BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): (Recseg a mikrofonja, ahogy feltűzi zakójára.) Elnézést kérek ezért a kis recsegésért. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három módosító indítványról szeretnék röviden beszámolni. Ezek útja a bizottságokon keresztül és az előterjesztő véleményével együtt kissé kalandos volt. Egyeseket itt-ott támogattak, sőt előfordult az is, hogy az egyik módosító indítványunkat az előterjesztő is támogatta. Ezeket a módosító indítványokat hárman adtuk be Hága Antóniával és Horváth Vilmos képviselőtársaimmal. Arra vonatkoznak, hogy miként lehetne a nemzetiségi oktatást valamilyen módon az általános oktatási rendszerbe beilleszteni, illetve hogyan lehetne megerősíteni a nemzetiségi oktatásra vonatkozó nemzetiségi jogokat. Az a benyomásunk ugyanis, hogy a nemzetiségi etnikai törvény ebben az értelemben vagy ebben a vonatkozásban bizonytalan. S ezt a bizonytalanságot talán nem az okozza, hogy a kisebbségi oktatással kapcsolatosan lennének valamilyen fenntartások, hanem inkább az, hogy az egész oktatási törvényhozásunkkal kapcsolatosan vannak bizonytalankodások, illetve, hogy éppenséggel a közoktatási törvény mostani tárgyalása az, ami ezeket a bizonytalanságokat okozza. Arról van szó, hogy nincs kialakult kép, és azt kell, hogy mondjam, nincs kialakult képe a kormányzatnak arról, hogy milyen oktatási rendszert kíván létrehozni. És ezért ez a határozatlanság átüt mind a közoktatási, mind pedig a nemzetiségi törvényen. Az egyik ilyen módosító indítványunk arra vonatkozott, hogy ugyanolyan jogok illessék meg a kisebbségi nemzetiségi önkormányzatokat, mint amilyen jogok megilletik az egyházakat az intézményalapítás tekintetében. Tehát iskolákat ugyanúgy létesíthessenek és tarthassanak fenn a kisebbségi nemzetiségi önkormányzatok, ahogy ezt az egyházak megtehetik. Éppen ezért az egyházakra vonatkozó törvény szövegéből emeltük át a megfogalmazást, amely úgy szól, hogy oktatási körben a helyi és a települési kisebbségi önkormányzat intézményt létesíthet és tarthat fenn. És ez a kör mindaz a kör, amelyet az állam nem tart fenn kizárólagos joggal magának. Ez a megfogalmazás véleményem szerint nem okozna gondot, hiszen elviekben, azt hiszem, egyetértés van, csupán csak azon csodálkozom kissé, hogy ezt a megfogalmazást - amit még egyszer ismétlek - az egyházakra vonatkozó törvény szövegéből emeltünk át, nem támogatták a bizottságok. Pontosabban az önkormányzati bizottság igen. És ez az az eset, amikor az előterjesztő is egyetértett a javaslattal. A másik módosító indítványunk az ellenőrzésre vonatkozott. Tágabban fogalmazva: arról szerettünk volna ebben a módosító indítványban rendelkezni, hogy abban az esetben, amikor kisebbségi nemzetiségi iskolát kénytelenek valahol megszüntetni, akkor ehhez a megszüntetéshez a nemzetiségi kisebbségi önkormányzat véleményét minden esetben ki kell majd kérni. Hiszen ők azok, akik az előző módosító indítvány értelmében is kellő felelősséggel tudnak ebben a kérdésben nyilatkozni, véleményük megkerülése, azt hiszem, hogy nem célszerű. Azért hangsúlyoztam a beszédem elején, hogy itt valószínűleg az oktatási rendszer egészét tekintve van egyfajta bizonytalankodás. Itt rá lehet mutatni arra, hogy a regionális oktatási központok létrejöttével az állam az ilyenszerű véleményezésnek a szerepét a regionális oktatási központra kívánja bízni, és nem a nemzetiségekre, tehát nem a fenntartókra. Így kívánja tehát érvényesíteni ebben a vonatkozásban is az ellenőrzést, a kontrollt az oktatás fölött, és azt kell, hogy mondjam, ez egy közvetlen ellenőrzés-gyakorlás. Nos, ez az, amit ebben a törvényben legalább fel lehetett volna oldani, hiszen van olyan fórum, ez a nemzetiségi kisebbségi önkormányzat, amely ezt a tevékenységet elláthatja. Egyébként megjegyzem, hogy a regionális oktatási központok egyéb tevékenységeit ugyanígy el tudják látni különböző intézmények. Tehát visszatérve: elláthatja ezt a szerepet. Fölösleges arra gondolnunk, hogy az állam itt is valamilyen közvetlen ellenőrzést akarjon gyakorolni. A harmadik ilyen módosító indítvány a 45. �-hoz kapcsolódik, és arra vonatkozik, hogy akkor, amikor egy iskolát átvesz a nemzetiségi kisebbségi önkormányzat, csak olyan feltétellel teheti, ha a korábban ott, ebben az iskolában elért színvonalat biztosítani tudja. (18.00) Így fogalmaz az eredeti törvényszöveg: ha az oktatás addig elért színvonalát biztosítani tudja. Nos, ez az, ami megállapíthatatlan. Tehát abban a pillanatban, amikor a nemzetiségi kisebbségi önkormányzat átvette az iskolát, akkor természetesen próbál garanciákat nyújtani a színvonalnak a fenntartására, de hogy ez valójában sikerült-e, avagy sem, ez csak kimenetkor, vagyis legalább egy év múlva, de még inkább két vagy három év múlva derülhet igazán ki, vagyis akkor, amikor ezek a diákok először vizsgáznak, tehát akkor, amikor a kimenetszabályozásnak az értelmében van ellenőrzési pontunk. Nincs ilyen pontunk a bemenetkor, hiszen nem tudjuk azt, hogy mi ez a színvonal, hogyan tudja ezt biztosítani. Természetesen a feltételeket tudja garantálni a kisebbségi önkormányzat, de végül is minden csak kimenetkor, vizsga eredményeként fog kiderülni. Itt is az a félelem munkál, mintha a kisebbségi önkormányzatokat ellenőrizni kellene, valamilyen módon rajta kellene tartsuk a szemünket, nehogy véletlenül olyasmit kövessenek el, esetleg iskolát létesítsenek különböző felügyeletek nélkül, vagy pedig a színvonalat nem tudják garantálni, egyszóval az ellenőrzésnek itt egy lopakodó, settenkedő módjáról van szó. Ez az, ami végigkíséri - még egyszer hangsúlyozom - mind a közoktatási törvénynek, mind pedig a nemzetiségi és kisebbségi etnikai törvénynek az oktatással foglalkozó fejezeteit. Arra szerettük volna felhívni a módosító indítványainkkal a figyelmet, hogy a nemzetiségi kisebbségi önkormányzatok képesek iskolákat, intézményeket létrehozni, képesek ezek színvonalát garantálni, képesek az oktatás feladatait autonóm módon ellátni, éppen ezért meg kell bíznunk bennük, és nem az állami ellenőrzésnek az egyéb eszközeit kell bevessük mintegy ellenük. Alapvetően fontosnak tartjuk azt, hogy az oktatás olyan joga és lehetősége legyen a nemzetiségi kisebbségi önkormányzatoknak, kisebbségeknek, etnikumoknak, amelyet nem próbálunk az állami ellenőrzés hatáskörébe ismételten bevonni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)