Tartalom Előző Következő

PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Nagyon rövid reakció... Ki emeli be a Vagyonpolitikai Irányelveket a költségvetésbe? Én emelem-é be vagy nem? Azt hiszem, hogy nem... A költségvetés úgy indul vagy úgy fejeződik be - az utolsó két sor, emlékeztetni szeretnék rá -, pontosabban a pótköltségvetés, hogy osztalékbevételből 14 milliárd forint helyett 5 milliárd forint; privatizációs bevételből 20 milliárd helyett 3 milliárd forint. Miniszter úr előterjesztésében ez fekszik az asztalunkon. Ez maga a Vagyonpolitikai Irányelvek ügyének a beemelése a költségvetésbe - amivel én nem vitatkozom, csak ennek következményei vannak! Én arról vitatkozom, hogy jogos-e a 14 milliárd helyett beírni az 5-öt, a 20 helyett beírni a 3-at. Arról, hogy milyen célra használjuk föl a privatizációs összegeket, azt hiszem, Takácsy Gyulával mi nagyon gyorsan meg tudnánk állapodni. Csak abban nehéz megállapodni, hogy ki osztogatja ezt a pénzt, hogy hol van, ki felel ezért a pénzért. Az a helyzet alakult ki, hogy ezért a pénzért a felelősség eltűnt a Parlament színe elől, elbújt valahol egy más síkon, és ebbe ma a magyar Parlament nem lát bele - annak ellenére, hogy természetesen idekerülnek a Vagyonpolitikai Irányelvek, idekerül a zárszámadás és idekerül a költségvetés. Ez mind idekerül - ennek ellenére ebbe a magyar Parlament nem lát bele. Lásd a tegnapi választ az általam feltett kérdésre... És nem azért, mert a privatizációs miniszter helyett a pénzügyminiszter úr munkatársai voltak jelen, hanem azért, mert a zárszámadás - az a pénzügyminiszter úrra tartozik, és nem a privatizációs miniszterre - adatai előlünk egyelőre még el vannak dugva, de ők is csak a felszínt látják! És egy végszámot látnak ők is; azt, hogy mi ment máshova, azt nem! Alapítványi pénzek... Éppen ma olvasom az újságban, de gondolom, a magyar Parlamentnek van illetékes bizottsága, amelyik ehhez ért, hogy például a Magyar Szerencsejáték Rt. tavaly egymilliárd forint fölötti közadakozást végzett - egy intézményről, egy vállalkozásról van szó! - alapítványok és mindenféle egyéb célok javára. Nem tudom, melyikekre, lehet, hogy ez mind szocialista alapítvány volt - én nem tudom, én a pénzzel nem találkoztam... (Derültség.) A Szerencsejáték Rt. mellett föl tudok sorolni még egynéhány céget, itt, nyilvánosan a Parlament előtt ezt meg is tettem, ahol kértem, hogy tájékoztassák a tisztelt Országgyűlést arról, hogy mennyi pénz ment el ilyen címen alapítványokra és máshová. De miután a Szerencsejáték Rt. egyedül meghaladta az egymilliárdot, én el tudom képzelni, hogy a MOL Rt.-vel, a MATÁV Rt.-vel, az MVM Rt.-vel és még egynéhánnyal együtt ez nagyságrendekben azért elég szép számokat érhet el, amelyeket már érzékel a költségvetés. Csak az ilyen számok elérhetik azt az áfa-bevételt, amivel itt küzdünk, nem tudom, hányan és hány napja, és meddig fogunk még, meddig fog még vele az ország küzdeni! És nem kaptunk rá választ! Úgyhogy, kedves Gyula... (Derültség.) - elnézést -, ... azt mondod, hogy a gazdasági bizottság megvizsgálhatja... Ha azt a választ kapjuk a Parlamentben, az Országgyűlés plenáris ülése azt a választ kapja egy minisztertől erre az ügyre, hogy nem vizsgálhatjátok meg, mert ez üzleti titok - akkor ne tegyél ilyen ígéretet nyilvánosan! Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)