TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Pontosan felolvasom, ahogy +92. november 25-én benyújtottam tisztelt miniszter úrhoz az interpellációt. Tisztelt Miniszter Úr! Amint a csatolt levelekből kitűnik, nem közvetlenül interpellációval kezdtem annak a panasznak az orvoslását, amelyet Komáromból juttattak el hozzám, s amely az alábbiakat tartalmazza: Komáromban értékesítik a korábban szovjetek által lakott lakásokat, ingatlanokat. A jövendő tulajdonosok a vásárlásnál kárpótlási jegyüket is igénybe kívánták venni, de ezt a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet mereven elutasította, mondván, hogy a törvény vonatkozó szakaszát a Pénzügyminisztérium másképpen értelmezi. Tisztelt Miniszter Úr! Idézem a törvény vonatkozó szakaszát, 7.� (2) bekezdés: "A kárpótlásra jogosult az e törvény alapján őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatja." Eddig az idézet. Különös módon a Pénzügyminisztérium levelezésében csak a mondat második felét idézte, illetve az államtitkári válasz már kitért arra is, hogy nekik bizony csak a jó magyar forint felel meg, mert ez nagyon kell a költségvetésnek. A költségvetés bevételi oldalának megerősítését én is roppant fontosnak tartom, de erre most nem térnék ki, mindenesetre megjegyzem a következőket: Miért e sajátos értelmezése a törvénynek, miért devalválja a Pénzügyminisztérium a kárpótlási jegyet, miért jó máshol a vagyonjegy? Például a szegedi Pick-részvény jegyzésénél is elfogadják, mint hírlik. Végül tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a Kárpótlási Hivatal egyetért az állampolgári szándékkal, és a törvényt a Pénzügyminisztériummal ellentétes módon értelmezi. Hozzá kell tennem, hogy Komáromban a dolog már aktualitását vesztette, de egész biztos, hogy az országban rengeteg olyan ingatlan van, amit még most kivánnak értékesíteni. Várom szíves válaszát, miniszter úr!