CSURKA ISTVÁN: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a pótköltségvetésnek története van. Ez tulajdonképpen a +91-es, a +92-es és a +93-as költségvetésnek a pótköltségvetése - és egyben a +94-esnek az előzetes pótköltségvetése+ Egyben egy politikai főpróba a +94-es költségvetés elfogadási eljárásához. Szeptemberre ugyanis már többé-kevésbé nyilvánvaló lesz a kormányoldalon, hogy melyik képviselőt indítják vagy melyik képviselőt nem indítják, és kinek jut előkelő hely a listákon, ennél fogva kire lehet még számítani és kire nem. Félő, hogy nagy nehézségei lesznek a Kormánynak, s rászorul az ellenzék támogatására. Bekövetkezik az a helyzet, amit a paktummal akart elkerülni Antall József, hogy a költségvetésnél esetleg az ellenzék szavazataitól függjön a költségvetés elfogadása. Ezt a pótköltségvetést a társadalom minden rétegében heves ellenállás fogadta. A kormányzat pártatlan szakemberei is rámutattak, hogy nincs indoka ennek a pótköltségvetésnek. Az IMF elvárásai semmiképpen nem indokolják. Ez egy műharakiri a Kormány részéről, amely előre akarja vetíteni a kisebbségi kormányzás rémét, és a teljes összeomlást akarja eljátszani egy pénzügyi hadgyakorlaton. Ilyen értelemben kell foglalkozni vele. Itt vaktölténnyel lőnek és műsegélykiáltásokat fogalmaznak meg vagy hallatnak. Nem szabad vele érdemben foglalkozni. Az irattárban a helye, az Alkotmánybíróság döntései mellett, a rendszerváltozás halotti anyakönyvi kivonatai mellett. Egyébként egyáltalán nem szokatlan, hogy egy Kormány a saját bukását készíti elő; különösen egy olyan országban, ahol egy olyan csődtörvény van életben, mint amilyen idehaza, ahol a csőd a menedzsment túlélésének az egyik eszköze. Képünk ezt a pillanatot ábrázolja. A helyes álláspont ezzel szemben a dolgozók túlélése, vagyis az egész mindenestül való elutasítása, de ezzel a meghagyással: bűvész, figyeljük a kezed! Köszönöm. (Szórványos taps.)