DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először meg kell köszönni a Szocialista Pártnak a mai egészségpolitikai vitanap kezdeményezését. Másodszor pedig szeretnék gratulálni Gógl Árpád miniszter úrnak, hogy egy rendkívül jó munkaanyagot tett az asztalunkra, amely az egészségügyi rendszer továbbfejlesztésének programját tartalmazza.
A körülbelül húsz éve folyó egészségügyi reform során egy szokatlanul színvonalas munkaanyagot kaptunk, amelynek legnagyobb értéke a reális helyzetértékelés. Talán el lehet mondani, hogy egy rendkívül jó anamnézist, diagnózisfelállítást követően egy jó terápiás elv rögzítése során talán vannak vitatható terápiás lépések; részben a mai nap is hivatott ezt a vitát folytatni a részletkérdésekben.
A magyar állampolgárok alkotmányos joga, hogy a megbetegedés esetén hozzájussanak a szükséges egészségügyi ellátáshoz. Az alkotmányos jogok helyes értelmezése a modern egészségkultúra szemléletén alapul, amely intézményesíti az egészségmegőrzést és a betegségek megelőzését. Az egészségfinanszírozási reform kulcsponti része, hogy lehetővé tegye az egészségügyi szükségletekre szánt többletforrások költséghatékony, a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét egyaránt érvényesítő felhasználását.
A munkaanyagban felvázolt reformok talán megrázzák az egész egészségügyi ellátórendszert, de az biztos, hogy ezen keresztül országos politikai aktivitást fognak indukálni, kiváltani. A Független Kisgazdapárt szerint is vannak vitatható pontok a munkaanyagban. Hogy milyen nehéz még egy jól kidolgozott döntést is elfogadtatni az érintettekkel, azt jól példázza az angol kormány eljárása az úgynevezett költségviselő családorvos intézmény bevezetésével kapcsolatban. Miután a családorvosok és minden érintett egyaránt tiltakozott az új intézmény ellen, a kormány lemondott arról, hogy az új intézményt kötelezővé tegye. Az új intézmény mint megpályázható alternatív megoldás került a törvénybe, ahol a pályázó családorvosok szigorú feltételeknek kellett hogy megfeleljenek. Azóta ezt az intézményt az angol egészségügyi reform egyik legsikeresebb újításaként tartják számon.
Fontosnak tartom, hogy a munkaanyag leszögezi, hogy az ágazat a tíz év alatt, amely a rendszerváltás óta eltelt, reálértékben felére csökkent forrásokból fenntartotta a működőképességét, emelkedett a nyújtott szolgáltatások minősége és mennyisége. Ez a reálbérek drasztikus csökkenése, az eszközpótlások elmaradása, az infrastruktúra és az épületek lepusztulása árán történt. A hatékonyság növelésének ezen tartalékai a végsőkig kimerültek.
A magyar népesség egészségügyi állapota európai összehasonlításban a legrosszabbak között van. A születéskor várható élettartam az egyik legalacsonyabb. Ez a hihetetlen arányú egészségvesztés nem az egészségügyben keletkezett, ma mégis sok közgazdász, pénzügyi szakember az egészségügyet hibáztatja a lakosság rossz egészsége miatt. Pedig az egészség nem az egészségügyben keletkezik, és nem is ott vész el. Az egészségügyi ellátás csak 10-11 százalékban felelős a lakosság megbetegedési és halálozási viszonyaiért. Ennek ellenére a pénzügyi politika egyik állandó céltáblája az egészségügy. Ebből a helyzetből az egészségügy önmaga nem tud kikerülni mindaddig, amíg nem változik meg a tervezési gyakorlat. Az egészségügyi kiadások tervezésénél nem a tényleges, a lakosság katasztrofális egészségi helyzetéből adódó feladatok, hanem a bázisszemlélet, a fiskális szándékok a meghatározók.
A kitűnő munkaanyag a célok megfogalmazásánál elsőként említi, hogy a megmentett életévek száma emelkedjen, azaz növekedjen az egészségnyereség. Ez olyan kívánság, amelyet nem az egészségügy tud teljesíteni. Ezt a többletet az egész társadalom összefogásával lehet csak elérni. Meg kell változni a gazdasági, politikai környezetnek. A napi nyolc órát dolgozó, nyugodt munkahellyel bíró, szép családi életet élő, anyagilag és lelkileg kiegyensúlyozott állampolgárok megbetegedése csökkenni, élettartama növekedni fog.
Talán két fontosnak tartott fejezettel foglalkoznék részletesebben, a sürgősségi ellátással és a kapacitásszabályozással. Nem kívánok foglalkozni a munkaanyag azon részével, ami egyértelműen pozitív és jó, és ez van többségben.
(10.20)
Inkább a számomra talán vitásnak tartott részekkel foglalkoznék, mert a bérfejlesztés és a többi szakasz rendkívül gyönyörű lenne, ha megvalósulna. A sürgősségi ellátás szervezése két modell szerint lehetséges. Az egyik modell a mentésügyre és a sürgősségi osztályokra épít. Ebben a modellben élesen elkülönül a sürgősségi ellátás és a tervezhető ellátás. A sürgősségi ellátás kétszintű. Az első találkozás zömmel a beteg és a mentőkre telepített ügyelet között jön létre. A mentők szükség esetén kiemelt, speciálisan felszerelt, szervezett kórházakba, sürgősségi osztályokra viszik, ahol a beteg definitív ellátást kap.
A másik lehetséges megoldás a sürgősségi ellátást az ellátórendszer teljes vertikumának részeként kezeli. Ebben az esetben nem különül el élesen a sürgősségi ellátás az ellátórendszertől. Az első találkozás egyaránt lehetséges az alapellátási ügyelettel és a mentőkkel, a kórházak pedig differenciált feladatúak és felkészültségűek, a beteg pedig állapotától függően különböző szintekre kerül, de a betegutak szigorúan szabályozottak. Ez a szervezési modell erősen épít a progresszivitás elvére. Az önálló sürgősségi ellátás magas szintű ellátást biztosít, igen magas költségek mellett. Sérti az egyenlőség elvét, hiszen a magas költségek miatt nem lehet egyformán lakosságközelivé tenni az ellátást. E forma fő problémája, hogy rontja a magyar egészségügy egyik nagy gondját, hogy a tevékenységek indokolatlanul magas szinten oldódnak meg. Ez súlyosan sérti az szubszidiaritás és a finanszírozhatóság elvét.
Ez a modell nem segíti a szerkezetváltást. Tovább növelheti a Magyarországon amúgy is egészségtelenül nagy kórházméretet, hiszen a kisméretű, költséghatékony kórházak bezárását ígéri. A 15 perces megvalósulás esetén a rendkívül nagy beruházás ellenére is megoldatlan marad az a probléma, hogy az újraélesztés esélye csak 5 percen belüli realitás. Az integrált modell jobban illeszkedik az egészségpolitika alapelveihez. Előnyeit főleg abban az esetben lehet kiaknázni, ha a vertikális integrációt teljesnek tekintjük, és ezzel párhuzamosan a lakossági laikus szint javítását szorgalmazzuk. Az alapellátás és a mentés rendszerének részben párhuzamos fenntartása a későbbiekben is indokolt. A mentők mint elsődleges ellátási szint csak abban az esetben tudják az elérhetőséget biztosítani, ha az esetkocsi megy ki minden problémás esethez. Ez mind fejlesztési, mind működtetési költségben irreális nagyságú lenne. Ezért kell meghagyni az alapellátási ügyelet rendszerét, de a városokban továbbra is segíteni kell az ügyelet és a mentés integrációját.
A Független Kisgazdapárt - mint a vidék pártja - politikai és szakmai szempontból sem tudja támogatni a kisvárosi kórházak hátrányba szorítását, megszüntetését. A munkaanyag kapacitásszabályozással foglalkozó szakaszából kitűnik, hogy a kis kórházak bezárása elfogadott gondolat - ha jól értelmezem a munkaanyagot. A kötelező OEP-finanszírozásban részesülő, kijelölt körbe tartozó kórházaknak rendelkezniük kell sürgősségi részleggel. Az elmúlt évben megjelent pályázat, amely a sürgősségi ellátóegységek létesítésének támogatására íródott, a részvétel feltételeként 400 ágynál nagyobb ágylétszámot írt ki. Magyarul: a sürgősségi osztályok léte feltétele az OEP-finanszírozásnak, de a kis és közepes kórházak nem részesülnek anyagi támogatásban a sürgősségi részlegük kialakításához. Ez a 400 ágynál kevesebbel rendelkező városi kórházak megszűnését jelentheti. Ez különösen sújtja a hátrányos helyzetű régiók lakosságát.
A statisztikai adatokból kiderül, hogy a vidék és a főváros, a nagyvárosok morbiditási, mortalitási mutatói között nagy különbség van a vidék kárára. Ez a hátrányos helyzetű megyékben, régiókban még nagyobb különbséget mutat. A rossz közlekedés, a távolság miatt, a rossz anyagi körülmények között élő vidéki állampolgár még nehezebben jut hozzá a kórházi ellátáshoz. Ez elfogadhatatlan számunkra. Hazai és külföldi statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a 200-400 ágylétszámú kórházak sokkal életképesebbek, lényegesen kisebb költséggel dolgoznak, mint a nagyméretű kórházak. A munkaanyagban is megjelenik, hogy a hatékonyság kikényszerítése a kiemelt körbe tartozó ellátók esetében nem biztosítható. A verseny lehetősége minimális, minden ellátó védett piaccal rendelkezik. Tehát a lefektetett nagy kórházcentrikus szemlélet sem politikai, sem gazdaságossági szempontból nem felel meg az egészségpolitikai célkitűzéseknek.
Néhány gondolatot szentelnék még az ellátási szintek racionalitása című fejezetnek. Egyetértek azzal, hogy ma a betegellátás szükségtelenül a kórházakban kerül kielégítésre. A jelen finanszírozási rend a kórházakat mind nagyobb teljesítmény elérésére sarkallja. Így a kórházak által működtetett járóbeteg-szakellátás, sőt a kórházi orvosok által működtetett magánorvosi szakrendelések sem törekednek definitív, olcsóbb ellátásra, hanem a drágább, a kórházi ellátás felé terelik a betegek tömegeit. Ezzel kettős hatást érnek el: jelentősen drágítják az ellátást, másrészt a betegekben erősítik a tudatot, hogy bajukra csak a drága kórházakban találhatnak gyógyírt.
Ez a folyamat öngerjesztővé válik, fokozza a drága ellátás felé irányuló igényeket, amelyeket a költségvetés nem képes a felfokozott igényeknek megfelelően kielégíteni. Ez a kielégítetlenség politikai tényezővé válik, és akadályozza a reformok életbe lépését. A megoldás egyik fontos iránya lehet, hogy segítjük a járóbeteg-szakellátás és a háziorvosi praxisok praxisközösséggé való összeolvadásának lehetőségét. Így elérhető lenne, hogy a kórháztól független praxisközösségek képesek legyenek a definitív ellátásra, és a betegáramlás irányán fordítani tudjanak. Ha ez legalább részben sikerül, megszűnik az öngerjesztő költségrobbanás, és az elégedetlenség megszűnik politikai tényezőként működni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni, hogy a jó reformok megvalósítása csak minden parlamenti párt együttműködésével valósítható meg. Könnyebb lenne a szerkezetátalakítást jó kétharmados törvények segítségével végrehajtani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)