DR. ILKEI CSABA (független): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Május 20-án Kaposvárott a nemzetközi Dráva-konferencián a horvát környezetvédelmi miniszter személyes képviselője, Predrag Sibalic úr bejelentette, hogy a Horvát Parlament határozata értelmében négy vízilépcsőt fognak építeni a Dráván, így - említése szerint - Gyurgyevácnál, Barcsnál, Drávaszabolcsnál és Eszéknél, összesen 145 megawatt teljesítménnyel. (14.40) A termelt villamos energiából Horvátország 87,5, míg Magyarország 12,5%-ra lenne jogosult. A horvát fél az 1988-ban általunk még Jugoszláviával aláírt közös Dráva- hasznosítási szándéknyilatkozatot kész megállapodásnak tekinti, s noha sok tekintetben elutasítja az egykori Jugoszláviával való közösséget, az erőművek megépítése vonatkozásában a szándéknyilatkozat kizárólagos örökösének tartja magát, és többször is eltökéltségét hangsúlyozta a kivitelezést illetően. Szintén meglepő hír volt az említett konferencián, hogy a Vízügyi Tudományos Kutatóintézet a Phare program keretében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megrendelésére felmérést, tanulmányt készít a Dráva- partvidék környezeti állapotáról. Erről a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jelenlévő politikai államtitkára nem tudott. A Magyar Országgyűlés 1991-ben a 28. számú határozatával a Duna-Dráva nemzeti természetvédelmi park létrehozásáról határozott, ami kizárja a vízierőművek létesítését, melyhez egyébként sem fűződhet semmilyen nemzeti érdekünk, hisz csak károsodhatnának a Drávamente páratlan eredeti természeti értékei, veszélybe kerülhetne Somogy és Baranya felszín alatti ivóvízkincse. Köztudottan a kormány is a vízlépcső megépítése ellen foglalt állást. Mégis Predrag Sibalic úr május 20-án azt állította, hogy akkor Kaposvárott értesült először arról, hogy a magyar fél nem támogatja erőművek felépítését a Dráván. A KTM helyettes államtitkárának sajtónyilatkozata szerint - ez május 21-én a Magyar Hírlapban jelent meg, idézem - "...feltehetően a nehézkes diplomáciai kapcsolat miatt nem juthattak el a dokumentumok" a horvát félhez a magyar döntésről, ezért nem tudnak arról odaát. Tisztelt miniszter úr! Kérdéseim a következők: valójában miért nem tudott a horvát fél az egyértelmű magyar álláspontról? Milyen célból vizsgálja másfél éve a VITUKI a Dráva-partot, miért nem tudott erről a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium? Bős-Nagymaros megannyi súlyos és fájdalmas tapasztalata alapján mit kíván most tenni a kormányzat az erőműfelépítési tervekkel szemben? Felkészültek-e arra az eshetőségre, ha a szlovákokhoz hasonlóan kész tények elé állítanak minket? És végül: hogyan egyeztethető össze a vízierőművek építéséről folytatott bármilyen érdemi vagy udvariassági tárgyalás olyan, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezményekkel, mint amilyen például a biodiverzitásról Rio de Janeiróban vagy a vízi élőhelyek megőrzéséről az indiai Ramsarban megkötött, és ránk nézve kötelező érvényű dokumentumok? Örülnék, ha eloszlatna minden kétséget és találgatást miniszter úr szíves válaszával. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)