DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mélyen tisztelt Országgyűlés! 1991. február 5-én dr. Kelemen András, akkor még népjóléti államtitkár úr az időközben elhunyt boldog emlékezetű Borz Miklós független kisgazdapárti képviselőtársunknak a hadirokkantak, hadigondozottak helyzetéről benyújtott interpellációjára adott válaszában arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy a hadigondozottak - tehát a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák - embertelennek tekintendő hátrányos megkülönböztetésének rendezése tárgyában a minisztérium jogi főosztályát a joganyag átvizsgálásával és új jogszabály elkészítésével bízta meg. Borz Miklós képviselő úr remélte, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot nagy többséggel szavazza meg - mint ezt a Parlamenti Napló 5825. oldalán olvashatjuk. Tudomásom szerint a törvénytervezet elkészítésével az Országgyűlés honvédelmi bizottsága is egyetértett, de a szándékolt jogszabály máig nem készült el, holott az interpelláció elhangzása óta közel két és negyed év telt el. Megjegyezni kívánom, hogy ez év március 9-én elmondott interpellációjában Mádai Péter tisztelt képviselőtársam már sürgette az akkor már két éve megígért jogszabályt. Mádai Péter képviselő úr egyetlen ok miatt nem fogadta el Pusztai Erzsébet államtitkár asszony válaszát, mert nem kapott olyan határidőt, amely alatt a törvény elkészülne. Szerinte ez a törvény két hét alatt megfogalmazható lenne. Mádai képviselőtársam véleményét osztotta a Ház többsége is. Azóta ismét eltelt negyed esztendő, pedig az idős és beteg hadigondozottak tovább már nem várhatnak. A hadigondozottak ellátásáról szóló, ma is hatályba levő 1933. évi VII. törvénycikk részletesen rendelkezik a hadigondozottak, a hadirokkantak ügyéről. Ezt nem kívánom ismertetni. A törvény végrehajtását utóbb a gyakorlatban a második világháborút követő, a hadigondozottak ellátásáról 1967-től folyamatosan alkotott egészségügyi miniszteri utasítások és társadalombiztosítási rendeletek a politikai folyamatokban adott szempontok szerint szabályozták, nagyrészt kedvezőtlenebbül, mint az úgynevezett nemzeti gondozottak anyagi és egyéb kedvezményi ellátását. A kiegészítő, a hadigondozottak pénzellátásáról szóló 6/1992. számú kormányrendelet a háborús események áldozatairól való fokozottabb gondoskodást és gondozást ígéri, de a jogosultak körét szűkíti, azt csak a legalább 65%-os hadirokkantként és hadiözvegyként nyilvántartott hadigondozottakra korlátozza. A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének adatai szerint azonban a hadigondozási bizottságok nem működnek, és a 21/1967-es számú egészségügyi minisztériumi utasítás értelmében a hadigondozottak érdekképviselete az a hatóság lett, amely a kérelmeket elbírálja. (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az idő leteltére.) Ők a reményt vesztettek, diszkrimináltak. Jogállásuk rendezetlensége a politikai hatalommal szembeni bizalom megingását eredményezheti. Visszatérve az államtitkár úr 1991. február 5-én az Országgyűlésnek tett ígéretére, kérem a népjóléti miniszter urat+ (Az elnök ismét csenget.) + szorgalmazza az új, egységes jogszabálytervezet elkészítését, és egyidejűleg adja meg a törvényjavaslat benyújtásának várható idejét. Addig is, amíg ez elkövetkezik, méltányos lenne a 6/1992. számú kormányrendelet kiterjesztése az 50 és 25%-os hadirokkantakra is, és egyidejűleg a kiegészítő pénzellátás összegének felemelése legalább a nemzeti gondozotti ellátás szintjére. (Az elnök ismét csenget.) Javasoljuk, hogy a minisztérium a törvény-előkészítő munkába a hadigondozottak összes érdekvédelmi szervét vonja be. Köszönöm. (Taps.)