VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban négy kérdésre kívánok válaszolni, úgy mint: milyen célokat tűzött maga elé a Kormány 1992-ben? Másodsorban: mit sikerült megvalósítani, melyek voltak a tényleges folyamatok? Harmadsorban: milyen célokat tűz ki a Kormány 1993-ra? S végül arra a kérdésre kívánok felelni: megalapozottak-e ezek a célok, a FIDESZ véleménye szerint mi várható? Elsőként tehát arról, milyen célokat tűzött maga elé a Kormány 1992-ben? A Kormány az 1992 gazdaságpolitika fő irányvonalaiként jelölte meg a jelenlegi gazdasági visszaesés megállítását, a gazdasági növekedés megindítását. 1992-re előrevetített prognózisában úgy vélte, lehetséges 1991-hez képest 0-2% közötti bruttó hazai terméknövekedés, megállítható az ipari termelés és a beruházások visszaesésének tendenciája. Azzal számolt, hogy továbbra is dinamikusan folytatódik a külföldi tőke Magyarországra áramlása, jelentős aktívumot ér el a folyó fizetési mérleg. A +92-es jóslatokban a Kormány a lakossági megtakarítások növekedése mellett reális célként feltételezte, hogyha csekély mértékben is, de nőni fog a fogyasztás, valamint csökken a munkanélküliség növekedési üteme, és 1992 végére a munkanélküliek száma nem haladja meg az 550 ezret. Mint a számokból is érzékelhető, a Kormány úgy kalkulált, hogy a visszaesés mélypontja 1991-ben volt, a gazdaság túljutott a válságon, és 1992-től egy növekedési pályára állhat rá az ország. 1992 novemberében azt kell megállapítanunk, hogy ez a prognózis nem reális alapokra épült. Az év folyamán a gazdaság legfontosabb mutatói továbbra is romlanak. Egyelőre semmi jele annak, hogy a visszaesés véget ért volna. Nincsenek konkrét jelei annak, hogy a fellendülés megindult volna vagy a közeljövőben várható lenne. A részeredményekből egyelőre annyit állapíthatunk meg, hogy csak a visszaesés üteme lassult. Tisztelt Ház! Természetesen nem állítja senki sem azt, hogy csak negatív tendenciák érvényesültek az év folyamán. Vannak olyan elemek, amelyek kedvezően alakultak, ilyen például a csökkenő infláció, a külkereskedelmi és a fizetési mérleg alakulása, a növekvő devizatartalék-állomány. Ezek kétségkívül pozitív tényezők, ám erősen kifogásolható, ha a prognózisok kizárólag ezekre az adatokra, tendenciákra épülnek. Veszélyesnek tartottuk ezt tavaly, erre többször felhívtuk a figyelmet, s veszélyesnek tartjuk az idén is. Ha ugyanis kicsit figyelmesebben a számok mögé nézünk, kedvezőtlen jeleket is tapasztalhatunk. Melyek ezek? Tegnap a pótköltségvetés vitájában már részletesen elemeztem, részletesen szóltam róla: ilyen kedvezőtlen tendenciának tartjuk a külföldi működőtőke beáramlásának lassulását. Nem vagyunk egyedül ezen az állásponton, a potenciálisan szóba jöhető országok száma nagy, nagyon komoly rivalizálás folyik ezek között az országok között, amit jelentősen befolyásolnak belső politikai események is. Kedvezőtlen tendenciának tartjuk, hogy a beruházások, amelyek a belföldi kereslet legfontosabb mutatószámai, továbbra is csökkennek, a folyó áron vett import 5,8%-kal csökkent az év első 8 hónapjában. Ezek nem utalnak arra, hogy a termelés felfutóban lenne. A Kormány prognózisának készítői bizonyára elgondolkodhatnának azon, hogy milyen ellentmondás húzódik meg a jelentős volumenben beáramló külföldi tőke s a beruházások alacsony szintje, illetve a csökkenő import között. A FIDESZ részéről újra fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a külföldi befektetők tényleges termelőberuházások helyett kivárnak, és a biztosabb pénzügyi befektetéseket választják. Említettem a lakosság 1992-re tervezett 1%-os fogyasztásnövekedését. 1992- ben a lakosság reáljövedelme körülbelül 3%-kal csökkent, és a fogyasztása ezt is meghaladóan 3 és fél, 4%-kal esett vissza. A kormányzat prognózisa azonban helytálló volt a lakossági megtakarítások tekintetében, hiszen a megtakarítási ráta a tavalyinál valamivel magasabb lesz. (10.30) Sajnos, a megtakarítások egyelőre a csillagászati méretű költségvetési hiány eltüntetését szolgálják; ahogy a pénzügyminiszter fogalmazta egyik nyilatkozatában: az állampapírokat viszik, mint a cukrot! Tisztelt Ház! 1992 eddigi folyamatait vizsgálva megállapíthatjuk - ha csak valamilyen csoda nem történik a hátralévő két hónapban -, hogy a recesszió folytatódik, a gazdasági válság általános, szinte minden területre kiterjedő. Az év egészét tekintve az ipari termelés közel 10%-kal, a mezőgazdaságé 20%- kal mérséklődik. Ezt javarészt a belső kereslet szűkülése okozta, de a mezőgazdaságban hozzájárult az ágazat politikai indíttatású átalakítása is. Csak a szolgáltató szféra néhány területén lehet bővülésre számítani, a többségében itt is visszaesésre kerül sor. 1992 végére a munkanélküliek száma megközelíti a 750 000-et, ami nagyon kemény szociális problémákat vet fel, és nagy terheket fog róni az államháztartásra. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az államháztartás pénzügyi helyzete hihetetlenül rossz, a hiány becslések szerint 250-290 milliárd forint körül várható. Az elmondottak következtében összességében a GDP a tervezett 0-2%-os növekedés helyett 1992-ben mintegy 5%-kal esett vissza. Ezek után lássuk, milyen célokat tűz ki a Kormány az 1993-as esztendőre? A beterjesztett költségvetési javaslat gazdaságpolitikai része újra a növekedési problémát járja körül. A Kormány szerint ma a fő gond a szabad felhasználású tőkék növekedést eredményező helyre való eljuttatása, amihez nincsenek meg a megfelelő körülmények. A javaslat - bár elismeri a feltételezettnél nagyobb visszaesést - mégis alapvetően optimista kilátásokat jósol 1993-ra. Az indokolásban szereplő privatizációra vonatkozó rész terjedelme azt sejteti: ebben komoly szerepet szánnak a privatizációs folyamatoknak. A Kormány által 1993-ra kialakított gazdaságpolitika fő tézisei a következők: l. mód nyílik a felhalmozás szintjének emelésére; 2. egyenrangú cél a belföldi kereslet bővítése és a kivitel növelése; 3. a növekedési folyamat magas költségvetési deficit mellett indulhat be. A Kormány ezeknek a téziseknek alapján fogalmazza meg +93-as céljait, amelyek összegezése négy fő feladat együttes kezelését tűzte ki célul: a növekedését, az inflációét, a külső egyensúlyét és a munkanélküliségét. Ez alapján fogalmazódnak meg a +93-as célkitűzések, a GDP 0-3%-os növekedése, a fogyasztói áremelkedés 16-19% közötti prognosztizálása, 2,6% körüli beruházásnövekedés, a lakossági fogyasztás szinten tartása, az életszínvonalhoz és a fogyasztáshoz kapcsolt költségvetési bevételek szerepének növelése. A törvényjavaslat szerint 1993-ra egyértelműen kitűzött gazdaságpolitikai cél a növekedés megindítása. A kérdés tehát ugyanaz, mint tavaly: reálisak-e ezek az elképzelések? Nos, a FIDESZ véleménye szerint nem! A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok és a vizsgált tendenciák alapján 1993-ban kisebb mértékben, de folytatódik a visszaesés, optimális esetben stagnálás várható. 1993-ban nem kezdődik el a remélt növekedési szakasz, és az államháztartás területén sem várható áttörés. A politikai elvárások és a gazdasági reálfolyamatok továbbra sem fognak azonos ütemben egymásba esni. Tisztelt Ház! Melyek azok a folyamatok, amelyek hatásaival 1993-ban feltétlenül számolni kell? Ahogy azt a beterjesztett anyag is elismeri, egyelőre nincs érdemi elmozdulás a belső gazdasági intézményi feltételekben. Az intézményi reformok megrekedtek, nem történt érdemi változás az államháztartás rendszerének megreformálásában. Továbbra sem látunk tiszta képet a privatizációs szándékokban, ezek meglehetősen zavarosak, áttekinthetetlenek. Utalhatunk itt a Vagyonpolitikai Irányelvek elhúzódására, vagy az állami tulajdont számtalan részre osztó, állami többségű rt.-kre. Csak elrettentő példaként hadd említsem meg, hogy az állami tulajdon 25%-a felett diszponáló rt. vezetője egy geológiai ügyekben meglehetősen jártas amerikai állampolgár lesz. Az általános bizonytalanság kiterjed a jogi és pénzügyi területekre is, értve ez alatt a szerződésbiztonságot is. A csőd- és a felszámolási eljárások hatásai még mindig nem kiszámíthatók; bizonytalan, mi fog ezen a területen történni? Valószínű, hogy a folyamat hatásai 1993-ra is elhúzódnak. A fordulat külső gazdasági feltételei is kedvezőtlenek. Kelet-Európában a miénkhez hasonló vagy mélyebb válság van, nyugaton az itteni nehézségek, valamint a saját problémák vonják el a figyelmet Magyarországról. Az EK- társulás, amelyről - reméljük - hamarosan dönteni fog az Országgyűlés, csak kismértékben változtathat ezen. Ellentmondásos az adórendszer átalakítása - kiszámíthatatlan, milyen hatással jár az ÁFA-módosítás főképp - a nagyon fontos mellékhatásokkal járó lakásépítésekre. Az adórendszer következetes megreformálásának hiánya nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy terjed az illegális és törvényellenes kijátszásra való törekvés. Az 1993-as költségvetési tervezet adatai alapján az államháztartás kiadásai meghaladják a GDP 74%-át. Az állam hihetetlen mértékű újraelosztó szerepet játszik, ezzel gyakorlatilag üres jelszóvá silányítva a piacgazdaság egyének kezdeményezésére építő jellegét. A Kormánynak fel kellene végre ismernie, hogy a kiadáscsökkentések radikális lefaragása nélkül nem tud érdemben adócsökkentést végrehajtani - ezzel csak rátelepszik a vállalkozásokra, amelyektől éppen a gazdasági növekedés megindítását reméli. Az államháztartás deficitje számításaink szerint tovább nő, a törvényjavaslat felülbecsüli az adómódosításokból származó várható bevételt. A Kormány állításával szemben igenis ennek a hiánynak a finanszírozása kiszorító hatással fog járni, a tartós válság következményeként nem biztos, hogy a lakossági megtakarítások ezen a szinten maradnak. Az idei év költségvetési hiánya elérheti a GDP 8-9%-át, a költségvetési hiány elsősorban a bevételek elmaradása miatt alakult ki, de hozzájárult a decentralizált alapok megnövekedett támogatásigénye is. A GDP csökkenése és az infláció mérséklése mellett ez a tendencia mindaddig fennmarad, amíg a Kormány nem kezd hozzá a kiadási oldal gyökeres átalakításához. Erre pedig 1993-ban semmilyen szándék nincs. A FIDESZ parlamenti frakciója úgy véli: a tartósan nagy államháztartási hiány hosszú távú válsághoz vezethet. Bármennyire fájdalmas, nincs más kiút: hozzá kell kezdeni az államháztartás reformjához, a társadalombiztosítási és az államigazgatási célú kiadások átalakításához! A Kormány ezt 1993-ban sem teszi meg. Ezzel véleményünk szerint az elkövetkezendő időszak tartalékait éli fel! - Köszönöm figyelmüket. (Taps.)