DR. HATVANI ZOLTÁN, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr, és elnézést kérek, egy kicsit későn nyomtam meg a gombot. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szokásos keddi döntéseinktől nemcsak a más nap miatt tér majd el ez a döntésünk, hanem annyiban is más, mint a szokásos döntéseink - bár nem ritkaságszámba menő ez sem -, hogy konkrét, közvetlen gazdasági döntést hozunk. Olyan döntést hozunk, mint amit akár hozhat egy befektető, egy tulajdonos vagy a tulajdonos képviselője. Amikor a házbizottság a gazdasági bizottságra bízta a döntés előkészítését, mi, szabaddemokraták, illetve gazdasági szakértőink is hozzáfogtunk a döntéshez való alapos felkészüléshez. Mi is a konkrét döntés? Hallhattuk az előterjesztésben, csupán csak öszszefoglalóan megismétlem, mint tudjuk, ismerjük, az országgyűlési határozattervezetnek két pontja van, az egyik szerint 280 millió márkát, célhitelt kapunk a Német Szövetségi Köztársaságtól a hegyeshalom-budapesti vasúti pálya korszerűsítésére. Az országgyűlési határozattervezet 2. pontjában arról értesülünk, arról fogunk dönteni, hogy 170 millió márka hitelt kapunk vasúti járműparkunk fejlesztésére. Ennek a döntésnek tulajdonképpen három csoportban foglalható össze az a hatása, amit figyelembe kell venni. Mindenképpen közvetlen és jelentős hatással bír ez a döntés közlekedésünk, azon belül elsősorban a vasúti közlekedés helyzetére. Mindenképpen hatással bír ez a döntés az elkövetkező évek állami költségvetésére, és mindenképpen hatással bír ez a döntés a magyar iparra, mindazokra a gazdálkodókra, amelyek részt vehetnek ebben a nagy és jelentős fejlesztési munkában. (16.40) Tudjuk, hogy minden döntés magában hordja az eredményesség, a siker és a kockázat, a kudarc lehetőségét is - azaz a kockázatot. Nekünk, döntéshozóknak - azt hiszem, mindnyájan átérezzük -, ezt a kockázatot kell jó és alapos információszerzéssel a lehetséges ésszerű minimumra csökkenteni. A gazdasági bizottság amikor megtárgyalta ezt az országgyűlési határozattervezetet, mi, szabaddemokraták tartózkodtunk a szavazáskor. Azt szeretném röviden összefoglalni, hogy miért. Azért tartózkodtunk, mert jóllehet nagyon jól tudtuk és átérezzük ebben a pillanatban is, hogy a magyar közlekedésnek - elsősorban ezen belül a vasúti közlekedésnek - óriási szüksége van arra a fejlesztési lehetőségre, amit ez a határozattervezet körvonalaz. Nem szavakban akarunk mi mást, mi is a tettekben akarunk mást, mi is azt szeretnénk - hisz mi is utazunk, mi is halljuk, látjuk a vasút mindennapi panaszait -, hanem mi mint döntéshozók nagyon átérezzük azt a felelősséget, amely hosszú évekre meghatározza a vasúti közlekedés jövőjét, és meghatározza bizonyos értelemben a költségvetés lehetőségeit is. Kevésnek találtuk azt az információt, amit az előterjesztő a gazdasági bizottság ülésén elénk tárt. Jóllehet nagyon meggyőzően hangzanak az érvek, el kell fogadnunk azt, hogy a közlekedés fejlesztése, a vasúti közlekedés fejlesztése és különösen ennek a szakasznak a fejlesztése ma nélkülözhetetlen feladatunk. Azt is elhisszük, hogy az a célhitel, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kínál a pálya korszerűsítésére és járműparkunk fejlesztésére, nagyon kedvező, hisz - és ez egy jó pontja az országgyűlési határozattervezet indoklásának - összehasonlítja más hitelfelvételi lehetőségekkel, és ezen az alapon valóban kedvezőnek tűnik. Azonban a hitellel kapcsolatban van egy olyan aggályunk, mert ezt tartjuk az országgyűlési határozattervezet - úgy lehet - kritikus pontjának, amely egyáltalán, a jövőt illetően is nagyon fontos kérdéseket vet fel. Nemrég tárgyalta az Országgyűlés Magyarország nagyon súlyos foglalkoztatáspolitikai helyzetét. Nemrég hallottunk arról felszólalásokat - de azok nélkül is tudjuk, hisz nap mint nap találkozunk ezzel a problémával -, hogy milyen súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdenek az egyes térségek és általában az egész magyar nemzetgazdaság. A vasúti közlekedés fejlesztésében az ipar egy olyan lehetőséget lát - és mi is egy olyan lehetőséget látunk -, amely mindenképpen megindokolja, nélkülözhetetlenné teszi azt, hogy ezt a döntést, az előttünk fekvő döntést e szempontnak, az e szempontból való vizsgálatnak is alávessük. És miután a gazdasági bizottság ülésén nem kaptuk meg a szükséges és kielégítő érveket, az időre való hivatkozással tulajdonképpen egy olyan sürgetés miatt döntött az Országgyűlés gazdasági bizottsága nagyon rövid vita után - mintegy másfél órás vita után - ebben a nagyon fontos kérdésben, amit mi, szabaddemokraták nem tudtunk elfogadni, és ezért tovább tájékozódtunk. Tárgyaltunk a MÁV szakértőivel. A tárgyalásainkból az derült ki, hogy a MÁV-ot - noha 1985 óta folynak ezek a körülbelül ide vonatkozó tárgyalások - igazából ez a hitel, ez a fejlesztési lehetőség felkészületlenül érinti. Nagyon fontos, nagyon kritikus pontjai vannak ennek a pályaszakasz- fejlesztésnek. Tekintettel arra, hogy szeptemberben indul ez a program, nem értjük, hogy miért nem készítették fel az illetékesek jobban a Magyar Államvasutakat ennek a fejlesztési lehetőségnek a feldolgozására. Nagyon sok olyan pontja van még a műszaki, a közlekedés-műszaki terveknek, amelyek tisztázatlanok, noha a program szeptemberben indul. Tárgyaltunk acélgyárakkal, így a Diósgyőri Nemesacélművel, érdeklődtünk az Ózdi Kohászati Műveknél, és megtudtuk azt, hogy a magyar acélgyártás - némi fejlesztés után - kész részt venni, és számít a részvételre ebben a fejlesztési programban. Nagyon reméljük - és mi is nagyon reméljük -, hogy az a pályafejlesztés, amely 280 millió márkával egy nagyon jelentős feladat a magyar ipar számára+ - nagyon reméljük, és figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a magyar ipar kellően és nagy súllyal vegyen részt ebben a fejlesztésben. Tárgyaltunk a Ganz-Hanslet Művekkel, és érdeklődtünk, milyen lehetőségei vannak a hazai Z-2-es személykocsik gyártásának. Ezek a személykocsik tulajdonképpen ma már itthon is gyárthatók, nem sok különbséggel, talán fél évről volna szó, amivel később tudná a hazai járműipar szállítani ugyanezeket a kocsikat. Képviselőtársaim! Tisztában vagyunk azzal, mi is tudjuk azt, hogy egy kedvezményes hitel felvételéhez általában a hitelező feltételeket szokott kötni. Tudomásul kell vennünk, hogy ebben az esetben a hitelnek egy nagyon kemény feltétele az, hogy ezt a bizonyos 70 gépjárművet - amely darabonként 70 millió forintba kerül - nem hazai járműgyártóktól kell vennünk, hanem az ugyancsak nagy foglalkoztatási gondokkal küzdő, Kelet-Németországban működő járműgyártól kell ideszállítani. Lehet, hogy nincs más lehetőségünk, lehet, hogy el kell fogadnunk ezt a feltételt, de mi még mindig ott tartunk, hogy nem győztek meg minket az elhangzott érvek arról, hogy nem lett volna más lehetőség - megint felhívom a figyelmet a munkanélküliség súlyos problémáira, különösen az országnak azon a részén, ahol a legmagasabb a munkanélküliség, és ahonnan a beszállítások nagy lehetőségére számítanának. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért szavaztunk mi tartózkodással, mert nem tudjuk elfogadni azt, hogy sorozatosan, úgy a Háznak, mint a bizottságoknak - bizottsági tárgyalásokon - kell ilyen döntéseket hozni, az idő sürgetése, az idő zsaroló sürgetése miatt, azzal az érvvel, hogy nem tűr halasztást, ezt a döntést meg kell hoznunk. Hiányoljuk azt, hogy a bizottságunknak nem volt ideje arra, hogy szakértőket kérjen meg, vegyenek részt a bizottság ülésén, vagy akár mi menjünk ki helyszíni bizottsági ülésre, és ott győződjünk meg azokról a nagyon fontos kérdésekről, amelyeket most csupán megpróbáltam érinteni. Mi megpróbáltuk - szabaddemokrata szakértők - ezeket az információkat pótolni, de a mi szerény lehetőségeink messze elmaradnak a kormány szakértőinek és a bizottság ilyen lehetőségei mögött. Ezért fogunk mi az országgyűlési határozat hozatalakor ugyancsak tartózkodással szavazni, noha megismétlem: nagyon-nagyon fontosnak tartjuk ezt a fejlesztést, nélkülözhetetlennek, elodázhatatlannak, csak a döntés ilyen előkészítését nem tudjuk elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)