DR. PELCSINSZKI BOLESZLÁV (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Úgy érzem, Zsupos képviselőtársamnak csak részben van igaza. A kárpótlási törvény valóban úgy rendelkezik, hogy a kárpótlás révén földhöz jutott új földtulajdonosnak csak azokat a költségeket kell megtéríteni, amiket a szövetkezet saját beruházásként fordított a földterület értéknövelésére, és az állam ezzel szemben elengedi azokat a költségeket, amelyeket ő támogatásként juttatott a szövetkezetek számára. Ezzel szemben én úgy értelmezem a törvényt, hogy az átmeneti törvény, tehát a +92-es II. számú törvény a szövetkezet tulajdonába adja, illetőleg a szövetkezet vagyonaként tartja a továbbiakban számon mindazokat a támogatásokat, amelyeket az állam támogatásként nyújtott a szövetkezeteknek. Tehát a részarány-tulajdonosok esetében én úgy érzem - mivel ez már a szövetkezet saját vagyonaként szerepel -, az állam nem engedhette el ezeket a költségeket. Tehát a részarány-tulajdonosoknak jóval magasabb díjakat kell téríteniük. Így alakulhat ki olyan kusza helyzet például, hogy egy adott településen mondjuk a kárpótlás révén földhöz jutottak aranykoronánként mondjuk 600 forintot kell, hogy fizessenek, ezzel szemben, ha a szövetkezeti tagok ki akarják vinni a földjüket, akkor mondjuk 2000 forintot kell, hogy aranykoronánként fizessenek. (Taps.)