DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Ház! Részletes vita lévén, ezekkel kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot elmondani néhány itt fölmerült részletet illetően, és olyan részletet illetően, amelyet magam is módosító javaslattal érintettem. Úgy gondolom, a bizottsági viták sokban javították a törvényjavaslatot. Ezt igen sok ponton lehetett érezni, és a magam jobbító szándékú javaslatait illetően is azt tapasztaltam és azt éreztem, hogy a Ház alapállásában nyitott volt ezek iránt a szándékok iránt. Javaslataimat egy igen jelentős részben mind a két bizottság támogatta. Más részeiben pedig - felhasználva a fölvetett gondolatokat - más és jobb, célszerűbb, hasznosabb formában terjesztettek elő módosító javaslatot a törvényhez. Így ezeket a hasznosított és más javaslatokba beépített, bedolgozott javaslataimat vissza is vontam. (15.40) Voltak olyan pontok is, vagy vannak olyan pontok is, ahol nem sikerült elfogadtatnom a törvényjavaslatban szereplő megoldásokkal szembeni fenntartásaimat. Bár itt is el kell mondanom, hogy a javaslat-felvetéseimet nem érzem hiábavalónak, mert mind a két bizottság a felvetett problémákat újra megvizsgálta, és az eredeti törvényszöveg-tervezethez képest más normaszöveget, más szabályrendszert dolgoztak ki a bizottságok. Láthatólag tehát itt is volt és van egy törekvés arra, hogy működőképesebbé és jobbá tegyük a törvényt. Különböző kérdésekről lehetne itt beszélni, de nem kívánok olyan részletekbe bocsátkozni, amelyeket már érintettem. A kuratóriummal kapcsolatos kérdést érintettem az általános vitában. A kinevezési törvénnyel kapcsolatos kérdések körét sajátos módon nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, hanem a múlt héten a köztársasági elnök úr törvényjavaslatával kapcsolatosan érintettem, de úgy gondolom, a téma annyira ennek a törvénynek a kérdése, és ez olyan közel elhangzó felszólalásom volt, hogy felesleges időtöltés lenne megismételni ezeket az érveket. Csak utalásként hivatkozom az elmondottakra, Haraszti képviselőtársam korábbi felszólalására válaszként. Változatlanul nem érzem aggálymentesnek a felügyelőbizottságok kérdésével kapcsolatos megoldást sem. Mégis itt, amit a részletes vitában kiemelnék, az két kérdés. Röviden két olyan kérdés, amiben látok nyitottságot, de még mindig nem teljes elfogadásra készséget. Az egyik a felügyelőbizottságban az egyházak képviseletének a kérdése, a másik pedig a kiskorúak erkölcsi, szellemi fejlődésének az ügye. Az előző kérdés tekintetében én kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy vegye fontolóra javaslatomat, amely az eredeti előterjesztéssel szemben - ahol az szerepel, hogy az egyházakat a felügyelőbizottságban három személy képviselné, egy személy a katolikus egyházat, egy személy a protestáns egyházakat és az izraelita és az unitárius egyházakat együtt, míg egy további személy az előbb nem említett egyházakat -, ezzel a javaslattal szemben az egyházak nagyobb súlyú jelenléte, arányosabb képviselete, és egyszerre való sokszínűbb képviselete érdekében egy olyan javaslattal éltem, hogy a katolikus egyházat a katolikus püspöki kar által delegált három személy, a protestáns egyházakat és a velük együtt ebben a kérdéskörben delegáló izraelita és unitárius egyházat összesen két tag képviselje, és az előbb nem említett egyházakon túl lévő felekezeteket pedig egy. Úgy érzem, ez a hívőket, a hívők közösségeit, a hívő társadalmat és az egyházakat arányosabban, jobban, színesebben és komplexebben képviselné. Kérem az igen tisztelt Országgyűlést - a kulturális bizottság ugyanis nem támogatta a javaslatot, az alkotmányügyi bizottság viszont igen -, hogy adják meg ezt a támogatást. Úgy hiszem, hogy javulna az a munka és az a tevékenység, az a működés, aminek az előmozdítása érdekében ezt a javaslatot előterjesztettem. A másik pedig a kiskorúak erkölcsi-szellemi fejlődésének a védelme. A törvényjavaslat tartalmaz egy általános szabályt, ami nagyjában-egészében megfogalmazza azt az igényt, hogy a médiák műsoránál különös gonddal kell eljárni a fiatalok megfelelő fejlődésére és az ehhez fűződő érdekekre. Én azonban úgy éreztem és úgy érzem most is, hogy ez a megfogalmazás nem eléggé markáns, túlzottan tág, voltaképpen csak egy irányvonalat mutat, egy helyes irányvonalat nyilván, de a fiatal korosztály, a jövő generációjának az egészséges szellemi-erkölcsi fejlődése érdekében ennél többet kell tennünk. E tekintetben kétváltozatú módosító javaslatom van. Az egyik egyszerűen a műsoridő oldaláról közelítené a kérdést, és a nappali műsoridőből kiiktatni javasolná azokat a műsorokat, amelyek ártalmasak lehetnek a fiatalok fejlődésére. Egy másik megközelítés, a B-változat szerinti javaslatom nem kifejezetten ilyen megfogalmazásban kívánja szabályozni ezt a kérdést, hanem rábízná a közoktatásügyi miniszterre a szükséges részletes szabályok megállapítását, amely a médiák működése szempontjából a fiatalok erkölcsi és szellemi fejlődését biztosítaná. Úgy hiszem, ez is egy olyan kérdés, ahol oda kell figyelnünk, és ahol felelősséggel tartozunk a jövő generációjának a fejlődése tekintetében magunk is abban, hogy miképp tudjuk ezt előremozdítani és megfelelően szolgálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)