Készült: 2019.04.18.23:32:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2017.03.13.),  24-32. felszólalás
Felszólalás oka Döntés személyi kérdésben
Felszólalás ideje 45:09


Felszólalások:   21-23   24-32   33-36      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak.) Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy felállva köszöntsük dr. Áder János köztársasági elnök urat. (Dr. Áder János belép a köztársasági elnöki páholyba. ‑ A teremben lévők leülnek.)

Tisztelettel köszöntöm továbbá dr. Majtényi László köztársaságielnök-jelölt urat és vendégeit (Általános taps. ‑ A független képviselők felállva tapsolnak, valamint az MSZP soraiból néhány képviselő felállva tapsol.), Orbán Viktor miniszterelnök urat (Taps a kormánypártok soraiban.), Mádl Dalma asszonyt (Általános taps.), Schmitt Pál volt köztársasági elnök urat (Taps a kormánypártok soraiban.), valamennyi volt és jelenlegi közjogi tisztségviselőt, a magyarországi és a határon túli történelmi egyházak vezetőit, a külhoni magyar közösségek képviselőit, a diplomáciai testület tagjait, az Európai Parlament magyar képviselőit, az országgyűlési képviselőket, a nemzetiségi szószólókat, valamennyi kedves vendégünket, a hazai és a külföldi sajtó képviselőit és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Magyarország köztársasági elnökének titkos szavazással történő választása.

A Házbizottság március 10-ei ülésén tájékoztatást kaptak a frakciók, hogy az MSZP és az LMP frakciója, valamint 10 független képviselő 43 támogató aláírás benyújtásával dr. Majtényi László urat jelölte köztársasági elnöknek.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt 131 országgyűlési képviselője dr. Áder János urat jelölte köztársasági elnöknek.

Tájékoztatom önöket, hogy érvénytelen ajánlás nem érkezett. Az aláírásokat tartalmazó ajánlóívek S/14348. és S/14361. számokon a honlapon megtekinthetők.

Tisztelt Országgyűlés! A Házbizottság döntése alapján a jelöltek 15-15 perces időtartamban szólalhatnak fel. Ezt megelőzően, kérem, engedjék meg, hogy ismertessem a jelöltek életrajzát.

Dr. Majtényi László 1950. november 30-án született Budapesten. Jogi egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte 1975-ben. Majtényi László pályáját a Mahartnál kezdte, ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott. A kilencvenes évek elején az Alkotmánybíróság munkáját segítette, először tanácsadóként, később főtanácsadóként. 1992-ben védte meg kandidátusi értekezését. Pályafutása során folyamatosan több egyetemen is oktatott. 1995-ben az Országgyűlés adatvédelmi biztossá választotta, amely tisztséget hat éven át látta el. 2003-as alapításától az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke. 2008-tól másfél éven át volt az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Majtényi László 2010-től a Miskolci Egyetem tanszékvezető docense, 2012 óta egyetemi tanár. Számos publikáció szerzője, területének nemzetközileg elismert szakértője. Tudományos, szakmai, közéleti tevékenysége 1988-tól napjainkig számos országon ívelt át, Norvégiától az Egyesült Államokig. Az Európa Tanács megbízásából is számos országban adott tanácsot az információs jogok szakértőjeként. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Tisztelt Ház! Most dr. Majtényi László köz­társaságielnök-jelölt úr felszólalására kerül sor, 15 perces időkeretben. Felkérem dr. Majtényi Lászlót, fáradjon az előadói emelvényre, és mondja el beszédét. (Dr. Majtényi Lászlót a Terembiztos Szolgálat munkatársa a páholyból a pulpitushoz kíséri.)

DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ köztársaságielnök-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Diplomáciai Testület Tagjai! Kedves Vendégek! Tisztelt Újságírók! ‑ ideértve az Országgyűlésből kitiltottakat is. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Szél Bernadett tapsol.)

Elnöki programom egyetlen mon­dat­ban is összegezhető: legyünk bármilyen meggyőződésen, legyünk bármelyik párt szavazói, mind­annyiunknak jobb intézmények, mint emberek ural­ma alatt élni. Az emberek szeszélyesek, ezért az emberek uralma alatt kiszámíthatatlanabb az életünk annál, mint amikor intézmények kormányoznak.

(9.40)

Amikor megköszönöm az engem jelölő pártok és képviselők támogatását, köszönöm azt is, hogy támogatásuk tényével a meghirdetett elnöki programomat is támogathatónak találták. Mivel a programom rendszerkritikus program, ugyancsak megköszönöm, hogy támogatásukkal hitet tettek a tartalma mellett.

Köszönetet mondok továbbá az elmúlt hónapokban mellettem állt segítőknek, családomnak, feleségemnek, Székely Sándornak, Gulyás Balázsnak, Krasztef Péternek és Mellár Tamásnak. Lássuk tehát… (Kósa Lajos: Soros György?) Soros Györgynek nem köszöntem most meg, de majd legközelebb! (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között Balog Zoltán: A hálátlanság…)

Lássuk tehát az elnöki programot! A demokratikus nyilvánosság intézményrendszerének teljes érvényesülésével, az emberi jog garantálásával, a szabad és tisztességes választásokkal biztosítani kell, hogy a választópolgároknak valódi lehetőségük legyen időről időre leváltani a kormányzati hatalom gyakorlóit. (Folyamatos zaj a kormányzó pártok padsoraiból.)

A szegénység elviselhetetlen. A Magyar Köztársaságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden tagja emberhez méltó életet élhessen.

A korrupció maga alá gyűrte az államot. A polgárai által ellenőrzött állam a rendelkezésére álló legszigorúbb eszközökkel küzdjön a korrupció, különösen annak az állami intézményeket használó formái ellen! Ehhez hozzáteszem, hogy a fenntartható fejlődés, a jövő nemzedékek védelme is fontos része ezeknek az állam működését meghatározó alapvető elveknek.

Sokan gondolják, hogy a jogállamiság kérdései távol állnak az emberek mindennapos gondjaitól ‑ én ezt másként látom. Akár a harmadik világbeli viszonyokat idéző szegénységre, akár az ellopott magán­nyugdíjpénztári vagyonra, a trafikokra, akár Kishantosra és bármely más törvényesen elrabolt földre, az elcsent tan- és sajtószabadságra, a kultúra szabadságára vagy más konfiskált fizikai és szellemi tulajdonunkra, jószágunkra gondolok, be kell látnunk, hogy a hatalmasok személyes önzésével szemben csakis a független intézmények védelmében bízhatunk.

Korrekciókkal, bűneit magunk mögött hagyva persze, a Harmadik Köztársaság hibáit kijavítva mielőbb vissza kellene térnünk a ’89-90-es alkotmányos mozgalmunk értékeihez, egészen röviden szólva: a parlamenti demokráciához. Ugyanakkor régen itt van az ideje, hogy korlátozzuk a hatalommal rendelkezőknek a hatalom nélküliek iránti, a gazdagoknak a szegényekkel szembeni, valamint az egészségeseknek a nem egészségeseket elutasító, a férfiaknak a nők iránt, a nemzeti többségnek a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló, továbbá a jelenleg itt élő nemzedékeknek az elkövetkező nemzedékekkel szem­beni önzését. Szabad és szolidáris Magyarországot szeretnénk. Az én eszményem a lehető legkevesebb állam, a minél több szolidaritás.

Jogainkat nem az államtól kaptuk. Azért illetnek meg minket, mert embernek születtünk. Olyan országot szeretnénk, amelynek minden polgára egyformán kedves gyermeke, legyen bár politikailag középen vagy álljon valahol szélen, akár a legszélen, az állam tehát minden polgárát minden ügyben ugyanolyan méltányos és egyenlő bánásmódban részeltesse.

Az egyenlő méltóságról beszélek. Ebből az is következik, hogy a menekültügy tekintetében pedig morálisan és alkotmányosan csak az a politika igazolható, amely a szülőföldjükről elűzöttekre úgy tekint, mint a miénkkel azonos méltóság hordozóira. Csak az jó menekültpolitika, amely az emberiesség erkölcsi és jogi követelményeinek megfelel. Ugyanakkor nem minden emberséges menekültpolitika egyúttal jó politika is, hiszen a politika művészete sokféle szempontot érvényesít.

Minden közviszály a zsarnokság előszobája. Mintha mostanában másoknak is eszükbe jutna Machiavelli híres tanácsa: a bölcs Fejedelemnek, ha erre alkalma nyílik, ravaszul valamilyen ellenséget kell szereznie, úgy, hogy azzal végezvén, hatalma növekedjék.

Ha a Fejedelem ellenséget keres, akkor tegnap a migráns, ma a rossz oligarcha, holnap a Soros, holnapután pedig te magad leszel az ellenség.

Az országok csak békében fejlődnek. A belviszály háborús pszichózist állandósít, ez pedig minden fejlődés legfőbb gátja. A magyar történelemben példátlan fejlődést és kulturális pezsgést eredményező kiegyezés évfordulójának évében erre feltétlenül gondolnunk kell. Le kell végre zárnunk a történelmi és a modern Magyarország hívei között dúló több mint százéves viszályt, melynek száz éve még súlyos tétje volt, de a konfliktus alapja mára teljesen megszűnt, a vita kihűlt, és ezt az újabb kiegyezést lélekben elő is segíti, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mindkét felet megcsalta.

(9.50)

Én, ha a társadalmi békére gondolok, rendszerint egyetértve, mindig Babits Mihály szép márciusi verse jár a fejemben: „Ó, béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már!” Azonban a békességnek vannak kulturális előfeltételei. A nyomorral, a korrupcióval, a megfélemlítéssel, az elnyomással, a környezet pusztításával például soha nem lehet békét kötni. A béke továbbá nem csend. Ellenkezőleg: a békében folyamatos a vita, a párbeszéd. Amíg viszont az óriásplakátról és a heccmédiából egyetlen vélemény harsog, addig soha nem lesz béke.

A jogállami alkotmány és az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Nézetem szerint ez nem elég pontos megfogalmazás. Nem annyira kifejezni, mint inkább szolgálni kellene a nemzet egységét. Az elnök szavai, cselekedetei, gesztusai elősegíthetik a nemzeti egységet, de éppen kárt is okozhatnak. Mindenesetre nem jó, ha két Magyarországban gondolkodunk. Azt javasolom, hogy mindig az egyetlen Magyarország lebegjen a szemünk előtt.

Kétszáz éve született Arany János, aki nélkül, mondhatom, ha lennénk is, de biztosan nem azok lennénk, akik vagyunk. Kérdem most, noha Berzsenyitől Radnótiig, Pilinszkyig, Bartókig és tovább folytathatnám: nem éppen általa is lettünk és vagyunk magyarok? És teszem hozzá Márai szavaival: vajon nem ez a szép és különös, keleti nyelv köt minket össze? S amikor a mai rosszízű vitákra figyelmeztet szigorúan Arany: „Sokan szeretnék a hazát: / De gyűlölik minden fiát, / Ha népszerű alkalmakon / Oly nagyot, mint ők, nem kiált.”

Ezzel a kívánatos elnöki szerep kérdéséhez érkeztem el. Két felmutatott köztársasági elnöki minta van a szemem előtt: Göncz Árpádé és Sólyom Lászlóé. Személyes autonómiából mindketten példát mutattak. Göncz Árpád kíváncsiságát kedveltem; kíváncsiságát mindenki iránt, akit anya szült. Sólyom László alkotmányos szigora számomra vonzó példa. Az ideális, nem létező elnök ezeket követné.

Két idézet, mely szavaimat illusztrálja, az első Göncztől: ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, akiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Sólyom pedig így folytatja: „mind az ellenzéknek, mind a kormánynak, mind pedig a népfelségnek is alapvető kötelessége betartani bizonyos normákat. És ha ezek a normák bizonytalanná válnak, ha a normák átlépését igazolni akarják, akkor az elnöknek kötelessége megszólalni.”

Nem árulok zsákbamacskát. Újonnan megválasztott köztársasági elnökként nem lennék fél óránál tovább hálás az engem megválasztó pártoknak, hiszen a köztársasági elnök az alkotmány felett őrködik. A hála pedig bizonyosan nem alkotmányossági kategória.

Beszéljünk még egyszer a személyekről! Aki minden hatalmat megszerez, törvényszerűen mindent el is veszít. Útja ezért politikai értelemben a semmibe vezet. Ebben az értelemben tehát minden független intézmény fölbecsülhetetlen szolgálatot tesz annak a személynek, akinek a hatalmát korlátozza. Köztársasági elnökként bizonyosan nem lennék odafagyott mosolyú köszönőember, sem pedig néma és komor szfinx.

Olyan helyzetben, amelyben az alkotmányosság helyreállítása a tét, a köztársasági elnök felelőssége különösen nagy. Ez azzal a felelősséggel jár, hogy az Alaptörvényben számára biztosított eszközöket az alkotmányosság védelmében maradéktalanul használja ki. Elnökként természetesen mindazzal az eszköztárral élnék, amelyet a kiváló elődök bejáratott módon eddig is használtak. Tekintettel azonban arra, hogy az alkotmányosság 2013 tavaszán Magyarországon megroppant, helye van az alkotmányosság védelmében némileg unortodox eszközök alkalmazásának is. Két ilyen eszközhöz fordulnék. Az egyik az elnök szinte korlátlan beszédjoga, amelyre valószínűleg sokan csak rálegyintenek. Ne tegyék! Hat év ombudsmani szolgálattal a hátam mögött jól tudom, mit beszélek. Tudom, hogy a meggyőző és helyes érvelés előtt sokszor az államhatalom vaspántos, nehéz kapui is megnyílnak. Az igazságról szóló beszéd soha nem erőtlen, legalábbis a XVII. században Angliában még úgy tartották, hogy az igazság nyílt vitában nem szenvedhet vereséget a hamisságtól.

A másik, eddig ki nem használt lehetőség az, hogy az elnöknek korlátlanul joga van az Országgyűléshez törvénytervezeteket benyújtani. Ezt a lehetőséget is ki kívánom használni, sőt akár rendszeressé is tenném. Az Országgyűlés nem köteles a javaslatokat elfogadni, megtárgyalni viszont köteles. Tekintettel az előttünk álló márciusi ünnepre, az első szimbolikus jelentőségű, benyújtandó törvény szólhatna a sajtószabadságról is, hiszen egyre-másra szűnnek meg a sajtószabadság utolsó közlönyei, és talán nem is állunk olyan távol Ady Endre 1901-es jóslatának megvalósulásától: „Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomtatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni.” ‑ mondta Ady Endre, illetve írta. Közel állna a szívemhez az új alkotmánybírósági törvény, a szociális törvény, a felsőoktatási és a közoktatási törvény, illetve a korrupció megfékezését célzó törvény kidolgozása is.

Szeretném megjegyezni, hogy kevesebb gyalázkodás, hazugozás, sorosozás, idegenügynöközés talán több lett volna. Az elmúlt hetek fényében akár azt is kérhetném, hogy ha vannak itt olyan pártok, amelyek vezetői élvezték Soros támogatását, a mai szavazás során szavazzanak rám. (Taps és derültség az MSZP, az LMP és a független képviselők soraiban.) Persze hogy nem kérem! Én, ha egy lócsiszár bevert sárral, inkább pöröltem, mint letöröltem, és ahogy Arany nagyszerű utóda is, nemcsak hogy nem fogom be pörös számat, de a tudásnál teszek panaszt.

Összefoglalva: alkotmányos hagyományainkhoz visszatérve helyre kell állítani a köztársaságot; a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat. Olyan alkotmányra van szükség, amelyet népszavazás erősít meg, kifejezi a társadalom vitában álló csoportjainak közös értékeit, és békét teremt. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps az MSZP és az LMP soraiban. ‑ A független képviselők felállva tapsolnak.)

ELNÖK: Megköszönöm a köztársaságielnök-jelölt úr beszédét.

Tisztelt Országgyűlés! Dr. Áder János köztársasági elnök úr jelölti felszólalása előtt kérem, engedjék meg, hogy ismertessem életrajzát.

Dr. Áder János 1959. május 9-én született Csornán, a család első gyermekeként. A győri Révai Miklós Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt, majd sikeresen felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1983-ban cum laude minősítéssel szerzett diplomát.

Áder János rendszerváltoztató politikusaink egyike. Részt vett a történelmi jelentőségű 1987-es lakiteleki találkozón, majd az 1989-es Ellenzéki és Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon is, ahol fontos szerepe volt a demokratikus választási rendszer kidolgozásában. Az első szabad országgyűlési választáson 1990-ben a Fiatal Demokraták Szövetségének jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Szülővárosában, Csornán háromszor lett egymás után egyéni országgyűlési képviselő. Részt vett az Országgyűlés Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsága munkájában. 1998-ban a Magyar Országgyűlés elnökévé választották, amely tisztséget 2002-ig látta el. 2009-ben dr. Áder Jánost az Európai Parlament tagjává választották. Uniós képviselőként ellátta az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-bizton­sá­gi Bizottságának alelnöki feladatait is.

2012. május 2-án Áder Jánost az Országgyűlés Magyarország ötödik köztársasági elnökévé választotta. Áder János felesége dr. Herczegh Anita, akivel 32 éve tartó házasságuk alatt négy gyermekük született.

(10.00)

Tisztelt Országgyűlés! Most dr. Áder János köztársasági elnök úr jelölti felszólalására kerül sor, szintén 15 perces időkeretben.

Felkérem dr. Áder Jánost, fáradjon az előadói emelvényre, és mondja el beszédét. (Dr. Áder Jánost a Terembiztos Szolgálat munkatársa a páholyból a pulpitushoz kíséri. ‑ Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. ÁDER JÁNOS köztársaságielnök-jelölt: Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köztársaságielnök-jelöltként másodszor állhatok önök előtt, másodszor ért az a megtiszteltetés, hogy erre a tisztségre jelöltek, ezért első szavam a köszöneté. Köszönettel tartozom munkatársaimnak, akik az elmúlt öt évben segítették munkámat. Köszönöm mindenkinek a biztatást, aki a munka folytatására sarkallt. Köszönöm mindazok megelőlegezett bizalmát, akik másodszor is támogatták jelölésemet. Végül köszönöm Majtényi Lászlónak, hogy vállalta a megmérettetést, és megosztotta velünk gondolatait.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Önök hamarosan arról döntenek, hogy a következő öt évben ki legyen Magyarország államfője. Öt évvel ezelőtt, amikor ugyanígy itt álltam önök előtt, világossá tettem, hogy milyen elvek, értékek, meggyőződés révén szeretném e tisztséget gyakorolni. Önök most joggal formálnak igényt arra, én pedig kötelességemnek tartom, hogy beszámoljak, mit sikerült megvalósítani abból, amit akkor ígértem. A rendelkezésemre álló 15 perc nem elég egy teljes körű számvetésre, inkább csak néhány példát szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, segítendő annak eldöntését, van-e fedezete annak az ígéretemnek, hogy az öt éve is vallott értékek, elvek alapján kívánom a munkát folytatni.

Öt évvel ezelőtt itt a parlamentben azt mondtam: „Köztársasági elnökként itthon és a nagyvilágban mindig a magyar érdekek és értékek szószólója leszek.” Magyarország Alaptörvényéből világosan következik a mindenkori köztársasági elnök külpolitikai mozgástere. Hogy ez a mozgástér a kötelező protokolláris feladatokon túl lehetőséget ad az államfőnek régóta húzódó vitás kérdések megoldására, lezárására is, hadd említsek egy példát. 2012-ben Tomiszlav Nikolics, Szerbia elnöke volt első hivatalos államfővendégem. A tárgyalások során felvetettem az 1944-45-ös bácskai vérengzéseket és a magyarok kollektív bűnösségéről szóló 1945-ös döntést. Nikolics elnök úr válasza ‑ „elérkezett a megbocsátás és a megbékélés ideje” ‑ a megállapodást reményteli közelségbe hozó volt.

A történelemben kevésbé jártas honfitársaink kedvéért tegyünk egy kis kitérőt. 1942-ben magyar katonák és csendőrök ártatlan szerbeket gyilkoltak meg Újvidéken. 1944-45 telén Tito partizánjai ártatlan magyarokon álltak sokszorosan bosszút: három településen, Csúrog, Mozsor, Zsablya, különösen brutális volt a vérontás. 1945-ben a jugoszláv hatóságok határozatban mondták ki a magyarok kollektív bűnösségét. Majd hosszú, több évtizedes csend következett. Nemhogy az ártatlan áldozatoknak nem sikerült a végtisztességet megadni, de a jugoszláv hatóságok még a vérengzés megtörténtét sem voltak hajlandók elismerni. Hiába vezekelt Cseres Tibor Hideg napok című regényével 1964-ben, majd Kovács András ‑ aki két nappal ezelőtt távozott közülünk; Isten nyugosztalja ‑ ugyanilyen című filmjével 1966-ban, a megbékélés gesztusának viszonzása elmaradt. Egy történész vegyes bizottság 2011-ben megkezdte ugyan a munkát, de a politikai szándék a múlt lezárására még váratott magára.

A Nikolics elnök úrral kötött budapesti elvi megállapodás után 2013-ban született meg a szerb parlament döntése, amely elítélte a második világháború végén elkövetett atrocitásokat. Mindez előfeltétele volt annak, hogy a magyar köztársasági elnök részéről a szerb parlamentben 2013 júniusában elhangozzanak a következő mondatok: „A szabad és demokratikus Magyarország elítéli azokat, akik a második világháború szenvedéseit fokozva magyarként vétettek ártatlan szerb emberek ellen. Magyarország köztársasági elnökeként bocsánatot kérek azokért a bűnökért, amelyeket a második világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen. S habár a bűnöket senki sem teheti meg nem történtté, mégis hiszünk abban, hogy a kölcsönös bocsánatkérést követő megbocsátás a megbékélésen is képes túlmutatni.”

Másnap Szerbia elnökével közösen hajtottunk fejet az ártatlan szerb és magyar áldozatok emlékművei előtt. Nikolics elnök úr pedig a következőkkel viszonozta a szerb parlamentben elmondott szavaimat: „Alapvető emberi kötelesség, hogy emlékezzünk, és megbocsássunk egymásnak. Ezt őszintén tesszük, közösen és azonos odaadással.” Néhány hónap múlva a szerb kormány hatályon kívül helyezte a magyarok kollektív bűnösségéről szóló 1945-ös határozatot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt, hogy a múlt e tragikus, fájdalmas fejezetét 70 év elteltével, más európai országoknak is példát mutatva, sikerült lezárni, azoknak köszönhetjük, akik évtizedekig keresték az emlékeket és az emlékezőket; azoknak, akik újra és újra megpróbáltak, nem kevés személyes kockázatot vállalva, minden évben méltó módon megemlékezni az ártatlan magyar áldozatokról. Bár többen voltak, de kettőjük nevét szeretném megemlíteni: Matuska Mártonét és Teleki Júliáét (Taps a kormánypártok soraiban.), akik évtizedekig nem adták fel a reményt, segítettek nekünk abban, hogy a világ XX. században kibillent erkölcsi rendjéből helyreállítsunk valamit. Köszönet érte.

Tisztelt Ház! Megválasztásomkor elmondott beszédemben azt javasoltam, hogy tegyük közös életünk központi kérdésévé a teljesítményt, a tenni tudó és tenni akaró emberek megbecsülését; nemcsak tu­dósainkét, feltalálóinkét, kiváló művészeinkét, sikeres sportolóinkét, de a mindennapi élet legkülönbözőbb területein becsülettel helytálló honfitársainkét. Mindezt megtoldottam egy Deák Ferenc-idézettel, aki azt mondta: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.”

Abban a szándékomban, hogy életünk központi kérdésévé tegyük a teljesítményt, az elmúlt öt évben csak megerősödtem, hiszen rengeteg bizonyságra leltem. Csak néhány példa rá. Egy Tolna megyei kis faluban, Belecskán láthattam, hogy egy szorgalmas, igyekvő polgármester révén felszámolták a 40 százalékos munkanélküliséget. Egy másik, Borsod megyei kis faluban, Gömörszőlősön arra mutattak példát, hogyan lehet egyidejűleg őseink hagyományát őrizni és a XXI. század kihívásainak is megfelelni.

(10.10)

Békéscsabán megtapasztaltam, hogy egy hazai vállalkozás nemzetközi mércével mérve is lehet sikeres: a legismertebb személy- és teherautókhoz gyártott öntvényeikkel több mint ezer embernek biztosítanak kenyérkereseti lehetőséget.

New Jersey-ben, a Rubik-kockát bemutató vándorkiállítás megnyitóján azzal büszkélkedhettem, hogy se szeri, se száma azoknak a magyar találmányoknak, felfedezéseknek, innovációknak, amelyek olyannyira a mindennapjaink részévé váltak, hogy nélkülük már el sem tudnánk képzelni életünket.

Kétévenként a Magyar Tudományos Akadémián a Bolyai-díj átadásakor ‑ elődeim hagyományát folytatva ‑ a magyar nemzet nevében süvegelhettem meg legkiválóbb tudósaink teljesítményét.

És bizony arra is volt példa, hogy honfitársaim nevében a Debreceni Egyetem orvosainak, szaká­polóinak mondhattam köszönetet azért a világraszóló teljesítményért, amit egy agyhalott várandós kismama mesterséges életben tartása jelentett. Mindannyian tudták, hogy az édesanyát nem tudják megmenteni, de 92 napos hősies erőfeszítésüknek hála a magzatból egészséges csecsemő lett. Ezt soha sehol senkinek nem sikerült idáig elérnie, magyar orvosoknak, magyar ápolóknak viszont igen. Köszönet érte. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Elnöki munkámban az elmúlt öt év során kiemelt helyen szerepelt a jövő generációk iránti felelősség, az őket leginkább érintő kérdések taglalása. Nem véletlennek, inkább sorsszerűnek tartom, hogy az első nemzetközi fórumon, Rio de Janeiróban, ahol 2012 júniusában Magyarországot képviseltem, már a klímaváltozás, a környezeti fenntarthatóság, a fenyegető vízválság kérdéseiről kellett véleményt mondanom. Az elmúlt években tudományos fórumokon ‑ a World Science Forumtól a Magyar Tudományos Akadémiáig ‑, politikai tanácskozásokon ‑ New Yorktól Párizsig ‑, nemzetközi rendezvényeken ‑ Daegutól a budapesti víz világtalálkozókig ‑ mondhattam el véleményemet.

Minél több helyre mentem, minél több fellépésre készültem, minél több elemzést olvastam, annál riasztóbb kép bontakozott ki előttem. Szomorú volt szembesülni a Föld szinte minden országára jellemző politikai nemtörődömség, kormányzati felelőtlenség, a rövid távú és rövidlátó kalmár szellem helyi és globális következményeivel, azzal, hogy az elmúlt ötven évben az emberiség több erőforrást fogyasztott el, mint korábban a történelem során; azzal, hogy nem egészen fél évszázad alatt megállíthatatlanul nőtt a légkörben az üvegházhatású gázok mennyisége, minden politikai fogadkozás ellenére; azzal, hogy ugyanezen idő alatt egy Európa területét meghaladó nagyságú erdő tűnt el a Földön; azzal, hogy a Kárpát-medencének a klímaváltozás szempontjából egyedülálló a sérülékenysége.

Megtisztelő volt ezekről a kérdésekről beszélni Ferenc pápával és bekapcsolódni a világméretű kampányba, amit Al Gore korábbi amerikai alelnök indított el, és aminek célja egy ambiciózusabb párizsi megállapodás kikényszerítése volt. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Magyarország minden polgárának, aki részt vett ebben a kampányban, és aktivitásával Magyarországot ‑ az elektronikus aláírások gyűjtésének képzeletbeli versenyében ‑ az első helyre repítette.

A mai napon ismét szeretnék köszönetet mondani önöknek, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy a párizsi klímamegállapodást követően a Magyar Országgyűlés ‑ elfogadva a javaslatomat ‑ az Európai Unióban elsőként ratifikálta az egyezményt. Az önök egyhangú szavazatában megjelenő eltökéltség nagymértékben erősíti Magyarország tárgyalási pozícióit a párizsi megállapodás végrehajtását szolgáló további eszmecseréken. Épített és természeti környezetünkért viselt felelősségünk közös, parlamenti, kormányzati ciklusokon átnyúló.

A további közös munkához Albert Einstein és Ferenc pápa szavait ajánlom figyelmükbe. Albert Einsteinét, aki azt mondta, hogy: „Egyetlen probléma sem oldható meg ugyanazzal a gondolkodással, amellyel előidéztük őket.” Ferenc pápa pedig enciklikájában erkölcsi felelősségünkre figyelmeztetett, amikor azt írta: „A természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte.”

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt öt évben számos beszédemet Kölcsey mondatával fejeztem be: „A haza minden előtt!” Bár ma sem tudnám ennél tömörebb megfogalmazását adni a politikusi, közjogi felelősségnek, ezúttal a kétszáz éve született Arany János gondolatait szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Bő egy esztendő múlva önök mindannyian megmérettetésre készülnek.

A politikai viták zaja a következő hónapokban erősödni fog. Amikor újra és újra összemérik érveiket a vita során, gondoljanak Arany Jánosra, aki a következőket mondta: „Aki azt mondja: én nem adok a hazának, amennyi tőlem telik, olyba veszem, mintha azt mondaná: én nem akarom, hogy legyen Magyarország. (…) Nem gondoltuk meg, hogy ha a haza nem lesz, akkor mi sem leszünk; nem lesznek ökreink, juhaink, nem lesznek házaink, földeink (…), nem leszünk mi magunk. Mert a haza ezekből áll. Most ez a kérdés: akarjuk-e, hogy éljen a haza, vagy sem?” (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Áder Jánost a Terembiztos Szolgálat munkatársa a pulpitustól a páholyba kíséri.)

ELNÖK: Megköszönöm köztársasági elnök úr jelölti beszédét.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a köztársaságielnök-választás szabályait. Az Alaptörvény 11. cikke szerint az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát megkapta. Ha az első szavazás eredménytelen volt, második szavazást kell tartani. A második szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki ‑ te­kin­tet nélkül a szavazásban részt vevők számára ‑ a leg­több érvényes szavazatot kapta. Ha a második szavazás is eredménytelen, ismételt jelölés alapján új választást kell tartani.

Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással, öt évre választja.

A titkos szavazás menete a következő: a képvi­selők a Duna-parti folyosón vehetik át a szavazólapot a képviselők neve szerinti ábécésorrendben, négy csoportban. Tájékoztatom önöket, hogy a szektoroknál egy darab szavazólapot, továbbá egy borítékot vehetnek át.

Kérem, hogy az átvétel tényét az asztaloknál elhelyezett íveken aláírásukkal igazolni szíveskedjenek. Kérem, hogy a szavazás során vegyék igénybe a folyosó végén elhelyezett szavazófülkéket. Kérem önöket, hogy a szavazólapon a jelölt neve melletti négyzetbe helyezzék el jelölésüket.

Felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy röviden ismertesse a szavazás szabályait, képvi­selőtársaimat pedig tisztelettel kérem, hogy ezt a helyükön hallgassák végig.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Szavazni csak a hivatalos szavazólapokkal lehet.

Érvényes szavazatnak csak az minősül, amit a szavazólapon szereplő jelöltre adtak le, a neve melletti négyzetbe elhelyezett két egymást metsző vonallal. Érvénytelen az a szavazat, amelyről nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani, hogy a képviselő kire, illetve hogyan szavazott. Semmis az a szavazat, amit nem a hivatalos szavazólapon adtak le; amelyikről hiányzik a bélyegzőlenyomat; illetve, ha a szavazólapot a képviselő átveszi, de nem dobja be az urnába.

Tájékoztatom önöket, hogy amennyiben a szavazólap kitöltését bárki elrontja, a szavazatszámláló bizottság urnánál tartózkodó tagjai azt bevonják, és helyébe új lapot adnak ki.

ELNÖK: Tisztelt Ház! A szavazási idő alatt az ülésterem Duna-parti folyosóján csak képviselők, illetőleg a szavazásban közreműködő munkacsoport tagjai tartózkodhatnak. Bejelentem, hogy a szavazatok leadására 40 perc áll rendelkezésre, tehát erre 11 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Most ‑ a titkos szavazás és az értékelés időtartamára ‑ 1 óra 20 perces szünetet rendelek el.

Szünet: 10.20 ‑ 11.46

(Elnök: Kövér László

Jegyzők: Móring József Attila és Szávay István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismételten köszöntöm vendégeinket.

Bejelentem, hogy a szavazatszámláló bizottság befejezte munkáját, és megállapította, hogy a szavazás érvényességét befolyásoló esemény nem történt. A titkos szavazásban 175 képviselő vett részt.

Az urnában megtalálható szavazólapok száma alapján 175 képviselő adta le szavazatát. Ezek megoszlása a következő: érvénytelen szavazat nem volt, az érvényes szavazatok száma 175. Az érvényes szavazatok számbavétele alapján dr. Áder János személyére 131 képviselő, dr. Majtényi László személyére pedig 44 képviselő adta le szavazatát.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény 11. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyűlési képviselők kétharmadának, azaz 133 képviselőnek a szavazatát megkapta. Erre figyelemmel a jegyzők megállapították, hogy a titkos szavazás érvényes, de eredménytelen volt.

Az Alaptörvény 11. cikk (4) bekezdésének megfelelően második szavazást kell tartani, amely alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki ‑ tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára ‑ a legtöbb érvényes szavazatot kapja. A második szavazást új jelölés nem előzi meg.

Emlékeztetem önöket, hogy a titkos szavazás szabályai változatlanok. A szavazási idő alatt az ülésterem Duna-parti folyosóján csak képviselő, illetve a szavazásban közreműködő munkacsoport tagjai tartózkodhatnak.

Bejelentem, hogy a szavazatok leadására 40 perc áll rendelkezésre, tehát erre 12 óra 28 percig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Most a titkos szavazás és az értékelés időtartamára ismét 1 óra 20 perces szünetet rendelek el.

(Szünet: 11.48 ‑ 13.15

Elnök: Kövér László

Jegyzők: Móring József Attila és Szávay István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismételten köszöntöm vendégeinket.

Bejelentem, hogy a szavazatszámláló bizottság befejezte munkáját. Megállapította, hogy a szavazás érvényességét befolyásoló esemény nem történt.

A titkos szavazásban 170 képviselő vett részt. Az urnában megtalált szavazólapok száma alapján 170 képviselő adta le szavazatát. Ezek megoszlása a következő: érvénytelen szavazat nem volt, az érvényes szavazatok száma 170. Az érvényes szavazatok számbavétele alapján dr. Áder János személyére 131 képviselő, dr. Majtényi László személyére pedig 39 képviselő adta le szavazatát.

Ezek alapján a jegyzők megállapították, hogy a köztársaságielnök-választás érvényes és ered­ményes volt.

Tisztelt Ház! Ismertetem az Országgyűlés határozatát. Az Országgyűlés az Alaptörvény 10. cikk (1) bekezdése alapján dr. Áder Jánost köztársasági elnökké 2017. május 10-i hatállyal megválasztja. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban. ‑ A kormánypárti képviselők felállva tapsolnak. ‑ Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ez a határozat az elfogadásakor lép hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében gratuláljak dr. Áder János köztársasági elnök úrnak újbóli megválasztásához. Eredményes munkát és sok sikert kívánok. Bejelentem egyúttal, hogy a megválasztott köztársasági elnök az Országgyűlés későbbi ülésén, hivatalba lépését megelőzően teszi le esküjét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a megválasztott köztársasági elnök a páholyban fogadja a gratulációkat.

Megköszönöm vendégeinknek a részvételt. (Dr. Áder Jánosnak a páholyban elsőként dr. Majtényi László, majd Orbán Viktor, dr. Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Harrach Péter, dr. Salamon László gratulál.)

Most 15 perc szünetet rendelek el, az Országgyűlés ezt követően folytatja munkáját.

(Szünet: 13.17 ‑ 13.33

Elnök: Jakab István

Jegyzők: Móring József Attila és Hiszékeny Dezső)




Felszólalások:   21-23   24-32   33-36      Ülésnap adatai