DR. HORVÁTH TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bős-nagymarosi kérdéskör súlyos problémája valójában öszszetett, komplex kérdés. Számos ökológiai, nemzetközi jogi és más érvek csapnak össze ennek a vitatásánál. Jómagam ennek a vitának csak néhány aspektusához szeretnék hozzászólni, hiszen nem tartom magamat olyan szakembernek, és nincs akkora rálátásom, hogy a kérdéskör valamennyi részét egyaránt helytállóan meg tudjam ítélni. Ilkei Csaba említette az imént, hogy olyan megoldásokat kellene keresni a Szigetközben a vízpótlással kapcsolatban, amely nem fogja növelni az állampolgárok terheit, ugyanis ő úgy vélekedett, hogy a Kormány által javasolt és tervezett megoldás ehhez fog hozzájárulni. Nos, az állampolgárok terheiről csak annyit, hogy a Szigetközről tudvalévő, hogy egy nagyon értékes mezőgazdasági kultúrával rendelkező terület, számos olyan zöldségfélét és mezőgazdasági terméket, gyümölcsöt termesztenek ezen a vidéken, hagyományosan, melyek nagyon vízigényesek, és ez a fejlett mezőgazdasági kultúrájú terület jelentős eltartóképességet nyújtott ennek a vidéknek a lakosságára, jelentős megélhetési forrást. Ma a helyzet az, hogy a mederáttöltés következtében a Szigetköz talajvízszintje 1-1,5 méter, helyenként, a középső és a felső Szigetközben lesüllyedt. Ezt a mezőgazdasági művelést ma már csak öntözéssel és a korábban fúrt csőkutak mélyítésével és a hagyományos felső vízadó rétegbe fúrt kutak mélyítésével lehet tovább folytatni, tehát a mezőgazdasági termelés költségesebbé vált, megdrágult, és ezt mind az ott élő emberek fizetik meg. (18.50) Szóltak az előttem szóló képviselőtársaim a csatornázás szükségességéről, hiszen ebben a helyzetben fokozott veszélynek lett kitéve az a talajvízkészlet, amely a Szigetköz alatt húzódik, és közép-európai méretekben is jelentős értéket képez. A szigetközi lakosság önerőből jelentős áldozatokat hozott az ivóvíz- csatornahálózat megépítésére, és reményeik szerint megkapják a Parlamenttől ez évben a céltámogatást, ugyancsak önerővel fognak hozzájárulni a szennyvíz- csatornahálózat megépítéséhez, ugyanis ennek a kettőnek a megépítése ökológiai és környezeti érdekek védelme érdekében elengedhetetlenül szükséges. Ennek a vitának egy nagyon fontos pontjára szeretnék utalni, arra a jogalakító tényre, amelyet a mederáttöltés, nevezetesen szlovák területen a C- változat megépítése idézett elő, és a vitában felvetődött, hogy a magyar Kormány által az 1843-as folyamkilométernél tervezett fenékküszöb megépítése ennek mintegy legalizálását és a szlovák tárgyalási pozíciónak a megerősítését jelenti. Kérem, az egyoldalú áttöltés szlovák részről jelentős részben megváltoztatja - álláspontom szerint - a korábbi szerződéses helyzetet, hiszen itt már nem az eredeti szerződés valamilyen további folytatásáról és a szerződéses feltételek betartásáról van szó, hanem itt egy kárhelyzet következett be. Magyar részről megfogalmazódott egy kárigény, amelyet majd - reményeink szerint - a hágai bíróság előtt a hágai bíróság döntése is megfogalmaz. Ehhez a kárigényhez azonban szorosan csatlakozik az a nemzetközi jogban is ismert elv, hogy a károsult részéről mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a fenyegető károsodás lehetőleg a legkisebb mértékben következzen be, tehát magyar oldalon egy kárenyhítési kötelezettség is fennáll. Nos, ennek a kárenyhítési kötelezettségnek a realizálását szolgálná ez a bizonyos, sokat vitatott vízpótlási megoldás, amelynél a korábban megépített és üzembe nem helyezett dunakiliti duzzasztómű is felhasználásra kerülne. S itt szeretném pontosítani az előttem szólókat, hogy itt nem üzembe helyezésről van szó. Üzembe helyezésről akkor eshetne szó, amennyiben mind műszaki, mind jogi paraméterek szerint az eredeti szerződéses állapotnak megfelelően használnák duzzasztásra a dunakiliti duzzasztómű létesítményeit. Itt a kárenyhítés és a vízpótlás, a mentettoldali mederágak feltöltése érdekében történik meg ennek a műszaki létesítmények a felhasználása, de hangsúlyozom, nem üzembe helyezése. Ha a kárenyhítést, a kárenyhítési kötelezettségnek való elégtételt feltételezem magyar részről, akkor ez mindenképpen jogszerűnek tekinthető, nem sérti a korábbi parlamenti és országgyűlési határozatokat sem. A másik hivatkozott érv, hogy ez a tervezett vízpótlási mód rontani fogja a hágai bíróság előtt a magyar pozíciókat, illetve azokat a tárgyalásokat, amelyeket a vízmegosztás érdekében a szlovák féllel folytatunk. Kérem, a helyzet az, hogy a tárgyalási pozíciónkat semmiképpen nem ronthatja ez a megoldás, amennyiben Magyarország annak a kárenyhítési kötelezettségének tesz eleget, amelyről az előbb is beszéltem, kárenyhítési kötelezettséggel terhelten. Ennek az elmulasztásával azonban nem szoríthatjuk rá a szlovák felet arra, hogy a londoni megállapodásnak és a későbbi kötelezettségvállalásának a vízpótlást illetően is eleget tegyen. Véleményem szerint jogi szempontból is tarthatatlanok ezek az érvelések, mivel az összegszerűségi érveinket és előterjesztési igényeinket is meghiúsíthatjuk a kármérséklés elmulasztásával a különböző nemzetközi fórumokon. Egyébként is ez az említett fenékküszöb egy provizórikus és mindenképpen ideiglenes megoldás. Hogyha tehát a hágai bíróság a magyar álláspontot fogadná el, és a Duna hajózási útvonala visszakerülne az eredeti mederbe, ez a megépített fenékküszöb semmiképpen sem lenne akadálya a hágai bíróság ítéletének. Nagyon fontos és lényeges szempont az, hogy ennek a vidéknek a lakossága, a szigetközi lakosság jogosan várja el a magyar Parlament részéről, jogosan várja el a magyar kormányzat részéről, hogy tőle telhetően, a korábbi parlamenti határozatoknak és a törvényes kereteknek megfelelően tegyen eleget a vízpótlási kötelezettségnek, hiszen a szlovák fél láthatóan nem tanúsít készséget arra, hogy a vízmegosztást illetően gyors megoldásra jusson a magyar féllel. Képviselőtársaim tájékoztatására szeretném még elmondani, hogy részt vettem ezen a délutánon az Európai Közösség vegyes bizottsága és a magyar Európa közösségi ügyek bizottsága együttes ülésén, ahol felhívtuk Európa parlamenti kollegáink figyelmét a vízmegosztás problematikájára, és kértük az Európa Parlament képviselőit, hogy ismételten tűzzék napirendre Bős-Nagymaros kérdését, a maguk eszközeivel próbálják a szlovák felet arra orientálni, hogy tegyen eleget korábbi kötelezettségvállalásainak. S el kell mondjam, az Európa Parlament jelen levő és Magyarországon tartózkodó képviselői nagyon nyitottnak mutatkoztak ebben a kérdésben, és reményeink szerint gyors lépést fognak az ügyben tenni. Képviselőtársaim figyelmét csak arra szeretném felhívni, hogy semmiképpen nem hagyhatjuk magára a Szigetközt ebben a vegetációs időszakban, hiszen komoly ökológiai károk fenyegetnek, és ezek elkerülése érdekében minden tőlünk telhetőt el kell követni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)