DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem, mint az állam egy polgárát, s jelen esetben egy speciális helyzetben lévő polgárát, aki képviselő vagyok, a rendőrségi törvénytervezet tárgyalása kapcsán a legjobban az érdekel: mennyiben szolgálja a tervezet a közbiztonságot, a lakosság igényeit. Amikor áttanulmányoztam ezt az igen terjedelmes, 105 szakaszból álló szöveget, kiemelten ebből a szempontból vizsgáltam meg, és most is csak ezekről a vonatkozásokról szeretnék beszélni. Teszem ezt azért is, mert kétségtelen tény - erre a belügyminiszter úr, most már miniszterelnök úr is utalt expozéjában -, a bűnözés kényszerű velejárója a mai világunknak. Biztató számomra, hogy a bűncselekmények 10%-kal csökkentek. Ugyanakkor döbbenetes számomra, hogy évente körülbelül 300 embert ölnek meg. Egészen pontosan 92-ben 302, 1993-ban pedig 297 emberölés történt. S ami az egyik legszomorúbb dolog, hogy az elmúlt évben 23%-kal emelkedett a gyermekek elleni bűnelkövetések száma. A rendőrség az állami szervezeti rendszerben talán a legellentmondásosabb helyzetben van. Két olyan alapvető elvárásnak kell ugyanis egyszerre megfelelnie, amellyel semmiképpen sem egyszerű megbirkózni. Demokratikus körülmények között szolgálnia kell egyrészt a közbiztonságot és a köznyugalmat, ugyanakkor úgy kell tegye ezt, hogy a lakosok ne érezzék és tapasztalják, hogy lépten-nyomon figyelik és ellenőrzik őket. Legalább annyi emberrel találkoztam, aki úgy vélekedett, nem tud annyi rendőrt elképzelni, aki neki sok lenne, mert akkor érzi biztonságban magát, de legalább annyival, aki úgy vélekedik, őt zavarja, hogy az állam rajta tartja, tarthatja a szemét, feltartóztathatja, kérdezősködhet. Ezt a kettős követelményt egyszerre egyetlen dolog garantálhatja: ha törvény, s nem más szintű jogszabály, pontosan körülírja és meghatározza, mik a rendőrség és ezen belül a rendőr jogai és kötelezettségei, és mik az állampolgár jogai és kötelezettségei is a rendőrség irányában. A tervezet teljes terjedelmét tekintve a fentiek taglalása nem foglal el túlzottan sok helyet. Utalok itt mindjárt az 1. szakaszra, amely a rendőrség feladatait tartalmazza. A felsoroláson túl van itt egy bűvös k) pont, amely szerint _elvégzi a részére megállapított egyéb feladatokat". Ez nem más, mint egy gumiparagrafus, és engem legjobban a munkaköri leírások rendszerint utolsó mondatára emlékeztet, amely szerint a munkavállaló sok egyéb feladatán túl el kell, hogy végezzen mindent, amivel a munkáltató megbízza. Meglátásom szerint egy ilyen általános, túl nagyvonalú megfogalmazásnak nem lehet helye egy demokratikus állam rendőrségi törvényében. Nincs benne ugyanis még az sem, ki állapíthatja meg az úgynevezett _egyéb" feladatokat és milyen körben. Ezeket a nyitva hagyott dolgokat már csak azért sem hiábavaló tisztázni, mert a rendőrség, el nem vitatható módon, fegyveres erőszakot is alkalmazható szervezet, így éppen emiatt is részletes és teljes körű szabályozás kell feladatait és működését illetően is. Itt kell megemlítsem az igazoltatásról beterjesztett eredeti szabályozási javaslatot. Az addig rendben van, hogy a rendőr feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát meg kell állapítania. Célszerű lehet viszont meghatározni, hogy melyek azok az esetek, amikor azt meg kell állapítani, és melyek azok az esetek is, amelyek az igazolás módját illetően hitelt érdemlő esetnek elfogadhatók. Gondolok itt például arra, hogy szerintem el kell fogadni az igazoltatás módjául azt is, ha például a velem együtt lévő személy igazol engem. Megnyugtató számomra, hogy erre a hatpárti egyeztetés során megegyezés született. Jó szabályozási javaslatok számomra a törvénytervezet 13., 24., 36. és 38. szakaszaiban foglaltak. E kör a rendőr intézkedési kötelezettségét, magánlakásba történő belépése eseteit részletezi. Fontos szabálynak gondolom, hogy a rendőr köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha olyan tényt vagy körülményt észlel, illetőleg hoznak tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. Továbbá a magánérdek védelme e törvény alapján csak akkor tartozik a rendőrség hatáskörébe, ha a törvényes védelem az adott körülmények között más módon nem biztosítható. A 36. szakasz szerint a rendőr megteszi a veszélyhelyzet elhárításához, megszüntetéséhez haladéktalanul szükséges, feladatkörébe tartozó intézkedéseket. A rendőrnek kötelessége segélyhívásnak eleget tenni, fellépni az életet és testi épséget fenyegető közvetlen veszély esetén. Ezek a szabályok talán megoldást jelentenek azokra a jelenleg még meglévő gondokra, amelyeket az elmúlt években mind államigazgatási, mind szociális, jogi munkám során tapasztaltam. A családban ugyanis, ha valamilyen kóros, például alkoholos befolyásoltságú ember is van, aki egyszerűen pokollá teszi a családban élők életét, nincs, de nem is lehet találni jó megoldást. A családi érzelmi és anyagi kötelék, feloldhatatlan ellentmondásban van a pragmatikus megoldásokkal. Ha tehát botrány van otthon, már egy banalitásig sztereotip, refrénszerűen visszatérő mondatról számoltak be a hozzám fordulók. A rendőrség mindig így nyilatkozott: amíg vér nem folyik, nem avatkozhatnak be a család életébe. Kell, hogy legyen annyi biztonságérzete, sajnos, több ezer családnak ebben az országban, hogy legalább a rendőr kihívására és jelenlétére számíthatnak. S itt kell kitérni a nem elhanyagolható emberi tényezőkre_ (Pál József: Rendőrállam!) _vagyis milyennek kell lennie a rendőrnek. A rendőrség működésének törvényi garanciáin túl, legalább annyira fontos, hogy e feladatra alkalmas, rátermett embereket találjanak. Ez egyértelműen a rendőrség és a rendőrséget közvetlenül irányítók kizárólagos felelőssége. Csak olyan rendőrségnek lehet becsülete, ahol a joggal élő és nem visszaélő emberekből áll az. Örömmel tapasztaltam, legalábis szűkebb hazámban, hogy a közelmúltban a rendőrség állománya jelentősen megújult és megfiatalodott. Tanult, hivatástudattal bíró, elkötelezett emberekből áll. De ebből következik mindjárt a kérdés: meg lehet-e őrizni ezeket az embereket a rendőrség, s mindannyiunk számára? Ez bizony kőkeményen anyagi kérdés. A magam részéről támogatni fogok minden olyan előterjesztést és javaslatot, amely a rendőrség működési feltételeinek javítására irányul. Meggyőződésem, hogy ez kiemelten kezelendő ügy. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.) (13.00)