DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi általános vitát hallgatva, néha az volt a benyomásom, hogy olyan ez a vita, mint egy labdarúgó-mérkőzést követő vita, mert ehhez a kérdéshez mindenki ért. Azonban nem akarom azt mondani, hogy a tegnap elhangzott érvek nem tanúsítottak nagyfokú felelősségérzetet és szakértelmet. A tegnapi vita, a bősi vita rendezését szolgáló magyar-szlovák különmegállapodás vitája meggyőzően bizonyította, hogy az Országgyűlés nagyfokú felelősséget érez a vízlépcső és az ezzel összefüggő károk mielőbbi rendezése tekintetében, ügye iránt. Megállapítható volt, hogy a tisztelt Ház pártjai és a képviselők túlnyomó többsége egyetért a Ház elé terjesztett megállapodás megerősítésével, és hogy a képviselők általában osztják a Kormány azon nézetét, miszerint a jelen helyzetben a vízlépcsőügy rendezésének egyetlen járható útja a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti eljárás, illetve annak mielőbbi megkezdése. A tegnapi általános vita során számos olyan kérdés és aggodalom nyert megfogalmazást, amely nem kapcsolódott szorosan a külön megállapodás ratifikációs folyamatához, jobbára a Kormány és az Országgyűlés vízlépcső- politikáját érintette. Az itt elhangzott észrevételek többsége nem tartozik a külügyi tárca illetékességébe, ezért is a mostani alkalommal, a ratifikációs eljárás keretei között nem kívánok visszatérni érdemben az ezekkel kapcsolatban felvetett megjegyzésekre. Nem hiszem, hogy a tegnapi vagy a mai nap lenne alkalmas arra, hogy az Országgyűlés a maga nagy Bős-vitáját lefolytassa, azonban szükségesnek tartom, hogy erre a jövőben sor kerüljön. (17.40) Azt tartom célszerűnek, ha a vízlépcső témájával összefüggő egyéb kérdéseket a ratifikációtól elkülönítetten kezeljük. Szeretném aláhúzni, hogy a dokumentum elkészítésének időszakában a Kormány és az Országgyűlés között az érdemi kérdésekben folyamatos és mintaszerű egyeztetés zajlott. Ennek során az egyes pártok példamutatóan bizonyították, hogy különösen a feszült politikai időszakban, képesek a pártérdekek háttérbe szorításával felelős döntéseket hozni. Megjegyzem, hogy a dokumentum előkészületeinek koordinálását és - nemzetközi okmányról lévén szó - véglegesítését ugyan a Külügyminisztérium végezte, de a munkálatokba szükség szerint bevonta a kormányzat illetékes testületeit is, sőt, a kormányzaton kívül álló szakértőket is. A nemzetközi tárgyalások tapasztalatait összegezve természetesnek találom, hogy az irat elkészítésekor nem sikerült, nem lehetett a hazai gondolkodást hűen tükröző kifejezéseket és gondolatokat maradéktalanul belefoglalnunk ebbe a közös dokumentumba, amely egy kompromisszumos, a szlovák féllel kötött megállapodást tükröz. Szívesen láttuk volna például a határsértés kérdésének megfogalmazását a különmegállapodásban. Több más alkalommal is kompromisszumos megfogalmazásokra kényszerültünk: ezek főként szövegezési jellegűek voltak, nem javították a szöveg jogi minőségét, de nem érintettek tartalmi kérdéseket. Ezeknek a kompromisszumoknak a vállalását azonban elkerülhetetlennek tartottuk annak érdekében, hogy a bírósági eljárás mielőbb megkezdődhessék. Hangsúlyozni kívánom azonban itt is, hogy ezek az engedmények pozícióinkat érdemben a legkevésbé sem befolyásolták, és a bíróság elé kerülő periratokban e látszólagos kompromisszumokra tekintet nélkül, minden lehetőségünk meglesz érveink - köztük a határsértésre vonatkozók - szabad és korlátoktól mentes kifejtésére. Tisztelt Ház! A hazai és a nemzetközi jogi szakértők egybehangzó véleményének figyelembevételével is szeretnék hangot adni annak a meggyőződésemnek, hogy a dokumentum jelenlegi formájában elegendő mozgásteret biztosít érdekeink érvényesítésére, így a ratifikációs eljárás gyors lefolytatása nemzeti érdekeinket egyáltalában nem veszélyeztetné - ellenkezőleg: ennek elhúzódása okozna jelentős károkat. Kérem a tisztelt képviselőket, hogy a szavazáskor ezt vegyék figyelembe. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)