Fejti György (Sátoraljaújhely, 1946. március 10. - ) gépészmérnök, politikus. 1989. áprilistól a rendszerváltás feltételeiről szóló háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon az MSZMP tárgyalóküldöttségnek helyettese vezetője volt. 1989. júliusban a Politikai Bizottság helyett felállított Politikai Intéző Bizottságba is bekerült. 1989. októberben visszavonult a politikai élettől, magánvállalkozó lett.
Gyenes András politikus, országgyűlési képviselő (Kisbecskerek, 1923. január 01. - 1997. július 09.) Először hentesként dolgozott. 1945-től párttag. 1948-ban a Húsipari Szakszervezet főtitkárhelyettese volt, majd ugyanebben az évben a SZOT alosztályvezetője lett. 1949-től az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárhelyettese, majd főtitkára. 1953-tól a SZOT-ban dolgozott, március 1-től a SZOT Elnökségének tagja lett. 1958-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökhelyettese lett. 1962-től a KB Külügyi Osztály helyettes vezetője. A KB 1968 júniusi ülésén kinevezték osztályvezetővé. E tisztségét a KB 1970 februári plénumáig töltötte be, 1970. február 22-én kinevezték külügyminiszter-helyettesnek. A X. kongresszuson (1970 november) a Központi Ellenőrző Bizottság tagja lett. Az 1971 áprilisi KB-ülésen ismét megbízták a KB Külügyi Osztály vezetésével, május 1-én mentették fel állami tisztségéből. A KB 1974 júniusi plénumán leváltották, 1974. augusztus 19-től berlini nagykövet lett. A XI. kongresszuson (1975 március) a Központi Ellenőrző Bizottságból a KB-ba került és külügyi KB-titkárrá választották. 1975. április 3-ig volt berlini nagykövet. Lényegében elődje, Komócsin szigorú szovjet orientációjú külpolitikáját folytatta. A KB 1982 júniusi ülésén felmentették és a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke lett. A KEB 1989 áprilisi ülésén nyugdíjazták. Forrás: Nemzeti Névtér
Szabó István (Nádudvar, 1924-2017) agrárpolitikus, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz. elnöke.
Pozsgay Imre (1933–2016) kulturális miniszter (1976-80), művelődési miniszter (1980-82), a Hazafias Népfront főtitkára (1982-1988), államminiszter (1988-90), 1989-ben államfőjelölt. Ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte. 1991-ben megalapította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely 1996-ban megszűnt. 1995-96-ban a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, 1996-2001 között a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja.
Szűrös Mátyás (Püspökladány, 1933. szeptember 11.) magyar politikus, diplomata, az Országgyűlés elnöke (1989. március -), a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke (1989. október 23. - 1990. május 2.), országgyűlési képviselő.
1953-ban került Moszkvába, ahol a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult és 1959-ben végzett. Később az MKKE-n és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián vett részt posztgraduális képzésen.
1959-től 1960-ig a Külügyminisztérium előadója, majd 1962-ig főelőadója volt. 1962-ben a berlini nagykövetség harmadtitkárává nevezték ki, 1965-től pedig az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa volt. 1974-ben ennek helyettes vezetője lett. 1975-ben kinevezték kelet-berlini nagykövetté, 1978 és 1982 között moszkvai nagykövet volt, majd 1983-ig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként dolgozott.
1951 és 1956 között az MDP tagja volt, majd 1956-ban átiratkozott az MSZMP-be és 1989-ig annak tagja volt. 1978-ban mint moszkvai nagykövet bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1983 és 1989 között a KB titkára volt. A párt reformkommunista szárnyának egyik képviselője volt Pozsgay Imrével és Németh Miklóssal együtt.
1985-ben bekerült az Országgyűlésbe egyéni képviselőként (Püspökladány). 1985 és 1989 között a külügyi bizottság elnöke, 1988 és 1989 között pedig az MSZMP-csoport vezetője volt. 1989 márciusában az Országgyűlés elnökévé választották. 1989. október 23-án az Országgyűlés erkélyén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezáltal Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lett 1989. október 23. és 1990. május 2. között. 1989-ben belépett az MSZMP utódpártjába, a Magyar Szocialista Párt-ba.
Az 1990-es országgyűlési választáson Szűrös egyéni képviselőként jutott be az Országgyűlésbe. A négyéves ciklus alatt az Országgyűlés alelnökeként dolgozott. 1994-ben úgyszintén a püspökladányi választókerületből jutott be. Mivel 1998-ban veszített a Fidesz jelöltjével, Arnóth Sándorral szemben, így az MSZP Hajdú-Bihar megyei területi listájáról szerzett mandátumot. 1985 és 1989, valamint 1994 és 2002 között az IPU magyar nemzeti csoport elnöke, a magyar-osztrák tagozat elnöke volt.
2002-ben kilépett az MSZP-ből és az Új Baloldal színeiben volt országgyűlési képviselő-, illetve miniszterelnök-jelölt, de a párt csak 0,1%-ot szerzett az országgyűlési választáson. 2003-ban átlépett a „történelmi” SZDP-be, majd annak elnökévé választották, 2005-ben lemondott tisztségéről. 2006-ban Kistarcsán indult polgármesterjelöltként, sikertelenül.(Wikipédia alapján)
Grósz Károly (Miskolc, 1930. 08. 31 - Gödöllő, 1996. 01. 07) miniszterelnök, országgyűlési képviselő, politikus. Apja gépgyári munkás, fia 1944-ben a Diósgyőri Gépgyárban kezdett dolgozni. 1945 tavaszán nyomdászinas lett, belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1949-ig szakmájában dolgozott. Akkor a MINSZ Abaúj vármegyei titkára lett, majd a MINSZ országos központjába került. 1950-től az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztálya Információs Alosztályán dolgozott. 1951-ben a Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémia hallgatójaként végzett, Kaposvárott és Marcaliban zászlóalj politikai tiszt volt. 1954. novemberben leszerelt, az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs-és propaganda osztálya vezetője lett. 1956 októberében nemzetőr, novemberben az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ideiglenes Intézőbizottság tagja volt, november 4-e után részt a Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság öttagú testületében vett, november 24-étől a megyei pártvezetés másodtitkára volt, decemberben leváltották. 1958. szeptembertől az Észak-Magyarország felelős szerkesztője volt, majd a pártfőiskola hallgatója 1959 szeptemberétől. 1961-ben az MSZMP KB Agitációs-és Propaganda Osztály politikai munkatársa lett. 1962 márciusában megválasztották a Magyar Rádió és Televízió pártbizottsága titkárának. 1968-tól az MSZMP KB APO helyettes vezetője volt, 1973. október 10-étől 1974. augusztusig a párt Fejér megyei pártbizottsága első titkára volt, majd 1974. június 20. és 1979. december 6. között a pártközpontban a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályt irányította, 1979. november 21-én megválasztották az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottsága első titkárának. Beosztásából 1984. december 7-én felmentették, mert az MSZMP Budapesti Pártbizottság vezetőjévé választották, innen 1987. június 23-án távozott. 1987. június 25-én lett a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke és a Honvédelmi Bizottság elnöke, kormányfői tisztségét 1988. november 24-ig őrizte meg. 1980. március 27-én beválasztották az MSZMP Központi Bizottság tagjai sorába, 1985-től volt a Politikai Bizottság tagja. Az 1988. májusi pártértekezlet után, 1988. május 22-étől volt a párt főtitkára a párt 1989. október 7-i megszüntetéséig. Ekkor lett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja is. 1975 és 1980. március 27. között a KB Agitációs-és Propaganda Bizottság, majd a Közgazdasági Munkaközösség tagja volt; 1988. decemberében a KV mellett felállított Nemzetközi, Jogi és Közgazdaságpolitikai Bizottság vezetőjének jelölték. 1988. október 5-én a Hazafias Népfront országos listáján lett parlamenti képviselő; 1989. márciustól a parlamenti kommunista frakció vezetője volt. 1989. június 24-étől az MSZMP négytagú elnöksége és a politikai Intéző Bizottság tagja, de főtitkárként hatásköre csak a pártapparátus irányítására korlátozódott. Ellenezte az MSZP megalakítását, ezért részt vett az MSZMP ujjászervezésében, az újraalakult MSZMP KB-nak 1989. december és 1990. október között volt tagja, majd párttagságát megtartva visszavonult a politikai élettől. (História Történelmi Tár)
Csehák Judit, dr. (Szekszárd, 1940. január 16. –) politikus, orvos. A SZOT titkára (1978-84), miniszterelnök-helyettes (1984-87), szociális és egészségügyi miniszter (1987-1990). Az MSZMP PB tagja (1987-89), az MSZP alelnöke (1994-96).
Nyers Rezső (Budapest, 1923. március 21.-) politikus, közgazdász, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, pénzügyminiszter (1960-62), államminiszter (1988-1989), az MSZMP, majd a Magyar Szocialista Párt elnöke (1989-90), Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára.
Váncsa Jenő (Brassó, 1928 - Agárd, 2016) agrármérnök, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója. A Fock-, a Lázár-, és a Grósz-kormány mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, 1989-ben nyugdíjba vonul.
Tatai Ilona (Budapest, 1935. 01. 19 -) Apja segédmunkás volt. Kőbányán járt iskolába, magánúton érettségizett. 1952-től laboránsként dolgozott a Gábor Áron Tüzértechnikai Tiszti Iskolában, majd 1957-től a Magyar Adócsőgyárban. 1959-től a Ruggyantaárugyárnál laboráns, majd üzemvezető. 1962-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán, esti tagozaton. 1964-től tudományos munkatárs az ekkor létrehozott Országos Gumiipari Vállalatnál. 1965-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, Leningrádban a Lebegyev Műgumi Kutatóintézetben tanult tovább aspiránsként: 1968-ban a kémiai tudományok kandidátusa lett. Ezután tudományos osztályvezető, 1970-tő1 a Taurus Abroncsgyárban gyárvezető, majd műszaki termékigazgató. 1975. szeptembertől 1990-ig a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója. Vezetésével a cég a recesszió idején is a szakemberek elismerését kivívó eredményeket ért el. 1976-ban a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen gazdaságpolitikai oklevelet szerzett. A KB 1987. június 23-i ülésén kooptálták a testületbe, és tagja lett a KB Gazdaságpolitikai Bizottságnak. Az országos pártértekezleten, 1988. május 22-én a Politikai Bizottság tagja lett. A KB 1988. júliusi ülésén kimaradt a KB Gazdaságpolitikai Bizottságából. A KB 1989. júniusi ülésén kimaradt a szűkebb pártvezetésből, amikor a Politikai Bizottság helyett felállított Politikai Intéző Bizottság tagja lett. 1988-ban Állami Díjat kapott. Forrás: Nemzeti Névtér
Iványi Pál (Budapest, 1942. 08. 25 -) Apja kereskedősegéd volt. Fia 1961-1962-ben a Csepel Autógyár segédmunkása, majd műszaki ellenőre, majd egyetemi tanulmányokat folytatott; 1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar járműgépész gépészmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetem befejezése után a Csepel Autógyárban kutatómérnök, majd 1976-ig osztályvezető-helyettes volt. 1969-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1976 és 1980 között a Malév függetlenített párttitkára volt. 1980. februárban került a pártapparátusba, az MSZMP Budapesti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztálya osztályvezetője lett, majd 1985. januártól az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztály osztályvezető-helyettese. 1986. december 17-én választották meg a Fővárosi Tanács elnökévé, hivatali ideje 1987. január 1-jétől 1988. december 20-ig tartott. 1987. június 23-án lett az MSZMP Központi Bizottság tagja, 1988. májusi pártértekezleten bekerült a Politikai Bizottságba is, majd 1989. júniustól a PB helyett felállított Politikai Intéző Bizottság tagja volt. 1988. december 15. és 1989. október 7. között az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára, emellett a KB Közgazdasági Munkaközösségének 1980-tól titkára, 1988-1989-ben elnöke s vezetője a KB Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottságának is. Forrás: Nemzeti Névtér
