PAP ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Csak igen röviden kívánok néhány szót mondani. Miért nincsenek igazából kétségeim afelől, hogy ezt a határozatot meg szabad hoznunk. Néhány gondolatot arról, hogy mi volt az előzménye. Született egy bizonyos kormányhatározat, amely először titkos volt, később az ideiglenes bizottság elé terjesztette a Kormány - előbb bizalmasan, majd nyilvánosságra hozta. Ez a határozat rendkívüli utat járt be annyiban, amennyiben a Kormány nem hajtotta végre. Ha a Kormány oldaláról határozott lett volna az álláspont, és egészen biztosak lettek volnak a Kormány illetékesei abban, hogy ezt a határozatot végre kell hajtani, akkor végre is hajtották volna. Azonban igen bölcsen - érezve a kérdésnek minden hátrányát és rendkívüli kényességét - a Parlament elé terjesztették, és lehetőséget adtak arra, hogy többek között ez a vita itt most kibontakozzék, és majdani álláspontunk megerősödve képviseltethessék úgy a nemzetközi fórumokon, mint a hazai közvélemény előtt. Az igazi aggály abban áll, hogy ezzel a vitával, illetve a különböző döntési lehetőségek közötti vita időt rabló tényezőinél fogva, vajon valóban mennyit veszítünk, részben a presztízsünkből, a tárgyalási pozícióinkból mennyit veszítünk és mennyit veszít a Szigetköz ez alatt az idő alatt, túléli- e azt a vízszegény időszakot, amelyet a mostani állapot jelent. Ebből a tekintetből mindenképpen sietős a dolgunk. Azonban ha a Kormány egyik része által tájékoztatásunkra eddig elküldött anyagokat megfigyeljük, azokban meglehetősen kevés objektív adat találtatik. Éspedig nem tudjuk pontosan megállapítani azt, hogy a célzott műszaki megoldások mennyibe kerülnek. Erre vonatkozóan rendkívül ellentmondásos véleményeket lehet találni. Tehát nem tudjuk, hogy mibe kerül az, amit végre akarunk hajtani. Itt bizonyos ötös skála szerinti osztályozásokat kaptunk; még egy laikus testület számára sem elfogadható indok, hogy egy egyes pontot én elfogadjak arra, hogy ez a legjobb megoldás. Nem tudom, hogy ténylegesen hány tíz-, hány százmillió forintot visz el. A tényleges hozadéka nem ismert. Szakértői vélemények alapján sem tudható pontosan, hogy egyik vagy másik műszaki megoldás, amely a vízduzzasztásra vonatkozik, pontosan milyen területet nedvesítene, milyen hozadéka volna ennek a Szigetköz javára. Erre vonatkozólag ugyancsak ellentmondásos vagy semmilyen véleményeket sem kaptunk. Ugyancsak meglepő és igazából azt hiszem, nem elfogadható egy valamennyire objektivitást célul tűző bizottság vagy vizsgáló személy számára, hogyha műszaki megoldások mellett érvelő, valójában nem szakemberek külpolitikai vagy nemzetközi jogi érvelést is hallatnak, tehát amikor vízügyi szakemberek szájából hallunk külpolitikai érveket vagy viszont, tudva persze azt, hogy a Parlament laikus bizottság lévén végeredményben kényszerűségből kénytelen belemenni a legkülönfélébb megoldásokba és a legkülönfélébb megközelítési módokba. Tehát mindezen tényezőket figyelembe véve valóban elmondhatjuk azt, hogy jelenleg nem tisztázott a helyzet. Nem tisztázott a bizonyos vonatkozása mentén lejjebb építendő és a Kormány által megcélzott vízküszöb megépítésének az indokoltsága sem. További vizsgálódások is szükségesek ahhoz, hogy a többi műszaki megoldás között válasszunk. (19.20) Én azt hiszem, azon a rövid távon, amely addig terjed, amíg sikerül a szlovák féllel megállapodnunk - hogy legalábbis a korábbi, Európa Parlament által javasolt kétharmados megosztásnak megfelelően megkapjuk azt a vízmennyiséget, amire nagyon nagy szükségünk van -, én úgy vélem, hogy ez a megállapodás rövid időn belül elérhető. Számomra eddig még - tudván azt, hogy itt nagyon nagy szükség van a vízre, a Szigetközben - egyik műszaki megoldás sem indokolt olyan sietséget, amely miatt megkérdőjelezhető lenne ennek a vitának a szükségszerűsége és az azonnali döntés bizonyos halasztásának indokoltsága. Egyelőre köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.