszálva megoldódik az összes probléma. Azt gondolom, hogy ezzel okoznak egy csomó további problémát. Nem azzal van baj, hogy önök ezt fontosnak tartják, mert ezt mi is fontosnak tartjuk, hanem hogy csak erre az egy dologra fókuszálnak, és az összes többi, ehhez kapcsolódó ügyet pedig elengedik.

Ha továbbnézzük ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy ennek eredményeként gyakorlatilag energiaár-emelkedés történhet; gyakorlatilag a szolgáltatást nyújtónak a minőségi szolgáltatáshoz szükséges fejlesztései, befektetései, karbantartásai, és nem sorolom tovább, eltűnnek, ezeknek a költségei ebben a rendszerben felszívódnak.

(9.50)

Az a kérdés, hogy honnét lesz. Én megmondom önnek, államtitkár úr: előbb-utóbb valamilyen formában a lakosságtól, a fogyasztóktól fogják beszedni a költségnövekedést.

És van még egy gyanúja ennek a dolognak. Ahol önök államosítottak, vagy ilyen szándékkal léptek fel, ott mindig felvetődött, hogy a későbbiek során esetleg olyan üzleti körök majd kedvezményezettként ebbe a folyamatba beléphetnek, akiknek a kötődése elég világos. Láttuk ezt az elmúlt hetek majd' minden ilyen törvényében. Ehhez mi nem fogunk asszisztálni, és ennek a következményeit önöknek is mérlegelni kell, mint azt is, hogy ebben az esetben vajon erősödni vagy gyengülni fog-e a fogyasztók érdekképviselete.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes volna ezeket a kérdéseket is felvetni, amikor erről az ügyről gondolkodunk, mert ott, ahol ennek a fogyasztóvédelmi oldala van, szerintem nincs nézetkülönbség közöttünk, de ahol ennek az egész ügykezelésnek a következményei vannak, jelentősen elágazik, és itt van egy lényegi szemléletkülönbség. Azt gondolom, ez a kormányzat eddigi kétéves teljesítményében is tetten érhető.

Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm az első körben való hozzászólás lehetőségét. Higgyék el, majd a két perc során lesz néhány olyan információ, amelyek közreadásával önök is meg fognak lepődni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 36 2012.11.29. 2:04  1-137

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak ezt a mostani alakuló vitát szeretném a magam részéről pontosítani és az államtitkár úr szavait visszaidézni.

Mi arról beszéltünk, hogy eddig mi volt; az, hogy majd mit szándékoznak tenni, nyilvánvalóan egy üdvözítő dolog. Nagyon örülünk annak, ha a későbbiek során azon a politikán változtatnak, amit eddig gyakoroltak, ezt mi fogjuk támogatni, de ha ennek a forrásoldaláról beszélünk, államtitkár úr, akkor én mondhatnám önnek azt, hogy kevesebb MOL-részvényt és több lakásfelújítást, és akkor talán ezt a kérdést itt lehetett volna rendezni. (Boldog István: Zavar titeket az állami tulajdon, az biztos! Nem kellett volna eladni!) Csak azt szeretném kérdezni önöktől, hogy mennyivel lett jobb az üzemanyag-ellátás biztonsága annak következtében, hogy a MOL-részvényeket megvásárolták, vagy mennyivel lesz jobb a gázellátás annak következtében, hogy mondjuk, az E.ON gázüzletágát meg fogják vásárolni, vagy mennyivel lesz jobb az ellátás biztonsága azzal, hogy önök államosítanak bizonyos cégeket. Nem tudom ezt értelmezni, és úgy gondolom, hogy a fogyasztó sem, mert a fogyasztónak - bármennyire is furcsa - az ellátásbiztonság és a számla megfizethetősége a két fontos szempont, ezeknek a teljesülésén az önök által tervezett lépések vajmi keveset fognak segíteni.

(11.10)

Azt már látom a felszólalásból, hogy alakul az ellenségkép, ami nyilvánvalóan majd a kormányzati politikát meg fogja indokolni. Abban az értelemben LMP-s képviselőtársammal egyetértek, hogy ha az államosítás azt fogja szolgálni, hogy ennek révén már meglévő gazdasági érdekcsoportok fognak újabb zsíros falatokhoz hozzájutni, akkor kérem önöket, hogy ne tegyék, mert ez nem szolgálja a fogyasztók érdekeit. Lehet, hogy ez az önök fogyasztóinak az érdekében van, de az összes többi, a 9,5 vagy 10 millióból a maradék nem így működik, államtitkár úr. Nekik nem az a fontos, hogy önök még kapjanak egy gazdasági szeletet, hanem az, hogy ki tudják fizetni a számlájukat, ez meg az adatok alapján úgy látszik, hogy az elmúlt két évben nehezebben történt meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 84 2012.11.29. 2:11  1-137

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pár percig úgy gondoltuk, hogy akár jó irányba is mehetnek a dolgok, amikor Spaller megbízott államtitkár úr átvette Rétvári államtitkár úr helyét, de látom, hogy visszazökkentünk az eredeti állapotba.

Szomorú vagyok, államtitkár úr, őszintén, leginkább azért, mert úgy látom, ön nagyon sokszor elismétel egy hazugságot, de ha sokszor elismétli a hazugságot, attól az még nem lesz igazság, még önnél sem, államtitkár úr. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Az ügyfélszolgálat tekintetében, engedje meg, államtitkár úr - picit figyeljen rám, ügyfélszolgálat! -, 2011 januárjában egyes energetikai tárgyú törvények módosítására, T/1941., mi betettünk egy módosító javaslatot, magam is a jegyzője voltam, Józsa úr is a jegyzője volt, amelyben azt javasoltuk, hogy állítsák vissza a korábban az ügyfélszolgálatok terén azt a sokkal szélesebb kört, hogy a kistérségekben is legyen, a tömegközlekedéssel elérhető legyen, illetve a kikapcsolásnál legalább a három hónap meglegyen, mint feltétel, ezt önök leszavazták, ön is leszavazta, államtitkár úr, helyette bevezették azt a módosítást, amely egy hónapra csökkentette le a feltételt és egy sokkal szigorúbb feltételt. Nézzen utána a rendszerben, államtitkár úr, és legközelebb, amikor hazudik, és azt mondja, hogy mi ezt vagy azt tettük, akkor kérem szépen, előtte tájékozódjon! (Folyamatos moraj a kormánypártok soraiban.) Én sem vádoltam önt olyannal, amit egyébként nem tett meg, ezért azt kérem, ön se tegye!

Szeretnék itt visszautalni még egy dologra, államtitkár úr. Értelmezhetjük-e úgy, amikor ön az ügyészségre hivatkozott, hogy az egyfajta fenyegetés volt a másként vélekedőkkel szemben? Kell-e nekünk azért tartanunk öntől, önöktől, az ügyészségtől, mert másként vélekedünk egy adott szakmai kérdésben?

Zsigó úrnak pedig azt szeretném mondani, és illő tisztelettel teszem az alelnök úrnak, hogy mindig, amikor betettünk egy olyan javaslatot, ami egyébként a fogyasztók érdekében volt, önök ezt nem támogatták, leszavazták. Legutóbb a magáncsődnél Papcsák kolléga megígérte azt, hogy egy héttel később beterjesztik. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Eltelt egy hónap, és önök még sehol nincsenek az ígért előterjesztéssel. Ennyit a szavahihetőségről.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 98 2012.11.29. 1:03  1-137

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kár, hogy az alelnökünk, Zsigó képviselő úr pont most lépett ki, de bizonyára mire befejezem, vissza fog érni a terembe. Szeretnék rendkívül konstruktív lenni, ahogy önök ezt igényelték.

Az alelnök úr nemrég kiadta a sajtóközleményét, amiben összefoglalta a mai vitanap értelmét. Szeretném a frakcióm részéről jelezni, hogy az alelnök úr közleményét alkalmasnak tartjuk arra, hogy ez például egy irányt jelöljön ki abban, amiről szakmai vitát le fogunk folytatni. Vannak benne olyan elemek, amikkel egyetértünk, van olyan, amiben szakmailag pontosítani kell. Mindenképpen szeretném az utolsó mondattól való eltérésemet jelezni, de az összes többiben van helye szakmai diskurzusnak, úgyhogy visszazökkenhetünk ebbe a szakmai körbe.

Tisztelt Ház! Ez is egy lehetőség arra, hogy érdemi vitát folytassunk le, de ez mindenképpen egy jelzés volt részünkről, hogy erre is nyitottak vagyunk, nem csak az önök vádaskodásaira.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 180 2012.12.10. 2:11  179-182

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A kölcsöntörlesztés illetékköteles tranzakció lesz jövőre, és a fő szabály szerint 0,2 százalékos illeték fogja terhelni. A sajtóban megjelent hírek szerint 2013 januárjától a hiteltörlesztést is sújtja a tranzakciós illeték.

Nyugtasson meg bennünket, államtitkár úr, illetve segítsen rendet tenni abban a kérdésben, hogy vajon most a kölcsöntörlesztés fizetési művelet, vagy nem. A devizahitelesek törlesztésére vonatkozik-e a 6 ezer forintos illetékfizetési plafon, vagy nem vonatkozik rá? Ugyanis ezek ambivalens kérdések, jelen pillanatban vita van a szakmán belül, hogy ezek a kérdések milyen választ találnak az önök esetében.

Ehhez kapcsolva szeretném önt tájékoztatni, hogy a tárca - ahogy láttam - sajtóhírekre közölte, hogy nincs arról tudomása, hogy a Bankszövetség egyébként rendelkezne olyan megoldással, amely az utalások címkézésére vonatkozna. Ugyanakkor azt is látjuk - mert erre van visszajelzés -, hogy a Bankszövetség azt mondja: kisebb technikai változtatásokkal könnyen megoldható lenne ez a dolog.

Most akkor hogy állunk, államtitkár úr, ezekben a kérdésekben? És miután a probléma nem egyedi, ezért a kérdések sorát sajnos nem tudjuk itt befejezni, mert látjuk, hogy alapvetően probléma van a tranzakciós illeték környékén. Mi lesz a hitelkártyák esetében? Egyszer fizetünk a vásárlásnál, egyszer meg a feltöltésnél? Tehát kétszeres lesz az illetékfizetési kötelezettség?

Még egyszer megkérdezem: miért nem illetékmentes a devizahitelesek hiteltörlesztése? Korábban ez így volt, csak később csatolták a tranzakciós illeték körébe ezt a tételt. Szeretném megkérdezni, hogy van-e a kormány részéről szándék arra, hogy a babakötvény és a Start-számlára történő befizetés is illetékmentes legyen.

Államtitkár úr, várom válaszát, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 154 2012.12.17. 2:06  153-160

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Mára sajnálatos tényként mondhatjuk el azt, államtitkár úr, hogy egy olyan országban élünk, ahol az elmúlt két év kormányzati politikájának köszönhetően nemhogy csökkent volna a társadalom kettészakítottsága, a szegénység, hanem éppen növekedett. Mára 4 millióan vannak a létminimum szintjén élők, 1,5 millióan a mélyszegénységben, és van félmillió gyermek, aki szegénységben éli meg a mindennapjait.

Az elszegényedés, a család megbillenésének egyik kiváltó oka maga a devizahitelezés csapdájába való belekerülés. Az elmúlt két év kormányzati intézkedései, államtitkár úr, ezen a téren is kétlelkűek voltak, jobbára a tehetősebb, nagyobb erőforrásokkal rendelkező családokon segítettek. Így volt ez a végtörlesztés esetében, ami néhány ezer jómódú ügyfél kiváltsága volt, maximum 10-20 százaléka a devizahiteleseknek, ugyanakkor ez visszahatott a hitelek minőségére, megnőtt a problémás hitelek száma, hiszen éppen a legjobban fizetők kerültek ki ebből a körből, 10 százalékról 27 százalékra, de az év végére ez 35 százalék lesz.

Így volt ez az árfolyamgátnál is, államtitkár úr, amit a jogosultaknak mintegy 15 százaléka igényelt, ami mindössze 93 ezer főt jelent a 489 ezer adósból.

Így van a Nemzeti Eszközkezelő esetében, nehezen indult be, egyéves késéssel. Jelenleg 1100 lakásfelajánlás és 25 ezer családi igény áll egymással szemben.

Így van ez Ócsa esetében is, államtitkár úr, ahol 5 milliárd forintból 80 lakóház épül ahelyett, hogy inkább panellakásokat vagy más lakásokat vásároltak volna, és egy integrált környezetben biztosítottak volna a devizahiteleseknek lehetőséget.

És így van ez, államtitkár úr, a magáncsőd intézménye esetében. Máig nem tudjuk, hogy miért nem hozzák ide a Házhoz. KDNP-s kollégák megígérték ezelőtt egy hónappal, hogy beterjesztik, nem történt meg, és érdemi választ mind ez idáig nem kaptunk.

Államtitkár úr, érdekelne az ön és a kormány álláspontja ezekben a kérdésekben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 158 2012.12.17. 1:11  153-160

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt bármit mondanék, azért egyvalamit szögezzünk le: a devizahitelezés attól lett probléma, hogy az önök elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeként 265 forintról 320 forintra emelkedett az euró, 185 forintról 230-ra a svájci frank. Ettől van a probléma. (Kiss Péter tapsol.) Ennyit a múltról.

Amit pedig a jelenről: továbbra is szeretném tisztelettel az államtitkár urat megkérdezni, hogy mikor fogják a magáncsőd intézményét ide a parlament elé beterjeszteni. Papcsák képviselő úr egy hónappal ezelőtt megígérte, hogy a jövő héten, a KDNP megígérte, hogy a jövő héten, Rétvári államtitkár úrhoz levélben fordultam, amire azt mondta, hogy hát majd megvizsgálják, hogy jövőre hogyan tudják ezt majd előterjeszteni. Kérem, mondják meg, hogy miért nem hozzák ide a Ház elé. Mondja meg, mi az oka ennek a kérdésnek!

De arra is szeretném, ha válaszolna: ténylegesen azt gondolják, hogy az ócsai skanzenfalu lesz az a megoldás, ahogy a devizahiteleseket, a lakásukat elvesztőket a későbbiek során akarják megmenteni?

(16.10)

Az legjobb esetben is csak egy szimbolikus (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) politizálásnak a kudarcát tudja nagyon jól szimbolizálni, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 141 2013.02.11. 2:04  140-147

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt két és fél év egyenlege annak a sajátos, unortodox kormányzati politikának köszönhetően sajnálatosan a magyar társadalom esetében azt jelenti, hogy nemhogy csökkent volna a társadalom kettészakítottsága, hanem éppenséggel növekedett. A szegénységről már eléggé egyértelmű adatokat hallottunk: ma 4 millióan élnek a létminimum szintjén, másfélmillióan a mélyszegénységben és közel 500 ezer gyermek napjaiban az éhezés mindennapos probléma.

Elmondhatjuk azt is, hogy az elszegényedésnek, a család megbillenésének talán az egyik komoly kiváltó oka a devizahitelezés csapdájába való bekerülés. Látjuk azt, hogy a jövedelmi helyzet és a fizetési nehézség szorosan összefügg egymással. Azt is látjuk, hogy a legnagyobb kockázatot a családok esetében a munkahely elvesztése okozza. Éppen ezért furcsa az, hogy az elmúlt két és fél évben a kormányzat magatartása ezen a téren, a devizahitelezés érdekében tett lépéseknél erősen kétlelkű. Jobbára a tehetősebb és a nagyobb erőforrással rendelkező családok irányában nyújtott támogatást, míg az igazán rászorulók továbbra is várnak arra, hogy akár jogszabályi eszközökkel, új intézmény bevezetésével - ilyen például a magáncsőd, a családi csőd intézménye - érdemben javítsanak a helyzetükön. Így van ez egyébként a végtörlesztés esetében, ahol néhány ezer jobb módú hiteles támogatására volt mód - ez 10-20 százaléka egyébként a devizahiteleseknek -, így van ez az árfolyamgát esetében, így van ez egyébként a Nemzeti Eszközkezelő Társaság esetében is, ami lassan indult, késve indult, és még korántsem tekinthető egy sikertörténetnek.

A magáncsőd intézménye. Miniszter Úr! Többször fölvetettük, többször rákérdeztünk, többször ígéretet kaptunk. Az a kérésem és kérdésem, hogy megnyugtatóan adjon már tájékoztatást, legyen szíves, arról, hogy mi újság ezzel a kérdéssel a kormányzati oldalon, mikor fogják ezt az előterjesztést megtenni.

Köszönöm szépen, várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 145 2013.02.11. 1:13  140-147

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr; igyekszem az udvariasság keretei között maradni. De szeretném mondani, hogy azok a kijelentések, amelyeket ön most tett, csak részben fedik a dolgok valóságát, mert ha mögéje nézünk, akkor nyilvánvaló, a puszta tények nem önt igazolják.

Az árfolyamgát esetében 470 ezer jogosultból mindössze 72 ezer bejelentkező van. A végtörlesztés esetében 10-20 százalék élt e lehetőséggel. Az Ócsa esetében még nem dőlt el, úgy látom, miniszter úr, hogy ez a történetnek a vége vagy az eleje; hogy az a 80 ingatlan 5 milliárd forintból, ez maga a devizahitelezés problémájának a megoldása volt, vagy innét kezdődik a megoldás? A Nemzeti Eszközkezelőről, amely egy évvel később jelent meg, még nem dőlt el, hogy az valójában milyen nagyságrendű segítséget nyújt. Én mégis udvariasan csak a magáncsőd intézményére kérdeztem rá. Itt a parlamentben többször elhangzott a KDNP politikusaitól, Pálffy úrtól is, hogy hamarosan beterjesztik. Önhöz írtam a levelet, amelyre egy udvarias, semmitmondó választ kaptam.

Továbbra is csak azt szeretném kérni, adjanak arra egy egyértelmű, világos választ, mikor fogják ezt a parlament elé behozni.

Köszönöm, miniszter úr, és várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 207 2013.03.04. 3:06  206-218

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Az önök jóérzésére szeretnék apellálni ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Olyan országban élünk, ahol 2012. december 31-én, munkaszüneti napon, távollétében, szabadságán, SMS-ben lehetett kirúgni egy munkavállalót Budapest XVIII. kerület kormánypárti vezetésű önkormányzatának egyik cégétől. Mert ez a munka törvénykönyve, amit 2011. december 13-án elfogadtunk, ezt lehetővé teszi. Azért kezdeményeztük képviselőtársammal a munka törvénykönyve módosítását, mert az elmúlt időszakban számtalan ilyen és ehhez hasonló jelzés érkezett hozzánk, amely a munkavállalói kiszolgáltatottságot mutatta be az új munka törvénykönyvéhez kapcsolódóan.

Szeretnénk javasolni, hogy ezt a munka törvénykönyvét ilyen formában vonják vissza. De mivel tudjuk, hogy ezt a javaslatot nem fogják elfogadni, ezért józan belátásukra, emberségükre apellálva szeretnénk javasolni, hogy ezt a módosító javaslatot fogadják el, erről a módosító javaslatról itt a Házban lehessen érdemi vitát lefolytatni, és ennek az elfogadásával az ilyen és ehhez hasonló anomáliákat meg lehessen szüntetni.

Egy sort szeretnék felolvasni önöknek, egy idézetet egy levélből: "2012. december 31-én, az év utolsó napjának délutánján a gyergyótóti temetőben búcsúzkodtunk, s mondtunk egy imát feleségem szülei sírjánál, midőn megcsörrent a mobiltelefon."

Ez annak a kirúgott kertészmérnöknek a leveléből van (Felmutatja.), akivel ezt ezen munka törvénykönyvi paragrafus alapján lehetett megtenni. Azért kérjük önöktől, hogy ha az egész munka törvénykönyvét visszavonni nem hajlandók, legalább ezt a módosítást tegyék meg. Nem nagy dolog, amit kérünk önöktől, csak annyit kérünk, hogy ott, ahol írásos jognyilatkozat szükséges - például a munkaszerződés esetén -, ott ugyanez az írásos jognyilatkozat legyen szükséges a felmondás esetén, amely egyébként személyesen történjen meg, indokolással történjen meg és a megfelelő humánummal egyetemben.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottságban ezt a javaslatot önök elutasították. Szeretném kérni, hogy nézzenek egy picit önmagukba, és ezt a javaslatot itt, a Ház előtt legyenek szívesek támogatni.

(18.20)

Nem miattunk, félreértés ne essék, nem miattunk, hanem azon munkavállalók miatt, akik ilyen és hasonló helyzetbe kerülnek a jelenlegi törvénykezés alapján. Kérem önöket, nézzenek önmagukba, és támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Demagóg vagy, Gábor!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 217 2013.03.04. 1:31  206-218

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát nincs könnyű helyzetben, úgy látom, a Jobbik, merthogy azt a dilemmát, hogy mi a fontosabb, az emberek vagy a hatalmi összekacsintás a kormánypártokkal, ezt a dilemmát most, úgy látom, sikeresen feloldották: az összekacsintás fontosabb. Köszönjük ezt Bertha képviselő asszonynak, segített ebben számunkra, hogy ezt megértsük. (Moraj.) Minden bizonnyal ezt a mondatot önök elmondják (Az elnök csenget.) a munkavállalóknak is. Ez egy nem túl szakmai vita volt.

Köszönöm Kara képviselő úrnak, hogy a versenyképes gazdasággal kapcsolta össze a kirúgások ezen módját. Őszintén gondoljanak bele, hogy mondjuk, az önök életében milyen megpróbáltatást jelentene egy esetleges változás, ha mondjuk, azt mondanák, hogy "önnek egy új SMS-e érkezett - ön már nem szükséges a munkahelyén".

(18.30)

Ha így lenne egy foglalkoztatásnak vége, szerintem ez eléggé kiábrándító és eléggé bántó volna. Ezt a kicsit sem elegáns megközelítést szeretném mondani, hogy még mindig orvosolhatják. Még egyszer mondom, itt nem rólunk mondanak véleményt, ahogy szavaznak, hanem egy kialakult helyzetről, például arról, hogy egy erdélyi magyar honfitársunkkal el lehet-e így bánni vagy nem. Önök most erről fognak dönteni; gratulálok a Jobbiknak ebben a kérdésben is.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy ezt elmondhattuk, és az emberek mindezt majd látni fogják a döntést követően.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 22 2013.03.18. 5:05  21-24

SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A felszólalásomat három minőségben teszem meg: mint politikus, mint a fogyasztóvédelmi bizottság elnöke és mint a civil szolidaritás által támogatott magyar állampolgár, aki részese és szenvedő alanya volt az elmúlt napoknak.

Az első mondat a köszönet szava. Köszönet a rendőröknek, a tűzoltóknak, köszönet a mentősöknek, akik példásan teljesítették szolgálatukat. És köszönet az állampolgároknak, magánszemélyeknek, civil szervezeteknek, akik sokszor gyorsabban ébredtek, mint a hivatásos katasztrófaelhárítók. Köszönet nekik, köszönet azért, amit tettek az elmúlt napok során.

Klasszikust idézve: temetni jöttem az Orbán-kormányt és nem dicsérni, és a probléma sem más, mint a klasszikusnál. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.) Kinek azért teljesedett be a végzete, mert a demokrácia védelmezője elárulta magát a demokráciát. Így hagyta magára az Orbán-kormány a tragikus napon Magyarországot. A miniszterelnök Brüsszelben, helyettese, Semjén úr lóháton visz köszönetet a székelyeknek, Pintér Sándor belügyminiszter késve kerül elő, a tél tábornok meg sehol, bár úgy halljuk, hogy ünnepelt valahol. Miközben Európa számos országából jöttek a hírek a várható drámai időjárás-változásról, a magyar kormány a felkészülés, a katasztrófahelyzetet megelőző lépések helyett március 15-e ünnepi politikai lázában égett.

Jómagamnak számos sorstársamhoz hasonlóan csütörtökön, fél kettőkor megállt az órája. Vétlen áldozata lettem az M7-esen a tömegkarambolnak. Szemem láttára csapódtak egymásba az autók. Minket egy kamion tarolt le, és préselt rá a szalagkorlátra. Szerencsésnek is mondhatnám magunkat, főleg, amikor láttam a kamion másik oldalán a felismerhetetlenségig összeroncsolt autókat. (Zaj. - Az elnök csenget.) Mindenütt roncsok, összetört járművek és sebesültek. Szeretném mondani: borzasztó élmény volt, mintha háborús övezetben lettem volna, ellenségemnek sem kívánom ezt, sem az azt követő órákat, amit később a hó fogságában az autópályán töltöttünk, sok ezer honfitársammal, sok ezer autóstársammal együtt, ivóvíz, élelem és információ nélkül.

Mi sem jobb tapasztalás, mint amit az osztrák mentősök mondtak el Magyarországra áttérve: irányítás nélküli mentés, nincs, aki összefogja a mentést, kétségbeesett, segítségre váró embereket látnak mindenhol, akiket nem tájékoztatott senki.

Tisztelt Ház! Pedig nem ezt ígérték. Ahogy azt Harangozó Tamás már említette, miniszterelnök úr állománygyűlésen mondta azt: az állam mostantól nem moshatja a kezét, ha a katasztrófavédelemben valami nem működik.

(13.40)

Az elmúlt napok drámai eseményeinek tükrében jogosan vethető fel a kérdés: minden rendben volt, minden tervszerűen, a megfelelő központi irányítás mellett zajlott? A választ, tisztelt Ház, már megadta a közvélemény. Több százezer ember, több százezer bajba jutott ember már megadta erre a választ. Az az önelégült taps, ami itt elhangzott a Házban, ott már nem jött volna be. Ott az autók mellett állók már nem ugyanezt gondolták, amit a miniszter úr vagy éppen a kollégái ebben a pillanatban gondolnak. És azt is megértettem, miniszter úr, hogy a nép elveszítette a belügyminiszter bizalmát. Megértettem! A Fidesz állítólagos erős állama mindössze egyetlen dologra képtelen: az emberek valódi problémáinak megoldására.

Befejezésül idézném Navracsics Tibor és Lázár János 2006-os kijelentését: "Az Orbán-kormány idején ebben az esetben egy miniszter felajánlotta volna a lemondását." - így Navracsics Tibor. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hatan haltak meg.) "Vasárnap este mintha nem lett volna gazdája az országnak." - így Lázár János. "Az ellenzéki pártnak nincs más lehetősége, mint parlamenti eszközökhöz nyúlni. Mi a magunk részéről vizsgálóbizottság felállítását indítványozzuk." - Navracsics Tibor és Lázár János. Ajánlom figyelmükbe, magukra nézve is tartsák ezt kötelezőnek. (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Miért indultak el?)

Hozzászólásomat a demokrácia védelmezőiben bízva tettem meg. Követelem, tisztelt Ház, érintettségi jogon is követelem, hogy a parlament vizsgálóbizottságot állítson fel (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokban és az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.), hogy a drámai hétvégéhez kapcsolódó tucatnyi kérdésre választ kapjunk, nem csupán a parlamentben, tisztelt képviselőtársaim, hanem a civil, állampolgári közösségekben is. Így például: megtettek-e megfelelően minden előírt rendelkezést, amikor az időjárás várható változásáról értesültek? Mikor ült össze a feladatokat koordináló operatív törzs? A kamionstop elrendelésére mikor került sor, különösen annak figyelembevételével, hogy a környező országokban csütörtök reggel óta kamionstop volt, ellentétben Magyarországgal? Megfelelő volt-e a bajbajutottak informálása?

Folytathatnám a sort, de azért kell beszélnünk erről, tisztázni, mi történt, a mulasztások felelőseit megnevezni, hogy soha többé ebben az országban (Az elnök csenget.) ilyen helyzet ne fordulhasson elő.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 209 2013.03.25. 4:27  206-210

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Francis Bacon egy helyütt azt írja: "Merészen kell rágalmazni, valami mindig megmarad belőle." Meglepődnék, ha ebben a teremben lenne bárki is, aki azt gondolná, hogy az én tisztségem, szakpolitikai aktivitásom és az ellenem irányuló támadás között nincs ok-okozati összefüggés. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Ha mégis, nekik elmondom: az ellenem irányuló támadás oka, hogy szálka vagyok a hatalom szemében. (Közbekiáltások a kormánypárti oldalról: Ez nem igaz!) Olyan szálka, mint mindenki más, aki a kormánypárttól eltérő véleményt képvisel és ennek hangot is ad, akár itt a parlamentben, akár a nyilvánosság más fórumai előtt. Márpedig én szembesítek a hibákkal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt a bíróság előtt kell!), ellentmondásos lépésekkel akár a fogyasztóvédelemben, akár más, az emberek, a társadalmat érintő ügyekben, vagy legyen az akár XVIII. kerületi ügy. Ezt tettem, teszem és tenni fogom hétről hétre, függetlenül attól, hogy ezt milyen tisztességtelen módon kívánják meggátolni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az ügy nem ügy, hanem ürügy. Ürügy arra, hogy egy előre kigondolt szerepet megpróbáljanak rám osztani, hiszen világosan látszik, hogy koncepciózus és politikai szándékoltságot mutat az a vád, amit irányomban megfogalmaztak. Három évvel ezelőtt egy erősen médiaszagú felütést követően indítottak el egy vizsgálatot, azonban az elmúlt három év alatt egyszer sem hallgattak meg. Nem kértek tőlem információt, tanúként nem szólítottak meg, nem tették lehetővé, hogy együttműködésemmel, információimmal elősegíthessem a vizsgálat lezárását. Megjegyzem, ha ez nem így történt volna, akkor most nem lenne miről beszélni. Világos és egyértelmű az a szándék, hogy rögtön gyanúsítottként vonjanak be az ügybe. Ebben a helyzetben ez egy világos üzenet a társadalomnak is: te is járhatsz így, a kisembertől az ellenzéki politikusig, ha nem állsz be a sorba, bármennyire is légy tisztességes, a rendszer kiszolgáltatottja leszel. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A kiszolgáltatottság pedig igaz mindenkire.

De ez üzenet arra nézve is, hogy a jogállamiságot felülírja a pártérdek, és ha a versenytársaidat másképp nem tudod legyőzni, megpróbálhatod annak besározásával, meghurcolásával vagy akár kriminalizálásával is.

(19.10)

Legfeljebb nem sikerül. Majd elnézést kérnek, vagy azt sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan az elmúlt hétvégi drámai tömegkarambol, a családom és magam túlélése értette meg velem, hogy van dolgunk. Nekem is van dolgom a világon. Látván akkor a civil lakosság önzetlen összefogását, a bajban megmutatkozó szétszakíthatatlan egységét, megértettem, hogy van dolgom, van dolgunk 2013 Magyarországán, egy olyan országban, amelyet a politikai akarat végletesen kettészakított, ahol a társadalom szövetei szétfeslőben vannak, ahol zsigeri érzelmek, feszültségek, frusztrációk feszítik szét az emberi kapcsolatokat, ahol az agresszióba merevedő indulatok, a félelem, a harag és a bizonytalanság a mindennapjaink része. Ahogy Deák Ferenc és gondolkodótársai is jelezték majd' két évszázada, egy ország, egy társadalom nem képes hosszú távon ilyen instabilizáló viszonyok között működni.

Gazdasági és társadalmi fejlődésünkhöz a belső és külső béke megteremtése egyaránt fontos. Ma, ahogy Deák idejében, ismét felmerül az ország és a társadalom, az emberek egyesítésének szükségessége. Ez jelent meg akkor is és jelenik meg most is, kifelé és befelé egyaránt, hogy az ország egy és oszthatatlan. A magyar demokratikus baloldal képviselőjeként ez az én dolgom, és úgy vélem, ez az én személyes küldetésem is. Ettől nem tud eltéríteni sem ez az ügy, sem az önök döntése. Az én lelkiismeretem, tisztelt képviselőtársaim, tiszta. Remélem, hogy a szavazás után az önöké is az marad. Ennek figyelembevételével hozzák meg döntésüket! Én magam nem félek. Meg fogom védeni magam és az érintettek becsületét.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 59 2013.03.26. 14:03  44-181

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizton állíthatjuk, hogy ez egy olyan ügy, amely ezt a kormányzati ciklust végig fogja kísérni, alkalmas arra, hogy egy-egy vitás szituációban a különböző álláspontok megjelenjenek, és alkalmas arra is, hogy ezen álláspontok ellentmondásossága is sokszor felszínre kerüljön.

(11.50)

Elkerülvén azt a csapdahelyzetet, hogy visszamenjünk a keletkezéshez, és az elmúlt éveket tételesen elkezdjük újra vita köré formálni, én csak 2012-ig lépnék vissza, amikor is a lakáscélú devizahitelesek minden korábbinál magasabb aránya, 15 százaléka halmozott fel 90 napnál régebbi tartozást. Ettől az aránytól egyébként a forintalapú hitelesek sem sokkal maradtak el, körükben 13 százalékos volt a 3 hónapon túli elmaradás. A bankok a törlesztési nehézségekkel küzdő hiteleseik számára különböző lehetőségeket ajánlottak. Ilyen volt a törlesztési időszak meghosszabbítása, a törlesztések időleges mérséklése vagy felfüggesztése, de ilyen volt az áthidaló hitel állami kezességvállalás mellett, illetve forintalapú kölcsönné átalakítása. 2012-ben több mint negyedével növekedett a bankok adósmentő programjait igénybe vevők száma, a terhek növekedésének mértéke és az érintett lakosság nagy aránya azonban nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a bankok önmagukban ezt a helyzetet nem tudják megoldani, állami beavatkozásra van szükség.

Így került sor a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. 2012 év elején való létrehozatalára, egyébként egy hosszas, vajúdó időszakot követően, és rajta keresztül arra a szándékra, hogy az állam megvásárolja azoknak az ingatlanait, akik már 2012. január 1-jén legalább féléves elmaradásban voltak a törlesztőrészletek kiegyenlítésével. Ahogy ezt a képviselőtársam az előbb említette, 1970 ingatlant ajánlottak fel megvásárlásra az eszközkezelőnek, ám ebből az év végéig csak 600-at vásárolt meg, a többi adásvétel folyamatban van. A legtöbb felajánlás, ha nézzük, a leginkább munkanélküliségtől sújtott megyékből érkezett, 80 százalék lakóház és nem társasházi lakás elsősorban. A felajánlott ingatlanok 13 százaléka érkezett megyei jogú városból és mindössze 4 százaléka Budapestről. Az eszközkezelő 2013-ban 33 milliárd forintot kapott a költségvetésből lakásvásárlásra, ebből az összegből 2014-ig legfeljebb 25 ezer lakás vásárolható meg. Ha visszaosztjuk, jelenleg 3,2 millió forint körüli összegbe kerülhet egy-egy megvásárolt lakás vagy annak az ellenértéke.

A korábbi javaslat illeszkedett a kormány által meghirdetett célkitűzésekbe, azonban 2010 tavaszán - merthogy innét indult a társaság felállításának igénye és ígérete - nagyon kevés családon lehetett ilyen módon segíteni. Ahogy azt Tukacs István képviselőtársam is mondta, mi már akkor jeleztük, amikor először terjesztették ide az Nemzeti Eszközkezelőről szóló jogszabályt, hogy több olyan érdemi felvetésünk van, amit szerettünk volna, ha önök befogadnának, végiggondolnának, és ezzel, ha úgy tetszik, módosítják, korrigálják a javaslatokat. Abszolút pozitív hozzáállásunk volt az előterjesztéshez. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy nem nagyon érintette meg önöket ezen javaslati kör, a felvetéseinket nem fogadták be. Én magam is többször elmondtam: a fogyasztóvédelmi bizottságban szinte konszenzus volt ebben a kérdésben, legalábbis ellenzéki oldalon, hogy indokolatlanul szűk az igénybe vevők köre. Szerettük volna, ha ezt a kört szélesítik. Ugyancsak jeleztük, hogy természetesen ez a megoldás, ez az eszköz sem jelent átfogó segítséget, és nehezményeztük már akkor is, hogy a háttértanulmányok és a különböző szakmai szervezetekkel való konzultációk hiányát érezzük az előterjesztésen.

Ahogy említettem, a Nemzeti Eszközkezelő társaság felállítása önmagában nem jelent végleges megoldást a bajbajutottaknak, ennek ellenére magunk is úgy gondoljuk, hogy ad segítséget a bajba jutott családoknak. De már akkor is elmondtuk, hogy a tervezett összeg nagysága komolytalannak tűnt, a későbbiek során pedig nem került érdemben felhasználásra. Támogatandó volt az a szándék, hogy a törvénymódosítás gyorsítani és zökkenőmentessé kívánja tenni a belépés folyamatát, és elfogadhatónak tartottuk azt is, hogy az állam 2014 végéig 25 ezer lakást vásároljon meg. Ennek akkor nem láttuk a költségvetési lábát, ezt egyébként akkor a vonatkozó javaslat sem rögzítette. Mi akkor konzekvensen a mostani magatartásunkat képviseltük, azt mondtuk, hogy egyetértünk a szándékkal, de számos oknál fogva tartózkodtunk az előterjesztés elfogadásakor.

Szerettük volna, ha ez a reménnyel kecsegtető elképzelés megvalósul, és nem járnak úgy a hiteladósok, mint ahogy, úgy látjuk, könnyen az ócsai lakópark esetében járhatnak. Az a nagy kommunikációs kampány keretében meghirdetett program most éppen ugyanis a vajúdás állapotában van, még nem lehet tudni, hogy ez sikersztori lesz vagy zsákutca. Jelen állapotában ott tartunk, ezek az elmúlt napok hírei, hogy új bérlői pályázatot kell kiírni, mert az ócsai szociális lakóparkban még erre a 80 lakásra sem tudtak megfelelő létszámban, megfelelő igénylőt szervezni az elmúlt hetek, hónapok folyamán. Mi akkor is, ezzel kapcsolatban is jeleztük a szakmai észrevételeinket és aggályainkat, de süket fülekre találtak ezek a felvetések.

A mostani módosítása a Nemzeti Eszközkezelő társaságnak támogatandó, amikor arról beszélünk, hogy a nehéz helyzetbe jutott lakáshitelesek korábbinál szélesebb köre számára legyen lehetőség a lakásuk felajánlására. Ezek az eszközkezelő által kerüljenek megvásárlásra, hogy így ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből ki tudjanak lépni, vagy legalábbis átmenetileg egyfajta stabilabb helyzetbe tudjanak kerülni. Egyetértettünk azzal, amint azt említettem, hogy a bekerülés jogosultsági feltételeinek a bővítése megtörténjen, hogy a program felgyorsuljon, a 25 ezres ingatlankeret 2014-re feltöltődjön, és maga a rendszer is igazságosabbá váljon. Azonban újra meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat sem fogja teljeskörűen megoldani a devizahitelesek problémáját, hiszen még továbbra is van egy olyan jelentős devizahiteles társadalmi csoport - és úgy látom, ahogy megyünk előre a programokban, mindig ugyanoda jutunk vissza -, amelynek tagjai nem tudnak élni ezekkel a felkínált lehetőségekkel, számukra még hiányzik az a kormányzati megoldás, amely az ő problémájukat is kezelni volna képes. Például hiányoznak még olyan eszközök - erről még majd szeretnék szólni -, mint a magáncsőd intézménye; várjuk, most már nagyon régóta várjuk, hogy a kormányzati előterjesztés erre vonatkozóan megszülessen. Ha jól tudom, a szándékok szerint idén a Ház elé kerül, de tavaly is így voltunk ezzel, hogy tárgyalhatja a Ház, reméljük, hogy erre majd sor kerül.

Az elvekkel egyetértünk. Lényeges kérdésekben azonban, ahogy ezt a képviselőtársam is mondta, továbbra sem látjuk az alapos, végiggondolt jogalkotási folyamatot. Maga a javaslat, úgy véljük, a mostani előterjesztés egyfajta visszaigazolása a korábbi szakmai észrevételeinknek, részben ami az igazságtalan szabályozásra vonatkozott, részben pedig arra, hogy helyesebb lett volna egy átgondoltabb, szakmailag megalapozottabb előterjesztést tenni. Értem, hogy ez egy gördülő jogalkotás, ahol a Ház elé betett jogszabályokat menet közben egyszer-kétszer, sokszor módosítják, de talán néha igényesebb volna, ha még a Ház elé való bekerülése előtt történne meg ez a jogalkotói korrigáló munka. Látunk olyan pontokat, amelyeket többen már előttem észrevételeztek; például az ócsai szociális családiház-építési programra vonatkozó megjegyzés az általános érvelésben rendkívül részletesen van megemlítve, magába az előterjesztésbe pedig, bár ebben ellentmondásos érveket hallottunk különböző bizottságokban, fogalmi tisztázás kapcsán került végül is bele - ha minden igaz, magába a jogszabályba.

Ha Ócsáról beszélünk, egy mondatot még engedjenek meg, mert ez valahogy mégiscsak egyfajta leágazása a Nemzeti Eszközkezelőnek. Ha Ócsáról beszélünk, joggal tehető fel a kérdés, hogy hogy sikerült azt a bérlői pályázatot kiírni, ahol az egyik oldalon van körülbelül 170 ezer potenciális igénybevevő, a másik oldalon van 80 ingatlan, középen van körülbelül 580 jelentkező, és abból talán lesz 20, akit most ki fognak tudni választani.

(12.00)

Valahogy ezt a folyamatot majd pontosítani kellene, hogy hogy sikerült ezt a helyzetet előidézni, ezt a helyzetet legyártani.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Összegezve, néhány megjegyzést szeretnék mondani. A probléma súlyosságát mindannyian érezzük, és nagyon helyes, hogy a kormány gondolkodik és előkészít javaslatokat, bár ezen előkészítés folyamatában lenne nagyobb bátorsága abban, hogy esetleg ellenzéki szakmai észrevételeket is megfontol, de hát tudjuk, hogy ez a tévedhetetlenség időszaka, amikor nincs helye semmifajta kritikának, annak a befogadásának, nincs helye semmilyen, mástól érkezett szakmai javaslatnak. De mégis úgy gondolom, hogy érdemes volna egy kicsit néha körültekinteni, és figyelembe venni azon szakmai javaslatokat, amik esetleg nem a kormányzati műhelyekben, hanem az azon túl lévő világban képződnek, hiszen ma elmondhatjuk, hogy több még mindig a nem fizető hiteles, mint a fizető. 2012 végén - akkor rendelkezünk pontos adattal - 438 millió eurónyi devizaállománynál volt 90 napon túli tartozás - 438 millió eurónyi devizaállománynál!

Tehát látjuk, hogy a probléma a megoldások, az eszközök alkalmazásával még mindig nem tekinthető teljeskörűen megoldottnak. Ahogy említettem, még mindig nem látjuk, hogy a magáncsőd intézményének a jogi előterjesztése elkészült volna, itt lenne a Ház előtt, csak a hírét halljuk, hogy majd egyszer fogjuk tudni tárgyalni, pedig az az eszköz hozzájárulhatna ahhoz, hogy további devizahiteles családok problémáit lehessen megoldani.

Egyetértünk azzal, hogy az árfolyamgát mostani belépési határidejének a meghosszabbítása megtörténik, és várjuk, hogy hogy fogja a kormány azt a helyzetet kezelni, ami a bankok ellen elindított tömeges pereknek majdan az előálló következménye.

Magam, aki egyébként Budapest XVIII. kerületéért dolgozó képviselő vagyok, elmondhatom, hogy a devizahitelezés problémája nálunk is érintett, több ezer devizahiteles család vár arra, hogy az ő helyzetét is a kormányzati intézkedések javítsák. Ráadásul ezen családok zöme nem azok közé tartozik, akik az árfolyamgát vagy végtörlesztés révén már előbbre tudnának lépni, hanem azok, akik még várják, hogy az ő helyzetük is megoldhatóvá váljon.

Éppen ezért megismétlem azt, amit már korábban jeleztünk, hogy a javaslat tartalmával, irányával egyetértünk, a születés körülményeiben pedig látjuk azokat a problematikákat, amik visszatérő tendenciával jelentkeznek ezen előterjesztések esetében. Azt javasolnám az előterjesztőnek, hogy ha lenne ahhoz bátorságuk, hogy esetlegesen szakmai vagy ellenzéki szakmai észrevételeket is megfogadnának, akkor ez az előterjesztés sokkal korábban már ebben az állapotában tudná a devizahitelesek problémájának a megoldását segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 134-136 2013.04.08. 2:27  133-142

SIMON GÁBOR (MSZP): Ragaszkodom az államtitkár úrhoz.

ELNÖK: Képviselő úr jelezte, hogy elfogadja válaszadásra Fónagy János államtitkár urat. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Nem első alkalommal kell szót váltanunk erről a témáról, amit szeretnék a Háznak is és önnek is újra a figyelmébe ajánlani. Sajnálatos jelképe a devizahitelezés programjának az ócsai szociális lakópark kálváriája. Egy olyan beruházásról beszélünk, amiről most már gyakorlatilag minden szakember megállapította, hogy gazdaságtalan, társadalmilag fenntarthatatlan, a korszerű urbanisztikai törekvésekkel ellentétes, és szegregálja az odaköltözött, a városból oda kiköltöző családokat.

Mi többször is javaslatot tettünk arra, hogy az ócsai szociális lakópark kálváriája helyett inkább egy minőségi bérlakásprogramot kellene elindítani, egy olyan bérlakásprogramot, amely a meglévő és szükség szerint megvásárolt ingatlanokra alapítva annak a 150 ezer családnak a megoldását tudná elősegíteni. Van ma Magyarországon körülbelül 500 ezer alulhasznosított ingatlan, ebből 250 ezer olyan üresen álló önkormányzati és magántulajdonú ingatlan, amire alapozva nyugodtan el lehetne indítani egy ilyen bérlakásprogramot.

Éppen ezért nem gondolhatjuk azt, a kormányzati kommunikációs gépezet ellenében sem, hogy egy igazi sikertörténet az, ami Ócsán zajlik, sokkal inkább az a kérdés vetődik fel, hogy ez sikersztori vagy zsákutca. Hiszen ha azt nézzük, hogy most 80 házra a több százezer jogosultból mindössze 588 jelentkező volt, és ebből alig 20 felelt meg, akkor láthatjuk, hogy korántsem volt átgondolt a pályázati kiírás, és új pályázati kiírás kell. Nem tudom, mi a garancia arra, hogy ez az ősz előtt megtörténik, hogy az odaköltöző családok gyermekei például iskolába tudjanak járni.

Államtitkár Úr! Az a véleményem, hogy presztízsépítkezések helyett ebből az összegből akár Budapesten, akár a dél-pesti körzetben, akár a saját választókerületemben, Budapest XVIII. kerületében meg lehetne oldani a rászoruló családok gondjait.

A továbbiakat az egyperces reagálásomban fogom elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 140 2013.04.08. 1:18  133-142

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Ahogy említettem, én a XVIII. kerületben élek. Ez egy olyan kerület, amelyet az elmúlt időszakban erősen sújtottak a kormányzati intézkedések, illetve a kormányzathoz kötődő meg nem tett lépések - Malév-csőd, lőrinci hengermű bezárása vagy a kerületi elbocsátások.

Ha oda hozzánk eljön, akkor több ezer kerületi lakótársam, aki érintett ezzel a problémával, el tudná mondani, hogy az ingatlanárak és az ócsai ingatlanárak összehasonlítása következtében kiderült, hogy nálunk például olcsóbb ingatlanhoz lehetett volna jutni. Ebből az összegből, amit Ócsára fordítottak, a XVIII. kerület Rózsadombján tudtak volna luxusingatlanokat vásárolni. Nem beszélve a Havanna-lakótelep vagy a Lakatos-lakótelep rehabilitációjáról, szociális bérlakásprogramjáról.

Államtitkár Úr! Én nagyon tisztelem önt. Ön egy szakmaiságra nyitott politikus. Arra kérem, hogy vesse a tekintélyét latba, és a környezetében ülő kormányzati potentátokat győzze már meg arról, hogy az ócsai torzó helyett egy valóságos minőségi szociális bérlakásprogramot kellene elindítani, nem egy fordított Wekerle-telepet csinálni, nem városlakókat oda kiköltöztetni, hanem olyan szociális bérlakásprogramot, ami ennek a 150 ezer érintettnek a problémáját megoldja.

Köszönöm szépen, elnök úr. Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 32 2013.05.27. 4:00  23-37

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt az előterjesztést a fogyasztóvédelmi bizottság a mai ülésén tárgyalta, és a bizottságban dolgozó képviselők egyhangúlag támogatták ennek a napirendre vételét, sőt az általános vitára való alkalmasságát is. Tettük ezt mi is a magunk helyzetéből, hiszen látjuk az elmúlt három év tevékenysége során, hogy a devizahiteleseket megsegítő intézkedéseknél van még lehetőség, hogy ezek az intézkedések, ezek az eszközök bővüljenek. Ahogy azt előttem már az egyik képviselőtársam említette, mi az elmúlt három évben nagyon sokat találkoztunk hiteleseket képviselő civil szervezetekkel, közte olyan konzultáción, ahol a kormánypártok és más ellenzéki pártok is részt vettek, és abban volt egyetértés, a parlamenti patkóban ülő képviselők között volt egyetértés - (A Fidesz padsorai felé:) képviselőtársam, nyugodtan bólogasson! -, hogy ez egy olyan gazdasági probléma, amelynek társadalmi, szociális vetületei vannak, és erre választ kell találni.

A jelen előterjesztés egy lehetőség arra, hogy ne toldozgassák-foldozgassák az adott jogszabályt, hanem legyen arra egy folyamatos támogatás, amit egyébként a PSZÁF elnöke már korábban egy tanulmányban javasolt; javasolta, hogy mindaddig, amíg a devizahitelezés problémája Magyarországon fennáll, addig az árfolyamgát rendszere is maradjon fenn, azaz ne mindig hosszabbítani kelljen, hanem ez az intézmény létezzen. De ha már az intézményeknél tartunk, és ennek a jogosságánál, azért elmondanám, hogy a Ház készül arra, immáron évek óta készül arra, hogy kormánypárti előterjesztés kapcsán a magáncsőd, a természetes személyek adósságrendezésének az ügyében is lefolytatja azt a vitát, amelynek eredményeként ez a jogszabály is megszülethetne.

Szeretném mondani: ha ilyen gyorsan és határozottan ezt a lépést meg tudták tenni, hogy egyik napról a másikra az árfolyamgát rendszerét változtatjuk, akkor tegyék meg ugyanazt a bátor lépést a magáncsőd-intézmény esetében is. A szocialista frakció várja és támogatja ezt a kezdeményezést. Kérem önöket, ne halogassák, tegyék meg ezt a lépést.

Ugyancsak szeretném javasolni, hogy Ócsa jó példa arra, mementója annak, hogyan lehet egy egyébként vélhetőleg jó szándékból fakadó intézkedés végén egy torzót létrehozni, egy olyan több száz milliós, milliárdos nagyságrendű összegből létrehozott telepet, ami még ma is üresen áll. Ezt a pénzt sokkal határozottabban és jobban el lehetne költeni, hogyha egy nemzeti lakásprogram keretében, szociális bérlakásprogram keretében nem a szegregált, hanem a lakókörnyezetükből ki nem szakított módon próbálják a devizahiteleseknek a segítséget nyújtani.

Különösen aktuális egyébként az árfolyamgát azért is, mert mind a Nemzeti Bank adatai, mind a PSZÁF adatai visszaigazolják, hogy a devizahitelezés terén egy romló tendenciát látunk. Az MNB adatai azt mutatják, hogy a kölcsönök 43 százalékánál csúsztak a fizetéssel rövidebb-hosszabb ideig január és március között, tehát 43 százaléknál. Ha azt nézzük, hogy a deviza alapú jelzáloghiteleknél, amelyeket a bankok kezelnek, milyen nagyságrendű az az összeg, ahol 90 napos törlesztési hátralék van, ez 759 milliárd forint.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Parlament! Aktuális, nagyon csak aktuális, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, a délután folyamán minden bizonnyal az összevont vitában lesz mód arra, hogy néhány szakmai érvvel a javaslatot méltassuk vagy éppen pontosítsuk. Egyébként meg az önök figyelmébe ajánlom, tegyék meg a lépést, és hozzák ide a magáncsőd intézményéről szóló előterjesztést, mi a magunk részéről várjuk, és támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 259 2013.05.27. 4:29  248-266

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az árfolyamgát mint eszköz alkalmazását elfogadjuk; azzal egyetemben, hogy önmagában nem tudta megállítani a hitelek portfólió-minőségének a romlását, azzal egyetemben, hogy pontosan látnunk kell, mi az a helyzet, amiben az árfolyamgátat alkalmazni kell. Ebben a PSZÁF és a Magyar Nemzeti Bank jelentéseit szeretném felidézni.

A PSZÁF és a Nemzeti Bank is beszél arról, hogy nőtt a 90 napon túli elmaradásban lévő hitelek száma. Ez 20 százalék jelenleg. Az MNB is beszél arról, hogy a kölcsönök 43 százalékánál csúsztak a fizetéssel. Sommás megállapításokat tesznek, a bankok visszaélnek az erőfölényükkel, és áthárítják a rossz hiteleken elszenvedett veszteségüket az ügyfelekre. Ugyancsak a Magyar Nemzeti Bank állapítja meg - és kérem, hogy erre figyeljenek -, hogy az eddigieknél nagyobb ütemben romlott a hitelek visszafizetésének minősége. Ma 64 százalék teljesít szerződésszerűen, szemben 2009-cel, amikor 82 százalék volt ez a teljesítés. Tehát ma rosszabbul teljesítenek a hitelesek, mint 2009-ben teljesítettek a visszafizetés terén.

Ugyancsak erre a helyzetre vonatkozik az is, amit ma több újság is megírt, hogy lejár az a moratórium, amit még a válság előtt vettek igénybe hiteles családok, és több ezer család esetében a napokban meg fog nőni kétszeresére-háromszorosára a törlesztőrészlet. Tehát igencsak van helye annak az eszköznek, amely egyébként segíti ennek a megnövekedett tehernek az elviselését.

Mi délelőtt komolyan vettük Rogán Antal frakcióvezető úr drámai bejelentését, hogy várja azokat a javaslatokat, amelyek egyébként kiterjesztik az igénybevevői kört, kiterjesztik a hatályát ennek az előterjesztésnek. Magunk tettünk ilyet. Sem frakcióvezető úr, sem a kormány képviselője érdemben nem szólt erről a javaslatról. A bizottsági ülésen sem kaptunk érdemi szakmai álláspontot annak érdekében, hogy megértsük, önök miért nem támogatták azt a javaslatot, amelyet Tóth Csaba képviselőtársammal nyújtottunk be, amit egyébként az ellenzéki pártok elfogadtak javaslatként. Ebben azt mondtuk, hogy miután önök a belépési korlátot eltörölik a saját javaslatukkal, de bennmarad az a korlát, amely a 60 hónap igénybevételét akadályozza, ezért mi azt mondtuk, hogy ott is töröljük el a korlátot. Tehát az a 60 hónapos igénybevételi lehetőség teremtődjön meg. Nem igazán mondtak önök arra semmit, hogy miért nem támogatták ezt a javaslatot. Igazán a zárszóban valamelyikőjük mondhatna már erre valamit, hogy értsük, mi az oka ennek az elutasításnak.

Szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt is, hogy további eszközök állnak rendelkezésükre, hogy a devizahitelesek ügyét támogassák. Ismételten felhívom a figyelmüket arra, hogy a KDNP-frakció is és a kormány is jelezte, hogy a magáncsődre vonatkozó előterjesztést a parlament elé eljuttatják. Mind ez ideig nem tudta a parlament tárgyalni. Szeretném kérni, javasolni a frakcióm nevében, hogy önök ezt az előterjesztést hozzák ide a parlament elé. Ugyancsak szeretném javasolni, hogy gondolják át a Nemzeti Eszközkezelő működését, és gondolják át egy nemzeti szociális bérlakásprogram kialakításának a lehetőségét is.

(19.20)

Éppen ezért, bár miniszterelnök úr azt mondta - szabadon utána idézve -, hogy annak örüljünk, ami van; hát mi annak örülünk, ami van, a devizahitelesek érdekében, bár őszintén azt gondolom, hogy volna itt még lehetőség, amit önök tudnának használni.

Az MSZP frakciója, a frakcióm támogatja ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy önök nem tették meg azt az elegáns és egyébként a devizahitelesek számára fontos gesztust, hogy önök a miáltalunk megtett javaslatot - ami az önök felszólítására megtörtént - támogatták volna, ennek ellenére a devizahitelesek érdekében a frakciónk támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 16 2013.05.29. 5:03  1-47

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy azt elnök úr is jelezte, a kisebbségi véleményt kívánom elmondani az előttünk tárgyalt törvényjavaslathoz. Ezen a májusi ülésen 13 igen szavazattal, szemben 3 nem szavazattal döntött a bizottság az előterjesztés általános vitára való alkalmasságáról. Én a kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében szeretném indokolni azt a véleményt, azt az álláspontot a bizottsági ülésen elhangzottak alapján, amely egyébként értelmezhetővé teszi, hogy miért nem tudtuk általános vitára alkalmasnak találni ezt az előterjesztést.

Ezzel kapcsolatban van támogató és egyébiránt úgy gondolom, súlyos ellentmondást is megjelenítő megjegyzésem. A támogató megjegyzésem, és ha csak ez lett volna a törvénytervezet belső tartalma, mint ahogy egyébiránt a kormánypárti képviselőtársaim a saját maguk interpretációjában csak ezt az egy elemét említik az előterjesztésnek, hogyha csak a digitális átállás hároméves átmeneti időszakára helyi és körzeti televíziók számára biztosított lehetőségre koncentrálnánk, akkor azt gondolom, hogy mi ezen a bizottsági ülésen nem maradtunk volna a véleményünkkel kisebbségben, mert ezt maximálisan támogatni tudjuk. Pozitívnak tartom azt is, hogy ez ki van egészítve olyan fogyasztóvédelmi célú rendelkezésekkel, amelyek elvével szintén egyetértünk. Ha csak ezt tették volna bele a törvénytervezetbe, akkor azt gondolom, a parlament ezt teljes egyetértéssel el tudta volna fogadni. Ezt egyébként elmondtam a bizottsági ülésen is.

Ugyanakkor az a probléma az előterjesztéssel kapcsolatban, ami általában most már rendszeresen előfordul az ilyen jellegű törvényi, elsősorban egyéni képviselői indítványok esetében, hogy az előterjesztéseknek vannak olyan részei, amelyek egyébiránt teljesen más irányba viszik el az előterjesztés tartalmát, olyan elemekkel egészítik ki, amelyek egyébként elfogadhatatlanok számunkra. Csak jelzem, hogy hasonlót éltünk meg a fiatalkorúak dohányzásának a visszaszorítása érdekében tett előterjesztéssel, amit közismerten úgy hívunk, hogy trafikbotrány, és a chipsadó esetében is ugyanez volt. Egy jó szándék, a népegészségügyi, a fiatalkorú dohányzás visszaszorítása párosult olyan törvényjavaslattal, amely egyébiránt teljesen más irányba, önös érdekek megjelenítése irányába vitte el a dolgot.

Hogy ez értelmezhető legyen, szeretnék rámutatni az előterjesztés egy elemére, az NMHH működésére és a pályáztatásra vonatkozó rész ilyen módon ebben a formában elfogadhatatlan. Ebből is kiemelkedik egy elem, a Kúria döntésével szemben megtett javaslat. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy az NMHH törvényi szintre kívánja emelni azt a jogsértést, amelyet elkövetett, ahelyett, hogy figyelembe venné a Kúria ítéletét. A 2013. február 26-ai ítéletről beszélünk, amely a frekvencia-árverési eljárás jogsértő módját állapította meg. Megjegyzem, hogy ezzel egyébiránt a kormánypárti képviselőtársaimat is megtévesztik, pontosan azért, mert ha ez így marad benne a jogszabályban, akkor nagy biztonsággal lehet mondani, az élet majd igazolja, hogy ez így van-e, hogy ebben a kormányzati ciklusban önök nem fognak tudni sikeres frekvenciaárverést lebonyolítani, és az a költségvetési bevétel, amivel terveznek ezen a rovaton, a költségvetésbe nem fog befolyni, nem beszélve arról, ami egyébként az egész háttere, hogy a Kúria erre vonatkozó, a jogsértést megállapító intézkedését nem orvosolják, hanem törvényi szintre beemelik. Úgy gondolom, hogy jogállamban ez egy elég furcsa, nem jogállami magatartás, amit ezzel kapcsolatban önök megtesznek. Ezt a listát folytathatnám, de nyilvánvaló, a viták során majd a kollégáim, a képviselőtársaim ebben érdemi módon elmondják még a további felvetéseinket.

Ez volt elsősorban, ami miatt nem támogattuk az előterjesztést. Mondom még egyszer, ha csak a digitális átállásra vonatkozó része lett volna az előterjesztésnek, akkor a bizottságban nem lett volna kisebbségi vélemény, azt maximálisan tudtuk volna támogatni.

Éppen ezért szeretném megjegyezni, hogy ezzel - és ez az utolsó gondolatom - a formával, amit most elértek, az NMHH működésének az átláthatósága tovább csökken, tovább erősödik az NMHH elnökének az eddig is centralizált, túlzott hatásköre, és további problémákat ágyaz meg a helyi és körzeti digitális műsorszóró adóhálózatok kiválasztásának önös, egyéni döntésekre vonatkozó részénél. Éppen ezért, tisztelt Ház, ezt az előterjesztést ebben a formában a fogyasztóvédelmi bizottságban kisebbségben maradt képviselők nem támogatták. Csak azon csodálkozom, hogy minden ellenzéki párt nem ugyanezt az álláspontot képviselte.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 43 2013.06.11. 4:39  30-60

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, a fogyasztóvédelmi bizottság az ülésén megtárgyalta ezt az előterjesztést, de a fogyasztóvédelmi bizottság volt az, amely először ezt a témát napirendjére tűzte néhány héttel ezelőtt, és tulajdonképpen ott derült ki, hogy a temetéssel összefüggő problémák és anomáliák megoldására válaszul a kormányzat a szociális temetés csodaszerét kínálja.

Sajnálatosan a bizottsági ülésen is kiderült az, az előterjesztés, a feltett kérdések és ott általam is részletesen kifejtett aggályok meg nem válaszolása során csak megerősödött bennünk, hogy ez az előterjesztés nem ad választ azokra a problémákra, amelyek egyébként ma a temetkezés területén jelen vannak. Nem ad választ azon problémákra, amit nagyon sokszor olvastunk az elmúlt hónapokban, idézek csak néhány szalagcímet: "Koporsóból kihullt holttest", "Szeméttelepen megtalált urna" vagy "Az országban körbeutaztatott elhunyt". De nem ad választ azokra a problémákra sem, államtitkár úr, ami egyébként a temetkezési költségeknek egy átlátható, transzparens, egymással összehasonlítható voltára vonatkozik. Nem ad választ arra sem, hogy ezen előterjesztés eredményeként hogyan lesz a fogyasztó, a temettető számára a temetési szerződések belső tartalma világos, egyértelmű, annak összes költségvonzata számára megfogható, felérhető.

Ad viszont választ másra. A jegyzőkönyvben is benne van, hogy önök egy kormányzati dilemmát követően indultak ebbe az irányba, aminek a szándékában az is megvan, hogy hogyan lehet ezen a téren költséget csökkenteni, hogyan lehet a kormányzati költségeket csökkenteni. Első lépésként a temetési segély kivezetésével, beolvasztásával egy általános önkormányzati segélybe. Második lépésként - önök mondják - a köztemetések visszaszorításával; és harmadrészt ebbe az irányba való áttereléssel.

Magában az előterjesztésben van számos olyan pont, ami erősen túlmutat az előterjesztésen, és az elmúlt három év tapasztalatai alapján, őszintén szólva, aggályosnak látszik. Nem áll-e ennek az előterjesztésnek a hátterében az, államtitkár úr, hogy önök a temetési szolgáltatások piacát vissza akarják államosítani? Számos olyan eleme van az előterjesztésnek, amely ebbe az irányba mutat, az összeférhetetlenségi szabályoktól kezdve több ilyen. Ha pedig ebbe az irányba haladunk, és ezt az elmúlt három évben megtapasztaltuk több területen, hogyha egy szolgáltatást önök visszaállamosítanak, azt követően általában koncessziós szerződés keretében szokták újra kiadni más, immáron az önök kedve szerinti vállalkozásoknak. Nyugtasson meg, államtitkár úr, hogy sem most, sem holnap, sem a következő időszakban nem kerül sor olyan lépésre, ahol önök ezt a piacot visszaállamosítják, koncessziós szerződésben pedig újra haveroknak és egyéb másnak ki fogják osztani.

Ugyancsak szeretném jelezni, hogy ebben a formában - és ezt sokan elmondták, és belenyúltak a méhkasba - olyan morbid, olyan, a kegyeletet sértő rendelkezései vannak, ami nem összeegyeztethető azzal, amit Varga képviselő úr mondott, hogy vidéken ma is van hagyománya annak, hogy a családtagok részt vesznek a temetés folyamatában. Egy VIII. kerületi idős hölgytől vagy úrtól, akinek elhunyt a hozzátartozója... - próbálja meg életszerűen beleképzelni magát abba a szituációba, télen mínusz húsz fokban kimegy, és felássa valahol a temető szélén, a szociális parcellában a helyét. Mert önök azt is eldöntötték - és ezt én erősen aggályosnak gondolom -, hogy ezeket az elhunytakat valahol a temető szélén, egy önálló szociális parcellába fogják elhelyezni, egy szegényparcellába, ahol megbélyegzetten ott vannak, akik nem tudták fizetni a temetési költségeket. Gondolják végig, hogy mennyire humánus ez a rendelkezés. Lehet ezen mosolyogni, államtitkár úr, gondolják végig, hogy mit fog jelenteni a magyar emberek lelkében ennek az intézkedésnek a beváltása.

Ezért - elmondtam a bizottsági ülésen is - ebben a formában mi nem tudjuk elfogadni ezt a javaslatot. Ha önök mégis ebben a formában fogják ezt beterjeszteni, akkor pontosan a morbiditása, a durva kegyeletsértése miatt ombudsmanhoz fogunk fordulni. De pontosan azért, hogy önök ne mondhassák azt, hogy csak kritizáljuk az önök javaslatát, benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben a kegyeleti járandóság bevezetésére teszünk javaslatot, megadva a kormányzatnak azt a lehetőséget, hogy igazából az európai uniós norma szempontját figyelembe véve dolgozzon ki egy olyan támogatási formára lehetőséget, amely minden nyugdíjas vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő számára jár egyösszegű, vissza nem térítendő támogatásként, a mindenkori nyugdíjminimum legalább háromszorosa összegében, amely egyébként a szociális biztonságot és az emberi méltóságot egyszerre erősíti. Tegyék ezt, vonják vissza ezt a javaslatot, és fogadják el az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
299 231 2013.09.09. 5:08  228-236

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorúan látjuk azt, hogy a zárószavazás előtti módosítók érdemben nem változtatták a helyzetet. Azon az előterjesztésen, amelyet még az előző ülésszak végén megtárgyaltunk, érdemi módon nem változtatott a zárószavazás előtti módosító, technikai és kisebb léptékű pontosítások ugyan vannak benne, de az, ami ott kifogásolható elem volt, ugyanúgy megmaradt. Nem érthető, hogy miért kellett akkor önöknek, ha amúgy az előterjesztésen ilyen módon nem kívántak változtatni, ezt a halogató taktikát lefolytatni.

Az előzmények világosak, hiszen a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén került először szóba, majd később az előterjesztésben, a törvényben is feltüntetve az úgynevezett szociális temetés fogalma. Már akkor is világos volt, hogy az, amit a törvénytervezetben önök megoldásként javasolnak, arra ad választ, amit nem kérdezett senki. Ott, ahol egyébként a problémák voltak, nem ad választ az előterjesztés; továbbra sem áttekinthetők a költségek, nem világosak a szolgáltatási szerződések, sokszor számonkérhetetlen a szolgáltatások minősége. A temetési segélyt beolvasztották egy általános önkormányzati segélybe. Ez egy sajátos formája a takarékoskodásnak, hiszen így is el lehet vonni a szegényebbektől azt a támogatást, hogy gyakorlatilag megszüntetem azt a támogatási formát, és beolvasztom egy másik támogatásba, ami aztán már majd lehetőséget teremt arra, hogy esetleg abból ne tudjon részesülni.

Az előterjesztés nem ad ezekre a problémákra választ. Azt a gyanút pedig, amit már akkor is éreztünk, amikor önök először terjesztették be, miszerint ez a megszokott módszernek, technológiának, amit az elmúlt három évben oly sokszor láttunk, egyfajta újraélesztése. Államosítanak egy szolgáltatást, államosítanak azért, hogy majd később ezt újra, koncessziós szerződés keretében baráti kft.-knek már ki lehessen adni. Ígérjék meg nekünk, hogy a döntést követően sem fog arra sor kerülni, hogy a temetkezési piac újraállamosításával és magánkézbe juttatásával lefolytatják ugyanazt az eljárást, amit egyébként már a trafikok ügyében kipróbáltak!

Nem ad választ sem a zárószavazás előtti módosító, sem az eredeti javaslat azokra az embertelen megoldásokra, amiket már akkor is kifogásként felvetettünk. Képviselő asszony előttem is említett ilyet. A vitában mi is elmondtuk, hogy az az elvárás, hogy esetleg hozzátartozó nélküli állampolgár mindazon feltételnek meg tudjon felelni, ami egyébként a szociális temetéssel együtt jár, ez finoman szólva sem humánus, embertelen.

A hét végén egy picit talán fénylő sugárként jelent meg a Tisztelet Társaságának, Schmuck Andornak a levele, amit Rogán Antalhoz írt, hogy Visegrádon nem győzhet a gonoszság, emberség vagy embertelenség, a remény visszaadása, de hát a barátok közti levelezés sem vezetett célra. Önök ugyanúgy beterjesztették azt az előterjesztést. Igazán szomorú vagyok, hogy ezek szerint győzött a gonoszság, embertelenség lett, és a remény elveszett ezzel az előterjesztéssel.

Megnéztem, hogy európai uniós összehasonlításban önök honnét vehették ezeket a megoldásokat. Bizonyára tudja a kormánypárti frakció széles tagsága is, hogy leginkább a litván és a török szabályozásra hasonlít a magyarországi megoldás. Gondolom, államtitkár úr precízen átnézte az európai uniós szabályozási megoldásokat, és érdekes módon sikerült valahogy egy török és egy litván szabályozáshoz hasonló megoldást találni. Kulturális azonosságban is egészen biztosan vannak, akiknek ezek az országok állnak a szívükhöz legközelebb; szerintem mi inkább más irányba kellene hogy orientálódjunk.

És ami igazán fájó, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök egy általunk tett javaslatot, a kegyeleti járandóság bevezetésére tett országgyűlési határozati javaslatot úgy szavaztak le, úgy nem vettek napirendre, hogy még az esélyét sem adták meg annak, hogy ennek a javaslatnak a keretében európai uniós normákat kielégítő módon rendezzük ezt a kérdést. Olyan módon, ami egyébként a szociális biztonságot és az emberi méltóságot is erősítené. Nagyon sok olyan eleme van az előterjesztésnek, amire nem ad választ, ebből hármat emelnék ki, ami egyébként problémákat is fog önöknek okozni. Például a hamvasztó üzemek piaci körülmények között működnek, önköltség alatt nem rendelhet szolgáltatást az állam tőlük, merthogy ez törvénysértő.

Hölgyeim és Uraim! Önöknek egy lehetőség biztosan adott: visszavonják ezt a javaslatot, és napirendre veszik a miénket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 140 2013.09.16. 2:35  139-146

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Láttuk, hogy rendkívül kreatívak önök a devizahiteleseket érintő programok elindításában, mégis nagy meglepetés volt az a kommunikációs kampány, kormányzati példa, ami az ultimátumban jelent meg; egy ultimátumban, amit önök a bankoknak adtak, egy ultimátumban, amely értelmezhetetlen és éppen ezért teljesíthetetlen. Látható, hogy a kormány politikai kommunikációs kampányként kezeli a sok ezer, sok százezer devizahiteles ügyét.

Ez az ultimátum, államtitkár úr, alkalmas arra, hogy a döntést, a rendezést elhalasszák, alkalmas arra, hogy az időt húzzák. Ez egy olyan ultimátum, amely egyébiránt inkább fenyegetőzés, amely alkalmas arra, hogy kipótolja a hiányzó cselekvést. Ez egy taktikai lépés, legalábbis az elmúlt hetekben világosan látszott, hogy ez arra alkalmas, hogy önök beszélnek a problémáról ahelyett, hogy megoldanák. De amikor a megoldást csinálják, azzal sem járunk sokkal jobban. Itt van az a kísérlet, amely láthatólag már az induláskor megbukott, mégis terheli a devizahiteleseket segítő programok sorát.

Ez az ócsai kísérlet. Államtitkár úr, egy méregdrága lakóparkot 2,36 milliárd forintért felhúztak, 540 ezer forint négyzetméterenkénti árért. Talán a budai képviselők nem haragusznak meg, de ezért egy jobb luxuslakást is lehet vásárolni, nem egy C-kategóriás lakóparki ócsai ingatlant. Rossz koncepcióval, rossz kivitelezéssel csináltak egy olyan szociális lakóparkot, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy valójában segítse a devizahitelesek legrászorulóbb köre problémájának a megoldását. Ezért kérdezem, államtitkár úr: önök szerint ez a megoldás a devizahitelezés problémájára?

Várom nagy tisztelettel az ön válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 144 2013.09.16. 1:04  139-146

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Ez utóbbira reagálnék, államtitkár úr. Milyen magatartás az, hogy önök most bedobják a gyeplőt a bankok és a szerencsétlen devizahitelesek közé?! Nem az lenne a dolguk, hogy ebben a kérdésben világos, egyértelmű kormányzati állásfoglalással, programmal segítsék ennek a problémának a megoldását? De ha már így van, akkor hadd kérdezem meg, államtitkár úr, öntől, hogy az elmúlt hónapokban, amikor önök tárgyaltak a bankokkal, akkor milyen célt szolgáltak ezek a tárgyalások. Volt-e valamilyen eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? Kinek a hibájából akadtak meg ezek a tárgyalások? Van-e a kormányzatnak egyébként az ultimátumon túlmutató megoldási javaslata?

És hogy méltatlanul Ócsát ne felejtsük el: ki a felelős, államtitkár úr, Ócsáért? Ki a felelős azért, hogy ott áll egy irdatlan méregdrága lakópark, ahova most nagy nehezen a harmadik pályáztatással sikerült a 80 házból 40-be lakót találni? Ki ezért a felelős, államtitkár úr? Ezek azok a kérdések, amelyeket nem itt a Házban, hanem kinn az utcán a devizahiteleseknek is meg kellene válaszolni.

Köszönöm szépen, és várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
302 229 2013.09.16. 2:03  212-234

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Öt tételben szeretnék egy picit rendet vágni az előbb elhangzottakban. Amikor a kormánypárti frakcióvezető azt mondta, hogy a zárószavazás előtti módosítók az EKB technikai jellegű megjegyzéseit tartalmazzák, egy dolgot elfelejtett hozzátenni, hogy az EKB a végére hozzátette azt is, hogy javasolja az október 1-jei összevonási határidőnek az elhalasztását, mert úgy ítéli meg, hogy nem kész az integrációra a két szervezet.

A második megjegyzésem a végkielégítésre vonatkozik. Ma délelőtt a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén ez a téma is felvetődött. Úgy látjuk, hogy önök azt a politikát vallják, hogy vannak egyenlők meg még egyenlőbbek. Ez talán ismerős gondolat. Vagy esetleg azt mondhatjuk, hogy azt a politikát vallják, hogy "kivéve a gyevi bíró". Merthogy minden bizonnyal ebben a logikában önök majd az elmúlt időszakban elbocsátott kollégák vagy mandátumlejárta kollégák számára is - akár legyen az adatvédelmi ombudsman - ugyanezt fogják tudni mondani, amit most mondtak. Vagy korábban, a kormányváltást követően annak a sok ezer, becsületesen dolgozó köztisztviselőnek is, gondolom, ugyanezt mondják. Ez egy kampányértékű mondat volt, nem akarom Rogán frakcióvezető urat ijesztgetni, sokat lehet majd használni a kampányban azt a néhány mondatot, amit ő itt elmondott. A lényeg veszik el. Hölgyeim és Uraim! A lényeg veszik el ebben a gondolatban, hiszen azokról, akik bent dolgoznak, azok, akik a tudatos fogyasztói, pénzügyi fogyasztóvédelmet csinálják, róluk nem beszélnek.

És az utolsó megjegyzésem pedig az, hogy az alkalmazottak biztonságában is önök tévednek, mert nem a biztonságot adják, hanem annak a lehetőségét, hogy majd hat hónap múlva vagy három hónap múlva ugyanúgy kirúghatják ezeket az embereket, ezért ez egy támogathatatlan javaslat, amit önök letettek.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 64 2013.10.07. 3:09  63-69

SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy egy olyan ügyre világíthatok rá, amely az elmúlt hetekben borzolta a XVIII. kerület és Budapest (Németh Szilárd István: 2007 óta borzolja!) lakóinak is a hangulatát. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

(14.40)

A környezetvédelemmel kapcsolatban magam is azt vallom, hogy a földet unokáinktól kaptuk kölcsön, és meg kell őrizni számukra. Több mint egy hete lepleződött le az a szennyvízmaffia, amely a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján alaposan gyanúsítható azzal, hogy anyagi haszonszerzés jegyében évek óta mérgezte Pestszentlőrinc és Pestszentimre talaját.

Információk szerint nagy mennyiségű ipari hulladékot tárolhat a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő szennyvízszállító cég az Ipacsfa utcai telephelyén. Az elmúlt másfél hétben egyetlenegy érdemi dolog történt: a főpolgármester, bármilyen vizsgálatot megelőzve, a múlt hét péntekén menesztette az ügyben érintett fővárosi cég vezetőjét. Az ügyben sem a környezetvédelemért felelős főpolgármester-helyettes, sem a kerület polgármestere az első napok során nem érezte feladatának a cselekvés szükségességét. (Gúr Nándor: Mert az nem számít!)

A kerület vezetője a testületi ülésen a hatályos jogszabályokra fittyet hányva azt bizonygatta, hogy polgármesterként miért nincs feladata és felelőssége az ügyben. Az elmúlt egy hét kevés volt ahhoz, hogy a környék érintett lakosságát megfelelő minőségben, megfelelő módon a hivatalos szervek vagy a helyi önkormányzat tájékoztassa a kialakult helyzetről. Na jó, annyi történt, hogy egy támadó sajtónyilatkozat és egy újsághír megjelent az önök részéről ebben a kérdésben. Az elmúlt egy hét, bár az ellenzéki képviselők és a szakértők több helyen követelték, kevés volt ahhoz, hogy a környék fúrt kútjaiból mintát vegyenek. Az elmúlt egy hétben egy dolog derült ki, hogy a Cséry-telepi környezetkárosításnak csak anyagi előnyszerzői vannak, felelősei azonban nincsenek. Mára kiderült, hogy kerületünk kormánypárti vezetése, így polgármestere nem visel ebben az ügyben felelősséget - mondja ő.

Éppen ezért haladéktalanul kezdődjön meg a szennyezéssel vélhetően érintett területek felmérése, a fúrt kutak vízminőségének ellenőrzése, az ügy szakmai felelősei kezdjék meg az okozott károk felmérését, majd tegyenek javaslatot a terület haladéktalan rekultivációjának a megkezdésre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék önnek néhány kérdést feltenni. Mióta tudnak az általam említett szennyezésről? (Németh Szilárd István: 2007 óta!) Mikor tájékozódtak erről az adott esetben? (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Felelősségre vonják-e az érintett terület polgármesterét, illetve az illetékes hatóság vezetőjét? Volt-e már pontos információjuk a szennyezés mértékéről? (Németh Szilárd István: Hazudik!) Tudták-e, tájékoztatták-e a környéken élőket? Készült-e a Cséry-telep kármentesítésével kapcsolatos környezeti kárfelmérés és intézkedési terv, különös tekintettel a terület rekultivációjára? Környezetvédelmi katasztrófahelyzet esetén az önkormányzatnak van-e jogszabályban lefektetett intézkedési kötelezettsége, államtitkár úr? És végül: milyen lehetőséget lát arra, hogy a hasonló esetek megelőzése érdekében a hatósági ellenőrzési tevékenységet megerősítse?

Várom XVIII. kerületi lakótársaim nevében is az ön válaszát, államtitkár úr. (Moraj a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 68 2013.10.07. 1:14  63-69

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Most már értem, hogy miért ön adta ezt a választ, és miért nem Illés államtitkár úr ül itt az ön székében, aki a környezetvédelemért felelős államtitkári feladatkört tölti be. Szomorú, hogy önöknek mindössze ennyi a viszonya százezer embert érintő szennyeződés ügyében, hogy elhárítja a problémát, és azt mondja, hogy önöknek ezzel nincs dolga. Államtitkár úr, önöknek sok minden mással sem lesz dolga nemsokára. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Viszont néhány tényt szeretnék önnel megismertetni. Tény az, államtitkár úr, hogy két éve az önkormányzat számára ezt a bejelentést, hogy itt egy környezetszennyeződés zajlik, megtették. Mezőőrök tették meg, mégsem történt semmi. Tény, államtitkár úr, az, hogy ennek a fővárosi cégnek sem engedélye, sem megfelelő kapacitása nincsen veszélyes hulladékok elhelyezésére ezen a területen. Tény az is, államtitkár úr, hogy szemtanúk jelzése alapján itt, ezen a helyen ez a szennyeződés rendszeresen megtörtént (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és tény az is, államtitkár úr, hogy önöknek két hét tehetetlenkedése után ennyire futotta. (Az elnök ismét csenget.) Az állampolgároknak van erről véleménye, meg nekem is.

Nem tudom elfogadni ezt a választ. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen! - Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
308 242 2013.10.07. 2:05  237-245

SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Ez egy olyan javaslat, amelyet irányát tekintve nem először nyújtunk be ide a Ház elé. Már a tavalyi év folyamán tettünk arra kísérletet, hogy önöket jobb belátásra bírjuk, és egy ehhez hasonló javaslattal megnyerjük azok támogatására, akik ma Magyarországon az átlagosnál is jobban szenvedik el az elmúlt 3 év kormányzati megsarcolásának a következményeit, merthogy az egyik oldalon a rezsicsökkentés morzsája, a másik oldalon pedig a családokat terhelő többletsarcok állnak. Ez egyébként az egyenlegét tekintve mintegy 100 ezer forint mínusz a családi költségvetésben.

Éppen ezért szeretnénk kérni önöket, ha komolyan gondolják a rezsicsökkentés lázában a családi támogatást, akkor legyenek kedvesek és engedjék, hogy legalább erről a javaslatról tárgyaljunk, hátha menet közben önök ki tudják egészíteni olyan módon, hogy az elfogadhatóvá válik az önök számára is, hiszen az elmúlt 3 évben a lakosság életszínvonala, a lakosság megélhetési költségei egyfelől romlottak, másfelől pedig növekedtek. Egyre többen vannak olyanok, akik ma már tudatosan kilépnek a vezetékes energiafelhasználók köréből, és a hagyományos fa-, szén- és brikettfűtésre térnek át, mert nem bírja a család rezsije, nem bírja a család költségvetése.

Éppen ezért számukra is biztosítani kell a szolidaritásból, a társadalmi esélyegyenlőségből fakadóan azt, hogy egy ilyen ügy egy ilyen támogatásban részesülhessen. Ez a javaslat őket támogatja, ennek a javaslatnak a költségvetési forrása az MVM részéről megteremtődött, önöknek az az erkölcsi lehetőségük van, hogy őket is a rezsicsökkentés körébe bevonják, őket is támogassák. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Reméljük, hogy ezt meg fogják tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 166 2013.10.14. 2:11  165-168

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég meredek átvágással kerültünk az emberi erőforrásoktól ide a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, de azt hiszem, hogy itt is ülni fog az, amit kérdezek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Talán emlékeznek még, 2005-ben, még a szocialista kormányok időszakában fogadta el a parlament a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló törvényt.

(16.20)

Ez 2006 óta azt jelenti, hogy az Államkincstár minden magyar állampolgárságú, hazai lakóhellyel rendelkező gyermeknek biztosít egy 42 500 forintos induló támogatást. A babakötvény néven ismertté vált kezdeményezés mindenkinek megérte, mivel viszonylag alacsony befektetéssel ösztönözte a megtakarításokat, erősítette az öngondoskodást, valamint fokozta a szülők, illetve a gyermekek felelősségvállalását is. A fiatalok számára tervezhető jövőkép alapját jelentette, ez volt az, amit mi biztosítottunk. Évek óta működött ez a rendszer. Egy bűne volt, hogy a pénz nem a kormánynál, hanem elsősorban bankoknál gyűlt, ott, ahol a szülők ezt a számlát megnyitották.

2013 januárjában már megszellőztették önök a babakötvények államosításáról szóló terveket. Nagyon sokan úgy élték ezt meg, hogy úgy járhat a babakötvény, mint ahogy járt a magán-nyugdíjpénztári befektetések sora is, amelyek szintén állampolgári megtakarításokat jelentettek. Ennek eredményeként mára csak negyedannyi Start-számlát nyitnak, mint a korábbi években, hiszen semmi nem garantálja, hogy ez a pénz nem jár úgy, mint a rendszerváltás előtt a békekölcsön jegyzése: lejegyezték, aztán meg ellenértékként nem kaptak kifizetést az azt jegyzők.

Arra kérem államtitkár urat, nyugtasson meg bennünket, hogy az a tendencia, ami ma azt jelenti, hogy míg 2012 és 2013 között 10 ezer babakötvényt nyitottak - 2011 előtt még 40 ezer volt ezek száma -, mára folyamatosan csökken ez a tendencia. Kérdezem, hogy miért csökken, ki a felelős, mit tesznek annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 94 2013.10.15. 5:10  91-107

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A fogyasztóvédelmi bizottság az egyes törvények fogyasztóvédelmi célú módosításáról szóló törvényjavaslatot első helyen kiemelt bizottságként a tegnapi ülésén megvitatta, és egyhangú igen szavazattal általános vitára ajánlotta.

A bizottságnak a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményét az alábbiakban foglalhatom össze. Előterjesztőként a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője az indítvány általános vitája során a törvényjavaslat alábbi rendelkezéseire hívta fel a figyelmet. Egyrészt a fogyasztói csoportok létrehozásának immáron időkorlát nélküli tilalmára - a korábbi szabályozás 2012. január 1-jétől 2014. január 1-jéig tilalmazta ezt a tevékenységet -, a sérülékeny korú, hiszékenységük, fizikai vagy szellemi fogyatékosságuk miatt különösen kiszolgáltatott fogyasztók védelmét szolgáló rendelkezésekre, a közszolgáltatók számára az ügyfélszolgálatok ügyintézőinek bejelentkezésére előírt maximum ötperces várakozási idő bevezetésére, a pénzügyi jogok biztosa intézményének a megszüntetésére, valamint a kereskedelmi törvény módosítására.

A vitában hozzászóló bizottsági tagok a törvényjavaslatban foglaltakkal alapvetően egyetértettek, vitát leginkább a pénzügyi jogok biztosa intézményének megszüntetése, valamint a kereskedelmi törvény módosítása váltott ki.

A javaslattal való egyetértésünk és az általános vitára bocsátás egyhangú támogatásának a hátterében az áll, hogy az előterjesztésben olyan kérdések rendezése is helyt kapott, amelyek megoldását a bizottság több ízben kezdeményezte, illetve sürgette. Ezek közé tartozik a jelenleg hatályos tilalom ellenére is tapasztalható visszaélések megakadályozása érdekében a fogyasztói csoportok létrehozásának a megtiltása, valamint a már működő csoportokra vonatkozó szigorú és részletes szabályozás megalkotásának a szükségessége.

Ugyancsak fontos és bizottságunk által visszatérően tárgyalt kérdés a közszolgáltatók ügyfélszolgálatai esetében az ügyintéző öt percen belüli bejelentkezésének a kötelezővé tétele, valamint a fiatal, az időskorú, a fogyatékossággal élő, különösen kiszolgáltatott fogyasztó kiemelt védelme. Ez utóbbi témával az érintett szakmai szervezetek részvételével külön tanácskozás keretében is foglalkozott a fogyasztóvédelmi bizottság.

Több vitát váltott ki a törvényjavaslat két fentebb említett rendelkezése: a pénzügyi jogok biztosa intézményének a megszüntetése, valamint a kereskedelmi létesítmények bővítésére vonatkozó korlátozás, és az általuk kötelezően biztosítandó parkolóhelyek számának emelése. Az elhangzott vélemények szerint a pénzügyi jogok biztosa intézményének kilenc hónapos működése utáni megszüntetése felveti azt a kérdést, hogy létrehozása, különös tekintettel korlátozott hatáskörére, kellően átgondolt lépés volt-e.

A kormány képviselője részéről elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének október 1-jei összevonását követően a Nemzeti Bankon belül létrejött a Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ, amely kiváltja a pénzügyi jogok biztosának tevékenységét.

Ugyancsak vitát váltott ki a kereskedelmi törvénynek a fejlesztéseket korlátozni kívánó módosítása, amely nem feltétlenül szolgálja például a kisboltok vagy termelői piacok megerősítését. A kereskedelmi egységek bővítésének visszafogása tekintetében a kormány képviselője jelezte, hogy az úgynevezett plazastop ideiglenes szabályozást jelent, a végleges megoldást az jelentené, ha a helyi közösségek dönthetnének ebben a kérdésben.

A bizottság a fogyasztóvédelmi civil szervezetek képviselőinek véleményét is meghallgatta a törvényjavaslattal kapcsolatban.

(14.00)

A civil szervezetek képviselői ugyancsak támogatták az előterjesztésben foglaltakat, különös tekintettel a fogyasztói csoportok létrehozásának megtiltására, a már működő csoportok tevékenységének szabályozására, valamint az ügyfélszolgálatok esetében az ügyintéző bejelentkezéséig tartó várakozási idő korlátozására. Emellett több olyan javaslatot is megfogalmaztak, amely tovább javítaná a fogyasztók helyzetét. Felvetették például az ügyintéző kötelező bejelentkezésére vonatkozó fenti előírás kiterjesztését a közüzemin túl más szolgáltatásokra is. Támogatnák a békéltető testületekkel együtt nem működő vállalkozások szankcionálásának a lehetővé tételét, a fogyasztóknak az üzletekben hirdetmény által történő tájékoztatását fogyasztói jogvita esetén a békéltető testületekhez fordulás lehetőségéről, valamint a békéltető testületek illetékességére vonatkozó szabályozás fogyasztó számára kedvező változtatását.

Bár erről a részletes vita során majd mód nyílik bővebben is szót ejteni, a fogyasztóvédelmi bizottságnak a mai napon benyújtott módosító javaslata ezek közül kettőt, a békéltető testületekkel együtt nem működő vállalkozások szankcionálásának a lehetőségét, valamint a békéltető testületekre vonatkozó illetékességi szabályok fogyasztók érdekeit szolgáló kiterjesztését már tartalmazza. Ezt nyilvánvalóan meg fogjuk itt a Házban is vitatni.

Áttekintve az előterjesztés rendelkezéseit és figyelembe véve a bizottság korábbi kezdeményezéseit, a fogyasztóvédelmi bizottság tagjai összességében támogatták a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Magam azt mondtam, és talán ez jellemzi legjobban a bizottsági ülés hangulatát: "olyan előterjesztést tárgyalunk, amely valószínűleg több lehetőséget teremt az egyetértésünk kinyilvánítására, mint az ahhoz kapcsolódó véleménykülönbségek megjelenítésére".

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
311 98 2013.10.15. 13:38  91-107

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szükséges, hogy pár gondolatot előzményként is megfogalmazzak, hiszen amikor a fogyasztóvédelmi törvényt és annak a módosításait tárgyaljuk, akkor szakterületünknek, ha úgy tetszik, az alapvető jogszabályáról folytatódik itt a vita a Ház falain belül.

Hazánk európai uniós tagságából adódóan időről időre meg kell vizsgálni a mindenkori európai uniós fogyasztóvédelmi politikát annak érdekében, hogy a tervezet vonatkozásában milyen egyéb következményeket szükséges érvényre juttatni. A tagállamoknak, így Magyarországnak is olyan fogyasztóvédelmi politikát kell követni, amely révén erősödik a fogyasztó pozíciója. Ezt az elvi fontosságú alapelvet a közösségi politika nevesítetten is a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása révén, a fogyasztói érdekek hatékonyabb képviselete által kívánja elérni.

Ennek kapcsán több követendő prioritás is meghatározásra került, ilyen a jobb fogyasztóvédelmi szabályozás követelménye, ilyen a jobb jogalkalmazás és jogorvoslat szükségessége. További követelmény, hogy az uniós fogyasztók tekintetében jobb tájékoztatási és felvilágosítási tevékenység érvényesüljön, valamint hogy felülvizsgálatra szorulóak a fogyasztókkal szemben alkalmazott panaszkezelési és jogorvoslati szabályok is. Fontos, hogy időről időre ezeket az alapvetéseket megtegyük, éppen ezért frakciónk már a fogyasztóvédelmi bizottság október 14-ei ülésén az előterjesztés általános vitája során jelezte azt az álláspontját, amely szerint bár nem ért egyet maradéktalanul a javaslat valamennyi rendelkezésével, támogatja az egyes törvények fogyasztóvédelmi célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Döntésünk hátterében az a megfontolás áll, hogy az indítványban foglalt szabályozás több olyan probléma rendezését is tartalmazza, amelyet a fogyasztóvédelmi bizottság teljes egyetértéssel - beleértve tehát a különböző frakciók támogatását is - már korábban több ízben szorgalmazott.

Ezek sorában elsőként a fogyasztói csoportok létrehozására vonatkozó tilalmat kell megemlíteni. E csoportok jó része ugyanis a hitelhez nehezen jutó fogyasztói rétegeket megcélozva ígér megoldást az érintettek, köztük például nehéz helyzetben lévő devizahitelesek anyagi gondjaira. A szerződést aláíró fogyasztó a szóbeli ígéretekkel szemben azonban csak valamely kiszemelt áru bizonytalan, jövőbeli időpontban történő megvásárlásának a jogához jut hozzá. E konstrukció szabályozatlansága és az ezzel összefüggő félretájékoztatás sokakat juttatott a korábbinál is súlyosabb anyagi helyzetbe.

A jelenlegi, 2012. január 1-jével hatályba lépett szabályozás ezen időponttól 2014. január 1-jéig tiltotta meg a fogyasztói csoportok szervezését. A fogyasztóvédelmi bizottság a tilalom bevezetését megelőzően 2011 májusában tartott ülésén már foglalkozott ezzel a problémával, és úgy látta, hogy e tevékenység tiltásától és a már létrehozott csoportok működésének szabályozásától remélhető az eredmény. A tilalom bevezetésének tapasztalatait 2012 őszén tekintette át bizottságunk. Világossá vált, hogy a tiltás ellenére, azt kijátszva, a már meglévő csoportokba új tagok beszervezésével változatlanul tovább folyik a fogyasztói csoportok terjeszkedése. Mivel a meglévő csoportok működésének szabályaira vonatkozó kormányrendelet nem készült el, a csoportok tagjainak kiszolgáltatott helyzete nem változott.

2013 júniusában a fogyasztóvédelmi bizottság harmadszor is visszatért a fogyasztói csoportok helyzetének áttekintésére, és a határozati házszabályi rendelkezések alapján nyilvánosságra hozott állásfoglalásában újból felhívta a figyelmet e kérdés rendezetlenségére. Ülésein a bizottság a szabályozást igénylő kérdésekre vonatkozó javaslatot is megfogalmazott.

Mindezek figyelembevételével úgy látjuk, hogy a fogyasztói csoportok létrehozásának időkorlát nélküli megtiltása támogatható és támogatandó javaslat, de a probléma végleges és megnyugtató rendezésének feltétele a már működő csoportok bejelentését, működését, a működtető vállalkozások feladatait, adatszolgáltatási kötelezettségét, a befizetések kezelését, a fogyasztókkal való elszámolást és a szerződés megszüntetését szabályozó kormányrendelet elkészítése és a tilalom kiterjesztésével egyidejű hatálybalépése. Ennek hiányában a már beszervezett csoporttagok helyzete és kiszolgáltatottsága érdemben továbbra sem fog változni.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

A törvényjavaslat másik, részünkről szintén egyértelműen támogatható rendelkezése a közszolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások által telefonos eléréssel működtetett ügyfélszolgálat esetében az ügyintéző öt percen belüli bejelentkezésére vonatkozó előírás. Ennek érdekében a vállalkozásnak úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, az előírt várakozási idő túllépése esetén tehát a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy minden elvárhatót megtett kötelezettsége teljesítése érdekében. Tekintettel arra, hogy e rendelkezés betartásának ellenőrzésére a Fogyasztóvédelmi Hatóság nem rendelkezik infrastruktúrával, ezért a hívásokkal kapcsolatos adatok szolgáltatása a hatóság felhívására annak a hírközlési szolgáltatónak a kötelezettsége, amelynek hálózatából a hívást kezdeményezték. Az új rendelkezés végrehajtására való felkészülés biztosítása érdekében a fenti szabályozás a kihirdetést követő hatvanadik napon lépne hatályba.

Úgy gondolom, abban egyetérthetünk, hogy a fogyasztó számára ügyeinek intézésére az egyik legkényelmesebb, leginkább költségkímélő és ügyfélbarát megoldás a telefonon történő ügyintézés. A hosszú várakozási idő ezt lehetetleníti el, a nehezen számon kérhető ésszerű várakozási időhöz képest a törvényjavaslatban foglalt öt percen belüli kapcsolatfelvétel tehát mindenképpen kedvező változást jelent a fogyasztó számára. Megfontolásra érdemes javaslatnak tartjuk a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén az előterjesztés általános vitájában hozzászóló fogyasztóvédelmi civil szervezetek felvetését, amely szerint érdemes lenne elgondolkodni ezen kötelezettség más szolgáltatásokra történő kiterjesztésén is. Ezt a kezdeményezést magam is támogatni tudom.

Az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak nem előzmény nélküli bizottságunk tevékenységében a sérülékeny, koruk, hiszékenységük, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott fogyasztók védelmének a kérdésköre. Speciális problémáikat 2013. április 16-ai ülésünkön az érintett szakmai szervezetek aktív részvételével megtartott szakmai tanácskozás keretében tekintettük át. Megállapításait és javaslatait a bizottság nyilvánosságra hozta egy határozati javaslatban, állásfoglalásban.

Mindezek alapján egyértelmű támogatásunkat élvezi a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint az ebbe a körbe tartozó fogyasztók esetében a vonatkozó fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén minden esetben bírság kiszabására kerül sor. A törvényjavaslat ezzel összhangban módosítja a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényt is, beillesztve azt a rendelkezést, amely szerint ezen fogyasztói csoportok esetében bírság kiszabásától nem lehet eltekinteni.

(14.10)

A fogyasztók számára előnyös javaslatok sorába tartozik a törvényjavaslat azon eleme is, amely rögzíti a fogyasztók kérelmének kötelező tartalmi elemeit, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaival összhangban meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság döntéseivel szemben benyújtott fellebbezés tartalmi kereteit. Csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül fakadó jog- és érdeksérelemre hivatkozva lehet az indokok részletes kifejtésével ezt megtenni.

A fentieken túlmenően a törvényjavaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvénybe is beilleszti a békéltető testületek határozatával jóváhagyott, a teljesítési határidőn belül végre nem hajtott egyezség végrehajtási záradékkal való ellátását.

A törvényjavaslatban foglalt fenti módosítások összességében pozitív változást jelentenek a fogyasztók számára, természetesen azzal a fentebb már jelzett megkötéssel, hogy a fogyasztói csoportokkal kapcsolatos problémák kezelésének feltétele a már működő csoportokra vonatkozó szigorú szabályozás megalkotása és annak következetes végrehajtása.

A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján társadalmi egyeztetésre bocsátott törvénytervezethez képest a benyújtott előterjesztés alapvetően két új szabályozási terület tekintetében különbözik. Egyrészt a pénzügyi jogok biztosa intézményének megszüntetését vezeti át a jogszabályon, másrészt a napi fogyasztási cikkeket értékesítő üzletek által kötelezően biztosítandó parkolóhelyek számát növeli, valamint az átalakítással létrejövő kereskedelmi létesítményeket is a 300 négyzetméteres kereskedelmi létesítmények létesítésére vonatkozó tilalom alá vonja. A törvényjavaslatnak ez az a két része, amelyet a törvényjavaslat többi részétől eltérően nem tudunk ilyen formában támogatni.

A pénzügyi jogok biztosa intézményének megszüntetésével összhangban a törvényjavaslat a biztost érintő jogszabályok esetében hatályon kívül helyező rendelkezéseket is tartalmaz. A biztosi intézmény megszüntetésével összefüggésben módosul a fogyasztó fogalma akként is, hogy kikerül belőle a pénzügyi jogok biztosára való utalás, valamint a pénzügyi szolgáltatások igénybevevője. A törvényjavaslat a pénzügyi jogok biztosa által hivatalból indított eljárások esetében úgy rendelkezik, hogy azok a törvény hatálybalépésével lezártnak tekintendők. A biztos által a törvény hatálybalépéséig le nem zárt eljárások alapjául szolgáló beadványokat a miniszter pedig a törvény hatálybalépését követő harminc napon belül megvizsgálja és átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságoknak.

A pénzügyi jogok biztosa intézményének a létrehozását követő tizedik hónapban történő megszüntetése okkal veti fel azt a kérdést, hogy ezen intézmény létrehozása és szabályozása vajon kellően átgondolt volt-e. Frakcióm véleményét képviselve 2012 novemberében a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén lefolytatott általános vitában is elmondtam, hogy nem egy kiterjedt hatáskörrel és erős jogosítványokkal felruházott intézmény jött létre, hanem egy főként egyeztetési és kommunikációs feladatokkal megbízott, a feleket egy asztalhoz ültető közvetítő. Ennek a szerepkörnek is megvan a maga helye, de a pénzügyi jogok biztosának hatásköre messze nem támasztotta alá a hivatalával kapcsolatos elvárásokat.

Itt szeretném megjegyezni, hogy korábban többször jeleztük az intézmény felállítása során, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem akkor még jól működő szervezeti egységei ellátják a feladatot, nem tartottuk megfelelőnek, ahogy ezt említettem, az ombudsman gyenge státusú létrehozását. Úgy vélem, hogy az idő minket igazolt, különösen a tekintetben, hogy nem olyan régen megtörtént a PSZÁF és az MNB összeolvadása, ezzel kapcsolatban pedig számtalan aggály, aggályos kérdés vethető fel. Nyilvánvaló, erről fogunk még akár bizottsági ülésen, akár eme Ház falai között is szót váltani.

A módosítás érinti a kereskedelemről és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényt is. Ennek a célja, hogy kiegészítse a törvényben meghatározott - 300 négyzetméternél nagyobb - kereskedelmi létesítmények létrehozására vonatkozó tilalmat oly módon, hogy a tilalom alá utalja az átalakítással létesülő üzleteket is. Ezen túlmenően a napi fogyasztási cikkeket árusító üzletek esetében növelni kívánják a kötelezően létesítendő parkolóhelyek számát. Aggályosnak tartjuk és ezért támogatni sem tudjuk a kereskedelmi létesítmények és a kereskedelem fejlesztésének ilyen módon történő korlátozását.

A törvényjavaslat bizottsági vitája során a fogyasztóvédelmi civil szervezetek részéről elhangoztak olyan felvetések, amelyek a bizottság módosító javaslatában is helyet kaptak, így azokról a részletes vita során lesz módunk szót ejteni.

Ezen túlmenően már említettem a telefonos ügyfélszolgálatok esetében az ügyintéző bejelentkezésére megszabott ötperces várakozási idő közszolgáltatást nyújtó vállalatokon túli, egyéb szolgáltatásokra történő kiterjesztésének a végiggondolását is. Szintén megfontolásra érdemes javaslatnak tartom azt az előírást, hogy az üzletben kötelező legyen kifüggeszteni a békéltető testületek elérhetőségét. Emellett kezdeményezés érkezett arra is, támogatható kezdeményezés, hogy az ügyfélszolgálatok hívásának a költsége ne a fogyasztót terhelje, illetve azokhoz minden esetben álljon rendelkezésre vonalas telefonszám, amelyet a fogyasztó - díjcsomagjától függően - adott esetben ingyenesen hívhat.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az általános vitára való alkalmasságot támogattuk. Támogattuk, mert vannak az előterjesztésben olyan módosító elemek, amelyeket a bizottság többször saját hatáskörében is megtárgyalt, és az korábban is általunk támogatható elem volt. Támogattuk azért is, mert így lehetőség nyílt arra, hogy ezt a tartalmi vitát itt a Ház falai között lefolytassuk; és támogattuk azért is, mert abban bízunk, hogy módosító javaslatok révén javíthatóvá válnak a később elsősorban feleslegesen eme előterjesztésbe beillesztett elemek kivételével. Ennek tükrében tudjuk majd a végleges támogatásunkat megadni. Bízunk abban, hogy a Ház a fogyasztóvédelmi törvényt olyan módon képes lesz elfogadni, amely elsősorban a fogyasztók érdekeit veszi figyelembe, és az ehhez szükséges módosításokat mi az előterjesztésben, ahogy korábban, most is támogatjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 28 2013.10.25. 2:06  1-222

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt a nagyon magas szintű vitát, a nemek harcát és a családi szerepeket is egymással megvitatni akaró párbeszédet nem folytatnám tovább, hiszen mi itt a költségvetés megtárgyalására érkeztünk. Volt néhány megjegyzés, amit az ember kénytelen-kelletlen ide kell hogy tegyen az asztalra.

Az egy filozófiailag nagyon jó párbeszéd lenne akkor, ha mindenki nevén nevezné a dolgokat, ha ez egy őszinte beszéd lenne, ha önök azt mondanák, hogy elrendeltük, elfogadtuk az egykulcsos személyi jövedelemadót, ami persze már nem egykulcsos, de helyette, hogy a költségvetésnek legyenek bevételei, helyette más egyéb adó- és illetékbevételeken keresztül teremtjük meg ennek a feltételeit.

Csak óvatosan jegyzem meg, mert láttam, hogy képviselő úr is jegyzetel: mindig ugyanoda érkezünk vissza, a tranzakciós illetékhez. Önök azt állították folyamatosan, hogy a tranzakciós illetéket nem lehet a családokra átterhelni. Aztán volt egy fogyasztóvédelmi bizottsági ülés, ahol a PSZÁF akkori vezetése - élén Szász Károllyal - elénk tett egy olyan tanulmányt, amelyben azt bizonyította be, hogy részben vagy teljes egészében a tranzakciós illetéket a családokra áthárították. Lehet, hogy szegény Szász Károlynak és a PSZÁF-nak ez volt az egyik utolsó nyilatkozata, mert azt követően hirtelen összevonták az MNB-vel, és ráadásul neki is és az összes vezetőtársának a szerződését és megbízását visszavonták, de mégis azt kell hogy mondjam: ez egy jó példa volt.

Ugyanígy tessenek megnézni, főleg a gazdaságban, pénzügyekben járatos képviselőtársaim, hogy amikor a bankokra kivetett válságadót bevezették, azt követően hogyan változott a számlavezetés díja, a tranzakciós díjak és a számla költségeinek a díja. Ebben a sorban vagy 15-20 olyan adót és illetéket lehet felsorolni, amelyeket nem hárítottak át a családokra - mondják önök -, aztán a családi kasszákat terhelték.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 56 2013.10.25. 2:21  1-222

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kicsinykét lassan csordogáló költségvetési vitában üde színfolt volt Selmeczi Gabriella hozzászólása, lehetőséget teremtve arra, hogy néhány ponton valós nézetkülönbségeket feltárjunk, és őszintén köszönöm a képviselő asszonynak, hogy ebben segített a megszólalásával. (Kontur Pál: Igen?)

Azt mondta, milyen nagyszerű volt, hogy azt kimondták, hogy Magyarország, a magyar gazdaság nem juthat Görögország sorsára. Óvatosan tessen ezzel a kijelentéssel bánni, mert azóta is nyögik a devizahitelesek ennek a mondatnak a következményeit (Moraj a kormánypártok padsoraiban.), mert ennek a mondatnak a részbeni következménye az volt, hogy a forint/euró árfolyam jelentős mértékben elmozdult, és mára sem tudott visszaállni, ami aztán még gazdaságpolitikai intézkedésekkel is alátámasztottá vált, hiszen önök azt mondják, hogy így jó, ahogy van. Egy magas forintárfolyam több százezer, ha úgy tetszik, milliós nagyságrendű magyar állampolgár életét nehezítette meg, tette tönkre.

Aztán azt mondja a képviselő asszony, hogy a családok terheit csökkentették, a családokat erősítették. Így van, leginkább az adófizetés terén. Már itt az előbb egy vitában - még akkor ön nem volt itt - szóba került az, hogy melyek azok a különböző áthárított adó- és illetéknemek, amelyeket egyébként a családok fizetnek. Tallózva tíz-tizenötöt minden további nélkül fel lehet sorolni, ami mind járulékosan a családok terheit növeli.

Egyébként - csak azért, hogy tiszta legyen a helyzet - a rezsicsökkentés megtakarításához képest az áthárított adók többletterhe egy átlagos családnál háromszoros, egy átlag alatti jövedelemmel rendelkező családnál ötszörös tehernövekedést jelent.

És csak hogy teljes legyen a kép: Kupcsik képviselő úrnak pedig mondom, hogy az infokommunikációs... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Kupcsok!) - hát, majd kiigazítjuk, elnézést (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban. - Dr. Budai Gyula: Felháborító! - Az elnök csenget.) - ...az infokommunikációs kiadások terén - Budai úrtól is elnézést kérek - örülhetünk annak, hogy a multinacionális cégeknek mintegy 18 milliárd forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kifizetünk szoftverlicenc költségeire. (Az elnök ismét csenget.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 80 2013.10.25. 2:14  1-222

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb azt hittem, hogy kettő, de most már lehet, hogy három témában is szeretnék hozzászólni, mert minden egyes újabb hozzászólás egy sajátos színfoltja lesz ennek a mostani beszélgetésnek. Jelzem, elnök úr, már nagyon hosszan várok arra, hogy majd a normál hozzászólásban is a nagyon veretes gondolataimat el tudjam mondani.

Devizahitelesek: csak azért mondom Selmeczi képviselő asszonynak, mert pontosan tudja, hogy az az otthonteremtési támogatás 1200 milliárd forinttal növelte meg az államadósságot, az tette kezelhetetlenné, megfejelve plusz azzal az aprósággal, amit itt Józsa képviselő úr is mondott, hogy önök eldugtak olyan költségeket, amelyeket aztán később szintén a költségvetési hiány között kellett feltüntetni.

A második dolog, amit szóba hoznék, ez a szegénység ügye, és talán ez a legbántóbb és legfájóbb, ami az elmúlt három évben történt. Ez azért nagyon bántó, mert önök állandóan arra hivatkoznak, hogy a családokat hogyan támogatják, hogyan rendezték át a viszonyokat. Sajnálatosan átrendezték a viszonyokat: egy negatív újraelosztás keretében ma az, aki Magyarországon szegény, az még szegényebb lett, aki gazdag, az még gazdagabb. Tényszerűen lehet mondani, nem mi mondjuk, nem mi mondjuk, szociológusok, kutatók, elemzők mondják, hogy az önök kormányzásának eredményeként a legfelső kategóriába tartozók és a legalacsonyabb kategóriába tartozók - jövedelmi kategóriába tartozók - esetében ez az olló tágult, radikálisan tágult 2010 óta. Tágult az a távolság, ami korábban, a mi kormányzati időszakunkban folyamatosan szűkült - ezt se mi mondjuk, ezt is szociológusok, társadalomkutatók mondják.

Sajnálatos tény az, hogy az elmúlt időszakban a létminimum szintjén élők száma radikálisan növekedett, ma már négymillió felettiről beszélünk. Sajnálatos tény, hogy ma Magyarországon a gyerekszegénység a mindennapok részévé vált: ötszázezer gyermek van, akinek egyébként az éhezés sajnálatosan az életének a részévé válik. Erre válasz persze a "minden gyerek lakjon jól" kezdeményezés, de sajnos ezt a problémát nem szünteti meg, amit önök egyébként okoztak ezen a téren is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
316 96 2013.10.25. 17:29  1-222

SIMON GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Igazán megtisztel a szóadással. Tisztelt Képviselőház! Egy ilyen pergő ritmusú vita után nehéz visszatérni a normál kerékvágásba, ahol az ember egy hosszabb lélegzetben több dolgot összeszedve szeretne a költségvetéssel kapcsolatban véleményt formálni. Én kísérletet teszek erre, néhány olyan pontot is idehozva, ami talán érdemben megmutatja azt, hogy hol vannak azok a nézetkülönbségek a költségvetést érintően, amire mi azt mondjuk, hogy így, ebben a formában ez a költségvetés számunkra nem elfogadható. Vezérszónokok is szóltak erről, de azért nem baj, ha azt magunk elé idézzük, hogy ennek a költségvetésnek a sarokszámai erős optimista megközelítést jelentenek, hiszen egy rendkívül kiszámított határmezsgyén mozgó költségvetést látunk, amely ezernyi sebből vérzik.

Tudom, megtanultuk az elmúlt három évben, hogy a költségvetés nem az, ami egy adott év végén a következő évet jelenti, hanem az egy kiindulópont, amihez képest a módosítások révén mindig az aktuális helyzeteket lehet hozzátenni. Ez korábban nem egészen így volt. Korábban rendkívüli volt, ha egy költségvetést módosítani kellett, ma az a rendkívüli, ha egy költségvetést nem kell módosítani. Ezért állunk a 2014-es elé is ebből a szempontból. Nehézséget okozott, legalábbis ellenzéki oldalon a költségvetés ügye úgy, hogy az adótörvények ezzel párhuzamosan nem kerültek a Ház elé, csak némi késéssel. A jövő héten fogjuk megkezdeni ennek tárgyalását. Nyilvánvalóan ennek megismerése azért segített volna, ha látjuk azt, hogy a végrehajtáshoz szükséges adótörvények hogyan alakulnak.

Mind a hiány, mind az államadósság határon billeg. Úgy látom, hogy ha arról beszélünk, hogy ez minek a költségvetése, ez egy választási költségvetés, ez egyértelmű. Hiszen az intézkedések a költségvetésen belül úgy igyekeznek a mozgásteret alakítani, megformázni, hogy a kormányzati prioritásoknak hely teremtődjön. Erről azért majd szeretnék néhány szót szólni. Fontos azért egy kérdést csak azért ideidézni, mert ez, úgy látom, egy általános, visszatérő vita lesz. Most is felvetem, feldobom a labdát, ez az áthárított adók kérdése. Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdéskörben azért nem fogunk dűlőre jutni, mert a vita nem köztünk van, hanem önök és a valóság között van. Azt a vitát önöknek kell megvívni, ahhoz, úgy látom, mi csak támogatást tudunk nyújtani az önök számára.

Ugyanez a kategória néhány, a költségvetéshez kapcsolódó állítás. Azt érzékeltük, és ez az elmúlt három év bevált kommunikációs technikájához tartozik, hogy ha önök sokszor mondanak el valamit, sulykolják, az előbb-utóbb úgy tűnik, mintha hihető is lenne, függetlenül attól, hogy annak a valóságtartalma megvan-e vagy nincsen. Úgy látom, a költségvetéshez kapcsolódva is van több ilyen állítás. Talán Gúr Nándor képviselőtársam már célzott rá, de áttételesen azért a költségvetéshez tartozik, hogy ennek révén a foglalkoztatás hogy változik. Önök azt mondják, hogy nő a foglalkoztatás. Ez valóban így van. Nő a foglalkoztatás - Londonban, meg nő a foglalkoztatás a határon túl. Itthon leginkább csak a közfoglalkoztatás bővülését látjuk, ami egy adott pillanatban mint jövedelem több a semminél, de hogy ez legyen a sikertörténet, azért enyhén szólva is túlzásnak tekinthető.

Nem beszélve arról, hogy ma a gazdaság teljesítőképessége a 2005-2006-os szinten van. Ezért gondolom azt, hogy fontos, amikor ezt sikertörténetnek láttatjuk, hogy vajon milyen teljesítményeket tud maga mögött, és hogy ennek a hátterében azért nem kevés olyan intézkedés van, amit önök unortodoxnak, mi sokszor azt mondjuk, hogy a normálistól eltérő gazdaságpolitikai folyamatokat elindítónak tekinthető. Sikertörténetként van benn az infláció. Azért az inflációhoz annyit hozzá kell tenni, hogy nem kis részt ez a rezsicsökkentésből fakad, az energiaárak jelentős mértékű csökkenése is eredményezte. Helyes, hogy ez így van. Csak a másik oldalon ettől azt várni, hogy ez majd felpörgeti a fogyasztást, erre három éve várunk, hogy ez így történik. Önök annak idején azt mondták, hogy egy olyan gazdaságpolitikát fognak bevezetni, amely a fogyasztás felpörgetésén keresztül is elindítja a gazdaságban a működést. Három éve várunk erre az állapotra. Nem gondolom, hogy most a rezsicsökkentés megtakarítása lesz az, amitől majd a családok fogyasztása olyan nagyságrendűvé válik, ami aztán majd a gazdaság újbóli dinamizálását fogja jelenteni. Bár legyen így! Ha önök ezt így gondolják, és ez megvalósul, akkor az jobb annál, mint ami a mostani állapot.

A vezérszónokok elmondták, hogy mind az ÁSZ, mind a Költségvetési Tanács azért sommás megállapításokat tett a költségvetéssel kapcsolatban. Nem baj, ha azért ideidézzük, hogy az adóbevételek fele bizonytalan, az áfa, a pénzügyi tranzakciós illeték, a távközlési adó, az MNV Zrt.-hez kapcsolódó előirányzat teljesülése. De a Költségvetési Tanács is elég sommásan jelzi, hogy a bevételek tekintetében felül van tervezve, a kiadásoknál pedig erősen túl van feszítve a jelenlegi költségvetés. És még egy elemet idetesznek. Most úgy látom, sikertörténetnek kínálkozik az európai uniós források tervezése és annak magas, nagyarányú felhasználása. Pont az elmúlt időszak volt az, ami egyébként nem bizonyította, sőt pont az ellenkezőjét mutatta, hogy ez nem egy csettintésre megtörténő intézkedés lesz, hanem valószínűleg ebben nagyon sok teendő van, hogy ez így legyen.

Talán két dolog, mert látom, hogy a vita egyik részében ez lett az egyik kulcselem; nagyon fájó pontja ennek a költségvetésnek számunkra, mondom, számunkra, hogy sem a családi pótlék, sem a közszférában dolgozók illetménye nem emelkedik a költségvetésben. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az egészségügyben a szakellátás abszolút vesztes. Nem tudom, kormánypárti képviselőtársaim tudják-e, hogy 13 milliárd forinttal kevesebbet fordít a költségvetés erre, mint az előző évben. Ennek csak az egyik következménye az, hogy azok az adósságok, amelyek ma is terhelik az egészségügyet, nyilvánvalóan nem csökkenni, hanem növekedni fognak ennek a tervezésnek a hatására is.

Azt viszont tényként kell elismernem, és ezt szeretném itt, önök előtt is mondani, hogy maximálisan kihasználja a költségvetési mozgásteret a kormányzat, elsősorban a szimbolikus intézkedések megvalósítására. Ennek talán a hátterében az is áll, hogy visszavágták 100 milliárd forintra az Országvédelmi Alapot, ez korábban 400 milliárd forint volt, és közben átrendezték a költségvetési pozíciókat. Ennek eredményeként kialakult egy olyan mozgástér, amely hozzájárul ahhoz, hogy önök az önök számára fontos célokra pluszforrást teremtsenek.

Ezeknek a szimbolikus céloknak a sorában, és ebben az elmúlt hetekben több szakújságíró több gazdasági elemzése is napvilágot látott, talán az egyik legfontosabb a stadionépítés ügye. Én azt mondanám, hogy a rezsicsökkentés mellé tegyék hozzá azt is, hogy ez a stadionépítés költségvetése. Merthogy ha szimbolikus minőségjelzőket keresünk, akkor tegyék oda, hogy ez a stadionépítés költségvetése. Hiszen nyertese a sport- és presztízsberuházások sora ennek a költségvetésnek. Az, hogy egyik oldalon 80 milliárd forint van a stadionépítésre, a másik oldalon pedig, hogy hasonló összehasonlítási alapot tegyünk, 3-3 milliárd forint van a tanuszoda és a tornaterem-építési programra, én ebben is látnám azt a nézetbeli különbséget, ami elválaszt bennünket a költségvetési tételek megítélésében.

Azért csak óvatosan jelzem önöknek, mert egyszer már kerültünk ilyen csapdába az önök kormányzása után, amikor át kellett venni a teendőket, hogy felépítik a stadionokat, ez költségvetési forrásból most megteremtődik, majd azt követően ezeket a stadionokat működtetni kell. Gondolkodtak azon, hogy ennek költségei hol és milyen formában fognak megjelenni? Vagy torzóként majd itt maradnak ezek a stadionok, félkész vagy befejezett állapotban, ami után majd úgy járunk, mint ahogy az egyik, talán vidéki, akasztói stadion volt. Felépített hagymázas álmában egy vállalkozó egy nagy stadiont, amit ma gaz lep be, de korántsem azt a célt szolgálja, amiért ez létrejött. Gondolkodjanak egy picit el ezen, legyenek szívesek, ezen a kérdéskörön is!

Ugyancsak egy jelentős költségvetési tétel, ha úgy tetszik, a presztízsberuházások zászlóshajója, a Kossuth téri mélygarázs és a Kossuth tér újraformázása. Nehezen lehetett utánanézni, hogy ez mennyibe is fog kerülni, némi segítség révén most azt a becslést lehet megfogalmazni, hogy 36,8 milliárd forint ennek a költsége. Ez körülbelül annyi, mintha egy tízéves tornaterem-építési programot indítanának el. Így állítsuk egy picit egymás mellé a két adatot, 36,8 milliárd forint a mélygarázs és a presztízsberuházás, és 3 milliárd forint a tornaterem-építés programja.

Aztán, hogy még egy presztízselemet mondjak, ami pont itt, a választások előtt nagyon jól jellemzi a költségvetési tervezés irányultságát, a közmédia támogatása: 69,8 milliárd forintot szánnak önök a közmédia támogatására.

(11.20)

Arról nehéz véleményt alkotni, hogy mondjuk, a közmédiának a politikával foglalkozó műsoraiban, annak a kiegyensúlyozottságát, annak a színvonalát nézve biztosan van eltérő vélemény közöttünk, de ha ezt is párba állítjuk, akkor az egész magyar kereskedelmi média 60 milliárd forintból működteti magát; kicsit kevesebből, mint amennyiért most a közmédiát önök kistafírungozzák így a választást megelőző pillanatokban.

Aztán néhány érdekes ügyet is szeretnék önöknek a költségvetés megbúvó sorai között felvillantani. Ez a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 7 millió forintos költségvetésében a rezsihivatal, ami az Országgyűlés által felügyelt hivatalként működik, egy picit többől, mint amennyit tavaly erre szántak. Aztán a totális nyertese ennek a költségvetésnek a kancellária. Több olyan intézmény finanszírozását is idetelepítették önök, ami talán alkalmat teremt arra, hogy innét-onnét távozó politikusoknak, kádereknek legyen átmeneti menedékhelye. Érdemes végiggondolni, hogy ez a rengeteg intézmény, amit ma a kancellária költségvetésén keresztül finanszíroznak, így, ebben a formában helyes-e, ha ilyen nehéz költségvetési pillanatokat élünk meg.

Aztán kicsit érdekesebb, és már a hazai vizek felé terelném a mondandómat, van egy nagyon érdekes hivatal, ez a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal, tudják, ez a Nemzetgazdasági Minisztérium kebelén belül Matolcsy úrnak a szíve ügye volt. Legyenek kedvesek abban segíteni, hogy valahol ennek a hivatalnak a tanulmányait, elemzéseit, szakanyagait hol lehet feltárni, hogy esetleg épüljünk ebből, hogy esetleg erre támaszkodva tudjunk itt a költségvetési vitában önöknek az önök szája íze szerint jobban megfelelőket mondani. Mind ez idáig nem sikerült még ehhez hozzájutni, de megkövetem önöket, hogyha segítenek ehhez megfelelő utat találni. De ez egy nem kevés pénzből működő hivatal. Nyilvánvalóan ez is egy olyan valakinek a szívügye, játékszere, mint amilyen több is van ebben a költségvetésben.

Szóba került már az infokommunikációs szolgáltatások konszolidációjának a címszava, 18 milliárd forint. Ennek egy része a kormányzati gerinchálózat építésére fordítódik, de egy jelentős része az önök által nem túl kedvelt multinacionális cégek szoftverlicenceinek a finanszírozására. Csak alternatívaként ajánlanám az önök figyelmébe a nyílt forráskódú szoftvereket. Kicsit olcsóbb és megbízhatóbb, mint ma ezeknek a multinacionális szoftverlicenceknek a folyamatos finanszírozása. Érdemes lett volna ebben egy váltót átállítani vagy egy megkezdett folyamatot követni. Lehet, hogy így valamilyen oknál fogva egyszerűbb.

A mi kedvencünk és szerintem sokak kedvence a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. 500 milliós költségvetési támogatása. Nyilvánvalóan ennek is megvan a maga oka. Aki ide ezt tervezte, valószínűleg meg is tudja mondani, hogy mi volt ez.

Végül a fogyasztóvédelem köréhez is szeretnék néhány dolgot tenni. Nem olyan régen tárgyaltuk a parlamentben is az MNB és a PSZÁF összevonását. Én akkor is azt mondtam, hogy van ebben az összevonásban erős aggály, ami a pénzügyi fogyasztóvédelem területére vonatkozik. Most azt tudom mondani önöknek, hogy ez a fogalom, mint hogy pénzügyi fogyasztóvédelem, eltűnt a költségvetésből, ezen a rovaton nulla forint szerepel. Egész biztosan nem azért, merthogy ma nincs szükség a pénzügyi fogyasztóvédelemre. Ezt önökről sem gondolom, hogy így gondolnák, akkor viszont minden ehhez kapcsolódó ügy az MNB-n belül és hozzá kötődve jelenik meg forrás-, feladat- és minden szempontból? Én ennél kicsit összetettebbnek látom ezt a dolgot, de ma a költségvetésben nincs ennek erős támogatása, erős háttere.

Ahol igazából visszatérő vita van immáron három éve, és ezt mindig el fogom mondani önöknek, ez a civil szervezetek elismerése, támogatása, a civil szervezetekről alakított kép. Nem változik most sem a támogatásuk. Ugyanúgy ez a támogatás arra elegendő, hogy aki ma még talpon tudott maradni, talán még vegetál egy darabig, de hogy ebből egy erős, nagyszabású építkezést megvalósítani nem lehet, azt egészen biztosan lehet mondani, és ezt az elmúlt három év alátámasztotta. Ezen a téren egészen biztosan módosító javaslatokat fogunk tenni. Majd meglátjuk, hogy önöknek mi lesz ehhez a viszonya.

Még a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-re egy mondatot szeretnék szólni, ahol az ÁSZ is megállapítja azt, hogy az előirányzatok összege a tervezett ügyfélkör bővítéséhez kapcsolódóan csak részben megalapozott. Önök egyfelől a Nemzeti Eszközkezelőre telepítve ügyfélkörbővítést gondolnak helyesnek, a másik oldalon forrással nem támogatják ezt az ügyfélkörbővítést. Nyilvánvalóan ezt is végig kellene gondolni. Ezek szakmai típusú megjegyzéseim voltak. Bocsánat, még egy dolgot szeretnék mondani, a békéltető testületek ügyét, ahol jelentősen ugyancsak a törvénymódosításból adódóan ügyfélszámbővülés lett, ugyanakkor a költségvetésük, a támogatásuk nem növekedett ezen a téren sem.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében ez is mondatja velünk azt, hogy ebben a formában ezekkel a prioritásokkal, amelyek közül most néhányra rámutattam, nem elfogadható számunkra ez a költségvetés, nem elfogadható a stadionépítés költségvetése, nem elfogadható azoknak a presztízsberuházásoknak a költségvetése és annak a médiaháttérnek a megfinanszírozása, ami - mondjuk meg őszintén - jól fog jönni itt önöknek a választások pillanatában, szükség lesz rá önöknek, hogy ezen keresztül a saját álláspontjukat el tudják majd mondani a választóknak.

Összességében egy dolgot szeretnék még megtenni. A bizottsági ülésen egy filmrészletet idéztem így a költségvetésre vonatkozóan; szeretném önökkel megosztani, hátha nem olvasták a fogyasztóvédelmi bizottság jegyzőkönyvét, bár kétlem, hiszen a parlament egyik legfontosabb bizottságáról beszélünk. A párbeszéd így zajlik; a király mondja a fiának: "Idehallgass, az egész királyságom az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta a többi király, bolond épít ide várat. Mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik, de hát elnyelte a mocsár. De hát építettem újat, az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat, az leégett, ősszedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt, és az a tiéd lesz, fiam, a legerősebb vár közel és távolban." Na, egy kicsit mi is így vagyunk az önök költségvetésével.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 58 2013.10.28. 3:05  57-63

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bár elképzeléseknek nincs híján a Fidesz-kormányzat, mégsem tudott három év alatt valódi, teljes körű megoldást találni a bajba jutott devizahitelesek problémáira. Jól látszik, hogy az eddigi intézkedések nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, nem hoztak átütő sikert, a leginkább rászorulók pedig rendre kimaradtak azokból. És most már nyugodtan mondhatjuk, hogy kudarcot vallott az ócsai lakópark ötlete is.

A kormány 2011-ben hirdette meg szociális családiház-építési programját azzal a céllal, hogy lakhatást biztosítson mindazoknak, akiknek a lakását elárverezték. Az első ütemben nyolcvan ház épült a tervezett több százból, közel ötszázból: négyfős családoknak ötven darab 50 négyzetméteres ház havi 16 800 forintos lakbérért, ötfős családoknak húsz darab 60 négyzetméteres ház havi 19 500 forintos lakbérért, hatfős családoknak tíz darab 70 négyzetméteres ház havi 21 100 forintos lakbérért.

Egy korábbi írásbeli kérdésemre adott válaszból kiderült, hogy a közbeszerzési eljárásban a nyertes a VeszprémBer Zrt. volt. A kivitelezés teljes összege 2 milliárd forint plusz áfa körüli összegbe került, írják önök. A számok azonban sehogyan sem stimmelnek. Megjegyzem, sokfajta költségre vonatkozó számot hallottunk az elmúlt időszakban. A házakra 2013. február 15-ig kellett pályázni. A több százezer jogosultból mindössze 588 jelentkező akadt az eredetileg ötszáz lakásra tervezett, azonban csak nyolcvan elkészült ingatlanra. Közülük kevesebb mint negyven család felelt meg a szigorú pályázati előírásoknak.

A program valójában már többször megbukott. Először akkor, amikor nem találtak rá kivitelezőt, aztán akkor, amikor bevallották, hogy nem korszerű, energiatakarékos, hanem a minimumkövetelményeknek alig megfelelő C kategóriás házakat építenek, végül akkor, amikor kiderült, hogy egyes számítások szerint négyzetméterenként akár 500 ezer forintos ingatlanárakat is képesek voltak produkálni.

Az ócsai lakópark beruházási költségeiből a kormány több ezer embert juttathatott volna bérlakáshoz. Az adatok szerint csak Budapesten tízezrével vannak üres lakások, amire egy szociális bérlakásprogramot lehetett volna építeni. Ráadásul az üresen álló lakások esetében további jelentős pluszköltséget jelent a házak őrzése és az állagmegóvó beavatkozások. Amikor ez interpelláció készült, akkor ez havonta 5 millió forint költséget jelentett. Ma nyolcvan ház szabályos rendben sorakozik egymás mellett. A lakópark valójában Ócsán kívül, az autópályától nem messze helyezkedik el, a mező közepén. Szó szerint zöldmezős beruházás volt, a semmi helyén épült valami.

A fentiekre tekintettel kérdezem államtitkár urat: ki a felelős az ócsai kudarcért, a pénz elherdálásáért? Hatékonynak tartja-e ár-érték arányban az ócsai lakóparkot? A rászorultak hány százalékán tudott segíteni a lakóparkprojekt?

Nagy tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 62 2013.10.28. 1:05  57-63

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, hát ön se gondolhatja komolyan, hogy az sikertörténet, hogy 2,5 milliárd forintból negyven család lakhatását oldották meg. Ennyi pénzből a Rózsadombon penthouse-lakásokat vásárolhattak volna nekik, és minden bizonnyal az is egy megfelelő lakókörnyezet lett volna; rossz koncepció, rossz kivitelezés. Drága mulatság, államtitkár úr, egy ilyen skanzen megépítése és fenntartása, különösen, ha azt is nézzük, hogy mi másra lehetett volna ezt a pénzt költeni. Például száz darab XXI. századi technológiájú passzív ház építése ebből az összegből simán kijött volna. Az egykori mintatelep mára egy, az álmok szertefoszlását mutató hellyé vált. Mára maradt a csupasz valóság, egy intézkedési torzó a maga gondjaival, problémáival és ellentmondásaival. Diadalmas múlt, csalódásokkal teli jelen.

Jogos tehát a kérdés államtitkár úr: okultak-e, okulnak-e a kudarcból, van-e, lesz-e felelőse, mi az ócsai épületek jövője, és mi lesz az oda beköltöző családok sorsa? Sem a kudarcot, sem a választ elfogadni nem tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 88 2013.11.18. 2:11  87-96

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Mély megütközéssel vettük a hírt a CBA résztulajdonosainak a leveléről, amit a dolgozóknak írtak október 23-át megelőzően. Néhány részlet a levélből. "Fontos a megerősítés, az összetartás, hiszen csak összefogva tudunk gátat szabni és kategorikusan elutasítani a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedéseit. Fontos, hogy mi mindnyájan, a nemzeti értelmű, igazi hazafiak támogassuk a legnagyobb formátumú magyar politikusunkat, nemzetünk miniszterelnökét, Orbán Viktort, és fontos - megkérjük a tisztelt boltvezetőket -, hogy az áruházi személyzet valamennyi tagját legyenek kedvesek informálni a levélről és a benne szereplő fontos tartalomról."

(15.30)

Ezek a kijelentések, nemcsak az általunk minősítettekre, hanem minden demokratikusan gondolkodó, eddig a CBA-áruházakban vásárló állampolgárokra nézve is sértőek. Egy magáncég tulajdonosainak és vezetőségének politikai rokonszenve szigorúan magánügy, éppúgy, mint a cég dolgozóié. Ezzel kapcsolatos elvárásoknak, presszióknak a rendszerváltás utáni Magyarországon eddig nem volt tere. A CBA kommunikációs igazgatója magyarázkodott, a levél írója pedig büszkélkedett a levelével.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Minden bizonnyal önök is értik, hogy a rendszerváltás újabb közmegegyezését rúgták föl ezzel a levéllel. A munkahelyekről a pártpolitika kivonulása, a politikai csatározás távozása anno a négyigenes népszavazásnak is az egyik kérdése volt. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy önök hogyan gondolkodnak minderről. Támogatják-e azt az ellenzéki kezdeményezést, miszerint a munkáltató sem közvetlenül, sem közvetetten nem hívhatja fel a munkavállalókat a párt támogatására vagy politikai tevékenységre? Egyetértenek-e, támogatják-e az ilyen irányú kezdeményezéseket? Persze, a megkülönböztetett viszony érthető a CBA-val az elmúlt 3 év tükrében, ezt a stratégiát viszont jól jellemzik a CBA-nak jutott extra kedvezmények. (Folyamatos zaj az MSZP padsoraiban.)

Mindezek után joggal vethető fel a kérdés: ez a levél egyfajta ellenszolgáltatás volt vagy csak a vakbuzgóság megnyilvánulása? Lesz-e ennek folytatása? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hol van ön szerint a határ, miniszterelnök-helyettes úr?

Várom a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások: Hol a határ? A csillagos ég. - Dr. Bárándy Gergely: Nincs kérdés!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 92-94 2013.11.18. 1:11  87-96

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nyugtasson meg, miniszterelnök-helyettes úr, hogy amit most öntől hallottam, az csak egy pillanatnyi rövidzárlat eredménye volt és nem egy koncepcionális stratégiai elképzelés része, mert ha ez utóbbi lett volna, akkor nagy baj van ebben az országban. Pár hónap és itt van 2014, három választás ebben az országban. Pontosan ezért fontos tudnunk azt - ha ilyen reagálások és válaszok érkeznek a hatalom részéről ezekre a kezdeményezésekre -, hogy ez a nemzeti együttműködés új rendszere vagy annak egy vadhajtása, amit most közösen megtárgyaltunk.

Ezért újra kérdezem öntől és egyértelmű, világos választ várok: elfogadható-e ilyen és hasonló inzultus a versenyszférában és a közszférában a dolgozók felé? (Bús Balázs: Kérdezd meg a CBA-ban!) Tervezik-e a munkahelyek politikamentességének megváltoztatását? Várható-e újból pártalapszervezetek megjelenése a munkahelyeken? Készüljünk-e, miniszterelnök-helyettes úr, központi május 1-jei díszfelvonulásra a szeretett vezetők arcképével? (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) És folytathatnám - sajnos - a sort.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Bár tűnhetne annak, de ez nem vicc. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

SIMON GÁBOR (MSZP): (Hangosítás nélkül.) Ez ma a magyar valóság. Várom válaszát.(Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 238 2013.11.18. 1:43  235-245

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Frakcióm megfontolta, és elvi álláspontját is megjeleníti a döntésben. Támogatjuk azokat a javaslatokat, amely javaslatok a legnehezebb helyzetű devizahiteles családoknak a megsegítésére irányulnak. Ahhoz, hogy önöknek legyen módja abban véleményt nyilvánítani, hogyha van esetleg szakmai korrekciós szakmai javaslatuk vagy véleményük az előterjesztéssel kapcsolatban, ahhoz először tárgysorozatba kell venni, először vitázni, tárgyalni kell róla, ezért azt gondolom, még ha van is az önök részéről bármilyen szakmai véleménykülönbözőség, az csak akkor fog kiderülni, ha itt a Házban erről vitát tudunk folytatni. Ezért mi szeretnénk ezt a magunk részéről a frakció álláspontjaként is támogatni, támogatni, hogy ezt a javaslatot tárgysorozatba vegyük, és a parlament az ehhez kapcsolódó vitát folytassa le.

Ne járjon úgy ez a javaslat, ahogy jártak más ellenzéki kezdeményezések, hogy odáig sem jutottak el, hogy itt a Házban lehessen róluk érdemben szót váltani, vagy odáig jutottak el, hogy egy homályos kormánypárti ígéretet kaptak válaszul; lásd például a magáncsőd intézménye: három éve terjesztik be ellenzéki képviselők, minden frakció már legalább egyszer ezt megtette, még sincs ebben ma sem a parlament előtt olyan jogszabályi előterjesztés, amely jogilag rendezné ezt az intézményt. Tegyenek önök is egy lépést ahhoz, hogy a devizahitelesek legrászorultabb csoportján tudjunk segíteni.

Magam és frakcióm ezt a javaslatot a tárgysorozatba-vételre irányulóan támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
331 262 2013.12.02. 5:01  261-277

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan javaslat van itt, a Ház asztalán, amely javaslatot tehették volna akár önök is. Tehették volna, de nem tették. Hogy mi az oka ennek, ezt nem tudjuk, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy ezt a javaslatot miért utasították el, miért nem vették korábban tárgysorozatba. Miközben egyik oldalon a rezsicsökkentés lázában ég az ország, a másik oldalon úgy tűnik, mintha önök valamilyen oknál fogva egy jelentős csoportról, a PB-gáz-használók csoportjáról lemondtak volna; egy olyan helyzetben, amikor egyébként minden egyes tényleges statisztikai mérés, adat azt bizonyítja, hogy a rezsicsökkentés és az áthárított adók által a családokra helyezett többletteher nincs egymással arányban.

Ma azt látjuk, hogy többletterhek révén körülbelül 100 ezer forint/év az a megnövekedett teher, ami egy-egy családnál van, és ha összehasonlítjuk a rezsicsökkentésből fakadó megtakarítást és az áthárított adók többletterhét, akkor azt látjuk, hogy egy átlagos jövedelmű családnál ötszöröse a többletteher, egy átlag alatti jövedelmű családnál pedig nyolcszorosa ez a többletteher.

Tisztelt Ház! Éppen ezért úgy gondolom, hogy abban van bizonyára egyetértés, hogy a magyar államnak kötelessége az, hogy segítsen a magyar családoknak, hogy a magyar családok megélhetési költségei csökkenjenek. Különösen fontos ez a rezsiköltségek esetében. Önök erre több javaslatot is tettek. Éppen ezért gondolom azt, hogy nincsen akadálya annak, hogy önök egy rezsicsökkentésre irányuló javaslatot elfogadjanak vagy tárgysorozatba vegyenek, hogy aztán azt követően erről egy érdemi vita folytatódhasson itt a Házban. A mi javaslatunk a rezsicsökkentés jegyében arra irányul, hogy ne csupán a vezetékes földgáz ára, hanem a lakossági tartályos és vezetékes PB-gáz, valamint a 11,5 kilogrammos töltettömegű Pb-gáz palackban forgalmazott árára is terjedjen ki a rezsicsökkentés.

(18.20)

Ezt bátran tehetjük, hiszen ha megnézzük a tényleges árakat, akkor azt látjuk, hogy ha a rezsicsökkentéssel egyetemben azt az árcsökkentést itt is megtennék, akkor még mindig 16,5 százalékkal magasabb lenne ez az ár, mint ahogy az 2010-ben vagy azt megelőzően volt.

Éppen ezért, tisztelt Ház, szeretnénk javasolni önöknek azt, hogy ezt a javaslatot vegyék tárgysorozatba, erről a javaslatról folyjon érdemi vita ebben a Házban. De legalább egy dolgot tegyenek meg: mondják meg azt, hogy miért nem támogatják, miért nem hajlandók napirendre venni; ez idáig önöknek ez nem sikerült. Ennek a javaslatnak a tárgysorozatba-vételét a gazdasági bizottság úgy utasította el, hogy egyetlenegy érdemi érvet nem tett az elutasítás mellé.

De hogy fokozzam a sort, ezzel a javaslattal tartalmilag teljesen megegyező kapcsolódó módosító javaslatot is tettünk korábban, amelyet önök a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén úgy utasítottak el, a jegyzőkönyv rögzítette, hogy erre egyetlenegy érdemi javaslatot nem tettek, sőt a bizottsági ülésen arra a kérésemre - kormányt és az előterjesztőt is megkérdeztem -, hogy legyen kedves megindokolni, mi az elutasítás oka, a válasz mind a két részről ugyanaz volt. Talán, ha gondolják, a jegyzőkönyvből szó szerint is idézem önöknek a jelen lévő államtitkár válaszát: "A problémám az, hogy még nem kaptam meg a szakterülettől a részletes indokolást, úgyhogy ezt most nem tudom megmondani önöknek, elnök úr, hogy miért utasítjuk el." Az előterjesztő hasonlóképpen vélekedett.

Legyen kedves, valaki önök közül álljon fel majd itt a Házban, és mondja meg, hogy miért utasítja el. Ha szabad javasolnom, azt azért ne mondják, hogy azért, mert nincsen részletes hatásvizsgálat mögötte, mert önök úgy nyújtottak ide be három éven keresztül előterjesztéseket, hogy egyetlenegy mögött sem találtunk részletes hatásvizsgálatot, hogy minek mi a következménye az adott kérdéskörben.

Ezért, tisztelt Ház, ha önök komolyan gondolják a rezsicsökkentést, akkor ezt a javaslatot önök most tárgysorozatba veszik, lehetővé teszik, hogy érdemi szakmai vita folytatódjon le róla, majd ezt követően az ennek nyomán kialakult végállapotot közösen ebben a Házban el tudjuk fogadni. Mi, szocialisták vállaljuk - ha ezt tárgysorozatba vesszük, és érdemi szakmai vita eredményeként akár módosul is -, mi előre megmondjuk, hogy támogatni fogjuk, mert nekünk fontos az, hogy a családok, a lakosság megélhetési költségei csökkenjenek.

Tisztelt Ház! Önöké a döntés lehetősége, várjuk, hogy pozitívan döntsenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
331 270-276 2013.12.02. 2:47  261-277

SIMON GÁBOR (MSZP): (Zaj.) Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, hiába kérjük a kormánypárti többséget, hogy legalább azt mondja meg, hogy ha elutasítja, akkor miért utasítja el. (Az elnök csenget.) Nem mi kérjük ezt önmagában, nem az ellenzéki frakciók, hanem kérik azok a PB-gáz-felhasználók, akik ma nem tudják, hogy önök miért szorítják ki őket a rezsicsökkentés folyamatából, mert azért azt tudniuk kell önöknek is pontosan, hogy a rezsicsökkentés nemcsak abból áll, amit önök tesznek javaslatként, hanem a rezsicsökkentés, a megélhetési költségek ennél lényegesen szélesebb körben kell hogy értelmezhetővé váljanak. (Zaj, többen állva beszélgetnek.)

Idetartozik például az alapvető élelmiszerek 5 százalékos áfakörbe való besorolása. Önök megtették azt, hogy a féldisznót 5 százalékossá tették; mára a piacon megjelent a ládás félsertés fogalma, mert a piac reagált erre. Nem lett volna egyszerűbb, ha ezt rendesen megteszik? (Az elnök csenget.) Vagy például - köszönöm a jelzést, elnök úr - odafigyelnek arra, hogy az igazságos rezsicsökkentés nemcsak azt jelenti, hogy a legfelső két jövedelmi kategóriába tartozó... Elnök úr, kérem, tegye lehetővé, hogy szólni tudjak!

ELNÖK: (Csenget.) Tessék, képviselő úr, folytassa!

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, ezt a húsz másodpercet majd a végén még hozzátesszük. Tehát az igazságos rezsicsökkentés nemcsak azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legfelső két jövedelmi kategóriába tartozóknak jelenik meg a számláján az a többlet, hanem annak is, aki egyébként az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozik.

(18.30)

Éppen ezért az igazságos rezsicsökkentésnek része az is, ha például a PB-gáz-palackot használóknak a rezsije is csökken. Mi nagyon szeretnénk, ha önök ezt tárgysorozatba vennék, és erről tudnánk beszélni. (Folyamatos moraj.)

De ugyanúgy szeretnénk azt is, ha egy átfogó otthonfelújítási programmal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) segítenék ezt a programot és sok egyéb, a rezsire vonatkozó... (Gúr Nándor: Szégyen! Ennyire nem fontos nekik ez a téma!)

Nekünk egyvalami most világosan kiderült, hogy önöknek az egymással való diskurzusa fontosabb, mint a választókkal való konzultáció. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nézz hátra!) Hölgyeim és uraim, az önök döntése, nézzék meg, hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez...

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

SIMON GÁBOR (MSZP): ...önök a rezsicsökkentés tekintetében ezt az alapálláspontot képviselik, amit most tanúsítanak. (Az elnök ismét csenget.) Remélem, hogy valaki ezt...

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr.

SIMON GÁBOR (MSZP): ...képernyőn rögzíti. Köszönjük szépen önöknek. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Józsa István: Szégyen! Nem hallgatják meg, kivéve Pálffyt!)