JAKAB FERENC (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már senkit sem kell meggyőzni az agrárágazat fontosságáról, hiszen önmagában a mai nap programja igazolja ezt. Kitűnő alkalom viszont a mezőgazdasági nap arra, hogy együtt lássuk azokat a feltételeket, amelyek az agrárágazat teljesítőképességét befolyásolják és működését meghatározzák. Talán felesleges, de emlékeztetem önöket a múltra. Az agrártársadalom képviselői egyetértettek abban, hogy az ágazat szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az agrárpiaci rendtartás kiépítése és kiépülése. A rendtartási törvény - igaz, kompromisszumok árán, melyben mi, képviselők is aktív szerepet játszottunk - ez év március 1-jén lépett életbe. Az eltelt idő sajnos bőségesen adott alkalmat arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk a törvény hatásáról, működéséről. Gondoljunk csak vissza: sertéspestis, az EK által elrendelt húsembargó, aszály, túlsúlyos sertések és most az almamizéria - de lenne még mit sorolni. Ezért érzem jogosnak, hogy előremutató összegzést adjunk, egyben szóljunk a törvény hiányosságairól is. Az ugyanis továbbra sem kétséges számomra, hogy a törvényre, javított formában, szükség van. Jelentős fejlődés, hogy az exporttámogatás kétlépcsőssé vált, a többletszubvenció rugalmasan segítette az árualapok elhelyezését. Bár igen sok ellenérzés, esetenként valós hibák mellett az intervenció eszközével érdemi segítség volt nyújtható az ágazat feszültségeinek enyhítésére. Létrejött az Agrárrendtartási Hivatal, és ma már bejáratott módon, az érdekképviseletek közreműködésével dolgozik az agrárrendtartási tárcaközi bizottság. Igaz, nem mindig hibátlanul. A törvény azonban nem mentes a kezdeti problémáktól, és természetesen nem független - ahogy a szabályozni kívánt piac szereplői sem - a gazdasági- társadalmi környezettől. Újból kiemelem, hogy a rendtartás csupán egy fontos eleme az agrárszabályozásnak. (14.40) Csupán a legfőbb gondokat említem. A törvény alkotásakor eminens szerepet szántunk a terméktanácsoknak, számítva az érintettek jól artikulált érdekérvényesítő akaratára és felelős tevékenységére. E helyt is el kell mondani, hogy éppen a legfajsúlyosabb ágazatokban vontatottan halad a szerveződés, a mai, sok esetben szétszórt érdekképviselet nem képes kellő befolyást gyakorolni az ügyben. A másik, az előzővel azonos súlyú probléma a bürokratikus eljárásrend. A kötelező rendeletalkotás amúgy is lassú folyamatát tetézi a hivatalos megjelenés időigénye. Mindez akkor, amikor egy kérdésben - éppen a mezőgazdasági sajátosságok miatt - azonnali beavatkozásra lenne szükség. Ez olyan akut kérdés, amelyben halaszthatatlanul lépnünk kell. Hiányzik a megbízható, gyors információs rendszer. Nemegyszer mi, képviselők vállaltuk a termelők és a Kormány közötti kapcsolat megteremtésének és tartásának feladatát. Végül jogos és megvalósítandó törekvés a támogatásoknak a termelőhöz történő eljuttatása. Tisztelt képviselőtársaim! Higgyék el, hogy ennek érdekében rengeteg próbálkozás történt. Magam is igyekeztem segíteni, de a nyilvántartás, az igazolás és az ellenőrzés szükségessége igen komoly gondokat vet fel. Csak utalok rá, hogy a juhtámogatás egy része már ilyen módon valósult meg, sajnos, többmilliós csalások esete körvonalazódik. Ennek jelei mutatkoznak az almatámogatás esetében is. Természetesen tudomásul kell venni, hogy a bűnös, csalárd manipulációk, visszaélések leleplezése, megtorlása nem a rendtartás, nem is a rendtartási törvény feladata. De a törvényt javítani, az eredeti célkitűzések megvalósítását elősegíti ez a mi feladatunk és közös érdekünk. Ehhez kérem minden, az agrárágazatért felelősséget érző szakember és képviselő segítségét. Köszönöm figyelmüket és átadom a szót. (Taps.)