HORVÁTH LÁSZLÓ, az előterjesztő képviselője: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy rövid magyarázattal tartozom. Kósa Lajos képviselőtársam nyújtotta be az indítványt. Távollétében, az ő tudtával és egyeztetésével képviselem az előterjesztőt. Tisztelt Ház! A sors szerencsés játéka hozta úgy, hogy alig pár nappal az után, hogy a múlt héten a plénum az ifjúsági munkanélküliségről külön vitanap keretében igen fontos gondolatokat mondott el, tényeket ismertetett, tehát egy szerencsés játéka a sorsnak az, hogy ezek után egy olyan ügyben, ha úgy tetszik, részletkérdésben, de igen fontos részletkérdésben fogok szólni, ami szintén az ifjúságot érinti, az ifjúság munkalehetőségét, illetve e munkalehetőség veszélybe kerülését. Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Kérem, egy pillanatra dőljenek hátra, és lazítsák el tagjaikat. Kérem ezt nemcsak azért, mert elég késői az időpont, hanem azért is, mert galád módon ez alkalommal különösen nagy szükség lesz odaadó figyelmükre és törvényalkotó bölcsességükre. Ugyanis a 10229-es számon beadott önálló indítvány társadalmunk egyik rejtett és igen fontos tartalékát, az ifjúságot érinti. Pontosabban az ifjúságnak azon részét, amely szervezett formában vállalkozik a gazdasági élet színterén, színterein. Az iskolai szövetkezetek, az iskolai szövetkezeti csoportok által alkotott szféráról van szó. Ezek a diákvállalkozások túlnyomó részben nappali tagozatos középiskolai, főiskolai és egyetemi hallgatókból állnak. Cégszerűen működnek, demokratikus önkormányzatuk van és jövedelemérdekeltségűek. Tagjaik különböző célok megvalósítása érdekében dolgoznak ebben a keretben. Vannak, akik a napi megélhetésüket biztosítják ez által, vannak, akik munka nélküli szüleiket segítik az itt szerzett jövedelmükkel, vannak, akik a tanulás melletti szakmai gyakorlat elsajátításáért végeznek munkát diákvállalkozásokban, és végül vannak, akik célirányosan ezen keretek között már az iskolapadban megpróbálják megszervezni későbbi elhelyezkedésük esélyeit a munkahely megszerzésének érdekében. Elmondható tehát, hogy ezen diákvállalkozások társadalmi szerepe jelentős, hiszen az ifjúság az előbb említetteken túl, rajtuk keresztül legális útját ismeri meg még fiatalon a pénzkeresetnek és a vállalkozás rejtelmeinek, nem pedig illegális útját, mint azt sajnálatos módon nagyon sokszor tapasztalhatjuk jártunkban, keltünkben itt a fővárosban is. Mivel jó gazda módjára csak a saját piaci szerepük erősítésével és tevékenységük ellátásával vannak elfoglalva, talán mind a mai napig nem hallatták volna szavukat a politika területén. Azonban ez év márciusában bekövetkezett az életükben egy olyan fordulat, melynek hatása nyomán szinte egyik napról a másikra ellehetetlenültek. Az ezen szektorban működő diákvállalkozások körülbelül 30 ezer taggal működnek, s ezen szektor felét a Meló-Diák Országos Diákvállalkozási Hálózat fogja össze. A hirtelen bekövetkező fordulat nyomán e szervezet keresett meg többek között minket is. A fordulatot mi okoztuk, a fordulatot az okozta, hogy az 1993. évi VIII. törvény által módosított, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény legújabb rendelkezései számukra vis maior-ként bekövetkezve megtorpedózták működésük gazdasági alapjait. Ez év március 1-jéig ugyanis az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok nappali tagozatos tanuló, illetve hallgató tagjai nem tartoztak a biztosítottak körébe. Egyedül csak baleseti ellátásra és baleseti, egészségügyi szolgáltatásra voltak jogosultak úgy, hogy ezért baleseti járulékot nem kellett fizetniük. Az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok tagságának 15%-a az 1992. évi I. törvény alapján lehet tanulókon kívüli felvett személy is. Ezen tagok ez év március 1-jéig szintén nem tartoztak ilyen minőségben a biztosítottak körébe, szintén csak baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra voltak jogosultak. Ezen jogosultságért nekik 10% baleseti járulékot kellett fizetniük az itt szerzett jövedelmük után. Az 1993. évi VIII. törvény eltörölte ezt a szabályozást. Az új rendszerben az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok minden tagja a biztosítotti körbe tartozik, és diákvállalkozásoknak így 44%-os járulékot kell fizetni a tagok kiosztott jövedelme után. Ezzel a rendelkezéssel, tisztelt Ház, egy pillanat alatt - bár akaratunkon kívül, de - életképtelenné tettük ezt a szektort. Ezen diákvállalkozások ugyanis speciális felállásukból adódóan nem képeznek nyereséget, és szigorú költségterv mellett kizárólag jövedelemérdekeltek. Ez a specialitásuk tagságuk társadalmi, szociális és életkorbeli helyzetéből fakad. A nappali tagozatos tanulók és hallgatók által alkotott tagság ugyanis igen mozgékony, mobil, s ennél fogva nagy a csoportokon belüli fluktuáció. (19.20) Emiatt soha nem alakulhat ki egy hosszú távra tervezett tagság, s a tagok maguk is csak az iskolai évek ideje alatt vehetnek részt ezen diákvállalkozásokban. Ebből következik, hogy az általuk kialakított rendszerben a legfontosabb cél és szempont az, hogy minél több jövedelemhez jussanak tagsági viszonyuk alatt. Tisztelt Ház! Ez a rendszer 1983 óta egyre jobban működik, ám most, létezésének 10. évfordulóján a szabályozók hirtelen változása folytán a megszűnés tényével nézhet szembe. Ezen diákvállalkozások ugyanis a mai kemény piaci versenyhelyzetben képtelenek kitermelni a 44%-os járulékot. Emelhetnék ugyan a szolgáltatásaik árát, s ezzel közterhüket más piaci szereplőkkel fizettetnék meg, ám ezen törekvésük eredménytelen lenne. A megemelt vállalkozási árak alkalmazásával azonnal elveszítenék a piacon elfoglalt jelenlegi helyüket és megrendelőik kialakult hálózatát. Magyarán: azonnal csődbe mennének. Létezik számukra egy másik megoldás is, miszerint a szolgáltatásaik árának megemlése helyett a kifizetendő tagi jövedelem terhére számolnák el ezen új közterhüket. Látnivaló azonban, hogy ebben a helyzetben a kifizetett tagi jövedelem olyannyira összezsugorodna, hogy elveszítené versenyképességét a feketemunka során megszerezhető jövedelemmel szemben. Tehát a diákvállalkozások ilyen áron már képtelenek versenyezni a Moszkva téri rabszolgapiaccal. Mindezek figyelembevételével az önálló indítvány új szabályozást javasol e tárgykörben. Javasolja, hogy az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok nappali tagozatos tanulói és hallgató tagjai, illetve azon egyéb tagjai, akiknek más biztosítással járó jogviszonyukban való foglalkoztatása meghaladja a heti 36 órát, kerüljenek ki a biztosítotti körből. Javasolja továbbá, hogy baleseti ellátásra és baleset-egészségügyi szolgáltatásra legyenek jogosultak az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok azon személyesen közreműködő tagjai, akiknek más biztosítással járó jogviszonyban való foglalkoztatása meghaladja a heti 36 órát. Ennek ellentételezéseképpen a számukra kiosztott jövedelem után a diákvállalkozások 10%-os baleseti járulékot fizessenek. A javaslat szerint az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok nappali tagozatos hallgató, illetve tanuló tagjai ezen jogviszonyuk alapján nem tartoznának a társadalombiztosítás hatálya alá. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy ők a törvény szerint nappali tagozatos hallgatói, illetve tanulói jogviszonyuk alapján tartoznak a biztosítotti körbe. az 1993. évi VIII. törvény által felállított rendszerben jelenleg ugyanis ezen személyek feleslegesen duplán biztosítottak. Először nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói jogviszonyuk alapján, másodszor mint az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok munkát végző tagjai. Talán még nem észlelték ezt a kettősséget az oktatási intézmények, hiszen továbbra is fizetik ezen tanulóik után a fejkvótát a társadalombiztosításnak. További anomáliát okozhat az is a jelenleg hatályban lévő szabályok miatt, hogy azoknak a nappali tagozatos tanulóknak, illetve hallgatóknak, akik az iskolai szövetkezetben és az iskolai szövetkezeti csoportokban munkát végeznek, az erősebb biztosított jogviszony elve alapján tb-kártyájuk érvényesítését az egyetem helyett vagy mellett az iskolai szövetkezeteknél, illetve az iskolai szövetkezeti csoportoknál kellene kérniük. Ez a szabályozás nemcsak tönkreteszi a diákvállalkozások szektorát, hanem szakmailag hibás, és felesleges kettősséget tartalmaz. Az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok nappali tagozatos hallgatóinak, illetve tanulóinak a javaslat alapján megszűnne a baleseti ellátása, és a baleseti egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága is ezen jogviszonyuk alapján. Ennek oka az, hogy egyrészt a tízéves működésük alatt összesen hat alkalommal vették igénybe ezt a szolgáltatást, s mind a hat alkalommal a társadalombiztosítás a polgári jog kárfelelősség-szabályai alapján a fizetési kötelezettséget mint kártérítést áthárította az adott esetekben részt vevő szereplőkre. Végső soron a bekövetkezett balesetek által okozott kárt vagy a diákvállalkozás piaci partnere, megbízója, vagy a diákvállalkozás maga, vagy a sérült tag viselte közrehatásának arányában. Tehát felesleges lenne ezen személyeknek olyan szolgáltatásért fizetni, amelyet vagy nem vesznek igénybe, vagy teljesen más személytől kapnak meg a polgári jogi szabályok alapján. Ezenkívül van lehetőség arra, hogy a diákvállalkozások a saját kárfelelősségüket és helytállási kötelezettségüket saját vagyonukból állják. Tisztelt képviselőtársaim! Mivel az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok a szövetkezetek típusai, ezért az ő esetükben is érvényesül a szövetkezetek egyik alapelve, az önsegély elve. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezen diákvállalkozások árbevételükből baleseti alapot mint fel nem osztható vagyont képeznek. Az iskolai szövetkezetek és az iskolai szövetkezeti csoportok azon, a tanulókon kívül felvett tagjai - akiknek létszáma egyébként a szövetkezeti törvény szerint a tagság 15%-áig terjedhet, és az adott oktatási intézménynek a tanári karából áll össze általában - a javaslat szerint baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra lennének csak jogosultak akkor, ha más biztosítással járó jogviszonyukban való foglalkoztatásuk a heti 36 órát meghaladja. Ezzel a kitétellel szeretnénk ezen személyeket a társadalombiztosításról szóló törvény által jelenleg hasonló kedvezményben részesített egyéni és társas vállalkozók csoportjába beemelni a kedvezmény tekintetében. Hiszen ezen személyek is csak kiegészítő tevékenységet végeznek ezen diákvállalkozásokban. A javaslat elfogadása esetén, melyben a szaktárcával és az illetékes bizottságokkal folytatott tárgyalások következtében joggal reménykedhetünk, annak hatálybaléptetését 1993. március 1-jére visszamenőleg javasoljuk. Ennek két oka van. Egyrészt - tudomásunk szerint - egyetlen esetben sem fordult elő az, hogy például bármelyik olyan nappali tagozatos tanuló, illetve hallgató, aki az iskolai szövetkezet vagy az iskolai szövetkezeti csoport tagja, ilyen minőségében táppénzbe ment volna. Ennek okait már az előbbiekben kifejtettem. Másrészt szeretném biztatni a tisztelt Házat arra, hogy ez esetben az érintett társadalmi kört figyelembe véve alkalmazzon pozitív diszkriminációt. Tegye ezt már csak azért is, mert feltehetően sok diákvállalkozás képtelen volt befizetni a 44%-os járulékot, s ennek mértékétől függően a május 15-én hatályba léptetett büntetőtörvénykönyv-módosítás alapján bűncselekmények elkövetése feltételezhető. Az pedig már a törvényalkotás zsákutcája lenne, ha a társadalmi igényekkel és lehetőségekkel ellentétes, ezenkívül szakmailag hibás és ráadásul felesleges szabályozással másokat bűncselekmények elkövetésére kényszerítenénk. Tisztelt Ház! Beszédem elején tett ígéretemhez hű maradtam, azt hiszem, nem csekély koncentrációt igényelt az eddig elmondottaknak a feldolgozása, de röviden befejezem. A javaslatot az eddigiek során a költségvetési bizottság elvetette, bár ott az előterjesztő személyesen nem védhette a javaslatát, ugyanakkor a szociális, az alkotmányügyi, s az ifjúsági, oktatási és sportbizottság szinte egyhangúlag elfogadta a javaslatot, illetve támogatta. A szaktárcának vannak korrigáló indítványai, melyek figyelembevételével nyújtottam be jómagam módosító indítványt az önálló indítványhoz. Az eddigi munka során örömmel töltött el bennünket az e tárgykörben képviselt egységes hatpárti álláspont és a tárca segítőkészsége, amelyekre alapozni fogunk. Mindezek alapján türelmüket, koncentrációjukat megköszönve kérem önöket, hogy a javaslatot, illetve ennek tökéletesített változatát támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps.)