DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Részben a tévében, részben helyben tudtam figyelemmel kísérni a vitát. Ismerve az előkészítő anyagokat is, számomra megdöbbentő volt, hogy olyan rendszerekkel nem foglalkozik az anyag - s itt hiányolom a rendszerszemléletet -, amelyek a magyar egészségügyi ellátás legnagyobb volumenét adják, ez pedig az egyetemi városokban lévő klinikai rendszer és az ezekben a városokban meglévő más egészségügyi intézményrendszer összefüggései.

Amikor rendszerszemléletről beszélünk, két dolgot látnunk kell. Az egyik az, hogy bár ebben a rendszerben a finanszírozás kezd monokulturálissá válni, viszont a tulajdoni viszonyok igen elaprózottak, szétszórtak, és helyenként még a feudumok jeleit is mutatják. Ez az egyetemi és a nagyvárosokra alapvetően jellemző probléma.

Ezért a kevés időm mellett már csak azt szeretném, ha miniszter úr magáévá tenné azt a pozitív kezdeményezést - nemcsak verbálisan, mert ezt Pécsett már megtette, hanem tartalmában is -, amit Pécsett megpróbáltunk. Eszerint el kellene gondolkodni azon, hogy a funkcionális integrációnak milyen lehetőségei vannak az egészségügy rendszerében, egyelőre függetlenül a különböző tulajdonviszonyoktól - a települési önkormányzat, a megyei önkormányzat és a magyar állam mint az egyetem tulajdonosa összefüggéseiben. A másik oldalról pedig jó lenne elgondolkodni azon, hogy azt a hatalmas vagyonmennyiséget, amit az egészségügy és az intézményrendszer működtet, hogyan lehetne egészséges rendszerré fejleszteni, hiszen az üzemeltetés egyik legdrágább kérdése és annak a hatalmas vagyonnak - ingatlan-, gép-, műszervagyonnak - a működtetése, amellyel a rendszer igazából nem törődik. Az eseti pályáztatások, a különböző kiemelt célok tíz éve történő folyamatos megfogalmazása a tűzoltásra elegendő, de a minőségi fejlesztésre semmiképp sem.

Azt szeretném kérni a miniszter úrtól, hogy legalább azokat a meglévő koncepciókat, amelyek például Pécsett rendelkezésre állnak és eljuttattuk a miniszter úrhoz, fogadja úgy a kormányzat, hogy hajlandók vagyunk egy kísérlet részeseivé válni. Az egészségügy valamennyi szereplője Pécsett és Baranyában egyetért abban, hogy az együttműködés és a funkcionális integráció elemi kényszer és elemi lehetősége ennek a rendszernek. A többit majd mi összerakjuk együtt a tárca képviselőivel, de teljesen természetesen csak akkor és abban az esetben, ha az igen szakszerűen előkészített anyagokkal kapcsolatban esetleg egy-egy vazallus vagy olyan beosztott, aki nem igazán érti a rendszert, nem azt a visszajelzést adja, hogy mit akarnak a Tollerék, mit akarnak a Bejéék, vagy nem azt a választ adja, hogy elegünk van a pécs-baranyai lobbiból.

 

(14.00)

 

Szerintem ez ennél súlyosabb és fontosabb kérdés, mint hogy ilyen primitív módon válaszoljunk a szakmai kérdésekre. Sajnos ilyennel találkoztam, miniszter úr. Kérem azt, hogy álljon az élére annak a mozgalomnak, amely egy jó lehetőséget rejt magában. Ebben a szereplők készek együttműködni, a kritikai elemzéseket meg úgyis majd menet közben elvégezzük. Szerintem jelen esetben nem tartalmi kérdésekről van szó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát kérem azt, hogy lelkesedjünk együtt, de a kritikát jobban tűrjük.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)