Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nem is olyan könnyű ehhez a politikai nyilatkozathoz hozzászólni, de azért mégis megpróbálom. Mostanában elég gyakran jutnak eszembe népi mondások, ezt szoktam itt idézgetni a parlamentben, hátha önöknek is tetszenek. Az egyik ilyen: a pénz számolva, az asszony verve. Önök emlékeznek erre, hogy volt egy ilyen magyar közmondás? Csak úgy mellékesen jegyezném meg. Aztán: más szemében a szálkát is, magaméban a gerendát sem  ez is egy kedvenc mondásom. Megmondom, hogy miért mondom ezeket. Tudják, az isztambuli egyezmény mivé nőtte ki magát mára? Egy jelképpé. (Nacsa Lőrinc nemet int.) De, egy jelképpé nőtte ki magát. De igen! Nacsa képviselőtársam emlékszik, tudja, igaz, hogy a bólogatás nem volt benne abban a bizonyos törvényben, ami az én kedvencem, de ön is benyújtója volt ennek egyébként.

(19.30)

Mostanában rettegek, amikor meglátom az ön nevét néhány törvénynél, mert abból már jó nem sül ki; ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Tehát: miért írták alá? Mondja meg, hogy miért írta alá a Fidesz, miért írta alá 2014-ben az isztambuli egyezményt, hogyha ez nem jó?!

A másik: hogyhogy maguknak ilyenkor, amikor járvány van, ez jár az eszükben? De tényleg, hogy jön ide? (Folyamatos derültség az ellenzéki padsorokban.) Most megint elővesszük a migránskártyát, vagy mi lesz? Nem elég nagy a járvány, vagy most mi van? Ezt nem értem egyszerűen! Úgy gondolom, hogy ennek nem most van itt a helye.

A másik, hogy tudja, nem a törvények és büntetések szigorával van itt a probléma, hanem azzal, hogy nem fordítunk elég figyelmet a megelőzésre, nem tudjuk biztosítani a szerencsétlen áldozatoknak, akik családon belüli erőszaknak vannak kitéve, hogy ne az legyen az általános, hogy biztos megérdemelte, meg biztos tett érte. Gondolom, nem tudta teljesíteni szegény a női princípiumot. Ahogyan én sem, csak nekem egészen más okom volt erre, tudja? És nagyon sértőnek találom nagyon sok nőtársam  vagy hölgy, vagy asszony, nevezzük, aminek akarjuk  nevében azt, hogy önök rendszeresen arra emlékeztetik az embert, hogy mondjuk, meddő, vagy egyéb más dolgokra.

És tudják, önök azok, akik sajnos lezüllesztik a kommunikációt arra a szintre, amiről Vadai képviselőtársam beszélt, hogy igen, az emberek meg merik azt engedni maguknak, hogy akár névvel és arccal olyanokat írnak  teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti szavazó az illető , hogy egészen elképesztő! Én azon is föl vagyok háborodva, amikor önöket szidják, higgye el, mert nyomdafestéket nem tűrő dolgokat írogatnak képeinkhez. De miért is? Amikor az önök  hogy mondjam? – házi… (Dr. Varga-Damm Andrea: Házi ideológus!) ideológusa ilyeneket ír a Magyar Nemzetben, gyomorforgató és egészen elképesztő. De hát, tudjuk már, ezt is mondtam itt, hogy madarat tolláról, embert barátjáról, ugye.

A másik, hogy rendszeresen azt hittem, amikor idejöttem, ebbe a… (Nacsa Lőrinc: Gémesi György!) Tudja, nem szabad bekiabálni. Ön terjesztette be, és én beszélek. Tehát amikor idejöttem, ebbe a Házba, akkor (Derültség az ellenzéki padsorokban.) azt gondoltam, hogy ez egy olyan hely, ahol normális politikai kommunikáció folyik, ahol mindenki betartja az illemszabályokat, ellenzék és kormánypárt egyaránt, még mielőtt ezt megkapnám, de nem így van, sajnos. Rohadt nagyokat csalódok itt szépen sorban. Csalódok azért, mert sajnos elöljáróink is sok esetben úgy beszélnek női képviselőtársaikról, hogy egészen elképesztő, és hogy ki tud nagyobb  hogy mondjam?  botor lenni, hogy szép szavakat is előhozzunk már a magyar nyelvből. Ebben a versenyben nem is szeretnék, mondjuk, részt venni, ezért igyekszem a kommunikációt úgy folytatni, hogy ilyenek ne hangozzanak el a számból, mert lealacsonyítónak tartom azt, hogy az ország első emberei így viselkednek egymással, képviselőtársaikkal, ugyebár. Akinek nincs három-négy gyereke, az pfúú, meg 65 unokája, az már nem is ember. (Folyamatos derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tudják, ez jön le ebből! Én értem és elolvastam, higgye el, az isztambuli egyezményt is, illetve láttam az önök előterjesztését is, mert tudok olvasni, sőt még az értő olvasás is megy. Ez manapság már nagy kincs! Az ember nem funkcionális analfabéta, de nagyon-nagyon az jön le ebből az egészből, hogy tulajdonképpen a nőknek a fakanál mellett és a három-négy gyerekük mellett van a helye. (Nacsa Lőrinc a fejét ingatja.) De igen! És ön hiába mondja el azt, hogy ellene van a nők elleni erőszaknak, én ezt elhiszem. Minden normális ember ellene van. És minden normális ember, akinek normális értékrendje van, ellene van a gyerekek elleni erőszaknak. Ez egy teljesen természetes dolog.

De az isztambuli egyezmény egy jelkép. És ezt a jelképet tulajdonképpen önök emelik föl. Az, hogy elmondják 43-szor öt perc alatt, hogy migráns, migráns, migráns, migráns, attól ez még számunkra nem a migránsokkal kapcsolatos törvényt jelenti, higgyék el. És azt, hogy elmondják 43-szor azt is, hogy gender, nem a genderelmélet és nem a gender nem tudom, milyen nagy szeretete az, ami ebből kijön, hanem az, hogy önök nem akarják tudomásul venni… Én elhiszem, hogy vannak olyan pontok  sőt tudom  az isztambuli egyezményben, amelyek részben megvalósultak már Magyarországon, de miért írták alá, mondják meg, ha nem akarják ratifikálni? Mi a fenének?! Vonják vissza az aláírást, mondják meg mindenkinek, hogy Magyarország nem ért ezzel egyet, és kész!

Miért kellett aláírni, ha aztán pedig évekig tart az, amíg önök eljutnak odáig, hogy végül kiadjanak egy olyan politikai nyilatkozatot, hogy önök nem támogatják?! Értem én, miheztartás végett. Gondolom, túl sokszor adtuk be mostanában az isztambuli egyezmény  én magam is  ratifikációját, ezért most önök közlik velünk, hogy álljunk le, mert ez akkor sem lesz elfogadva, hogyha fejre állunk. Én ezt értem. Nagyon sok más törvényjavaslattal is így vagyunk, majd kíváncsi leszek, hogyha valóban benyújtunk…  most ön megígérte, hogy majd ön támogatni fogja, ha benyújtunk olyan törvényjavaslatokat, melyek segítik azt, hogy kevesebb legyen a kapcsolaton belüli vagy családon belüli erőszakok száma.

A másik pedig az, hogy beszéltem a meddőségről. Nagyon örülök annak, hogy több lombiklehetősége van a pároknak, ez egy nagyon jó dolog, viszont örökbefogadással kapcsolatban is adtam már be vagy javasoltam  nem a ParLexen keresztül, hanem személyesen javasoltam  már módosításokat, sajnos egyetlenegy sem ment át. Pedig egy sem emberellenes, nem volt gyermekellenes, hanem inkább azt szerettem volna ezzel sugallni, hogy akinek nem lehet gyermeke, annak lehet így gyermeke, és azt viszont segíteni kéne, de én ezt a segítő szándékot  sajnos ez már másfél évvel ezelőtt történt  még mindig nem látom.

Most majd törvényjavaslat formájában beadjuk, és meglátjuk, hogy akkor lesze ebből akár egy is, amit önök hajlandóak átvenni. Köszönöm szépen a szót, egyelőre ennyit szántam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)