Megemlékezést tartott az Országgyűlés a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján

Latorcai János levezető elnök beszédét itt olvashatják:

 

Tisztelt Országgyűlés!

Az Országgyűlés húsz évvel ezelőtt, 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. A szovjet hatóságok 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el törvénytelenül Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, aki hosszú éveket kényszerült szovjet fogságban tölteni. Végül 1955-ben, súlyosan leromlott egészségi állapotban térhetett csak haza. Tavaly emlékezhettünk meg halálának 60. évfordulójáról.

Idén ünnepeljük a rendszerváltoztatás 30. évfordulóját is, amely végérvényesen lezárta a kommunizmus magyarországi történetét. 1990-ben, az Országgyűlés választások előtti utolsó munkanapján több olyan gesztusértékű törvényt alkotott, amelyek elismerték és igyekeztek felszámolni a rezsim bűneit és hibáit.

Ekkor fogadták el az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról ésmagyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló törvényeket, valamint a következő országgyűlési határozatokat:

– a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt és a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról;

– a magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról;

– és az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról.

Ezt követően, a szabadon választott országgyűlés is számos jogszabályt alkotott a kommunista diktatúra jogtiprásaival kapcsolatban, ezzel is teljesítve azon történelmi feladatát, hogy újra megteremtse egy igazságos és demokratikus jogállam alapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Természetes, hogy ezen az emléknapon elsősorban saját történeteink, emlékeink kerülnek elő. Magyarországon szinte nincs olyan család, amely valamilyen formában nem tapasztalhatta meg a kommunista diktatúra könyörtelen hatalmát: szüleink, nagyszüleink tudnak még mesélni az államosításokról, kisajátításokról, munkatáborokról, az erőszakos téeszesítésről, a padlássöprésekről, az eltűnt, majd betegen, megverten, összetörten előkerült rokonokról, barátokról, a származás miatt elvesztett állásokról, elutasított egyetemi felvételikről, a kényszerű hallgatásról, a belső száműzetésről, az egyetlen rossz mondatért járó büntetésekről, a totális kiszolgáltatottságról, a hamisan csillogó és minden elemében hazug rendszerről.

Emlékezzünk ezen a napon a Világ összes kommunista diktatúrájának valamennyi áldozatára. Sajnos túl hosszan lehetne sorolni szerte a világban azokat az országokat, népeket és nemzetiségeket – köztük a határon túli magyarokat –, akik hozzánk hasonlóan, vagy még annál is nagyobb mértékben szenvedtek az elnyomástól, terrortól és jogfosztottságtól.

Feladatunk azonban nem csak pusztán emlékezés és emlékeztetés. A valódi felelősségünk egy olyan szabad világ felépítése és biztosítása, amely kizárja a rendszerszintű terror visszatérésének lehetőségét.

Köszönöm, hogy meghallgattak!