DR. BÍRÓ FERENC (MDF): Tisztelt Államtitkár Asszony! Gyakorló orvos lévén az elmúlt hónapok során úgy hozta a sors, hogy két betegem is szívműtétre vár. Ők olyan súlyos koszorúér-szűkületben szenvednek, hogy rajtuk csak a műtét segíthet. Orvosként tudom azt is, hogy Magyarországon évente 6-8 ezer betegen lehetne segíteni, ha történetesen lenne rá diagnosztikus és műtéti kapacitás, valamint mind fedezhetőek lennének az ilyen műtétek óriási költségei. Jelenleg a magyar szívsebészeti intézetek évente mintegy 2000-2500 szívműtétet képesek elvégezni. A szerencsés betegeknek, akiket megműtöttek, várhatóan életük jelentősen meghosszabbodik, és életminőségük is javul. Érthetetlen volt ezért számomra, hogy a szűk műtéti kapacitás ellenére miért álltak le a szívműtétek az Orvostovábbképző Egyetem szívsebészeti klinikáján. Még megdöbbentőbb volt azonban számomra a hevenyészett tájékozódás eredménye. Annak ellenére, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóság az eddig is tételesen finanszírozott szívműtétekre a pénzt mind ez idáig biztosította, az Orvostovábbképző Egyetem számomra ismeretlen illetékesei a szívsebészeti klinika vezetőinek időbeli jelzései ellenére sem biztosították a szívműtétek végzéséhez nélkülözhetetlen eszközöket. Ennek következtében az Orvostovábbképző Egyetemen több mint három hete szünetelnek a szívműtétek. A reménykedő súlyos szívbetegek pedig várják a megváltó műtétet, és közülük nem egy hal meg, vagy szenved súlyos szövődményt a műtét késedelmei miatt. Tisztelt Államtitkár Asszony! Betegeim és az összes műtétre váró beteg nevében kérdezem: hogyan történhetett ez meg, ki a felelős azért, hogy az amúgy is szűk keresztmetszetű coronariasebészet egyik jelentős intézményében nem végezhetik felelősségteljes munkájukat az ott dolgozó orvosok néhány ember presztízsérdeke vagy bűnös felelőtlensége miatt? Akik a reményt megölik, könnyen maguk is gyilkosokká válhatnak. Kérem válaszát. (Szórványos taps.)