PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Külön köszönöm azt a lehetőséget, hogy az elmúlt hétről lehetőséget adtak, hogy erre a hétre halasszam a hozzászólásomat. Egy félreértés volt a részemről, a kiírt napirendből úgy éreztem, mintha nem zárnák le a vitát. Tekintettel arra, hogy Kupa miniszter úr, Török Ferenc és Dragon Pál képviselő urak hozzászólásukban számos kérdést érintettek már, amelyeket én el kívántam mondani, úgy érzem, hogy lényegesen rövidebbre foghatom a mondanivalómat az alappal kapcsolatban. Tulajdonképpen az alapvető kérdést, amit szeretnék felvetni, hogy feltétlenül ezen a módon kell-e rendezni a valóban fennálló és rendezésre szoruló problémát. Valóban szükség van-e arra, hogy alapot képezzünk, nem lenne-e célszerűbb két más megoldás közül választani, illetve a két másik megoldást is áttekinteni mint lehetőséget. Sem az expozéból, sem az előterjesztésből nem derült ki, hogy miért pont ezt az alapszerű kezelést tartotta célszerűnek a tárca. Tekintettel arra, hogy ez az adott pillanatban viszonylag nagy megterhelést jelent a költségvetésnek - tudomásom szerint az alap körülbelül 5 milliárd forintnyi indulótőkével rendelkezik -, helyes-e az, hogy 5 milliárd forinttal terheljük meg 1993-ra a költségvetést, avagy valamilyen más megoldás nem lenne-e jobb. Arról van ugyanis szó, hogy az 1991-ben módosított gépjármű-felelősségbiztosítási rendszer utóhatásait kell rendeznünk. Ezek az utóhatások két ponton jelentkeznek, részben a járadékos ügyek, amelyek várhatóan több évtizedre jelentenek feladatot a költségvetés számára, részben pedig a még el nem intézett egyedi biztosítási ügyek, ahol többnyire peres eljárások vagy más eljárások vannak folyamatban. Abban az esetben, ha a költségvetés egy olyan megoldáshoz nyúlna, hogy minden évben az évben aktuális mennyiségű összeget utalná ki erre a célra valamelyik lebonyolító szervezetnek, akkor 1993-ban ez kisebb terhet jelentene a költségvetésünknek, tehát lehetőséget biztosítana arra, hogy egy folyamatos - ugyan hosszú időre elhúzódó - finanszírozási modellben gondolkodjunk. A másik véglet az lehetne, ha megkísérelnénk rövid idő alatt az egész problémát megoldani. Tehát megkísérelnénk tőkésíteni a járadékokat, amit nem zár ki a jelenleg leírt rendszer, de nem kaptunk választ az expozéban arra, hogy van-e ilyen törekvés. A két véglet bemutatására, azt hiszem, szükség lett volna az előterjesztésben és az expozéban annak érdekében, hogy a Parlament megítélhesse, helyes-e az a megoldás, amelyet választottunk. Ez kompromisszumos megoldás, mind a két lehetőség benne van, de a kompromisszumos megoldás talán 1993 szempontjából nem tűnik optimálisnak. Másik megjegyzésem, amelyet szintén nagyon röviden mondanék el, hogy Török Ferenc képviselő úr felvetette azt, hogy az alap feltöltésére milyen módon került sor. Kérte, hogy ezt a kérdést válaszolja meg pénzügyminiszter úr annak érdekében, hogy tisztázni lehessen, mit is jelent az egyéb vagyon, amelyet a Hungária Biztosító az ÁFI-hoz átadott az alap feltöltése során. Tisztázni kéne, előttünk ez a kérdés nyitott. Ha választ kapunk a Pénzügyminisztériumtól, azt hiszem, akkor tisztábban láthatunk a szavazásokat illetően. Utolsó megjegyzésem mindössze annyi lenne, hogy a törvény áttekintése kapcsán élessé vált egy kérdés, amelyre szintén ki kéne térni a pénzügyminiszteri válaszban, a vita összefoglalójában. Az a kérdés tudniillik, hogy a biztosítási törvény hiányzik, nagyon hiányzik. Elsősorban az adott kérdés tekintetében a hiányt ott lehet érezni, hogy a járadékos ügyekben nincs meg a valorizáció. Nem látható be az, hogy a járadékok az inflációval párhuzamosan milyen mértékben kopnak el, és feltételezhető, hogy emberek, akik ezekből a járadékokból élnek, egyre rosszabbul, vagy talán nagyon nehezen fognak élni. Tehát ez egy kérdéskör, amit a biztosítási törvény megalkotásával összefüggésben a Parlamentnek rendeznie kellene. Kérem tehát a Pénzügyminisztériumot, hogy erre az ügyre, erre a kérdéskörre is adjon választ majd a zárszóban. Végül annyit jegyeznék meg, hogy benyújtottunk három módosító indítványt. Ezek talán a konstrukció lényegét nem érintik, mindössze egy tekintetben, de ez nem új, hiszen Török Ferenc képviselő úr ezt elmondotta a hozzászólásában, és - ismereteim szerint - benyújtotta módosító indítványaiban. Ez a kérdés pedig azt illeti, hogy gazdálkodhat-e, illetve milyen keretek között gazdálkodhat az alap a nála lévő pénzzel, tekintettel arra, hogy a járadékosok pénzének a veszélyeztetése, azt hiszem, nem lenne helyes. A kockázatvállalást itt csak nagyon korlátozott keretek között szabadna megengedni. Kérem, hogy ezt a módosítási indítványt támogassa a tisztelt Ház. Azt hiszem, hogy a jogosultak biztonságát a gazdálkodás korlátai itt jobban biztosítanák, mintha benne hagyjuk a lehetőséget a törvényben. Köszönöm szépen még egyszer, Elnök Úr, a lehetőséget. (Taps.)