PALOTÁS JÁNOS (független): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásom témája az 3125-ös, 1993. március 25-én kelt kormányhatározat, amely az egyes központi államhatalmi, államigazgatási szerveknek a budavári Dísz tér, Szent György tér térségén való elhelyezkedéséről, annak tervezetéről, a tervezet megvizsgálásáról szól. Megítélésem szerint indokolja a napirend előtti felszólalást, hogy ezen elgondolásoknak az előkészítő munkái, tervezési munkái már eddig is több tízmillió forintba kerültek, és a folytatása vélhetőleg ennél lényegesen nagyobb összeget vesz igénybe akkor, amikor a tisztelt Ház előtt pótköltségvetés van napirenden, akkor, amikor a négyéves kormányzati ciklusban nem igazán sikerült a Magyar Demokrata Fórum kormányának egy gazdasági növekedés alapjait megalapozni. Szeretném hangsúlyozni, hogy mind magam, mind számos képviselőtársam, mint ebben az országban nagyon sokan, akik foglalkoznak az államigazgatás, a kormányzat, a köztársasági elnöki intézményrendszer gondolatkörével, nemzetközi összehasonlításával, működési modelljeivel, nagyon régóta és sokszor hangsúlyoztuk, és magam is hangsúlyoztam, hogy nincs jó helyen a kormányhivatal, nincs jó helyen a Miniszterelnöki Hivatal a magyar Parlament, a magyar Országgyűlés épületében. Szeretnék csak emlékeztetni, ha jól emlékszem, a kormányzat első évében, 1990-ben hallottam Maczó Ágnes képviselőtársam felszólalását, amikor rendkívül keményen hívta fel a figyelmet arra, hogy a kormányzati intézményrendszert ki kellene költöztetni a magyar Parlament épületéből. A Demokrata Fórum képviselői, maga a Kormány akkor erre egyetlen pozitív szóval sem reagált, nem jelezte, hogy ez valamikor is a szándékai között szerepelne, az egyetértését nem, az egyet nem értését annál jobban kifejezte. Azt gondolom tehát én is sokakkal egyetértésben, hogy szét kell választani egy ország irányításának intézményrendszerét. Igaz az az állítás, hogyha például a társadalom elégedetlen a kormányzat munkájával, akkor ne a Parlament előtt tüntessen, ne a Parlamenttel szemben fejezze ki elégedetlenségét, mert ez a Parlament lejáratását, a Parlament image-ének vesztését, magának a Parlament súlyának a csorbulását jelentheti, pedig egy parlamenti periódusban akár 5, 10, 15 vagy 20 kormány is - ha sikertelen - válthatta volna magát az elmúlt három évben - úgy gondolom. Tehát nem szerencsés az sem, ha kormányzati szereplők, miniszterek vagy bárki mások a Parlament épületének ablakából fejezik ki a társadalom felé - mondjuk -, hogy győztünk vagy nem győztünk, és milyen módon viszonyul egy adott társadalmi véleménynyilvánításhoz. Tehát alapvetően egyetértenék a kormányzati szándék alapgondolatával. Mégsem értek egyet - és ez indokolja a mostani felszólalásomat. Nem értek egyet, mert ez egy kormányzásra készülő párt programjában kell, hogy szerepeljen, és ha komolyan gondolja, ha ennek az elveit fontosnak tartja - és az előbb felsorolt elvei miatt tartja fontosnak -, akkor kormányzása első évében vegye ezt napirendre. Kormányzatának első évében kezdjen bele egy ilyen munkába, s akkor a szándéka érthető, a szándéka hiteles. Egy kormányzati ciklus utolsó évének nem ez a feladata. Meggyőződésem szerint tehát ma hatpárti egyeztetést, tízmilliók elköltését és milliárdok elköltésére kötelezettség vállalását a Magyar Demokrata Fórum kormányának nem kellene ráerőltetni az országra. Bízza az intézményrendszer szétválasztását arra a politikai erőre, amely majd 1994-ben a társadalomtól támogatást kap. Különösen igaz ez abban az helyzetben, ha a hároméves kormányzati ciklus gazdasági eredményei bizony nagyon negatívak, az előre jelzett gazdasági növekedés értelemszerűen ebből a munkából nem következett be. Ilyen helyzetben, pótköltségvetések időpontjában, akkor, amikor az általános forgalmi adót a gyógyszerekre, a villamos energiára kívánják kiterjeszteni, amikor a forgalmi adó kulcsát igen széles körben 6-10%-ra akarják növelni, nem gondolom, hogy ebben az időpontban kell a kormányzatnak egy, a saját maga által készíttetett tanulmányban is összességében a bútorozással és kompenzációs helyek átadásával közel 6 milliárd forintba kerülő beruházásra kötelezettséget vállalni. (15.40) Szeretném elmondani, hogy kulturális értékeink rendbehozatala is történik ezen elképzelések alapján a budai Várban. Én azt gondolom, hogy a tisztelt Ház minden ilyen típusú kiadást támogathat, még nehéz gazdasági körülmények között is. Magam azonban üzletemberként is részt vettem a Vár felújításában, így úgy gondolom, megalapozott véleményem van az ott kialakult helyzetről. Meggyőződésem: nem mindegy, hogy kulturális, idegenforgalmi, tudományos célokra hasznosítjuk-e ezen épületeket, és újítjuk föl, vagy pedig egy egészen más infrastruktúrát, beruházást igénylő kormányzati munka feltételrendszerét alakítják ki a Várban. Ez több mint két-két és félszeres beruházási költséget mutat. Meggyőződésem egyébként - a kormányzati előterjesztő anyagban szereplő számok utalnak is rá -, hogy ez a 6 milliárdos összeg igencsak alulbecsült. Ez szinte a névérték vagy piaci érték harmadáért megvett ingatlanokat, elképzelhetetlenül alacsony számon kiszámolt cserehelyiségeket tartalmazó százmilliós öszszegekkel térhet el egymástól - úgyhogy maga a 6 milliárd is rendkívüli módon alulbecsült. Szükség van tehát a Kormány elköltöztetésére, megfelelő infrastuktúrával elhelyező, modern, európai kormányhivatalok kialakítására - de meggyőződésem szerint egy e célra épített kimondott iroda, a mai irodatechnikának megfelelő új kormányzati központ kialakításával képzelhető csak el. Nemcsak az a 6-7 milliárd forintos összeg veszélyes ilyenkor, ami a budai Várban való elköltés esetén feleslegesen jelenik meg, hanem azt is tudni kell, hogy a budai Várban lévő létesítmények, amennyiben azok kormányzati hivatali szerepkört töltenek be, a következő évtizedekben - esetleg évszázadban - évente sok-sok milliárd forintos üzemeltetési többletköltséget is jelent, hiszen ezeknek az épületeknek a belmagassága, ezeknek az épületeknek a kubatúrája egészen más költségeket jelent a légkondicionálásban, a fűtésben, az energiafelhasználásban és minden másban. Ugyanakkor a budai Várra szüksége van a magyar idegenforgalomnak, a magyar vendéglátásnak, a magyar lakosságnak, a fiataloknak, akik oda járnak sétálni. Azt gondolom, hogy Budapest e gyönyörű ékességében a mozgást, a megjelenés lehetőségét, turistáinknak az élményszerzés lehetőségét nem kellene korlátozni azáltal, hogy kormányhivatalokat jelenítünk meg, jelentős területét elfoglalva ezzel a budai Várnak. Van még egy indoka az előterjesztésnek, amiért, úgy gondolom, mindenképpen szólni kell napirend előtti felszólalásban is. Az indoklás tudniillik valahogy úgy fogalmaz, hogy a magyar történelmi hagyományokat állítanánk helyre, ha a kormányhivatalok a budai Várba költöznének. Ennek természetesen van igazságmagva, hiszen aki a Vár történetét, egyes épületeinek leírását ismeri, tudja, hogy különböző időszakoktól kezdődően különböző célokat - számos esetben kormányzati célokat is - szolgált. Csak éppen tudni kell, hogy más társadalom felé haladunk, és én őszintén hiszem, hogy haladunk előre, és nem a visszatekintésére. Az elmúlt évszázad kormányzata ugyanis a világon mindenhol vagy annak legjelentősebb részén - és Magyarországon is - egy hatalmi típusú kormányzást jelenített meg. Egy hatalmi típusú kormányzásnak történelmileg vagy városképileg igenis megfelelő hely a budai Vár, hiszen a kormányzás jellegét, a kormányról alkotott képet megfogalmazza az, hogyha a történelmi Várban helyezkedik el a magyar Kormány és annak hivatalai. Európa, a világ - és meggyőződésem szerint az az ország, amelyre mi 1990- ben szavaztunk - azonban nem az elmúlt évszázadokat célozta meg a kormányzási munkában sem, hanem a jövő évszázadot vagy a jövő évezredet. Ennek ma, úgy tűnik, legjobban egy szolgáló kormány, egy szolgáltató tevékenységet megfogalmazó államigazgatási szerv felel meg. És ha ennek a képnek a marketingmunkáját szeretnénk kialakítani, a PR-jét szeretnénk megfogalmazni, néhány olyan feladatot, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalom érezze, a Kormány nem hatalmi gyakorlatot folytat fölötte, hanem érdekében egy szolgáltató tevékenységet végez, akkor nem felel meg a budai Vár. Pont ellentétes célokat szolgál. Mindenfajta költségvetési, építészeti, idegenforgalmi rendezési tervek által adott indoklásokon túlmenően szeretném ezért elmondani: nagyon hibás döntés lenne - és lehet, hogy a mai kormányzat stílusára jellemző, de meggyőződésem szerint az 1994 utáni politikai erők stílusára nem lesz jellemző az a kormányzati munka, amely igényelné a Várban való elhelyezést. Ezért sem javaslom, hogy a Kormány most, utolsó évében döntsön az elhelyezkedés helyéről. Azt hiszem, a jövő kormányzata, a jövő politikája egészen máshol és más stílusú kormányzati megjelenést fog önmagának megkövetelni és elfogadtatni. Befejezésül szeretném jelezni, hogy ennek a kormányzati elképzelésnek a stílusa bizony utal egy kicsit Bős-Nagymaros kérdéskörére is: az előkészítés módja, az elfogadtatás elvei utalnak arra a - úgy hiszem, általunk annak idején sem támogatott - kormányzati stílusra, munkára, elfogadtatásra, amely a szakmai kérdéseket nem elemezte, a hatalmi szándékot azonban mindenfajta módon keresztülverte. Zárógondolatként egyetlenegyet emelnék ki a kormányzat számára készült tanulmányból. A Kormány a Városépítészeti Tudományos Tervező Irodát kérte fel, hogy mondjon véleményt e rendezési elképzelésről. Természetesen a Kormány a megrendelő és a Kormány az, aki fizet - de sikerült is olyan tudományos testületet, tervezőintézetet találnia az előterjesztéshez, amely a szándékai szerinti megfogalmazásban válaszolt. Egy tervezőintézet szakvéleményének azt kellett volna tartalmaznia, hogy az üzemeltetési költség hányszorosa, ha a Várban lévő Sándor-palotában helyezkedik el mondjuk a kormányhivatal; azt kellett volna megfogalmaznia, hogy mekkora többletköltség az ottani szükséges telekommunikációs és más infrastruktúra kialakítása; azt kellett volna megfogalmaznia, hogy biztosíthatók-e a közlekedés normális viszonyai a budai Várban - ahol végre sikerült a közlekedés csúcspontjait kiiktatnunk, hiszen ma korlátozott a behajtási lehetőség -; azt kellett volna elmondani, hogy milyen módon lehet az infrastruktúrát kialakítani. E helyett az szerepel az előterjesztésben, egy tervezőintézet szakvéleményében, hogy a Kormány döntése lehetővé teszi a budai Vár történelmi jelentőségének és szerepének visszaállítását, a háborús műemléki sebhelyek begyógyítását a magyar államiság 1100 éves évfordulójára. Egy tervezőintézet tehát arról alkotott szakvéleményt, hogy a magyar kormányzás történelmi hagyományai visszaállításának történelmi jelentősége hogyan működik. Azt hiszem, hogy én ezt a Tudományos Akadémia illetékes szerveitől szívesen olvastam volna, hogyha nekik is ez a véleményük, egy tervezőintézettől azonban csak megrendelésre lehet ilyen szakvéleményt kapni, hiszen ez nyilvánvalóan nem tartozik a kompetenciájába. Szeretném tehát erre a kérdésre felhívni a figyelmet, felkérni a hatpárti egyeztetést, hogy lehetőség szerint ne támogassa, sőt, a további előkészítő munkák súlyos tízmillió forintos nagyságrendjeit, ha lehet, spórolja meg, és ha muszáj, akkor a pótköltségvetésben ezt más célra fordítsuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)