DR. HORVÁTH TIVADAR, a KDNP vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mitológiában Kronosz, az idő felfalja saját gyermekeit, azaz elavulttá, időszerűtlenné és feleslegessé teszi az intézményeket, célkitűzéseket és történelmi korok politikai berendezkedéseit. A magyar földtulajdonviszonyok és az agrárkérdés kapcsán hiába keressük Kronosz emésztő munkáját. Magyarország történetében, mint Zeusz a mitológiában a földtulajdonlás kérdésének problematikája s ebből eredően a mezőgazdaság helyzete, mint a leglényegesebb és öröktől való nemzetpolitikai kérdések egyike, legyőzte az időt, dacol vele és ma is megnyugtató megoldásra vár. A föld és annak megművelése, a maga értékeivel és hozadékával a magyar történelem mindenkori háttere, ezért az érte és a miatta folytatott koronkénti szakadatlan küzdelmek történelmünk legjellegzetesebb eseményei. Nem túlzok, azt hiszem, ha azt mondom, ma sincs ez másképpen. Az 1990-es rendszerváltás során a legélesebb viták és politikai erőpróbák a mezőgazdaság átalakítása és jövője körül bontakoztak ki. Ez természetesen nem véletlenül történt, hiszen az 1949-től kezdődött durva és erőszakos beavatkozások hatására a gazdaság talán egyetlen ágazata sem szenvedett el annyi koncepcióváltást és kényszerpályára állítást, mint a magyar mezőgazdaság. A hazai társadalom egyetlen más rétege sem kényszerült külső és erőszakos ráhatásokra, olyan mértékű életformaváltásra, mint a vidék népe és a parasztság. A régi dolgos gazdaemberek és családjaik egyik napról a másikra váltak megbélyegzetté, politikailag gyanús elemekké, egy embertelen rendszer páriáivá, majd fizikailag megfélemlítve és saját javaiktól megfosztottan a szovjet mintájú kolhozokba kényszerítve aláztattak a mezőgazdasági bérmunkások szintjére. Az újabb generációk százezreivel hitették el, hogy a szocialista iparvárosokban honol az ígéretes jövő. A tehetséges és életerős falusi magyar fiatalok tömegei keresték és vélték megtalálni boldogulásukat őseik földjétől távol. A hagyományosan legéleterősebb társadalmi réteg, a magyar parasztság tönkretétele, önfenntartó, hagyományos közösségi összetartó erejének megtörése, erkölcsi tartásának tudatos legyengítése a kommunista rezsim jóvátehetetlen történelmi bűnei voltak. A mezőgazdaság jövőjével való foglalkozás a Kereszténydemokrata Néppárt programalkotó és gyakorlati politizálásában is mindig kiemelt hangsúllyal szerepelt. Úgy véljük, hogy az egész társadalom és a nemzetgazdaság érdeke a virágzó, biztonságos hazai élelmiszer-ellátás és a hatékony exportlehetőségeket biztosító mezőgazdaság, valamint a korszerű vidéki életforma kialakítása. Nagyon örülünk annak, hogyha más pártok népszerűsítik a Kereszténydemokrata Néppárt programját. Bogárdi Zoltán részéről elhangzott, hogy a kereszténydemokraták a földtulajdon önkormányzati tulajdonba adásának hívei voltak. Nos, pontosítanom kell! A kereszténydemokraták, éppen úgy, mint a többi demokratikus párt, a magántulajdonba adás és a földtulajdon nevesítésének hívei voltak, legfeljebb a végrehajtás során képzelték el az önkormányzatok közreműködését végrehajtói szerepben. (Zaj a Kisgazdák soraiban. - Gerbovits Jenő: Nem!) Tisztelt képviselőtársaim! Az egész rendszerváltás kulcsfontosságú kérdésének tartjuk a tulajdonosi átalakítás mielőbbi sikeres lebonyolítását. A föld és a termelőeszközök valódi magántulajdonba kerülése álláspontunk szerint nem politikai, ideológiai alapú kérdés - ahogy azt az ellenkező baloldal próbálja beállítani -, hanem szigorúan vett közgazdasági szükségszerűség volt. Ha egyszer alkotmányosan is hitet vallunk az intézményesített piacgazdaság mellett, akkor az agrárszektorban is kénytelenek vagyunk elvetni az oszthatatlan kollektív tulajdon elvét és annak minden gyakorlati sallangját. A lezajlott szövetkezeti átalakulásokkal kapcsolatban utólag sokféle kifogás, jogos észrevétel és kritika fogalmazható meg. Az emberek igen nagy része tájékozatlan volt. Túl bonyolultra sikeredtek az átalakulási törvény szabályai. A manipulációk, a félreértések és az egyéni gazdálkodástól való bizonytalanság félelme sokak számára rossz döntéseket eredményeztek, akik ma az átalakulást vesztesekként élik meg. Kevesebben voltak sajnos olyanok, akik megértették, hogy az üzletrészekkel való kiválás esélye az új vállalkozások, az önálló egzisztenciák életre hívását hivatott segíteni. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ez a szabad döntés dolga és nem a kényszeré volt, hiszen végső soron a tagság kezébe tétetett le a döntés joga és a választás lehetősége. Ezt figyelmébe ajánlom Lakos László képviselőtársamnak is, aki a szövetkezetek kényszerátalakításáról beszélt. Azok, akik ma a tsz-ek szétveréséről hangos jajszóval panaszkodnak, ezzel szemben nem árt, ha felidézik maguk előtt az 1959 táján kierőszakolt és végrehajtott akkori átalakulások módszereit, s azok minden következményét. A jelenlegi átalakulás során különösen fontosnak tekintjük a monopolhelyzetek kialakulásának megakadályozását, amelyeket később csak a jogrend, a magántulajdon szentségének megsértésével lehetne felszámolni. A megfelelő korlátozások bevezetésével a kedvezőtlen földbirtokstruktúra kialakulását álláspontunk szerint meg kell akadályozni. Emiatt kezelik a kereszténydemokraták az új földtörvény megalkotása kapcsán centrális kérdésként a földtulajdon szabályait, és javasoljuk korlátozások bevezetését a megszerezhető földtulajdon felső határának megjelelölésénél és a külföldiek tulajdonszerzésének tilalmánál. A tulajdoni átalakulással párhuzamosan elkerülhetetlen a gazdálkodóegységek örökölt, korszerűtlen üzemméreteinek megváltoztatása. Az állami gazdaságok privatizációja és a tsz-ek átalakítása jelentős lépések ebben az irányban. A kárpótlási törvény végrehajtása során belépett új földtulajdonosok sokasága önmagában jelzi, hogy van még alkotóerő és bizakodás, tenni vágyás az emberekben, s ez a jövőre nézve reménnyel tölthet el valamennyiünket. Lényegesnek tartjuk, hogy a földtulajdon azok kezében koncentrálódjon, akik főfoglalkozásszerűen akarnak belőle megélni. Az átalakulási folyamatok időbeli lassúságát, a jogalkotás és a törvény-előkészítések zökkenőit, a jogszabályi összhang hiányosságait azonban komoly kritikával kell hogy illessük. A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja szerint a költségvetésnek minden szükséges forrást elő kell teremtenie ahhoz, hogy a kárpótlásokat nagyobb problémák nélkül és a jövő év első felében rendben befejezhessük. Valljuk, hogy a kis- és középvállalkozások, az egyéni és az egymással szabadon szövetkező gazdálkodók sokasága péteri kősziklaként lesz alapja országunkban a mindnyájunk által kívánt stabilitásnak, jólétnek és a demokrácia tartósságának. Hosszú távon e kis kősziklák tartópillérekként erősíthetik az országot, mert nemcsak a gazdasági jobblét, de a demokratikus és egészséges nemzeti öntudat is végső soron az olyan önállóan gondolkodó, cselekvő egzisztenciáktól származódik, akik arctalan tömegként sohasem lesznek manipulálhatók. Tudatában vagyunk annak, hogy az átalakulásnak elkerülhetetlenül vesztesei is lesznek. Megjelent és arányaiban egyre növekvő az agrár-munkanélküliség, amely különösen az elmaradottabb vidékeken okoz súlyos gondokat. Azt gondolom, hogy a jelenségre a Kormány is csak késve tudott reagálni, ezért komplex vidék- és vállalkozásfejlesztési programok elindítását és célba juttatását szorgalmazzuk a kormányzati tevékenységben. Az egyéni vállalkozások és az életképes családi gazdaságok kialakulása érdekében a kereszténydemokraták az állam aktív támogatási és hitelpolitikáját nélkülözhetetlennek tartják. Az agrárvállalkozások hitelellátása terén számos kormányzati erőfeszítés és intézkedés ellenére, komoly hiányosságok és zavarok mutatkoznak. (10.20) A mezőgazdasági vállalkozások, szövetkezések finanszírozását csak részben tartjuk megnyugtatónak, a profitérdekeltségű kereskedelmi bankokon keresztül. A mezőgazdaságban is szorító probléma a tőkehiány, ami késlelteti a korszerű technológiák és üzemméretek kialakulását, az új, piacképes termékek előállítását és feldolgozását. Elengedhetetlenül szükség van a mezőgazdaság hitelfelvevő képességének javítására, mert e nélkül nincs termelés, export és jövedelmezőség. Három éve levegőben lógó ígéret a vidéki bankhálózat megteremtése, tőkével való feltöltése, azonban ebből máig nem sokat láttunk. Úgy gondolom, jogosan követeljük az ígéretek valódi tettekkel való felváltását, vagy ha nem megy, mondjuk meg, hogy kin vagy min állt vagy bukott e régi követelésünk elmaradása. Ugyancsak terítéken lévő probléma a banki és az adósságkonszolidáció ügye. Közgazdaságilag szük- séges és megokolt intézkedéseknek tartjuk ezeket. Ennek kiterjesztésével, méreteivel kapcsolatban azonban vannak fenntartásaink is. A kereszténydemokraták számára elfogadhatatlan lépés volna az, ha az állami költségvetés akár az adózó polgárok, akár a prosperáló gazdálkodók rovására vállalná át a már többször csődbe ment nagyüzemek adósságait. Nem fogadható el számunkra, hogy egy, már háromszor is csődbe jutott szövetkezet az újabb időleges vegetáláshoz mentőövként hitelt kaphasson, a most induló vállalkozásoknak pedig semmi se jusson. Vajon a kereskedelmi bankok hitelezési gyakorlatát ellenőrizték-e, nyomon követték-e valahol? Az agrárpolitika másik központi kérdésének a jövedelmezőséget és ezzel kapcsolatban az agrártámogatások kezelését tartjuk. Nemzetközi tapasztalatokból levonható következtetés, hogy a szétaprózott mezőgazdasági termeléssel és termelőkkel szemben az élelmiszeripar és -kereskedelem erőfölénnyel bír. A piaci versenyben a termelők mindenütt támogatásra szorulnak. Ma a világban csak a leggazdagabb államok képesek arra, hogy magas szinten finanszírozzák termelőiket és exportjukat. Az agrárágazat jövedelmezősége tehát ott is mesterségesen fenntartott. A szubvenciók nemzetközi versenyébe való beszállásunk nem sok reménnyel kecsegtet. Agrártámogatási szintünk kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelés részaránya négy-ötszöröse a fejlett országokénak. Ezért a velünk azonos agrártámogatás forrásigénye is négyszer, ötször jobban megterhelné a magyar nemzetgazdaságot és a költségvetést. Mi szegény ország vagyunk, szerény költségvetési forrásokkal, korlátozott piaci lehetőségekkel, ezért csak saját eszközeinket vehetjük igénybe. A KDNP álláspontja szerint a jelen helyzetben a mezőgazdasági termelés támogatása főként a megbízhatóbb értékesítési feltételek kialakítására, a termelők önszerveződéseinek elősegítésére kell hogy irányuljon. A világgazdaságban a versenyképes magyar mezőgazdaságnak a mainál szabadabb és kevésbé támogatott agrárkereskedelem az érdeke. Az agrárpiacokon a költségvetési támogatások helyett a termelői tudás, a termelői költségek és a termékminőségek versenyezzenek. Elsőrendű fontossága van annak, hogy a mezőgazdaság hazánkban piac- és exportorientált szektorként működjön, de ehhez állami segítséggel minél előbb teremtsük meg a szükséges háttérinfrastruktúrát. A Kereszténydemokrata Néppárt hathatós intézkedéseket vár az importszabályozás keretében a közvetlen hazai termelők védelme érdekében. Ez pártunk régóta szorgalmazott célkitűzése. A központi irányítás rendszerétől örökölt vámrendszer felülvizsgálata szerintünk is elkerülhetetlen, s a lefölözés rendszerével szemben megfelelő védelmet kell nyújtani a hazai mezőgazdasági és élelmiszer-termelőknek. A vámvédelem mindig is magasabb szinten legyen, mint az exporttámogatás, így nem lesz érdeke a kereskedőknek az exporttámogatás reményében behozniuk a termékeket. A KDNP a GATT előírásainak megfelelően az engedélyezési rendszer sürgős vámvédelemmel való kiváltását szorgalmazza, ami fokozná a piaci versenyt az importőrök között, s így a kisebb importőri haszon miatt a belföldi árak is csökkennének. Az engedély nélküli import ellen pedig szigorúbb hatósági eszközök alkalmazását tartjuk szükségesnek, és hatékonyabb, célzottabb ellenőrzést követelünk az illegálisan behozott mezőgazdasági termékek és élelmiszerek kereskedelmének útjába. Tisztelt képviselőtársaim! 1993 végén számtalan gondja és nehézsége ellenére életképességéről, vitalitásáról tett tanúbizonyságot a magyar mezőgazdaság. A palettát a ma is prosperáló szövetkezetek, számos, kitűnően működtetett állami gazdaság és több tízezer tehetséges egyéni agrárvállalkozó talponmaradása teszi színesebbé és gazdagabbá. A piac és a rátermettség ma már e területen is a természetes szelekció tényezői. A gazdasági formációk e sokszínűsége a szövetkezetek és a társas vállalkozások, valamint a magángazdák piaci versenye s egymást kiegészítő tevékenysége lehet a jövő sikerének reményteljes záloga. Ez ma már nem a mitológiák világa. Ez már a jelen és közelebbi, s egy már békésebb jövő képe, amelyet Kronosz sem falhat fel, mert nincsen több esélyünk, elvesztegethető időnk, ez maradt, hát ezt ragadjuk meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)