DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Valóban a rövidségre törekedve szeretnék én is néhány gondolattal hozzájárulni a vitához, annyiban vitába szállva az előttem szóló Sóvágó Lászlóval, hogy itt egy olyan témának a parlamenti plenáris ülésen történő megvitatásáról van szó, amely bizonyos értelemben túlmegy a hatpárti tárgyalásokon, hiszen ott valamennyiünk számára megnyugtató módon sikerült rendezni egy kétharmados törvény sorsát, és ezért az ellenzék részéről, legalábbis a szabad demokraták részéről örömünknek adhatunk hangot, hogy a Kormány tárgyalási készséget mutatott, hasonlóan a honvédelmi törvényhez vagy az adatvédelmi törvényhez egy évvel ezelőtt. Kész volt tárgyalni, és a tárgyalások gyümölcsözőek voltak. Ebben, megítélésem szerint, nagy szerepe volt a tárgyalásokat a Kormány részéről vezető Józsa Fábiánnak is, akinek ezért köszönet jár. A probléma talán csak az lehet, hogy jó lett volna korábban elkezdeni ezeket a tárgyalásokat, korábban jutottunk volna el a megállapodáshoz is meggyőződésem szerint. De ezeken a tárgyalásokon technikai részletekről volt szó. A rendőrségi törvénynek azt a részét vitattuk legélesebben, amely a rendőrség alkotmányos struktúráját, a rendőrség és az önkormányzat viszonyát illeti. Nem volt szó vagy részleteiben nem volt szó azokról a témákról, amelyek joggal foglalkoztatják a közvéleményt, és amelyekről szerintem a magyar Országgyűlésnek mondania kell valamit. A közvéleménynek joga, hogy megismerje a magyar Országgyűlés véleményét a közbiztonság, a bűnözés alakulásáról. És joga a közvéleménynek megismerni azt a tényt is, hogy ugyan a rendőrségi törvény szemmel láthatóan egy-két héten belül, legkésőbb március végére megszülethet, ez a törvény a jelenlegi tervek értelmében a kihirdetéstől számított hat hónap után fog hatályba lépni, tehát a törvény rendelkezései a gyakorlatban majd csak körülbelül szeptemberben fognak érvényesülni. Így a törvény csak korlátozottan ad választ azokra a közbiztonság romlásával kapcsolatos problémákra, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt. Beszédemben tényleg röviden igyekeznék szólni arról, hogy mik a közbiztonság helyzetével kapcsolatos problémák, mire kívánunk a szabad demokraták nevében válaszokat megfogalmazni, és szeretnék arra is kitérni, hogy a törvényjavaslat elfogadása milyen további feladatokat ró valószínűleg már a következő Kormányra. Az első kérdés, amit szóba szeretnék hozni, a bűnözés helyzete, amiről nagyon sok szó volt már az utóbbi időben, elsősorban a sajtóban, a belügyminiszter úr többször sajtótájékoztatón értékelte a bűnözés helyzetét, és ezt tette az országos rendőrfőkapitány is. (12.10) Ez az értékelés röviden úgy szólt, hogy kedvező változások tapasztalhatók 1993-ban: 10,3%-kal csökkent a bűnözés. Többen szóltak már a vitában arról, hogy ezek az adatok viszonylag csak relatívak. Az egyik ilyen tényező - ami az adatokat relatívvá teszi - az ismeretlenül maradt bűncselekmények nagy száma. Erről szintén volt szó a vitában, erre nem akarok kitérni. Nagyon sokan panaszkodnak fórumokon, hogy nem tartják értelmesnek a feljelentéstételt. A tavalyi statisztikák mutatják, hogy 30%-kal nőtt azoknak a bűncselekményeknek a száma, ahol az eljárás végéig nem sikerült a sértettet - tehát nem az elkövetőt -, a bűncselekmény áldozatát felderíteni. A bűncselekmények sértettei közül nagyon sokan úgy ítélik meg, hogy nem érdemes feljelentést tenni, nem érdemes a hatósághoz fordulni. Ebből a szempontból a szabad demokraták programja hangsúlyozza, hogy a közbiztonsággal foglalkozó törvényeknek, így a rendőrségi törvénynek, és ennek nyomán megszülető további törvényeknek a mainál sokkal erőteljesebben áldozat- vagy - büntetőjogi szakkifejezéssel élve - sértettcentrikusnak kellene lennie. Hiszen jelen pillanatban a sértett érdekét nem kellően veszi figyelembe az eljárás. Erre csak egy adatot szeretnék mondani: tavaly a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár mintegy 40 milliárd forintot tett ki. Ennek mindössze 7%-a térült meg. Az eljárási rendünk olyan, hogy az elkövetőknek semmifajta érdeke nem fűződik a kár megtérítéséhez. Ebből a szempontból sajátos megoldás a büntetlenség felajánlásának intézménye a rendőrségi törvényben, amely a hatóságokkal együttműködő elkövetőnek büntetlenséget ígér, és erre az esetre vállalja, hogy az állam kifizeti a sértett kárát; az állam megtéríti a sértett kárát. Ilyen értelemben egy kicsit előnyös helyzetbe kerül az a sértett, akinek az ügyében a hatóság megállapodik az elkövetővel, ahhoz a sértetthez képest, ahhoz az áldozathoz képest, akinek az ügyében ilyen megállapodás nem jön létre. Mindaddig, amíg a magyar biztosítók azt a gyakorlatot követik, hogy ha megvan a bűncselekmény elkövetője, akkor nem fizetnek, és azt mondják az áldozatnak, hogy perelje az elkövetőt, míg ha nincs meg, akkor fizetnek, addig, amíg ez a helyzet fennáll, nagyon sok esetben a sértett abban lesz érdekelt, hogy ne fogja el a hatóság az elkövetőt. Ez egy rossz állapot, amelyre a jogalkotónak valamilyen választ ki kellene dolgoznia. Olyan megoldásokon kell törni a fejünket - ez már úgy tűnik, a következő parlament feladata -, amely megoldások az elkövetőt érdekeltté teszik a kár megtérítésében, mert a kár megtérülési arányát növelni kell. Az áldozat érdeke alapvetően a kár megtérülése. Sokkal nagyobb érdeke a vagyon elleni bűncselekmény áldozatának, hogy az ő kára megtérüljön, mint az elkövető megbüntetése. Ennyiben ezt az érdeket méltányolnunk kellene a jogalkotásnál. Méltányolnunk kellene - és minden ellenkező híresztelés ellenére a mostani törvény nem ad választ ebben a kérdésben -, hogy a sértettek sokszor félnek az eljárás alá vont elkövetők bosszújától. A sértetteket, tanúkat védő szabályokat még nem nyújtotta be a Kormány. Indokolt lenne a büntetőeljárási törvény olyan módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a hatóságokkal együttműködő, az igazság kiderítésében közreműködő tanúk és áldozatok védelemben részesüljenek. Gondot okoz a bűnözés alakulásával kapcsolatban a statisztika. Igazából nem szerettem volna erre kitérni, de éppen a tegnapi újságok egyikében is Kónya Imre utal erre a statisztikára. Én a kedvező változások forrásaiban alapvetően osztom az Országos Rendőr-főkapitányság értékelését. Az Országos Rendőr- főkapitányság értékelése azt mondja, hogy az összbűnözés volumenének pozitív irányú változása összefügg a büntetőjogi értékhatárok módosításával, a biztosítások feltételeinek módosításával, riasztó-, jelző-, védelmi berendezések terjesztésével, őrző-védő személyi biztonsági szervek gyarapodásával stb., stb. Figyelembe kell venni, hogy a statisztika nagyon becsapós. Az 1993-as statisztikából azt látjuk, hogy - a bűnözés változásában a havi bontásban - az első három hónapban nem csökkent a bűnözés. Februárban majdnem 10%-kal, és márciusban is majdnem 10%-kal nőtt. Áprilisban 3%-os csökkenés, majd májustól - a Btk. hatálybalépésétől kezdődően - 17, 29, illetőleg 38%-os csökkenés tapasztalható az előző év azonos hónapjához képest. Nyilvánvaló, hogy az igazi nagy fordulat májusban állt elő. De ez a statisztika azért viszonylagos, mert ebből a statisztikából bizonyos kérdésekre nem tudunk választ kapni, és szakértők sem tudják megmagyarázni azt, hogy mi az indoka annak, hogy 1992-ben minden harmadik hónapban - tehát márciusban, júniusban és szeptemberben - ugrásszerűen megnőtt a bűnözés. A januári adat 1992-ben - csak az első két számjegyét mondom az öt számjegyű adatnak -: 29000 bűncselekmény. Február: 29000, március: 45000. Majdnem megduplázódik. Április: 32000, május: 36000, június: 52000. Tehát 3 hónaponként van egy ilyen ugrás, itt újabb 26000, 28000, majd megint 48000. Ez a három hónapos ciklus a bűnözés alakulásában több mint gyanús. Sokan azt mondják, hogy a negyedéves statisztikák zárása nagyobb hatással van erre a görbére, mint a bűnözők rapszodikus bűnelkövetési módja. Minden harmadik hónapban több bűncselekményt követnek el, mint az előző két hónapban. Ez a statisztikák viszonylagosságát mutatja. Ezért a statisztikákra kevéssé tudunk támaszkodni. Sokkal inkább tudunk támaszkodni arra, hogy bizonyos egyes bűncselekménytípusoknál milyen változások történtek. Itt a változások pozitívak. Ebben nagy szerepe van a rendőrségen belül végrehajtott reformoknak. Nagy szerepe van a végrehajtó állomány és a parancsnoki állomány rendkívül áldozatos tevékenységének, de nagy szerepe van egyéb intézményeknek is, mint például a vagyonvédelmi szervezetek működése. Mindezek alapján milyen további lépéseket kell tenni még a következő hat hónapon belül? Tehát a kihirdetés és a hatálybalépés között? Megítélésem szerint az első és legsürgetőbb lépés a büntetőeljárási törvénybe átvezetni a rendőrségi törvényből következő változásokat. Hiába lesznek meg a jövő hónaptól, illetőleg a hatálybalépés következtében szeptembertől például a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának feltételei, ha nincs szabály arra, hogy ezeket a titkosszolgálati eszközöket a bíróság hogyan használhatja fel. Márpedig jelenleg erre nincs szabály, és erre a rendőrségi törvény sem ad választ. Mitől lesz bizonyítási eszköz? Meg kell majd idézni a lehallgatókat a tárgyalásra, hogy valóban így történt-e? Abszurd lenne, pillanatok alatt elfogynának a lehallgatók. Ki az, aki ilyen feltételek mellett életveszélynek tenné ki magát? Tehát ilyen szempontokból az eljárási törvény módosítása szükséges. Szükséges az áldozatok védelme szempontjából, a tanúvédelem szempontjából az eljárási törvény módosítása a lehető legrövidebb időn belül. Szerintem a következő Kormány egyik első feladata kell, hogy ez legyen. Szükség van, a legégetőbb szükség - tisztelt képviselőtársaim, erről idáig nem esett szó a vitában, de úgy érzem, fontos megemlíteni - a rendőrségi szolgálati törvény megalkotására. Ebben a kérdésben feles törvény születik. Sajnálom, hogy a mai napig nem nyújtotta be a Kormány ezt a törvényt, hiszen a rendőrök fizetéséről ma már hallottunk. Vona Ferenc képviselőtársam nagyon drámaian ecsetelte ezt a helyzetet, és mások is. A rendőrök fizetésén javítani kell, és ezt a szabad demokraták is támogatják. De a fizetés belátható időn belül olyan mértékben - meggyőződésünk szerint - nem változtatható, hogy versenyképes legyen a rendőri fizetés például a vagyonvédelmi kft.-knél ígért fizetéssel. Ma Magyarországon mintegy 1200 vagyonvédelmi szervezet működik, ebből a személyi védelemben 460 szervezet. Ezek - különböző adatokat hallottam, nem tudom, melyik hiteles - 3000-től 10000-ig terjedő létszámban foglalkoztatnak szakembereket, nagyon-nagyon nagy részben egykori rendőröket, akik pillanatok alatt megkapják a fizetésük többszörösét, ha elmennek egy vagyonvédelmi szervezethez dolgozni. Nem tudom, hogy a költségvetés - belátható időn belül - versenyképes lesz-e ezekkel a vagyonvédelmi szervezetekkel. Kételkedem benne. Mi az, amit az állam a rendőröknek tud kínálni? Kiszámítható karriervonalat. Olyan karrierpályát, amelyet a közalkalmazottaknak, az államigazgatásban, közigazgatásban dolgozóknak, a köztisztségviselőknek a magánszférával szemben nyújtunk. Ez a verseny lehetősége. Ezt nyújtottuk a bíráknak az előmeneteli rendszerben, amikor a bírói karrier kiszámíthatóvá vált, és így érdemes választani a bírói karriert még adott esetben az ügyvédi pályával szemben is, amely mindenkor magasabb jövedelmet, de kevéssé kiszámítható karrierutat fog produkálni. (12.20) Ezért, tisztelt képviselőtársaim, én arra kérem önöket, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a rendőrség dolgozói - a tisztek, a tiszthelyettesek, a főtisztek - számára is és a polgári alkalmazottak számára is legyen egy lehetséges karrierút, egy olyan karriervonal, ami miatt érdemes ezt a hivatást választani, és amivel ez a hivatás versenyképessé válik. Tisztelt képviselőtársaim! Az utolsó törvény, amit meg kell alkotni, és ahol bizonytalan a helyzet - erre is történt már utalás más felszólalásban -, ez a vagyonvédelemi szervezetek jogi szabályozása. Az ORFK jelentése, tehát az Országos Rendőr-főkapitányság értékelése szerint is a bűnözés kedvező alakulásában ezeknek a szervezeteknek nagy szerepe volt. Több ezer embert alkalmaznak, nagyon sok helyen átvesznek olyan feladatot, amit egyébként a rendőrségnek kellene átvennie, és ezeknek a szervezeteknek a tevékenysége jogilag nincs szabályozva. Jelenleg például az az abszurd helyzet alakult ki, hogy a vagyonőr - ha van fegyverviselési engedélye, akkor - lőfegyvert használhat szolgálata során; egyéb, ennél enyhébb kényszerítőeszközt - például gumibotot - nem. Vagy fizikai erőt sem. Ha a szigorúbb eszközt használhatja, az enyhébbet nem, abszurd a helyzet, rendkívül sok zavar forrása. Ezt törvényben kell szabályozni, hisz kényszerítőeszköz alkalmazására kormányrendelet nem adhat felhatalmazást, ebben a vonatkozásban maga a rendőrségi törvény szerintem kiegészítésre szorul. A lehető legrövidebb időn belül törvény kell erről a vagyonvédelmi tevékenységről, és ennek a törvénynek figyelembe kell vennie azt is, hogy a vagyonvédelmi szervezeteknél milyen szakmai követelményeknek kell megfelelni a tevékenységnek. Egyes esetekben, tisztelet a kivételnek, a vagyonvédelmi szervezetek jelentős része is komoly erőfeszítést tesz a közbiztonság érdekében, de egyes esetekben ezek a vagyonvédelmi szervezetek bűncselekményekbe keveredtek, a többiekre rossz fényt vetve maguk is bűnbandák fedőszerveivé váltak. Ezt a lehetőséget törvényi feltételek szabályozásával kell megakadályozni. Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, meggyőződésem szerint fontos állomás a rendőrségi törvény a közbiztonság javítása érdekében, önmagában ugyan szükséges, de semmiképpen nem elégséges feltétel a bűnözéssel szembeni harcban. Növelni kell - és a szabad demokraták ezt tűzik ki célul - az áldozatok érdekeinek szolgálatát az igazságszolgáltatásban, javítani kell a rendőrségen belüli munkafeltételeket, és ezen a területen a végrehajtó állomány, a bűnözőkkel konfrontációban lévő végrehajtó állomány, a szolgáló rendőrök egzisztenciális feltételeit javítani kell. Javítani kell a szakmai feltételeket, a technikai feltételeket, és ehhez a professzionális, hatékony rendőri munkához a rendőrségi törvényen túlmenő törvényi feltételeket is meg kell teremteni. Ebben a szabad demokraták mindenkor konstruktív, alkotó résztvevők kívánnak lenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)