PALOTÁS JÁNOS (független): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagyon röviden, de visszautaljak az elmúlt héten a pótköltségvetés kapcsán elmondott néhány gondolatomra, hiszen akkor nem lehetett kihagyni az általános forgalmi adóra és a kompenzációs rendszerre vonatkozó észrevételeket, most pedig ez van napirenden. El kell mondani tehát, hogy az általános forgalmi adó rendszer módosítási elképzeléseknek az előterjesztő Pénzügyminisztérium szerint az a célja, hogy 1993-ban a költségvetési hiányt mérsékelje. Én az elmúlt héten is felhívtam rá a figyelmet, hogyha ez a célja, akkor el kell hagyni, mert ami szakmailag nagyon valószínűsíthető, az az, hogy a forgalmi adó módosítása, a forgalmiadó- kulcs emelése ebben az évben, tehát az 1993-as kihatását tekintve egyértelműen a költségvetési hiány növelését fogja eredményezni. Egyik indoka ennek az volt, hogy maga a költségvetési hiány kapcsán a most napirenden levő kompenzációs kiadások is önmagukban fix kiadást jelentenek a költségvetés számára; bármelyik a négy rossz változat közül minimum 3 milliárd forintba kerül, és kellő kompenzációt sem ad. Már itt a vitában elhangzott, sőt a bizottsági észrevételekből is kitűnt, hogy a kompenzációból kimaradtak a költségvetési intézmények, amelyek aligha fogják tudni kigazdálkodni az áfa- emelés általuk érintett kihatásait; de jelentkezett már a hadügyi tárca, jelentkeztek a büntetésvégrehajtó intézetek. Összességében már elköltődött az igények oldaláról a várható 6 milliárdos bevétel. Ugyanakkor a várt 6 milliárdos bevétel szakmailag nem megalapozott, hiszen semmi másra, mint egy korábban is vélt fogyasztásra épül, ugyanakkor vélelmezhető, hogy egy jelentős általános forgalmi adó kulcs növelés a fogyasztás - legalábbis rövid távon - mint fogyasztás-visszaesés fog jelentkezni, úgyhogy az adóalapok nyilvánvalóan csökkenni fognak. Ezért a költségvetési hiányt 1993-ban ez a módosítás biztos hogy növelni fogja, nem pedig 3 milliárddal csökkenteni. Elmondtam és utaltam rá, hogy újabb rossz lépést teszünk az áfa rendszerének harmonizálása területén is, hiszen szakmailag és nemzetközileg egy olyan kétkulcsos egységes áfa-rendszer támogatható, amelyben a felső kulcs valahol 17-18%, az alsó kulcs valahol 11% körül kerül meghatározásra. Így az áfa-kulcsok emelése év eleji 0-ról 6%-ra, most 6-ról 10%-ra azt a célt és csak azt a célt szolgálhatná, hogy a 25%-os kulcsot ezzel egy időben mérsékelni kellene. Ha elfogyasztjuk, ha fölhasználjuk egy hibás gazdaságpolitika finanszírozására az alsó értékek emelésében levő tartalékokat, akkor egy rossz általános forgalmi adókulcsrendszert hagyunk a következő évekre, amelynek a módosítása komoly energiát fog igényelni. Elhangzott ma, Becker Pál államtitkár úr megerősítette, hogy megítélése szerint a módosítást az is indokolta, hogy ennek nincs, vagy nem feltétlenül van közvetlen inflációnövelő hatása. Ezt egyértelműbben mondta ki Szabó Iván májusi híres vagy hírhedt beszédében itt a Parlamentben. Én azt gondolom, ez szakmailag nyilván nem megalapozott az általános forgalmi adó kulcs emelése, pláne az érintett területeken és a legjobban érintett két témakörben egyértelműen növelni fogja az inflációt, hiszen egy energiaár-emelést nem lehet másképpen kezelni, ott a gazdaság is és az állampolgár is részben kényszerfogyasztó. Ugyanez vonatkozik a gyógyszerár-emelés esetében is. Ezeknek nyilvánvalóan erős inflációs hatásuk van. Az elmúlt héten kaptam egy kritikát - ma szeretnék nem beleesni - alelnök úrtól, általam tisztelt alelnök úrtól, hogy az előterjesztés szakmai minősítését rendkívüli negatívan értékeltem, valahol a butaság felvetődése is megfogalmazódott. Én nagyon szívesen teszek annak eleget -, hiszen azt gondolom, hogy ettől senkinek nem csökken saját tekintélye -, hogy azt mondjam, ha túlzásba esett, ha kemény volt a megfogalmazás, azért elnézést lehet kérni. Azonban azt a részt, ami a szándékom volt az elmúlt héten, és kikerestem a ma már rendelkezésünkre álló szószedetből egyértelműen, azt fenntartom. Ez pedig úgy szólt, hogy az előterjesztés szakmai minősége, az a megfontolás, hogy kérem, az általános forgalmi adó kulcs emelése például azért, mert az árakat a piaci fizetőképesség határozza meg, nem jelent áremelkedést, azaz inflációs nyomást, az olyan alacsony szintre teszi a Parlament képviselőinek közgazdasági felkészültségét, hogy azzal az előterjesztő sértett meg minket, s őszintén remélem, ő is élni fog azzal a lehetőséggel, hogy elnézést kérjen tőlünk. Ma Becker Pál megismételte, hogy azokon a területeken, ahol a 6%-os forgalmi adót vezettük be 1993. január 1-jén, ott az eredetileg tervezett 8- 10%-os áremelésre került sor a 6%-kal szemben. Tehát ez is azt indokolja, hogy nyugodtan mehetett volna a 8%-os vagy a 10%-os áfa-kulcs is, hiszen a piac nem az áfá-t érvényesítette. Én felhívnám a Pénzügyminisztérium előterjesztőinek a figyelmét arra, hogy az elmúlt évben 20%-os nagyságrendű infláció is volt ebben az országban. Tehát ha 6%-os áfa-kulcs kerül egy termékre, s ezen túlmenően még további 2-3%-ot a termelő is rá mer tenni egy 20%-os nagyságrendű inflációnál, az nem az áfa magasabb szintű emelése melletti indokként fogalmazható meg. Ami nekem a nagyobb gondom, és ez lenne az igazi célja, mondandója az általános forgalmi adó és kompenzáció szabályainak mai előterjesztésünkre, az a következő. Ha én jól tanultam, és csak abban az esetben, ha én jól tanultam annak idején az iskolában, akkor a közgazdasági elmélet, mondjuk egy általános forgalmi adó kulcs parlamenti előterjesztésekor azt várná el tőlünk, azt várná el az előterjesztőtől, hogy megindokolja a beterjesztett, mondjuk 10%-os kulcsot valahogy oly módon, hogy melyik az az általános forgalmi adó kulcs, amelynek alkalmazásához tartozó gazdasági kapacitás és fogyasztási szokás együttesen megteremti azt a legnagyobb adóalapot, amelyre az adott forgalmi adó kulcsot rávetítve a költségvetés a legnagyobb bevételre tesz szert. Tehát valahol ott kellene indokolnia a 10%-os kulcs bevezetését az összes eddig elhangzott érvvel ellentétben, amit meglehetősen feleslegesnek, de a kérdés szempontjából biztosan érdektelennek tartok, hogy melyik az a kulcs, 10%-os-e az az általános forgalmi adó kulcs, amelyet ha bevezetünk, akkor a hozzátartozó termékek körében a gazdasági teljesítmény és a fogyasztási szokások egy olyan adóalapot képeznek, amelyre a 10%-os kulcsot vetítve a legnagyobb adótömegre tesz szert a költségvetés, ebből tud gazdálkodni, jóléti kiadásokat, oktatási, kulturális kiadásokat vagy kompenzációs kiadásokat képezni. Erre utaló szándék azonban az előterjesztésben nyomokban sem lelhető fel. Rosszak ugyan a statisztikai rendszereink, de szívesen olvastam volna a Kormány vagy a pénzügyi tárca előterjesztésében, hogy amennyiben meghatározott élelmiszerek körében a 6%-ot 10-re emelik, akkor ez abban az élelmiszerkörben 1993-ban 2% körüli fogyasztás-visszaeséssel jár, de a 6-ról 10%-ra növekedett adóbevétel az odatartozó adóalapokat tekintve mondjuk a 6 milliárdból így igazol vissza 1,8 milliárd többletbevételt. (18.10) Vagy elmondja, hogy a gyógyszerek esetében annak kényszerfogyasztása miatt ilyen és ilyen adóalapok vannak ma a gazdaságban, ha ott fölemelem a nullát 10%-ra, akkor csak egy-két százalékos átmeneti visszaeséssel számolhatok, és az a gyógyszerek területén, a következő általános forgalmi adó adótöbblet- bevételt eredményezi. Ezek a levezetések, amelyek nyilván csak vélt, többé-kevésbé megalapozott statisztikán keresztül mutatnák be számunkra, hogy tudjunk dönteni arról, hogy a Kormány előterjesztésében szereplő 10%-os kulcs jó, vagy pedig 8%-os kulcsnál más fogyasztási szokások lépnek be, 12%-nál megint mások, és ezért választjuk a tizet, mert az adja nekünk a szakmailag megalapozott optimumot. Az előterjesztésben ilyen bemutatás, e kimunkálás vélt elvégzésének nyomai sem lelhetők föl. Persze elgondolkodhatunk azon, hogy miért nem. Hiszen - mondjuk - két nagy termékkörről folyamatosan beszélt az előterjesztő, és mi is kettőt biztosan meg tudunk említeni. Az egyik a villamosenergia-áremelés, amelyik nulláról 10%-ra történő jelentős áremelést eredményez. Nyilván nem, mert ha valaki egy kicsit a hatásvizsgálatok mögé menne, akkor emlékezne rá, hogy a Kormánynak bizony van egy nagyon kemény fékje, korlátja a hazai szénbányászattal kötött egyezségei területén, amely azt mondja, hogy a hazai erőműveknek ilyen és ilyen arányban ma a nemzetközi piacon beszerezhető alapanyagtól eltérően magasabb árszinten kell energiahordozót, azaz szenet felhasználniok. Erről szintén megállapodást kötött a Kormány az erőművekkel, amelyek jelezték, hogy ez minden tartalékukat fölhasználja, hiszen nekik sokkal gazdaságosabb lenne ma a világpiacon olcsóbb alapanyagot beszerezni. Én még a Kormány szénbányászat-erőművek megállapodását akár támogathatom is, csak azt kívánom bemutatni, hogy ebben a rendszerben egy teljes kötöttségben vagyunk, azaz nem várható, hogy az általános forgalmi adó bevezetésével - mondjuk - az elektromos energiát előállító erőművek képesek lesznek ennek az árnövelő tényezőnek egy részét lenyelni, egy részét valamilyen gazdaságosabb tevékenységgel maguk felhasználni, tehát maguk kitermelni, és akkor ne legyen közvetlenül 10%-os inflációs nyomás. A másik: a gyógyszer-kereskedelemben éppen a mai napon adtak ki, vagy a mai napon jelentek meg a lapokban a gyógyszergyáraknak az elmúlt napokban tett szakmai nyilatkozatai arról, hogy bizony elfogytak a fejlesztési forrásaik, és amennyiben a magyar gyógyszeripar, amelyik igen nagy nevet szerzett, a gyógyszergyárak mind itthon, mind külföldön, ha a továbbiakban nem engedhetik meg, hogy felemeljék, ha nem emelhetik fel a gyógyszerek árait akár az inflációt meghaladó mértékben is, abban az esetben ki fognak esni a nemzetközi gyógyszerpiacról. Nem olyan régen, egy-két hónappal ezelőtt a legnagyobb és legjobb gyógyszergyárunk vezérigazgatója mondott le, és hagyta ott évtizedek után a gyógyszergyárát, mert az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság a teljes eredményt osztalékban elvonta az egyébként még nyereséges gyógyszergyártól, megvonva fejlesztési és finanszírozási forrásait, nyilván a költségvetés céljára, és ő azt mondta, hogy nem fogja vezérelni a gyógyszergyárának halálra ítélését. Nyilván az ebben a helyzetben lévő gyógyszergyárak szintén nem fogják az áfa-kulcs bevezetéséből adódóan a terhek egy részét átvállalni, azaz a gyógyszeráremelés területén is teljes mértékben a felhasználóra, méghozzá a kényszerfelhasználóra fog terhelődni az általános forgalmi adó súlya. Így ha a legfőbb területeket elemezzük, akkor nyilván az általános forgalmi adó emelése elleni érvekre tettünk volna szert. Ezért ezek az érvek és elemzések elmaradtak, elmaradt a bemutatása annak, hogy melyik az a kulcs, amelyhez tartozna a megfelelő általános forgalmi adó bevétel, elmaradt ennek a bebizonyítása, elmaradt ennek a munkálata. Én azt gondolom, hogy ilyen minőségben, ilyen gondolkodásmóddal valóban nem lehet előterjeszteni a Parlament elé forgalmiadó-rendszert. Érintettem a múlt héten, most viszont sokkal határozottabban szeretném kiemelni azt az áfa-módosítási törvény kapcsán nem illő lépését az előterjesztőnek, amely, miközben csak a kulcsváltoztatás kérdéskörét mutatja be mind a tisztelt Háznak, mind a miniszteri expozénak, mind a nyilvánosságnak, aközben évközben kicsit úgy elsikkadva a törvénybe egy igen jelentős módosító indítványt is betesz, egy pontot: ez pedig az áfa befizetéséért a gazdasági szervezeteknél felelős vezető készfizető kezességének előírása. A pótköltségvetés kapcsán is elmondtam, most is el kell mondanom, meg kell erősítenem, hogy már annak is gyanúsnak kellene lenni az előterjesztésben, hogy erre példa a világon sehol nincs. Pedig higgyék el, hogy még a butaságra, a hülyeségre, a szakmai dilettantizmusra is szinte mindig található a világon példa, ahol valahol éppen működtetik. Erre nem. Tehát itt mi leszünk a példa, ha bevezetjük. A másik oldalon legalább összhangba kellene hozni a törvényeinket, mert a Munka Törvénykönyve pontosan meghatározza még a szándékos károkozás esetén is a felelős vezetők fizetési, kártérítési kötelezettségét, a Polgári Törvénykönyvünk egyértelműen leírja, a társasági törvényben pedig nem véletlenül találták ki a korlátolt felelősségű társaság fogalmi körét, amivel ez a rendszer nem működhet. De hagyjuk el azt, hogy nem illeszkedik a magyar jogrendszerbe, nincs rá példa a világon. A lényeges eleme többek között az, hogy végrehajthatatlan. Ha ez a törvény így elfogadásra kerül, akkor azt gondolom, hogy még a hátralévő napokban jó lenne, ha a MÁV vezérigazgatója és valamennyi vezető munkatársa, szénbányáink valamennyi vezetője nagyon gyorsan eladná a tulajdonában lévő gépkocsit, nyaralót, ha netalán van öröklakása vagy bármi más személyi tulajdona és ingatlana, hiszen ezek a vállalatok milliárdokkal állnak sorban az adófizetések területén, a bankoknak milliárdokkal vannak elkötelezve, a bevételeikre, valamennyi bevételükre, a bruttó, tehát az áfá-val növelt bevételekre a bank azonnal ráteszi a kezét, így nyilvánvalóan nem szabad döntése az a vállalat vezetőjének, hogy a rendelkezésére nem álló bevételből az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségének a következő hónapban tegyen eleget. Úgyhogy minden bizonnyal életbe lép a készfizető kezesség ebben a rendszerben a törvény alkalmazása szerint. Ilyen törvényt bevezetni a gazdaságban nem lehet. Nem lehet kiszakítani egy elemet abból a jól hangzó gondolatból, hogy ma csak vállalkozókról beszél, közben az adósok döntő többsége az állami szférából került ki, de ez nem érdekes az előterjesztésben, hogy ma előfordulhat, hogy valaki értékesít mint vállalkozó egy terméket, megkapja az ellenértékét áfá-val növelve, majd nem fizeti be az áfá-t az államnak, ami egyébként a költségvetésnek járó pénz, hanem azt más célra, fejlesztésre, munkabérre vagy bármire használja föl. Én nem támogatom ezt a fajta gazdasági viselkedést. Azt gondolom, ha ez szándékos cselekmény, akkor a mai joggyakorlatban is megvan ennek a büntethetősége, ha nem szándékos, hanem a gazdálkodáson belül van, akkor is megvan ennek a korrekt adóhivatali eljárási lehetősége, de azt bevezetni, életszerűséget nem ismerve, hogy egy vállalatnál a bevételek nem egysíkúak, hogy rögtön arra fordítom a kiadási oldalon, amire akarom, hanem kötelezettségeim vannak, banki elvárásaim, kedvezményezettjei a bevételemnek, pénzintézetek, és egészen másképp működik a magyar gazdaság. Nagyon fontos lenne, ha legalább megkérdeznének néhány embert, aki a gazdaságban tevékenykedik, vagy az adóellenőrzés területén tevékenykedik, mielőtt ilyen előterjesztés a Ház elé kerül. Azt gondolom, hogy egzisztenciák, személyek, személyi tragédiák, és egy végrehajthatatlan törvényi rész kerül elfogadásra, ha erre nem figyelünk föl az elkövetkező napokban. A zárógondolatom és értelmezésem, azt gondolom, ezután egyértelmű mindenkinek: nem lehet megítélésem szerint ezt az előterjesztést elfogadni. Nem is indokolt az évközi áfa-módosítás, hiszen az idei költségvetésre, a költségvetés hiányára pozitív kihatása nincs. El kellett gondolkodnom a beszédem készítésekor vagy felkészüléskor arról, hogy hogyan készülhetnek, egyáltalán hogyan kerülhetnek az asztalunkra - mondjuk - rendkívüli időszakban ilyen módon beterjesztett és előkészített javaslatok. Csak a gondolat megtalálása után tud az ember vitatkozni valamivel. Nem volt könnyű. Úgy érzem, hogy nem lehet rá, vagy nem igazán van rá más megoldás, mint most már folyamatosan és mindennaposan kell a tisztelt Házban olyan törvényi javaslatokkal a Kormány részéről szembetalálkoznunk, amelyek valami kényszerből készülnek, pótcselekvésből készülnek, valami belső kényszerből, hogy baj van, nekem lépnem kell, de nem tudom, hogy mit lépjek. És nekem a lépési kényszerem valamilyen előterjesztéseket fogalmaz meg, és nem tudom rá a helyes szakmai választ, de ez a kényszer - ez a belső kényszer - hoz ki belőlem ilyen belső sugallatokat. Csak ezek a sugallatok fogalmazhatnak meg maximum ilyen javaslatokat, és ezekben a belső sugallatokban úgy érzem, a tények mindig csak zavaróak, ezért azokat figyelmen kívül hagyják. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon és középen.) (18.20)