DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Asszony! Természetesen a Munkaügyi Minisztérium sem negatív, sem pozitív toplistát nem tart számon a tárcához kérdést, illetőleg interpellációt intéző képviselőkről. S higgye el, hogy őszinte örömmel hallgatom azt, hogy immáron ön is izgul a katonai munkaszolgálatot töltöttek mikénti jogi megítélését illetően. Boldog lettem volna, ha ez jó néhány esztendővel korábban nyilvánult volna meg. (Taps a jobb oldalról.) Ami a kérdésre vonatkozó valóban szakmai és érdemi választ illeti, kétségtelen az a tény, hogy a 174/+92-es kormányrendelet a munkaviszonyban töltött időt, mint jogi fogalmat kezeli, sőt szabályozás tárgyává teszi. Kétségtelen az is, hogy 1992. július 1., az új Munka Törvénykönyve hatálybalépése után a munkaviszonyban töltött időnek, mint egységes és jogilag zárt fogalomnak a kezelése megszűnt, hiszen a Munka Törvénykönyve, illetőleg a közalkalmazottakról, köztisztviselőkről szóló törvény más-más módon közelít az említett jogintézményhez és fogalomhoz. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy ezt a fogalmat, a 174-es törvényben jelölt fogalmat az egyes törvények vonatkozásában differenciáltan kell vizsgálnunk. Arra azonban semmiképpen sem enged következteni ez a tény, hogy ettől ez a jogintézmény használhatatlan lenne a Munka Törvénykönyve hatálya alatt álló munkavállalók bizonyos csoportjára, vagy a közalkalmazotti törvény hatálya alatt álló közszolgálati jogviszonyban állókra. Nem igaz tehát az az állítás, hogy +92. július 1-je után csak és kizárólag a köztisztviselőkre lehetne alkalmazható ez a fogalom, mert mint egy-két konkrét példából érezhető lesz, ez változatlanul alkalmazható mind a közalkalmazottakra bizonyos vonatkozásban, mind pedig a Munka Törvénykönyv hatálya alatt álló munkavállalók meghatározott csoportjára. Nem beszélve arról, hogy önmagában az a tény, hogy egy fogalmat csak differenciáltan, egyes törvények tükrében, konkrét esetekre levetítve értelmezhetünk, nem jelenti ennek a fogalomnak adott esetben az alkalmazhatatlanságát, csupán egy bonyolultabb értelmezési folyamat révén juthatunk el a konkrét megoldásig. Ami a Munka Törvénykönyv hatálya alatt álló munkavállalók esetében jelenleg a munkaviszonyban töltött idő, csak mint a munkáltatónál eltöltött idő értelmezhető, tehát ha a munkaszolgálat nem a jelenleg is fennálló munkaviszonyt szakította meg, akkor nincs jelentősége a munkaviszonyban töltött idő számításának. Pozitív előjellel ugyanez a kijelentés természetesen azt jelenti, hogy a munkavállalók azon csoportjánál, ahol a jelenleg is folyamatban lévő munkaviszonyt szakította meg, ott természetszerűleg beszámít a munkaviszonyban töltött időbe a munkaszolgálat. (14.30) Ami a közalkalmazottakat illeti, a közalkalmazottak esetében a munkaszolgálat idejét, mint munkaviszonyban töltött időt, a közalkalmazott fizetési fokozata megállapításánál figyelembe kell venni, ha a közalkalmazott ez idő alatt már rendelkezett az előírt iskolai végzettséggel. Ezen túlmenően ugyancsak be kell számítani a munkaszolgálat idejét a költségvetési szervnél fennállt munkaviszony időtartamába, ha az a munkaszolgálat miatt szakadt meg. Érezhető tehát, hogy mind a Munka Törvénykönyv, mind a közalkalmazotti törvény hatálya alatt álló munkavállalóknál, illetőleg jogviszonyban állóknál vannak esetek, amikor ez alkalmazható. Ami a törvény várható módosítását illeti, én azt gondolom, hogy önmagában ez a tény a módosítást nem teszi szükségszerűvé, hanem pusztán a korábban már említett differenciált értelmezését a munkaviszonyban töltött időnek. Minderre tekintettel kérem a válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)