ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a késői időpontra, ha megengedik, akkor nem élnék ezzel az időkerettel, viszont azért néhány dologban szeretném határozottan indokolni azt a törvényjavaslatot, amely önök elé került, különös tekintettel a ma egyébként azt ért támadásokra.

Tisztelt képviselőtársaim bizonyára tisztában vannak azzal, legalábbis, aki egy kicsit járatos az államháztartástan tekintetében, hogy megkülönböztetik egymástól egy költségvetés megalkotásának és módosításának a folyamatát is, a módosításon belül is a pótköltségvetés és a költségvetés módosításának a fogalmát.

Abban az esetben, amikor az Országgyűlés nálunk is költségvetést alkot, azt nyilvánvalóan egy hosszabb előkészítés, több hónapos egyeztetés, a Házon belül is egy közel három hónapos törvényalkotási folyamat előzi meg. Abban az esetben, hogyha módosítani kell ezt a költségvetést, meg szoktak különböztetni egymástól két eljárást, az egyik a költségvetés általános módosítása. Erre rendszerint akkor van lehetőség egy rövidebb lélegzetű vitával, gyakorlatilag egy egyszerű törvénymódosítással, hogyha mondjuk, ez a módosítás mértékét és léptékét tekintve nem annyira meghatározó, hogy gyakorlatilag újra kell írni a költségvetési törvényt. Abban az esetben viszont, hogyha a költségvetési törvény jelentős módosításáról kell rendelkezni, akkor a pótköltségvetés fogalmát szokták bevezetni az ezzel kapcsolatos törvények.

Ez így volt Magyarországon is hosszú időn keresztül, sőt 1994-ben kialakult egy olyan konszenzus is, amely lehetővé tette, hogy abban az esetben, ha országgyűlési választások éve van, tekintettel arra, hogy az országgyűlési választásokon megalakuló új kormánynak nincs annyi ideje a költségvetés normális előkészítésére, mint mondjuk, az éppen hivatalban lévő kormánynak, hiszen egy új költségvetés előkészítése gyakorlatilag a folyó év márciusában szokott elkezdődni, éppen ezért a mindenkori kormány a választások évében egy hónapos lehetőséget kapott arra, hogy egy hónappal később nyújtsa be a parlament elé a költségvetést.

Most mindösszesen azért, mert 2006-ban Magyarországnak volt egy olyan kormánya, amelyik egyébként nem mondott igazat az éppen aktuális költségvetés számairól, félrevezette nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is ebben a tekintetben, éppen ezért ugyanez a kormány két esztendővel később a saját reputációja helyreállítása végett úgy érezte, szigorítania kell a költségvetés elfogadásával kapcsolatos általános eljárási szabályokon, az államháztartási törvényen. Érdekes, hogy csak 2008 végén fogadta el ezt a szigorítást, és természetesen magára nem tartotta kötelezőnek, mert 2009-ben nem vezette be, csak a 2010. esztendőre, tehát arra a kormányra, amelyik majd a választások után, egyébként a polgárok jóvoltából hatalomra kerülhet.

(22.40)

Azt gondolom, hogy ez egyébként nem volt egy tisztességes eljárás az MSZP-től és az SZDSZ-től, ráadásul az a költségvetési eljárási szabályrendszer, amit elfogadtak, az én megítélésem szerint tarthatatlan. Tarthatatlan már csak azért is, mert hihetetlenül csökkenti és korlátozza egy új kormány mozgásterét, ami, mondjuk, a mai gazdasági válságos időszakokban szinte nullára csökkenti.

Azt kell mondjam önöknek, hogy azok a szabályok, amiket annak idején 2008 végén - persze csak 2010-re vonatkozóan - törvénybe iktatott a parlament, arról szóltak, hogy gyakorlatilag a GDP 0,2 százalékáig terjedő eltérés esetén már több hónapos eljárással pótköltségvetési törvényt kellene alkotnia a Háznak, ami őszintén szólva egészen elképesztő, ha belegondolunk, hogy milyen költségvetést hagyott örökül az előző kormányzat a mostani utódjára, amikor is a bevételi előirányzatok messze nem feleltek meg a valóságnak, fölültervezettek voltak, és gyakorlatilag közel 200 milliárd forintos plusz mozgásteret kellett teremteni a kormánynak a költségvetésben, amit a miniszterelnök a 29 pontból álló gazdasági akciótervével hirdetett meg.

Abban az esetben, ha a szabályok a jelenlegi formában maradnak, akkor igazából az ország az ehhez szükséges gyors reagálású mozgást - amire azt hiszem, mindenkinek szüksége van, hogy a jelenlegi költségvetési hiánycél tartható legyen - igazából őszig sem bírná teljesíteni. Azt gondolom, hogy éppen ebből is látszik, hogy valójában az előző kormányok csak az utódjuk dolgát akarták megnehezíteni, maguk is tudták, hogy betarthatatlan szabályokat iktatnak törvénybe. Ezeket egyébként a Fidesz frakciója nem is támogatta 2008 végén, éppen ezért azt gondolom, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal tehetünk most javaslatot ezeknek a módosítására.

Éppen ezért a javaslatunk arra irányul, hogy az Áht. szabályainál térjünk vissza arra az eljárási rendre, hogy pótköltségvetés megalkotására csak akkor van szükség, ha a kiadási főösszeg 5 százalékot meghaladó mértékben térne el egyébként. Az általános költségvetési módosítás szabályai pedig úgy néznek ki, hogy 2,5 százalék alatti, a kiadási főösszeghez képest 2,5 százalék alatti eltérésnél viszont egy általános költségvetési eljárás szabályai szerint lehessen egyszerűen módosítani a költségvetési törvényt. Ezek voltak egyébként az Áht. korábbi szabályai is.

De még egy pontból kialakult természetesen vita abban a tekintetben, hogy most beleszámítsanak-e az állami vállalatoknál kialakult esetleges hiányok és deficitek a mindenkori éves költségvetési deficitbe. Én erre iránymutatóként azt szeretném javasolni tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nézzék meg, milyen az ezzel kapcsolatos általános európai gyakorlat. Azt fogják észrevenni, hogy messze nem olyan szigorú, mint amit 2008 végén, persze ismét hangsúlyoznám, csak az utódjára nézve, de törvénybe iktatott az előző kormányzat.

És éppen azért nem szigorú, mert egyébként Európában is tisztában vannak azzal, hogy azért, mert mondjuk, egy állami cégnél valamilyen módon éppen aktuálisan kialakul valamilyen probléma, az még nem biztos, hogy arra az évre vonatkozóan kihatással rendelkezik a költségvetésre. Rendezésére többféle eljárás is elképzelhető. Egyáltalán nem kizárt az sem, hogy az nem az az évi költségvetési deficitet, hanem egy későbbit rögzít. Ráadásul, hogy ez a gyakorlat elfogadható, az a tény is jól mutatja, hogy egyébként az Eurostat szabályai nem rögzítenek ilyen szigorú eljárásokat a tagállamok számára, meglehetősen nagy szabadságot hagynak a tagállamok tekintetében arra nézve, hogy éppen ezeket a költségvetési elszámolási szabályokat hogyan alakítják.

Azt gondolom, hogy ha Magyarország nagyon beszűkíti a mozgásterét, akkor két súlyos problémát is magára vállal. Egyik oldalról a kormánynak és az Országgyűlésnek egy csökkentett, szűk mozgástere lesz csak, hogy reagáljon a gazdasági válság vagy éppen az európai válság különféle problémáira. Tekintettel arra - ezt hallhattuk talán a PSZÁF-jelentés kapcsán is -, hogy Európában ma a pénzügyi intézményrendszer több országban is komoly gondokkal küzd, elképzelhető, hogy ennek lesznek még magyarországi kihatásai, én azt gondolom, ezt a mozgásteret nem szűkíteni, hanem tágítani kell a kormányzat és egyben a parlament számára is.

A másik fontos dolog pedig, hogy ne kerüljünk versenyhátrányba, tisztelt képviselőtársaim. Csak felhívnám a figyelmet arra, hogy volt már erre precedens, amikor Magyarország például bevezette a magánnyugdíjalapokra vonatkozó nyugdíjreformját, és ezt a velünk szomszédos országok egyébként nem tették meg, éveken keresztül úgy tűnt, hogy a magyar költségvetés adatai sokkal rosszabbak, mint mondjuk, Szlovákiában vagy éppenséggel Lengyelországban. Mindez azért tűnt így, mert egyébként azokban az országokban továbbra is mindenki az állami nyugdíjalapokba fizette be a nyugdíjjárulékot, míg nálunk már nem teljes egészében, és almát hasonlítottak össze körtével.

Magyarország helyzete, a költségvetése is semmivel nem volt rosszabb, mint a szomszéd országoké, a rossz elszámolási rendszernek, a rosszul kialakított szabályoknak köszönhetően tűnt ez így, és ez egyébként rontotta az ország pozícióit az államháztartás finanszírozásánál, az adósságszolgálatnál, plusz kamatfelárhoz vezetett.

Én éppen ezért azt gondolom, hogy ezek a szabályok, amiket most a parlament elé terjesztünk, mindenki számára elfogadhatóak, és egyáltalán nem lazítják fel a költségvetési politikát. Ezt mondom azoknak a független bíráló szervezeteknek is, mint például a Költségvetési Tanácsnak, akik ma ezt sérelmezték. Azt gondolom, hogy a Költségvetési Tanácsot nem azért hoztuk létre, hogy nullára csökkentse egy kormány mozgásterét, hanem azért hoztuk létre, hogy felhívja a figyelmet arra egy aktuális költségvetés megalkotása során, hogy egyébként abban a költségvetésben milyen későbbi problémák lehetnek, és azokat a parlament meg is tudja fontolni.

Abban az esetben, ha ilyen szigorú szabályokat és eljárási rendet hagynánk életben, akkor a Költségvetési Tanácsra gyakorlatilag nem is lenne szükség. Az más kérdés, hogy ebben az esetben a magyar parlament képtelen lenne módosítani a költségvetést, vagy bármilyen kis eltérés esetén gyakorlatilag minden negyedévben pótköltségvetési eljárás keretében negyedévről negyedévre módosíthatná a saját költségvetését. Ez Magyarországot, azt gondolom, nagyon rossz színben tüntetné fel.

Éppen ezért tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy fogadják el ezt a módosítást, és támogassák a parlamentben minél hamarabb történő keresztülvezetését, mert azt gondolom, ez a gazdaságpolitika számára megadja azt a szükséges mozgásteret, amely a mai nehéz európai és világgazdasági viszonyok között mindenképpen szükséges a kormány és a parlament számára, nem elfelejtve azt, hogy más európai uniós tagállamokban, szomszédainknál éppúgy, mint Nyugat-Európában ez a mozgástér a legtöbb kormány és nemzeti parlament számára rendelkezésre áll. Ráadásul az Európai Unió ezt a típusú mozgásteret semmilyen formában nem igyekszik, és nem is tartja kontroll alatt.

Az Eurostat szabályainak az az új szabályrendszer, amit most javasolnánk, tökéletesen, minden igényt kielégítően megfelel. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage