Tímár György Tartalom Elõzõ Következõ

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház és a téma iránt különös érdeklõdést tanúsító és éppen ezért tiszteletre méltó képviselõtársaim! Tulajdonképpen, amit el szeretnék mondani - mert úgy gondolom, hogy fontos a törvényjavaslat tárgyalása és a felette való döntés során -, egy rendkívül egyszerû tény.

Körülbelül két héttel ezelõtt ugyaneme törvényjavaslat általános vitájának a tárgya kapcsán felszólaltam, hasonló késõi órában, és akkor módomban volt álláspontomat elég részletesen kifejteni, körülbelül félórai idõtartam alatt. Ennek keretén belül említést és indítványt tettem, amelynek a lényege az volt, hogy azokat a személyeket is indítványoztam átvilágíttatni, akik annak idején olyan büntetõ- vagy egyéb ítéletek meghozatalában vettek részt bírói minõségben, amely ítéleteket 1991-ben a törvény ex lege semmissé nyilvánított. Mindannyian tudjuk, hogy mely törvények ezek, mely ítéletekre vonatkoztak; én nem kívánom ezt ismételni, mert hiszen a jelenlévõk ennek pontos ismerõi.

(20.50)

Az azóta eltelt idõszak alatt számomra megdöbbentõ mennyiségû köszönetet kaptam polgároktól, állampolgároktól, olyanoktól, akik vagy szenvedõ részesei voltak több évtizeddel ezelõtt olyan ítéleteknek, amelyeket semmissé nyilvánítottak, vagy az érintettek családtagjai, netán özvegyei, gyermekei. És messzemenõ egyetértésüket fejezték ki ezzel a gondolattal, illetõleg kifejezték azt is, hogy a józan polgári igazságossági érzet is azt kívánja, hogyha már egyszer valakinek a cselekvését, a cselekedetét a törvény olyannak minõsíti, amelyet annullálni kell, eredetre visszamenõen, akkor ennek a személynek az átvilágítása a törvény által megjelölt szempontok szerint, szinte automatikusan kell hogy bekövetkezzen.

Tehát amit el kívánok mondani, tulajdonképpen az, hogy a társadalmi igazságérzettel találkozott ez az indítványom, és igen nagy számú köszönetet, egyetértést kaptam. Ezek száma több mint ezer. Nem tudom, hogy hányat kaptam, mert nem számoltam össze, de egész fantasztikus mennyiséget - szóban, írásban, telefonon jöttek ezek.

Hogy mennyire megalapozott az az igény, hogy azokat a személyeket meg kell vizsgálni, akik egykor téves meglátásból hozták az idõközben megdöntött ítéleteket, vagy pedig bíróval szembeni elvárást megszegve, tehát utasításra, ezt alátámasztja az a sajnálatos tény is, hogy nemcsak 1990 elõtt, hanem azt követõen is elõfordult, hogy olyan bírósági döntés született, elvi döntés, amelyet késõbb az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, az alapvetõ emberi jogokba ütközõnek nyilvánított és megsemmisített.

Kérem, arra gondolok, hogy a diktatúra más jellegû áldozatai, a gazdasági áldozatok kárrendezésével kapcsolatban a kárpótlás jogintézménye kapcsán a törvény lehetõséget nyitott, hogy bíróság elõtti felülvizsgálatát kérje az egykori károsult a részére nyújtott államigazgatási fórum által megítélt, megállapított kárpótlás összegszerûsége vagy egyéb vonatkozásában. Sajnos, az egyébként általam igen tisztelt Legfelsõbb Bíróság megfelelõ kollégiuma olyan döntést hozott, hogy az ilyen bíróság elõtti megtámadásokat a polgári perrendtartás 130. §-a alapján érdemi vizsgálat nélkül vissza kell utasítani.

Kérem, ez a mentalitás, amelyet ez a legmagasabb szintû igazságszolgáltatói fórum ebben a döntésében kifejezett, és amelyre nézve - mint ahogy hangsúlyoztam elõbb - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy teljesen idegen a demokratikus jogbiztonság intézményétõl, ez azt jelenti, hogy igenis alapja és szükségszerûsége van egy ilyen jellegû átvilágításnak, mert azok a személyek, akik annak idején eljárhattak olyan módon, mint ahogy elõbb kifejtettem, tehát semmissé nyilvánított ítéleteket hoztak, azok egy része jelenleg sincs meggátolva abban, hogy változatlanul betöltse ezt a köztiszteletre méltó hivatást, az igazságszolgáltatói hivatást.

Egy egész más átvilágítási irányzatot is ajánlottam képviselõtársaim figyelmébe. Méghozzá azt, hogy az egyházak úgynevezett világi tisztségviselõivel szemben ugyancsak indokoltnak tûnik az ilyen jellegû átvilágítás, két oknál fogva. Egyrészt tudjuk, hogy volt egy Állami Egyházügyi Hivatal, amely erõteljes befolyást gyakorolt. Nem kívánom ezt részleteiben kifejteni, miután nem célom a múltban vájkálni. Ez a törvény a jövõre mutat, a jövõ jogbiztonságát kívánja megalapozni. Tehát ne a múlt homályát próbáljuk fellebbenteni, hanem a jövõbeni jogbiztonságot és nyugalmat próbáljuk megalapozni. Hiszen sajnos mindannyian látjuk, hogy a világban hány nyugtalan góc van, hány társadalomellenes indulat dúl, épp a mai nap is - hála Istennek nem hazánkban, de lelkileg hozzánk közelesõ területen. Úgy gondolom, nekünk, szabad állam szabad polgárainak a demokratikus törvények erejével mindent meg kell tennünk a közösség, a magunk teljes biztonságának szavatolása érdekében.

A másik vonatkozás, hogy igenis, az úgynevezett rendszerváltás idõszakát követõen vagy azt megelõzõen egyes személyek, akik netán megbotlottak a morált tekintve, úgy gondolták vagy úgy gondolhatták, hogy ha egyházakhoz szegõdnek el világi alkalmazottként, tisztségviselõként, akkor talán az egyházak tekintélye megóvja õket korábbi helytelen magatartásuk következményeinek elviselésétõl.

A magam részérõl nem kívánok semmi büntetõ vagy polgári jogi következményt. De az igazság az igazság, az igazságot fel kell deríteni. Különösen akkor, amikor az egyházak - mint szintén egy hatalmi ág, a lelkek hatalmi ága -, mély befolyást tudnak gyakorolni a hívõkre, a széles tömegekre. Tehát mindannyiunk érdeke, hogy olyan személyek legyenek eme típusú hatalomgyakorlás közelében, akik nem kormányozhatók, nem irányíthatók, egyébtõl vezettetve csak a saját lelkiismeretüktõl, a saját belsõ kisbíróiktól és nem holmi külsõ politikai vagy egyéb érdekektõl vezéreltetve.

Tekintettel arra, ha ránézek az órára, elmúlt 21 óra, a magam részérõl képviselõtársaimmal együtt úgy gondolom, hogy már elfáradtunk a mai munkanapban. Nagyon köszönöm, hogy ilyen késõi órában is megtiszteltek figyelmükkel. Köszönöm.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage