DR. SZABÓ IVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Az osztrák biztosítók magyar állampolgárokat érintő biztosítási tevékenysége már többször szerepelt a Parlament napirendjén. Engedjék meg ezért, hogy azonnal a tisztelt képviselő úr felvetette kérdések megválaszolására térjek rá. Az első kérdést illetőleg utalnom kell arra, hogy az osztrák biztosítók a Magyarországon, illetőleg Ausztriában bejegyzett ügynökökön keresztül 1989 óta terjesztik biztosításaikat. Az Ausztriában bejegyzett IVP Save Invest elnevezésű cég magyarországi kereskedelmi képviseletét 1992. április 7-én jegyezték be a cégnyilvántartásba, s tevékenysége a nyár elején vált figyelemre méltóvá. A Pénzügyminisztérium Állami Biztosításfelügyelete közvetlenül azonban nem avatkozhatott bele, mivel biztosítási tevékenység közvetítésére ez a cég sohasem kért engedélyt. Az első szóbeli, majd pedig írásbeli bejelentések ellenőrzése után az Állami Biztosításfelügyelet 1992. május 26-án jelezte a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának, hogy az IVP fénymásolattal is bizonyítottan engedély nélküli biztosításközvetítést folytat. Az NGKM 1992. június 24-én írott válaszlevelében jelezte, hogy a 3/1989. KEM rendelet 5. �-ának (2) bekezdése alapján csak akkor tudják visszavonni a bejegyzésről szóló határozatot, ha egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a levélben megjelölt cégek Magyarországon jogszabálysértő tevékenységet folytattak. Az Állami Biztosításfelügyelet 1992 nyarán az Országos Rendőr- főkapitánysággal és a Vám- és Pénzügyőrséggel együttműködve újabb vizsgálatot folytatott, begyűjtötte a szükséges bizonyítékokat, és átadta azokat az NGKM- nek. Az átadott dokumentumok alapján az NGKM 1992. november 8-án kelt határozatával törölte az IVP képviseletet a cégnyilvántartásból, és visszavonta az iroda megnyitásához adott hozzájárulást. Az államapparátus különböző intézményeinek összehangolt intézkedései alapján tehát 5 hónap alatt sikerült feltárni és bizonyítékokkal alátámasztottan intézkedni az IVP Save Invest jogszabálysértő tevékenységéről. Ilyen jellegű ügyben ezt az időtartamot a magam részéről nagyon is kedvező időtartamnak és rövidnek ítélem. A képviselő úr második kérdésére sajnos kénytelen vagyok tudatosan leegyszerűsített választ adni. A Kormány lényegében a következő két ok miatt nem tudta rendezni eddig az ügyet. 1. A biztosítási szerződést aláíró állampolgáraink sajnos önmagukat is jogilag igen kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Önként vállalták ugyanis az osztrák polgári jog, illetve az ottani biztosításfelügyeleti jog hatálya alá való bekerülésüket. Könnyen belátható, hogy egyetlen magyar kormányzati intézménynek sincs joga arra, hogy érvényesnek minősített szerződések felbontására kényszerítsen rá bármely, Ausztria területén bejegyzett biztosítót. 2. A szerződések módosítása csak akkor valósulhat meg, ha a magyar biztosított írásos kérelmére az osztrák biztosító, továbbá a két ország illetékes hatóságai is írásban is egyetértenek az átalakítással. (15.10) A magyar Kormány, illetve általa a megoldás előkészítésével megbízott Állami Biztosításfelügyelet taktikája ilyen jogilag és pénzügyileg behatárolt feltételek között kizárólag az lehetett, hogy az ösztönzés és az erkölcsi nyomás eszközeit vegyítve megkíséreljen meggyőzni minden érdekelt felet: az Ausztriában való pénzgyümölcsöztetés hasznánál is fontosabb érdekek szólnak a szerződések módosítása mellett. Örömmel kell korrigálnom a képviselő úr kérdésfeltevését. Az elmúlt év folyamán az 5 érintett biztosító közül 2 ugyanis már belátta a magyar javaslat előnyeit, tevékenységét önként megszüntette, a meglevő biztosítási állományát pedig részben visszavásárolta, részben a magyarországi fiókjaira átruházta. S anélkül, hogy túlzott illúziókat keltenék, örömmel tájékoztatom a Parlamentet, hogy további 2 osztrák biztosító is belátta a magyar fél érvelésének ésszerűségét és írásban jelezte a jelenlegi helyzet megoldásában való készségét és érdekeltségét. Így napjainkban a két nyelven megfogalmazást nyerő megállapodástervezetekről folyik a bonyolult jogi és biztosítástechnikai vita. A körvonalazódó megállapodás lényege az, hogy a biztosítási szerződésállomány és a hozzá tartozó díjtartalék kerüljön át a Magyarország területén működő biztosítókhoz. Így a szerződések az érvényes magyar jogszabályoknak megfelelően folytathatók lesznek. A Kormány 1992 folyamán tehát 2 biztosítási szerződésnek az ügyét végleg és sikeresen rendezte és 2 további osztrák biztosítóval nagyrészt előkészítette a rendezést szolgáló megállapodástervezetet. A Kormány ugyanakkor felkészül 3-4 egyéb változattal arra az esetre is, ha egyrészt a tárgyalások végül is nem zárulnak megnyugtató megegyezéssel, másrészt, ha az 5. érintett osztrák biztosító nem kívánná elfogadni a javasolt megoldásokat. Tájékoztatásul közlöm, hogy a devizával ügyletelő biztosításközvetítők közül több mint 10-en már a bírói szakba kerültek, s körülbelül 50 személy ügye közvetlenül vádemelés előtt áll. A képviselő úr harmadik kérdésére szerencsére igen röviden tudok válaszolni. A Kormány közvetve már eddig is fel-, illetőleg elismerte, hogy az osztrák biztosítóknak a magyarországi jogszabályok megsértésére ösztönző tevékenysége ellen kezdettől fogva határozottabban kellett volna fellépni. Az Állami Biztosításfelügyelet vezetői posztján tavaly nyáron végrehajtott személyi változás egyik oka például éppen a keményebb és ugyanakkor rugalmasabb fellépés igénye volt. Az előző kérdésekre adott válaszokból kiderülhetett, a többféle módszert kombináló új taktikánk a magyar Kormány rendelkezésére álló jogi lehetőségekhez képest részben sikeresnek, részben pedig a jövőre vonatkozóan biztatónak bizonyult. Bizonyítható tehát: az államapparátus valamennyi intézménye a két szomszédos ország viszonyát már évek óta mérgező, az emberek tízezreinek sorsát befolyásoló ügy sikeres lezárására törekszik. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat és a tisztelt Házat, hogy az adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.)