Tartalom Elõzõ Következõ

DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Gondolom, nem okoz meglepetést, hogy mi a Fiatal Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának indoka, ami miatt napirend elõtt szót kértünk. Ugyanakkor két gondolatot engedjenek meg nekem elöljáróban, tisztelt hölgyeim és uraim itt, a Parlamentben és - bár nem szokásom, de most hadd mondjam - a tévékészülékek elõtt ülõk, illetve a rádió mûsorát hallgatók. (Dénes János tapsol.) Kicsit nehéz helyzetben érzi magát az ember, mert mindenkinek mentegetnie kell magát, hogy akkor, amikor néhány héttel a soron következõ parlamenti választások elõtt igen sok munka vár a Parlamentre, akkor mégis napirend elõtt kell szót kérnie, és a velünk szemben ülõ kormánypárti politikusok arckifejezésén is az látszik, mintha fölösleges idõhúzás lenne az ellenzék részérõl szót emelni. Egyébként azt gondolom, azt nem kell bizonyítgatni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója mindig is a fölösleges parlamenti napirend elõtti felszólalások ellen volt; most viszont, azt gondolom, olyan esemény történt a múlt hét péntekén, ami miatt szólni kell. Másrészt azért is nehéz helyzetben van az ember, mert bizony, olyan kérdésben kell megszólalni, amikor kényszerûségbõl_, tehát számára nem szabadon választott partnerekkel együtt kell valami miatt megszólalnia. Nehéz helyzetben van az ember akkor, amikor azzal a Magyar Szocialista Párttal együtt kell a sajtószabadság pallosát suhogtatni_ (Derültség a jobb oldalon.)... amely hajdújánosokat indít a parlamenti választásokon. (Általános zaj. - Taps a jobb oldalon.) Kényszerû ez a kötelesség, azt gondolom, de az ügy mégis szólásra készteti ebben a helyzetben a fiatal demokratákat. Tisztelt hölgyeim és uraim! (Folyamatos zaj.) A FIDESZ megítélése szerint az elmúlt hét végén a Magyar Rádióban alapvetõen politikai indíttatásból végrehajtott tisztogatás volt. Igen, hölgyeim és uraim, a Magyar Rádióban politikai tisztogatás volt, még akkor is, ha mindenki mást mond. Kérem önöket, négy év parlamenti munkája után ne tekintsenek minket olyan naivaknak... de talán még minket tekinthetnek, de az ország közvéleményét ne tekintsék olyan naivnak, hogy azt gondolják, elhiszik, hogy a Magyar Rádióban nem politikai tisztogatás történt! Sajnos, az elmúlt hetek fejleményei egyenes folytatását jelentik annak a kormányzati politikának, amit a Kormány az elmúlt években a médiumügyekben folytatott. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a FIDESZ már a folyamat kezdetén is látta, hogy ez az út hová vezethet. Szeretném emlékeztetni arra a tisztelt Házat, hogy amíg mások mindenféle okos kompromisszumban reménykedtek, addig a FIDESZ volt az egyetlen párt, amely nemmel szavazott Nahlik Gábor és Csúcs László alelnöki kinevezésére. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Na ne hülyéskedj!) A FIDESZ volt az a párt, amelyik a legutolsó pillanatig megpróbálta meggyõzni az érintetteket, hogy helytelen lépés volt a Televízió és a Rádió kompromisszummal kinevezett elnökeinek felmentése; és a FIDESZ volt az a párt, amely kezdettõl fogva azt hangoztatja, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió helyzetét csak a szilárd jogi szabályozás oldhatja meg. (15.20) A jelenlegi helyzetben, ami az elmúlt hét végi döntés után alakult ki, véleményünk szerint az jelentheti az egyetlen, a választásokig terjedõ idõszakban pusztán csak átmenetinek tekinthetõ megoldást, ha Csúcs László visszavonja a múlt héten hozott döntését. A megelõzõ hetek eseményei azt a szomorú meggyõzõdésünket erõsítik meg, hogy nem lesz tiszta választási kampány Magyarországon. Ez a durva beavatkozás ennek az utolsó esélyeit is megsemmisítette. Miért történt ez, ami történt? Egyrészt véleményünk szerint azért, mert a Kormány a legutolsó pillanatban azzal kísérletezik, hogy a kampányban elterelje a polgárok figyelmét az ország nehéz helyzetérõl. A most következõ hetekben újra a médiaügyektõl lesz hangos - érthetõ módon - a sajtó, s kevesebb szó fog elhangzani a jelenlegi Kormány végbizonyítványának egyéb, dicstelen részeirõl. Másrészt nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a történtek újra csak a szekértábor-politika következményei, és most az egyik, éppen hatalmi pozícióban lévõ szekértábor akarja kiseprûzni a másik szekértáborhoz tartozónak vélt újságírókat a tömegtájékoztatásból; azokat az újságírókat, akik közül sokaknak az az egyetlen bûnük, hogy az objektív és pártatlan újságírás elveihez és gyakorlatához ragaszkodtak. Súlyos csapás ez a sajtó és a tömegtájékoztatás szabadságára, ami még súlyosabbá válhat akkor, ha az elkövetkezendõ években is ez a logika fogja megszabni azt, ami a média területén történik. Ebben a helyzetben kell kimondanunk azt, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek az eseményeknek! Ameddig a politikusok nem tudnak megszabadulni attól a rögeszmétõl, hogy politikai sikereik és kudarcaik csak attól függenek, hogy ki hódítja meg éppen a médiát, addig ennek csak az újságírók és ezen keresztül a közvélemény fogja meginni a levét. Akiket most a politikai represszió sújtott, azoknak helyük van a tömegtájékoztatásban, és olyan jogi feltételeket kell teremteni, amelyek között a szakmai hozzáértés és nem az éppen kormányon lévõk politikai vonzódása határozza meg azt, hogy ki, mikor szólhat a közvéleményhez. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a bal oldalon az SZDSZ és a FIDESZ soraiból.)

Homepage