PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül fontos, hogy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény a felsőoktatási törvénnyel együtt került elénk, ugyanis így lehetőségünk van arra, hogy e két törvényt az európai normáknak megfelelően összehangoljuk. Az akadémiai törvénytervezet alaposan rászorul erre az összehangolásra, hiszen jelenlegi formájában több olyan kritikus pontot tartalmaz, amely akadályozza a tudomány intézményrendszerének a modern társadalmaknak megfelelő korszerű integrációját. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Tudományos Akadémia létrehozása vitathatatlanul a polgári fejlődés útján elinduló magyar nemzet korszakos jelentőségű vívmánya volt. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha Széchenyi István szellemében akarjuk az Akadémia szerepét újrafogalmazni, akkor nem a túlhaladott, archaikus vonásokat kell megerősítenünk, és különösen nem az elmúlt negyven év torzult intézményi és szervezeti struktúráját, hanem azokat a törekvéseket, amelyek a modern polgári állam korszerű tudományos szerveződései és intézményrendszere felé mutatnak. Az akadémiai törvény jelenlegi formája, sajnos, sok olyan elemet hordoz, amely az Akadémia e túlhaladott szerepkörét igyekszik átmenteni. Az egyik ilyen elem a hazai tudomány képviseletének és irányításának teljes kisajátítására, de legalábbis elkülönült és meghatározó tulajdonosi, kezelői, elosztó szerepre való törekvése, amely a tudományban és a kutatásban legalább ilyen vagy ennél nagyobb szerepet játszó felsőoktatási szférát maga alá igyekszik rendelni. Pedig az akadémiai személyek kiemelkedő tudósok közössége kell legyen, és nem a kutatást szolgáló javak jó részének egyesítése. Olyan tudósok közössége, akik reputációjuknál, tekintélyüknél fogva rendelkeznek azzal a befolyással, hogy beleszóljanak a tudományfejlődésbe, a tudományszervezésbe és -finanszírozásba, s nem pedig a törvényben biztosított elosztó szerepük révén. Ha az Akadémiáról leválasztjuk ezt az elmúlt negyven évben kapott elosztó, hatalmi irányító szerepkört, azonnal megszűnik az az ellentmondás, sőt esetenként ellentét, amely az akadémiai kutatóhelyek, a felsőoktatás és az egyéb kutatóhelyek között fennáll. Hiszen a kutatási intézményeknek oda kell tartozni, ahol a tevékenységük eredménye a leginkább hasznosul a társadalom részére. Félreértés ne essék, itt a hasznosulást a szó legtágabb értelmében használom, s nem csupán az alkalmazott kutatásra vagy a fejlesztésre gondolok. Ennek megfelelően a jelenlegi akadémiai kutatóintézetek egy részét, a nagy infrastruktúrát igénylő alapkutatást folytató intézeteket önálló nemzeti kutatóintézetekké kell nyilvánítani, amelyek a felsőoktatási intézményekhez hasonlóan önállóak, az Akadémiától függetlenek. Az állami költségvetéshez kapcsolódásukat a Művelődési és Közoktatási Minisztériumon, annak a felsőoktatási törvényben létrehozott testületén, a Felsőoktatási Tanácson keresztül lehet megteremteni. A jelenlegi akadémiai kutatóintézetek másik, alighanem legnagyobb részét a felsőoktatási intézményekhez, elsősorban a kialakult egyetemi szövetségekhez kell integrálni. Hiszen az alapkutatás hasznosulásának a legalapvetőbb útja az oktatási anyagként történő megjelenés és a felnövekvő értelmiségnek, a kinevelődő új tudományos minősítetteknek a bekapcsolása a kutatómunkába. A jelenlegi akadémiai kutatóintézetek harmadik csoportját, a jórészt alkalmazott kutatásokkal és műszaki fejlesztéssel foglalkozó intézeteket költségvetési intézményként az OMFB-hez kell rendelni, vagy privatizálni kell mint innovációs vállalatokat. Az Akadémia mint a legjelentősebb magyar tudósok testülete, a tudományos közélet szervezője a budapesti székházat, a könyvtárat, a regionális székházakat, a vendégházat és az alkotóházat kapja meg tulajdonba. Állami támogatása az akadémiai testület, a tudományos közélet legfontosabb rendezvényeinek és ezeknek az épületeknek a fenntartására terjedjen ki. Ez a támogatás szerepeljen külön költségvetési fejezetként, az autonómia kifejezéseként. Erre a támogatásra nézve elfogadható az, hogy csupán háromévente kell az Országgyűlésnek beszámolni és évente a Kormányt tájékoztatni. Tisztelt Országgyűlés! A magyar felsőoktatási és kutatási szféra akkor válik a modern polgári államokéhoz hasonlóan egységes akadémiai szférává, ha az elmondottak szerint az Akadémiáról leválasztjuk az elosztó, irányító szerepkört. A kutatóintézetek jó részének a felsőoktatáshoz integrálásával visszakerülne és megerősödne az alapkutatás az egyetemeken. A felsőoktatás nélkülözhetetlen fejlesztési igénye jelentősen mérséklődne, s egyben a kutatóintézetek szellemi, anyagi érdekei is megőrződnének. Az állam tudományra szánt támogatása, a tudományos kutatás nemzeti vagyona és - talán ezzel kellett volna kezdenem, mert ez a legfontosabb - a kutatóintézetek szellemi vagyona hatékonyabban hasznosul. Itt szeretnék egy gondolat erejéig arra kitérni, hogy már elkészültem hozzászólásom vázlatával, amikor kezembe került a Miért van szükség új akadémiai törvényre? Röpirat a T. Ház tagjaihoz című, az MTA által készített, de a szerzők nevének feltüntetését nélkülöző anyag. Sajnálkozva állapítottam meg, hogy elmondandó véleményemmel alighanem azok táborába fogok tartozni, akik járhatatlan és veszélyes utat javasolnak, sőt talán az állampárti kártékony törekvések cimke is megillet. Csupán apró vigasz, hogy az általános vita során elhangzott vélemények zömét ugyanide sorolná a szóban forgó dolgozat. Azt hiszem, ez az írás, amelyik összetéveszti a jó értelemben vett lobbyzást a félreinformálással, manipuláló szándékával bizonyítja legjobban, hogy az Akadémia alapos reformra szorul. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen a törvénytervezetben nem csupán az Akadémiának a kutatóintézetekhez való viszonyán kell ahhoz változtatni, hogy megszabaduljon az elkülönülni akaró direktív, elosztó tudományos főhatóság torzképtől. A részletes vita során fogom előterjeszteni azokat a módosítási javaslataimat, amelyek alkalmassá tehetik ezt a törvényt arra, hogy a már említett elvárásoknak megfeleljen. Kérem, támogassanak ebben a törekvésemben. Köszönöm. (Taps.)