MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy Kánya Gábor képviselő barátom hozzászólásának egy eleméhez egy mondatot hozzátegyek. Három képviselőtársam: Lukovics Éva, Pelcsinszki Boleszláv és Futaki Géza mintegy három héttel ezelőtt egy önálló képviselői indítványt fogalmaztak meg, mely többek között a nemes fajták elterjesztését is preferálná. Ez az indítvány a mezőgazdasági fejlesztési alapból igényelne pénzt, vissza nem térítendő támogatást. Ezek után pedig - hölgyeim és uraim - engedjék meg, hogy a mai, ötödik órája folyó agrárvitanapon, a helyenként indulatos hozzászólások után elvigyem önöket egy erdei sétára, egy olyan sétára, ahol ugyanakkor nem tudok önöknek felüdülést ígérni, mert az erdőben elég sok baj van mostanában. Hűs lombok, tüdőt tágító tiszta levegő, a természet folytonosságának múltat idéző, jövőt ígérő csodája helyett az erdőben is sötét árnyak fogadnak, fenyegető veszélyek leselkednek. Könnyű és hálás ellenzéki feladat lenne elpanaszolni a hibák és veszélyek hosszú sorát, legfeljebb az elnök úr figyelmeztetne néhányszor az időtúllépés miatt, mert nagyon hosszú a sor. De abban a reményben, hogy talán még nem késő, inkább a veszett fejsze nyele után nyúlnék, és megpróbálom vázlatosan, hét pontba szedve elmondani az általunk, a szabad demokraták által nagyon fontosnak tartott dolgokat. 1. A költségvetés már-már tragikus egyensúlyzavara ellenére is meg kell találni erdőterületeink elhatározott mértékű gyarapításának módját. A mezőgazdaság szerkezetének elkerülhetetlen változása, hagyományos termékeink hosszabb távon is bizonyosra vehető piacvesztése, a vidék népességmegtartó erejének csökkenése és a nagyarányú munkanálküliség önmagukban is indokolják, hogy mielőbb beerdősítsük az egyéb módon ésszerűen nem hasznosítható, mintegy 1 millió hektárnyi földterületünket. Számos példa van rá a világon, hogy ilyen feladatra - éppen tartós recesszió idején - szegény országoknak érdemes vállalkozni. 2. Legalább most, a kárpótlás finise előtt be kell végre ismerni az illetékes kormányzati szerveknek súlyos hibáikat, tévedéseiket, és elejét kell venni az erdőre nézve tragikus végkifejletnek. Nem lehet csupán a hozzáértés vagy az előrelátás hiányának tulajdonítani - bár bizonyos szint felett ez is megbocsáthatatlan bűn -, hogy egy hektár erdő, akár milliókat érő erdő pár doboz cigaretta árán megvásárolható. Nem lehet részleges kárpótlásnak és főleg nem igazságtételnek nevezni, ha valaki a ténylegesen elvett erdeje területének nyolcszorosát, értékben pedig több százszorosát kapja, kaphatja vissza. Nem szabad tűrni, hogy az erdőben és az erdőből élő tényleges károsultakat, akik a leginkább érdekeltek, kárpótlás helyett kisemmizzük, a társadalmi átalakulás hiénáinak és vámszedőinek kínáljunk fel befektetési lehetőséget. 3. A kárpótlás mielőbbi gyors lezárása után maradó, minimálisan 1 millió hektár állami erdőterület mindennemű további elidegenítését az erdőt érintő valamennyi törvény megalkotásáig meg kell akadályozni. Az állami erdők védelme nem a magántulajdonon alapuló piacgazdaság elutasításából - tisztelt Zsupos képviselőtársam -, hanem az erdő társadalmi szerepének, az erdőgazdálkodás speciális jellemzőinek és a társadalom valóságának ismeretéből ered. Az erdők fenntartása összességében szinte egész Európában jelentős költségvetési támogatást igénylő, veszteséges üzem. Hazánkban is jó néhány állami erdőt kezelő gazdaságunk már évek óta csak a vagyon feléléséből tudja magát talpon tartani. A mintegy 300000 hektár természetvédelmi és az összes erdő 15%-át kitevő gazdaságtalan, de közérdekből fenntartandó erdőt az 1 millió hektár jelenlegi állami erdő teljes bevételéből lehet csak ideig-óráig fenntartani. 4. Az éppen most készülő földtörvényben rögzíteni kell, hogy a vadászati jog a földhöz kötődő tulajdonosi jogok elválaszthatatlan része, úgy, ahogyan az szinte valamennyi demokratikus jogállamban van, és ahogy nálunk is volt a totális állam berendezkedése előtt. 5. A tulajdonváltás következtében magánkézbe került 7-800000 hektár erdő sorsáról soron kívül, törvényi úton kell gondoskodni. A jogalkotóknak abból az alapállásból kell kiindulni, hogy az erdő közérdekből korlátozott használati tulajdon, melynek tulajdonosa nem az erdővel, hanem csak a fenntartási költségekkel csökkentett tiszta hozamával rendelkezik szabadon. Az erdő természetéből fakad, hogy a legtöbb esetben csak nagy területű birtokon lehet az erdő veszélyeztetése nélkül ésszerű erdőgazdálkodást folytatni. Ezért kell az új jogszabályokban - kivételes esetektől eltekintve - az osztatlan közös gazdálkodást preferálni. Ezzel lehet egyúttal csökkenteni a privatizálás során elkövetett sok jogos csalódást és felháborodást is szülő igazságtalanságot. 6. Fel kell gyorsítani az erdészeti hatóság és az államrendészeti szervezet megerősítésének, illetve kiépítésének folyamatát. Az előbbit az erdő hathatós védelmére alkalmas jogosítványokkal és eszközökkel kell felruházni, munkájuk sikere elképzelhetetlen a bűnüldöző szervek tevékenységének lényeges erősítése nélkül. Az állami erdőket kezelő társaságokat az ésszerűen takarékos, vagyongyarapító, a közérdekű funkciókat tisztességgel betöltő gazdálkodásra kell ösztönözni az erdők kirablásához vezető, rövid távú profitérdekeltség helyett. És befejezésül: 7. A kiérlelt, időtálló jogszabályok teljes körének megalkotásáig, a hatályos jogszabályok adta mozgásteret kell teljes mértékben kihasználni az esetleg elkapkodott vagy rövid távú, parciális politikai érdekeknek alárendelt új törvények készítése helyett. Az adott jogszabályok következetes, visszaélés- és korrupciómentes végrehajtása elfogadható állapotot eredményezne. Jó példa erre a vadászat, ahol az új törvény hiányára való hivatkozással súlyos ökológiai és milliárdos gazdasági károkat okozva mindmáig sikerült az érdekeltek szűk csoportjának elodázni az alapvetően jó megoldásra is lehetőséget adó, magas szintű jogszabályok végrehajtását. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)