Tartalom Elõzõ Következõ

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! A Szabad Demokraták Szövetségének frakcióján kívül a Magyar Szocialista Párt frakciója és a FIDESZ frakciója is támogatja a mai napirend elõtti felszólalásomat, amelynek célja, hogy beszámoljunk az 1992. október 23-i események kivizsgálására alakult országgyûlési képviselõcsoport munkájáról és annak jelentésérõl önöket tájékoztassam. 1992. október 23-án a Kossuth téren rendezett állami ünnepi megemlékezést megzavarták, és lehetetlenné vált, hogy a köztársaság elnöke ünnepi beszédét zavartalanul elmondhassa. A botrány felháborította az ország közvéleményét, sokan követelték az események kivizsgálását és a felelõsség tisztázását. Az Országgyûlés nem szavazta meg parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Ellenzéki pártokhoz tartozó, valamint független képviselõk 1992. november 10- én a Házszabály 16. -ának (3) bekezdésében foglaltak alapján országgyûlési képviselõcsoportot alakítottak, amely feladatául tûzte ki a nemzeti ünnepet megzavaró események hátterének alapos, pontos és tárgyilagos kivizsgálását, az állami szervek szerepének tisztázását, a tapasztalatok összegzését, a szükséges következtetések levonását és mindezekrõl az Országgyûlés tájékoztatását. A képviselõcsoporthoz bárki csatlakozhatott. A csoport tagjai a következõk: Beke Kata, Bereczki Vilmos, Fodor Gábor, Jánosi György, Keleti György, Király Zoltán, Mécs Imre, Wachsler Tamás és Wekler Ferenc országgyûlési képviselõk. A csoport elnökéül engem választottak meg. A képviselõcsoport az alábbi célokat tûzte ki: 1. A botránnyal kapcsolatos információk, dokumentumok összegyûjtését, rendszerezését, feldolgozását, az események rekonstruálását. 2. A személyi és intézményi felelõsség kérdésének tisztázását az érintett állami szervek, a Belügyminisztérium, a rendõrség, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Köztársasági Õrezred körében. 3.A szükséges következtetések levonását, az esetleges joghézagok feltárását, javaslatok megfogalmazását a hasonló jellegû provokációk elkerülésére, illetve megelõzésére. A csoport objektív, tárgyszerû vizsgálatra törekedett, és el kívánt kerülni két veszélyt. Az egyik veszély: nem kívánt mindenáron bûnösöket, felelõsöket felmutatni, fõ célja nem a bûnbakok szerepének kiosztása volt. Másodszor: nem akart politikai hisztériát kelteni, alapot adva egy tudatosan elõkészített, ellentétes irányú és ellentétes elõjelû politikai hisztéria kirobbantásához. Mindez rendkívül megnehezítette a csoport mûködését, mert idõnként túlfûtött politikai indulatok vették körül a vizsgálatot. Példa erre a négy volt rendõrtiszt ügyének politikai célú felhasználása, a csoportot törvényen kívülinek minõsítõ kormánypárti sajtótájékoztató, egy ellenzéki képviselõ és párt megvádolása, amelynek a közszolgálati televízió egyik mûsora kritikátlanul széles nyilvánosságot adott. Az események rekonstruálása A vizsgálat eredményeként elkészült dokumentum-összeállítás a botránnyal kapcsolatos híranyagokból, cikkekbõl, interjúkból átfogó képet ad az ügy kronológiájáról, szereplõirõl, háttérszervezeteirõl, az érintett állami szervek magatartásáról. A képviselõcsoport tanulmányozta az eseményrõl készült film- és videofelvételeket, szakértõket hallgatott meg a problematikus és vitatható jogi kérdések tisztázása érdekében. Találkozott Boross Péterrel, Füzessy Tiborral, Pintér Sándorral, Bodrácska Jánossal, a Heves megyei rendõrkapitánnyal, meghallgatott néhány szemtanút, biztonsági szakértõt és a közjegyzõ elõtt vallomást tett négy volt rendõrtisztet. A felelõsség kérdésének tisztázása A felelõsség kérdését a csoport nem általánosságban, hanem az események kronológiája kapcsán felszínre került vitatható, illetve ellentmondásos jelenségek körében vizsgálta. 1. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a rendõrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal elõzetesen tudott a szkinhedek készülõdésérõl. Ezt Füzessy Tibor miniszter és Bodrácska János fõkapitány is megerõsítette. Az illetékesek azonban csak a Köztársasági Õrezredet értesítették, a belügyminisztert és az ünnepség rendezéséért felelõs Belügyminisztériumot nem. Ezt Boross Péter miniszter és Pintér Sándor fõkapitány egyaránt közölte. Ez komoly információs zavarokra utal, még akkor is, ha a rendõrség álláspontja szerint az információ átadása nem volt kötelességük. 2. A rendõrség a pályaudvarokon várta a vidékrõl érkezõ bõrfejû csoportokat, és jelentõs mennyiségû támadóeszközt vett el tõlük. Ezután a POFOSZ Kolumbusz utcai székházáig kísérték a szkinhedeket, bár ennek oka nem volt tisztázható. A rendõrség álláspontja szerint azért, hogy szemmel tartsák õket, egyes szakértõi vélemények szerint azonban a biztosítás és a védelem szándéka sem kizárható, hiszen a Keleti pályaudvar környéke közismerten a szkinhedellenes csoportok gyülekezõhelye is. 3. A köztársasági elnököt és környezetét senki nem értesítette a várható veszélyrõl és az esetleges provokációs szándékról. Így Göncz Árpádot felkészületlenül érte az atrocitás. Boross Péter álláspontja szerint a biztosításért felelõs személyeknek nem is kellett értesíteniük õt, mert ha túl nagy a veszély, mondta a miniszter, nem szabad kiengedni a térre a köztársasági elnököt, ha pedig megfelelõen garantálható a biztonság, akkor nem szabad ezzel az információval megzavarni õt. (9.10) 4. A vizsgálat során kiderült, hogy az ünnepség idõpontjára a Kossuth térre egy másik politikai demonstrációt is bejelentettek, amit a Nemzeti Társaság apród tagozata szervezett tagtoborzás címén kért. Az utóbbi rendezvény betiltására a jelenlegi jogszabályok alapján volt lehetõség, de tárgyalás útján is elkerülhetõ lett volna a provokáció elõkészítésére utaló rendezvény megtartása. 5. Szemtanúk szerint a bõrfejû csoportok különbözõ irányból érkezve már jóval az ünnepség megkezdése elõtt találkoztak a Kossuth téren, és az emelvénnyel szembeni korlátnál gyülekeztek. Így a megerõsített biztonsági szerveknek lett volna idejük visszaszorítani, szétoszlatni vagy eltávolítani õket, ez azonban akkor nem történt meg. 6. A botrány kirobbanása után a rendõrség határozatlannak és lassúnak bizonyult azoknak a személyeknek a kiemelése tekintetében, akik a náci jelvények nyilvános használatával többekben megbotránkozást és riadalmat keltve - ez a törvényi szöveg - kimerítették a garázdaság tényállását. Ennek hangsúlyozását annak ellenére fontosnak tartja a képviselõcsoport, hogy a vizsgálat során bebizonyosodott, a szkinhedeken kívül más személyek, csoportok és szervezetek jelentõsebb szerepet játszottak a botrány kialakulásában. 7. Az ünnepség elõkészítésében és szervezésében nem volt egyértelmûen tisztázható a civil ruhás határõrök szerepe, akik a Bem téri politikai rendezvényen is részt vettek, jogilag megkérdõjelezhetõ kivezénylésük, hiszen a jelenlegi szabályok még helyes és támogatható törekvések esetében sem teszik lehetõvé civilben történõ alkalmazásukat állami ünnepségek és rendezvények lebonyolítása során. Összegezve: a képviselõcsoportnak a kimutatható hibák és mulasztások rögzítésén túl az elmaradt intézkedések okainak feltárására, bizonyító eljárás lefolytatására parlamenti felhatalmazás hiányában nem volt megfelelõ jogi eszköze. A vélt vagy feltételezett szándékok vizsgálatára pedig nem vállalkozhatott, így kellõ megalapozottsággal semmilyen személyi felelõsséget megállapítani nem tudott. A konzekvenciák levonása 1. A képviselõcsoport számára világossá vált, hogy a botrány kialakulásában döntõ szerepe volt az állami és biztonsági szervek között tapasztalható együttmûködési és információs zavaroknak, amelyek megakadályozták az elvárható megelõzõ és biztonsági intézkedések megtételét. 2. A botrány súlyát csökkenthette volna, ha a köztársasági elnök felkészülten tud szembenézni a provokációval. Nem lehet kizárni, hogy felkészítésének elmaradása arra a feszült viszonyra vezethetõ vissza, amely abban az idõben a Kormány és a köztársasági elnök között kétségtelenül fennállt. 3. Az ünnepség lebonyolításáért és biztonságáért felelõs szervek egyértelmûen megállapítható súlyos mulasztást követtek el akkor, amikor az állami ünnep védelmének szempontját figyelmen kívül hagyva nem éltek a jogszabály adta lehetõségeikkel, és nem tiltották meg a központi rendezvénnyel párhuzamosan zajló, provokációs veszélyre utaló, elõre bejelentett demonstrációt. 4. A botrány kialakulásához joghézagok, illetve jogszabályi hiányosságok is hozzájárultak, amelyek a biztonsági szervek túl lassú reagálását és a rendõrség bizonytalanságát, illetve határozatlanságát eredményezték. 5. A vizsgálat feltárt eredményei alapján a képviselõcsoport felhívja az állami szervek figyelmét, vonják le a szükséges konzekvenciákat, javítsák az együttmûködést, az információáramlást a hasonló botrányok megelõzése és elkerülése végett. 6. Ugyancsak felhívja a Kormány és az Országgyûlés figyelmét a joghézagok és jogszabályi hiányosságok megszüntetésére. Szükséges módosítani a gyülekezési jogról szóló törvényt, és a vonatkozó törvénytervezetekben olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek lehetõvé teszik a rendõrség határozott közbelépését hasonló esetekben; másrészt rendezik a katonák és határõrök állami, politikai rendezvényeken történõ civil ruhás részvételének és közremûködésének szabályait. 7. A botrány kialakulásában kétségkívül szerepet játszott az is, hogy a rendezvény biztosításáért felelõs szervek az ilyen esetek kezelésében még nem rendelkeztek kellõ gyakorlattal. 8. A képviselõcsoport elfogadja a rendõrség vezetõinek megállapítását, miszerint a provokáció elõzetes szervezettségét - idézõjel - "sem kizárni, sem megerõsíteni nem tudják" - idézõjel bezárva. Ugyanakkor joggal kifogásolja a képviselõcsoport, hogy utólag miért nem indítottak ennek tisztázására nyomozást. 9. A képviselõcsoport szilárd meggyõzõdése, hogy hasonló esetekben a nagyobb jogkörrel bíró parlamenti vizsgálóbizottság felállítása elengedhetetlen. A vizsgálatok során a képviselõcsoport meghallgatott négy volt rendõrtisztet, akik olyan tényekre is felhívták a figyelmet, amelyek meghaladták a csoport vállalt kompetenciáját. Ezért a meghallgatásról készült jegyzõkönyvet titkos minõsítéssel átadta az Országgyûlés nemzetbiztonsági, emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi, valamint önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi bizottságainak tanulmányozás és felhasználás céljából. A képviselõcsoport a vizsgálatok során keletkezett dokumentumokat és jegyzõkönyveket átadja az Országgyûlés elnökének, és megállapítja, hogy kitûzött feladatát teljesítette. Budapest, 1993. június 29. Szabadjon ehhez hozzáfûznöm, hogy ez a képviselõcsoport egészének egyhangú és konszenzusos álláspontja. Csak olyan állításokat vettünk be jelentésünkbe, amelyek aggálytalanok, amelyeket a vizsgálat alapján teljes mértékig bizonyítottnak láttunk. (9.20) A csoport tagjai személyesen ezen túlmenõ véleményt is alkottak, de mivelhogy ezeket nem lehetett teljes mértékig bizonyítani, ezért kénytelenek vagyunk a rendõrség vezetõinek az álláspontját osztani, hogy sem cáfolni, sem kizárni, sem bizonyítani, sem megerõsíteni nem tudjuk azt, hogy itt elõre megszervezett és bizonyos összefonódásokra utaló provokáció történt. Kérem, fogadják el jelentésünket. Köszönöm. (Taps.)

Homepage