GERBOVITS JENŐ (Kisgazda): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen komikus a helyzet, sőt szerintem tragikomikus, hiszen az interpelláció jellege olyan, amelyben nem hiszem, hogy valaki autentikus tudna lenni. Mielőtt magam megvigasztalnám néhány gondolattal, mondattal, engedtessék meg nekem, hogy a Beszélő tavaly október 2-i számából, Mészáros István Lászlótól idézzek, aki azt mondja: _A parlamenti munkának a minősítése területén elsődlegesen abból kell kiindulni, hogy mennyire kiegyensúlyozottan érvényesül a Parlament kettős - törvényalkotó és végrehajtást ellenőrző - tevékenysége." (Taps az SZDSZ soraiban.) Minekutána egy képviselő végigpróbál minden eszközt - interpellál, bizottságot javasol létrehozni, mint például a háztarási olaj tekintetében a pénzügyminiszter úr előző tárcája, a kereskedelmi tárca ellen -, a Parlament leszavazza. Pedig ha én Szabó Iván miniszter úr helyében lettem volna annak idején, én kértem volna egy vizsgálatot, amikor átvette a tárcát Bod Péter Ákos miniszter úrtól, hiszen a problémák ott kezdődtek. Sőt, szakértőink úgy minősítik, hogy az a kár, amit miniszter úr 18 milliárdban állapított meg, már közelít a 100 milliárd felé, már a honvédelmi tárcához is átcsaptak a lángok; és vannak jogászok, akik azt mondják, figyeljünk oda, hiszen alkotmányos téma, mivel ennek az olajnak jelentős részét a külföldiek, a kamionosok hordták, használták el. Ezzel szemben a honpolgárok diszkrimináltattak a jövedéki törvényben: nem használhatják fel. Arról már nem is beszélek, hogy egy háti permetezővel, láncfűrésszel dolgozó magyar milyen célból fizet az útalapba. Nos, hogyan kérjem én ezt újra számon dr. Szabó Iván miniszter úrtól? Ha figyeljük a napisajtót, az eseményeket, amelyek különösen a privatizáció körül mozognak; elég, ha Szabó Tamás miniszter úr nyilatkozatára utalok, hogy gondok vannak ezen a területen; elég, ha az Ybl Bank esetében Soós Károly Attila tavalyi interpellációjára utalok, és azt mondom: a buzgárt könnyebb megfogni, mint a gátszakadást. S mindezek után hadd kérdezzem meg, hogy amikor már mindent végigpróbáltunk, sőt Kóródi Mária képviselőnő esetében nagyon szerencsétlenül vizsgált a bizottság, hiszen az elutasított interpellációt az alkotmányügyi bizottság elnöke átadta egy albizottságnak, az szétesett, másik képviselő úr nem tartotta szükségesnek elolvasni, visszajött a Házhoz, Kóródi Mária képviselőnő megért védekezni; ez a minősítése a mi parlamenti munkánknak. Ha valamikor valaki a jegyzőkönyveket majd összegyűjti, kritizálni fogja. Tulajdonképpen mindezeket illett volna a miniszterelnök úrhoz intézni. Elfogadom azt, hogy jogában áll a miniszterelnök úrnak egy kérdésre vagy interpellációra adandó választ átengedni. De az is igaz, hogy mi vagyunk olyan távolságban és ismeretségben, hogy egy telefonnal egyeztethettünk volna. Sőt mielőtt az interpellációt beterjesztettem, kértem egy meghallgatást: beszéljük meg dolgainkat, hiszen_