SZILI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A jelenleg érvényben levő 71/1992-es országgyűlési határozathozatallal jóváhagyott 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvek I. fejezetének 5. pontja a munkavállalók számára adható privatizációs tulajdonszerzés kedvezményét így határozza meg; idézem: "Az állami vagyon terhére adható kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az átalakuló állami vállalat induló vagyonmérlegében megjelölt saját tőke (saját vagyon) 10%-át, illetve személyenként a 12 havi bruttó alapbér tömegének megfelelő öszszeget. A kedvezmény mértékét a kettő közül az alacsonyabb összeg határozza meg. Az adható kedvezmény tehát a saját tőke 10%- a, illetve 12 havi bruttó alaptömeg." Így szól a törvény leírva; de másképpen történik a valóságban. Az illetékes főhatóság, az Állami Vagyonügynökség ezt felülvizsgálta és 300000 Ft feletti ipari átlagbérrel szemben 140000 Ft-ra maximálta. Legalábbis ez derül ki a gyakorlati tapasztalatokból, mert bármenynyi is volt a privatizált gazdasági társaság bruttó alapbérszínvonala, az ÁVÜ már hosszabb ideje fejenként 140000 Ft tulajdonszerzési kedvezményt hagy jóvá. Most úgy tűnik, az ÁVÜ újabb döntésre szánta el magát, ugyanis az 1993. november 9-i PRIVINFO-ban megjelentette az erre vonatkozó döntését, amely a következőképpen szól: egy cégnél adható összkedvezmény maximális mértéke a dolgozók létszámának és 12 havi központilag meghatározott minimális bérszint 140%-ának a szorzata. Ez jelenleg, számításaink szerint, 151200 Ft, tehát nagyjából a Parlament által jóváhagyottnak a fele. Tájékoztatásul szeretném elmondani, hogy a Kormány által a Parlamenthez beterjesztett 1993. évi és '94. évi Vagyonpolitikai Irányelvekre vonatkozó szabályozást azért nem ismertetem, mert ez betűre megegyezik a már ismertetett '92-es Irányelvekkel. Tisztelt miniszter úr! Felmerült bennem a kérdés, van-e értelme annak, hogy az ÁVÜ minden esetben érvényesülő szabályozásától eltérő és annál nagyobb kedvezményt állapítson meg az Országgyűlés? (10.00) Vajon nem veszélyeztetjük-e így a Parlament tekintélyét? Vagy talán az Országgyűlésnek meg kellene fontolnia, hogy az ÁVÜ illetékességét érintő törvényalkotásban kikéri az ÁVÜ előzetes jóváhagyását; ezt esetleg javasolhatnám a Kormány számára is. Végül is kérdezem tisztelettel a miniszter urat: 1. Nem kívánja-e a beterjesztett 1993-as és '94-es Vagyonpolitikai Irányelvek vonatkozó részét az ÁVÜ döntésének alávetve módosítani? 2. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a felügyelete alá tartozó ÁVÜ a Parlament határozatait megfelelő módon alkalmazza? S végül 3. Kíván-e felelősségre vonást eszközölni a Parlament döntését semmibe vevő tisztviselők ellen? Várom válaszát, miniszter úr. (Taps.)