DR. BÖRÖCZ ISTVÁN előterjesztő: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két önálló törvényjavaslatot nyújtottam be az elmúlt hetek során, mindkettőt kivételes és sürgős tárgyalás keretében tűzte napirendjére a Ház. Az egyik törvényjavaslat kijelölt bizottsága a gazdasági bizottság volt. Ez az úgynevezett MRP törvényjavaslathoz benyújtott önálló indítványom volt, melyet múlt héten kedden az Országgyűlés elfogadott. Azért említem ezt, mert a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, amelyik a pénzintézeti törvényhez kíván egy módosítást benyújtva elfogadtatni, teljesen rokon és szerves egészet képez az egy héttel ezelőtt tárgyalt, illetve elfogadott törvényjavaslattal. Mint ahogy a két törvényjavaslat napirendre tűzése időpontjában jeleztem, ismét hivatkozni kívánok arra, hogy nem sokkal ezelőtt, néhány hónapja a Kormány módosította az egzisztenciahitelről szóló kormányrendeletet. E rendelet keretében bizonyos feltételeket a vállalkozók, a befektetők számára kedvezőbbé tett. Ezek a kedvezőbb feltételek a futamidő, a türelmi idő és az úgynevezett saját erőforrás mértéke tekintetében nyilvánultak meg. Az volt a véleményem, mint ahogy sokaknak másoknak is, hogy itt egy egybefüggő rendszerről van szó, ami nem más, mint a befektetőknek nyújtott egyes pénzügyi kedvezmények a hazai privatizáció során. Még akkor is, ha különböző jogszabályokban, rendeletben, illetve törvényekben szerepelnek ezek a kedvezmények, ezek a feltételek, de egy koherens rendszert képeznek. Ha hozzányúlunk a rendszer egyik részéhez - amit például az egzisztenciahitelről lévén szó, egy kormányrendelet szabályoz -, akkor láncreakciószerűen mindenképpen célszerű az egész rendszert egy olyan módosítással egységbe hozni, hogy ne rivalizáljanak egymással ezek a különböző pénzügyi feltételek. A pénzintézeti törvényhez benyújtott módosító indítványom egyébként a tagsági jogokat megtestesítő értékpapíroknak az állami vagyonkezelő szervezet által történő értékesítése esetén - tehát kimondottan a privatizáció során történő értékesítése esetén - változtatná meg a bankok által nyújtható hitel mértékét, igazítva ezt az egy héttel ezelőtt elfogadott MRP-hez, illetve a még többször is jelzett E-hitelhez, mégpedig a jelenlegi 75%-hoz képest ez a hitel maximum 85% lenne. A költségvetési bizottság a múlt hét során megtárgyalta a törvényjavaslatot. Annak ellenére, hogy a Kormány jelen lévő képviselői némi technikai és általam is elfogadható és elfogadandó módosítás mellett támogatták a törvényjavaslatot és annak elfogadását, a költségvetési bizottság, ha szoros szavazással is, de leszavazta a törvényjavaslatot. Felmerültek bizonyos ellenérvek. Két ellenérv az, ami felmerült, de én egyiket sem tudom jelenleg igazán akceptálni. (18.20) (Tóth Sándor jegyzői székét Juhász Péter foglalja el.) Az egyik ellenérv az, hogy a hitel mértékének megnövelése - csak a lényegét említem ennek az ellenérvnek - bizonyos bankkockázatot növel. Banki finanszírozási szempontból nem szerencsés a nyújtható hitel mértékét a jelenleginél komolyabb mértékben megnövelni. Ez az érv elfogadható lenne akkor, ha már nem nyúlt volna hozzá a Kormány az egzisztenciahitel feltételeihez, és főképp ha nem fogadtuk volna el egy héttel ezelőtt az MRP- törvény módosítását. Most már úgy gondolom, hogy logikusan ezt a sort végig kell vinni. Ha ez az érv igazán megfontolandó és elfogadásra méltó súlyú érv lett volna, akkor ezt akkor kellett volna fölvetni és megfontolni, amikor a Kormány az E-hitel feltételeihez hozzányúlt. A másik, szintén nem jelentéktelen érv, hogy ilyen nagy horderejű, nagy fontosságú, nagy súlyú, komoly törvényhez, mint a pénzintézeti törvény, nem célszerű - úgymond - hetenként vagy sűrűbben hozzányúlni. Ezt teljes mértékben elfogadom és alátámasztom. Itt az önálló indítvány kapcsán azt vagyok kénytelen hangsúlyozni, hogy egy bizonyos szabályrend logikus végigfuttatása során az álláspontom szerint vagyunk kénytelenek most belenyúlni a pénzintézeti törvénybe, de csakis ebben az egy tekintetben és ebből az egy szempontból nézve. A magam részéről az előterjesztésemet befejezem, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a törvényjavaslatomat. (Taps.)