DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai politikai vitanap summája számomra röviden az, hogy ismét egy tapasztalattal több és egy illúzióval kevesebb. Igaza van Katona Bélának, lehetett volna ez a politikai vitanap érdemi, hallhattunk volna tárgyilagos kritikát, konstruktív javaslatokat, azaz olyat, amiről érdemes a Magyar Országgyűlésben vitát folytatni, mert az ország helyzetének jobbítását szolgálja. Csakhogy ennek a közelébe sem jutott az ellenzéki hangütés. Éppen Áder frakcióvezető úr hívta fel az előbb Katona Béla figyelmét arra, hogy nagyobb higgadtságot kér tőle. Azt gondolom, frakcióvezető úrnak ezt mindenekelőtt a képviselőtársaitól kellene kérnie, mert ha én például Font Sándor képviselő úr stílusában reagálnék, akkor azt mondanám, hogy ez az az ellenzék, amelyik nem tud és nem akar szabadulni a rögeszméitől, a tévképzeteitől, a demagógiájától és a rosszindulatától.

Ne vegyék rossz néven, de a vitát hallgatva az a hasonlat jutott eszembe, hogy ha egy rövidlátó ember elmegy egy képtárba kiállítást nézni, de otthon hagyja a szemüvegét, szükségképpen semmit nem lát a képekből, csak vaksin hunyorog néhány centi távolságról, és nézi a négyzetcentiméteres részleteket, hogy hol talál benne valami hibát vagy kivetnivalót, de meg sem érinti a kép egészének élménye! Valahogy így nyúltak hozzá bizonyos problémákhoz, felnagyítva valós gondokat - amelyekkel a kormány egyébként tisztában van, nem önöktől hallja, maga is tudja, mert ismeri az országot -, és még csak azt a jóindulatot vagy elvárható korrektséget sem láttuk az önök részéről, hogy tekintetbe vegyék azokat a körülményeket, amelyekkel ennek a kormánynak - például egy olyan természeti csapással, mint az elmúlt évi hihetetlen mértékű szárazság, vagy olyan körülménnyel, mint a világgazdasági feltételek változása - szembe kellett néznie. Lehet ezen mosolyogni, képviselő úr, de ez a hozzá nem értés mosolya, amit most önök produkálnak, mert azt gondolom, nem is tudják felfogni, hogy mi a dolog lényege. De ezt csak azért mondtam el, mert a két utolsó felszólalásuk oly mértékben elrugaszkodott a valóságtól, hogy erre mindenképpen reagálni akartam.

A tényekről pedig annyit, frakcióvezető úr, hogy a vitanap kezdetén önök közül összesen tizenhárman voltak a teremben. (Dr. Répássy Róbert: Nem igaz! Most is többen vagyunk! - Font Sándor: Huszonnégyen vagyunk jelen!) Tizenhárman ültek a teremben, amikor a vitanap elkezdődött - matematikából gyengék voltak. Amikor elkezdődött a vitanap, tizenhárman voltak. Itt ült a Magyar Köztársaság teljes kormánya, nem figyeltek oda rájuk, később szivárogtak be egyenként, mert úgy vannak vele, hogy a túlzottan részletes tárgyismerettel nem akarták elhomályosítani az éleslátásukat. (Közbeszólások.) A magyar miniszterelnök pedig éppen kormányülést vezet, de ez most lényegtelen, ne haragudjon!

A vitanap elején hihetetlen figyelmet szenteltek az adóbevételek ügyének. Minden normális ember, közgazdász vagy nem közgazdász, politikus vagy nem politikus természetesen tisztában van azzal, hogy a magyarországi közterhek további jelentős mérséklésre szorulnak, mert magasak. Természetesen így van. (Font Sándor: Akkor miért emeltétek az adót?) Font úrnak erre most nem válaszolok, mert a rendelkezésemre álló időkeretben nem tudnám megvilágítani számára az ezzel kapcsolatos összefüggéseket.

De a másik oldaláról egy szót sem szóltak, arról, hogy ebben az egyébként nem könnyű gazdasági szituációban a kormány hogyan gazdálkodott a költségvetési bevételekkel. S itt nemcsak a reálbérek növekedésére, a nyugdíjakra, az ösztöndíjakra, a családi pótlékra gondolok, az útépítésre - amely valóságos és nem virtuális, mint az önök idején, hogy két évig nyomvonalvita folyt arról, hogy hol legyen az autópálya, de egy kapavágás sem történt -, hanem arra, hogy ez a kormány az elmúlt két esztendőben érzékenyen figyelt a területi különbségek mérséklésére. Ezért lehetett az, hogy például az észak-alföldi régió két év alatt csaknem 70 milliárd forint állami támogatást használhatott fel (Halász János közbeszól.) - Halász úr, tartsa meg a megjegyzését, a hozzászólásom után szívesen meghallgatom -, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több mint 30 milliárd forintot, Hajdú-Bihar megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye 20-20 milliárd forintot, az észak-magyarországi régió 51 milliárd forintot, a dél-alföldi régió 54 milliárd forintot használhatott fel, és nem sorolom tovább.

Itt vannak az adóforintok, kedves képviselőtársaim, arra használtuk fel őket, hogy Kelet-Magyarországon munkahelyek legyenek, hogy az autópálya, az autóút befektetőket vigyen oda, és ne álviták folyjanak arról, vajon hogyan lehet ott élénkíteni a gazdaságot. (Dr. Répássy Róbert: Borsodban is szárnyal a gazdaság!) Nézzék meg a legutóbbi hónapok gazdasági adatait, az ipari és egyéb növekedést, és akkor látni fogják, hogy a két év gazdaságpolitikája milyen folyamatokat indított el Magyarországon.

Azt kívánom önöknek, kerüljenek egyszer olyan helyzetbe, hogy legyenek képesek tárgyilagosan is szemlélni a dolgokat. (Dr. Áder János: Bagoly mondja verébnek!)

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)