DR. FUTAKI GÉZA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Sajnos, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk - elnök úr -, mert interpellációt reménytelen vállalkozás már benyújtani a Parlamenthez, hiszen nem lesz már a ciklusban idő arra, hogy az sorra kerüljön, úgyhogy kérdéseket teszünk föl, és arra - sajnos - nem tudunk válaszolni, mint az előbbi kérdésre se. De ezt tudomásul vesszük. A mostani kérdésem a Békéscsabai Konzervgyárral kapcsolatos, és annak is a felszámolásával. Mint bzonyára emlékeznek képviselőtársaim, Pásztor Gyulával, Pelcsinszki Boleszlávval közösen interpelláltunk már, és a Parlament akkor nem fogadta el a választ. A mezőgazdasági bizottság ajánlásainak megfelelően sor kellett volna hogy kerüljön a gyáron belül bizonyos pénzügyi akciókra, mégpedig a kistermelők kompenzálására, ez azonban elmaradt. Most egy másik jellegű kérdést szeretnék érinteni. A gyár helyzete alapvetően nem vátozott azóta sem. Hogyan fordulhat elő az, hogy van egy gyár, amelyik szívesen termelne, van vevő, aki megvenné a terméket, van 600 dolgozó, akinek munkát kellene biztosítani, vagy 3000 hektár termőföld, amely a gyárnak be tudna szállítani, illetve az azon termelt termékeket a gyár föl tudná vásárolni, s ez még sincs biztosítva, hogy így legyen? A jelenlegi állapot a következőkben foglalható össze: A vállalat 1993. október 7-i fordulónappal készített, úgynevezett közbenső mérlegbeszámoló szerint egy év alatt 50 millió forint nyereséget ért el. Az említett beszámoló napjától, tehát 93. október 8-tól december 31-ig, négy hónap alatt újabb 64 millió forinttal növelte a konzervgyár az eredményét. A korábbi 93. évben legyártott készleteit maradéktalanul értékesítette és a fentebb vázolt gazdaságos tevékenység eredményeként a vállalat pénzállománya a felszámolás indulásakor meglévő 30 millió forintról 400 millió forintra növekedett. S hogyan lehet újabb 200 millió forinttal növelni a nyereséget? A konzervgyár igazgatójának véleménye szerint a rendelkezésre álló 400 millió forint körülbelül 80%-ának befektetésével lehetőség nyílna a Tetrapak üdítőital és a tésztaüzem szükség szerinti működtetésére, valamint a piaci viszonyok alapján mód lenne 4 millió darab zöldborsó- és 12 millió darab csemegekukorica-konzerv legyártására és értékesítésére. De itt megkérdezhetjük, hogy vajon érdeke-e mindenkinek, hogy a gyár termeljen. Az utóbbi napokban ugyan vannak arra mutató jelek, hogy élénkülés tapasztalható a kérdés iránt, de még konkrét információk nincsenek. Ezenkívül még jelentős kapacitás áll kihasználatlanul, és jelentős igény van arra, hogy bérmunkában mintegy 6-7000t alma- és 5-6000t paradicsomsűrítményt gyártsanak le, főként Nyugat-Európa egyik legnagyobb sűrítményforgalmazójának megrendelésére. Ez a megrendelő az elmúlt évben a csabai konzervgyárban 6000t almasűrítményt gyártott ilyen konstrukcióban, tehát bérmunkában, a felvásárolt 40000t léalma árát - főképp a túloldalon ülő szabolcsi képviselők örömére is - a mezőgazdasági termelőknek maradéktalanul kifizette, a gyárnak a bérmunkadíjat hetente megfizette. S most figyeljenek, kérem, képviselőtársaim. A cég vezetője a paradicsom- és almasűrítmény feldolgozására február első napjaiban előszerződést akart kötni a gyárral, de a felszámoló megbízottja nem volt hajlandó szerződést kötni, számunkra érthetetlen módon. A fentebb vázolt termelési program értékesítési oldalról teljesen megalapozott, a termelés finanszírozása a vállalat számláján lévő pénzösszegből megoldható, így hitelt nem kellene fölvenni, és az értékesítési ciklus végére a befektetett pénz eredménnyel növelten térülne meg, a jelenlegi 570 fős létszámot nem elbocsátani kellene, hanem egész évben foglalkoztatni lehetne.