DR. ORBÁN VIKTOR, a FIDESZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Itt a szürke ősz és amint azt már megszoktuk, zúg az igazságtételi moraj, alacsonyan szállnak a médiaelnökök, mindenki tudhatja tehát széles e hazában, hogy napirenden a költségvetés, és a kormánykoalíció képviselői már megint nem akarják megszavazni saját kormányuk előterjesztését. Hangos csinnadrattától kísérve folynak az egységteremtő csuklógyakorlatok parlamenti körökben. Az Antall-kormány hivatali ideje alatt immár harmadik költségvetéséről kell elmondanunk a véleményünket. Harmadszor kell ismételten elmondanunk, hogy a költségvetés szerkezete elhibázott, hogy a bevételeket jócskán túlbecsülték, hogy a hiány mértékét ismét alábecsülték, hogy szövegezési trükkökkel próbálnak szabad kezet kapni a hiány korlátlan finanszírozására, hogy a Kormánynak nincs gazdaságpolitikája, és hogy éppen ezért alkalmatlan hivatala ellátására. (Seszták László: Mondjon le! - Derültség. - Egy taps a kormánypártok soraiból.) Tisztelt Ház! Szenteljünk néhány mondatot annak számbavételére, hogy milyen előjáték előzte meg a törvénytervezet benyújtását. Először is Kupa Mihály pénzügyminiszter úr megfenyegette a képviselőket, hogy lecsökkenti a fizetésüket, ha nem szavazzák meg a költségvetést. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Remek érv! Ha már elhangzott, a FIDESZ részéről támogatásunkról biztosíthatom az ötletet. Csak arra emlékeztetem a pénzügyminiszter urat, hogy a képviselők fizetése együtt mozog a miniszterekével, így csak akkor lehet csökkenteni, ha a kormánytagok is beljebb húzzák a nadrágszíjat. Szó ami szó, ez éppen rájuk férne! (Taps az ellenzék soraiban.) A költségvetést idén, okulván a tavalyi törvénysértés utáni vesszőfutásból, sikerült határidőre beterjeszteni. Olyannyira, hogy ez alatt a kormánypárti képviselők nem találtak módot arra, hogy megszavazzák az irányelveket. A kérdés már csak az, hogy az irányelvek híján mire épül a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetése? Három év MDF-es kormányzás után azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a költségvetési irányelvek meg nem szavazásával egy időben látszólag - persze attól teljesen függetlenül - kezdtek arról beszélni a kisgazda és kereszténydemokrata politikusok, hogy hatósági jogkört akarnak a földrendező bizottságoknak, illetve hogy az egyházi igények kielégítése érdekében ingatlanokat kell elvenni az önkormányzatoktól. (12.10) A KDNP és a kisgazdák folyamatos ráutaló magatartása jelzi, hogy ebben a formájában nem szavazzák meg a költségvetést. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy a kisgazdák sikeresen szorították sarokba a kormányt a kárpótlással, a KDNP pedig az oktatást több helyütt megbénító egyházi ingatlanreprivatizációval. Az már csak hab a tortán, hogy Kupa Mihály maga sem ért egyet az általa benyújtott költségvetés néhány tételével, mint ahogy a Pénzügyminisztérium egyik helyettes államtitkárával folytatott nyilvános pengeváltásából kiderült! Ez persze nem újdonság, hiszen a pénzügyminiszter úr hasonlóképpen vélekedett egyebek mellett a kárpótlásról és a világkiállításról is. Tisztelt Ház! Tavaly az 1992. évi költségvetés vitájában annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy az idei költségvetés hiánya messze meg fogja haladni a kormány által tervezett 70 milliárd forintot. Az idei év gazdasági folyamatai a kormány várakozásait messze alul múlták. Fel kell tennünk a költői kérdést, hogy mekkora hozzáértésre, mennyire megalapozott helyzetértékelésre vall az, ha egy hivatalban levő kormány éves költségvetésének hiánya majd háromszorosa lesz annak, mint amire számít, - mint amit az előzetes vitákban, sőt még sokáig a költségvetés összeomlása után is körömszakadtáig védelmez? Tekintettel arra, hogy gazdasági ügyekben a mellétrafálás az Antall-kormány életében már nem először fordul elő, érdemes röviden kitérnünk ennek okaira. Az állami költségvetés lényegében az éppen hatalmon levő párt vagy pártok gazdaságpolitikáról vallott nézeteinek tükre és egyben azok végső összegzése. Minél fésületlenebbek ezek az elképzelések - mint az Antall-kormány esetében - , annál zavarosabb, bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb az ezt megtestesítő költségvetés! A költségvetés használhatóságát alapvetően befolyásoló másik tényező pedig az, hogy mennyire megalapozott gazdasági előrejelzésekre épült. Lehet ugyanis egy kormánynak bármilyen tökéletesen végiggondolt gazdaságpolitikai programja, ha hibásnak bizonyuló várakozásokra épít, akkor költségvetése kártyavárként omlik össze. Nos - tisztelt Képviselőtársaim - sokadszor kell leszögeznünk: az Antall- kormánynak nincs épkézláb gazdaságpolitikája, reális gazdasági prognózisa pedig sose volt! A Kupa-program ugyan lehetett volna egy reális gazdaságpolitikai alapvetés, de - sajnos - sosem volt más, mint egy köteg sűrűn teleírt papírlap. Gyakorlatban folytatott gazdaságpolitikává azonban nem tudott válni - nem utolsósorban a Kormány erősebb tagjainak ellenállása miatt. Mi a tavalyi költségvetés vitájakor eltemettük a Kupa-programot, és ezt a pénzügyminiszter úr és önök - tisztelt kormánypárti képviselők - akkor kissé zokon vették. Amióta azonban néhány hete Kupa Mihály új, 3 éves konszolidációs programját meghirdette, már mindenki beláthatja, hogy nem a levegőbe beszéltünk. Ismerve azonban a Kormányon belüli viszonyokat, azt kell mondanunk, hogy semmivel sincs több garancia ezen újabb keletű elképzelés megvalósulására, mint a korábbi program sikerére, sőt úgy tűnik, hogy a beharangozott 3 éves program röpke másfél hónap alatt máris egy 2 éves tájékoztatóvá zsugorodott. Ami az 1993-ra szóló előrejelzéseket illeti, a megtermelt hazai termék 0-3%-os -, figyeljék kérem - az előterjesztés megfogalmazását idézem - ,,változást prognosztizál a Kormány!" Optimizmusát, sajnos - nem tudjuk osztani. Szerintünk ugyanis - noha a gazdasági visszaesés 1992-ben lassulni látszik -, egyre nyilvánvalóbb, hogy a hanyatlás mélypontját nem az idei év jelenti! A gazdasági összteljesítmény 1993-ban még nagy valószínűséggel csökkenni fog. A kormány feltehetően ismét arra számít, hogy az exportbevételek növekedése előbb-utóbb növelni fogja a hazai keresletet. Ez így is van, csakhogy ezt a hatást sokkal erősebbnek tűnő folyamatok ellentételezik; olyanok, mint például a vállalati szektor pénzügyi válsága, a gazdaság elavult szerkezete, a tulajdonváltást övező bizonytalanságok, közvetlenül pedig a hazai piac szűkülése. A belső okok mellett a külső feltételek sem kedveznek a gazdaság talpraállásának. Közép- és Kelet-Európa gazdasági és politikai feszültségei együtt jelentkeznek a nyugati gazdaságok elhúzódó visszaesésével. Megítélésünk szerint folytatódni fog az ipari termelés visszaesése. Ellentétben a kormányzat 0-3%-os növekedési jóslatával, számításaink szerint jövőre további termeléscsökkenés várható az iparban. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a Kormány tavaly is 0-3%-os növekedést jósolt, és csak idén nyáron vették észre, hogy 10% fölött lesz a viszszaesés. A mezőgazdasági termelés véleményünk szerint az 1992-ben várhatóan 13-18%- kal esik majd vissza. A +93-as csökkenés is igen jelentős lesz, valószínűleg meghaladja a 10%-ot, az agrárszektort ugyanis csak jövőre éri el ez a szerkezetváltás és pénzügyi váltás, amely az elmúlt évek során az ipari termelés rohamos leépüléséhez vezetett. Az egyébként elkerülhetetlen kedvezőtlen folyamatok hatását megsokszorozza a kárpótlás okozta zűrzavar. A Kormány mindezek ellenére számunkra kissé érthetetlen módon itt is csak néhány %-os viszszaesésre számít. Ugyanakkor a lakossági fogyasztás 1993-ban valószínűleg tovább csökken, a beruházások visszaesnek, vagy legjobb esetben az idei szinten maradnak majd. Megítélésünk szerint az infláció az utolsó negyedévben lassan növekedni fog. Ezt a kétkulcsos ÁFA-rendszer várható bevezetése miatti előrehozott vásárlások és az aszálykárok következtében megemelkedő élelmiszerárak okozzák majd. Mindezek eredményeképpen 1993-ban a fogyasztói árindex 22-25%-os emelkedése várható, szemben a kormányzat 20% körüli jóslatával. Egészében véve az a meggyőződésünk, hogy még nincsenek jelen a növekedés feltételei a magyar gazdaságban. A nemzetgazdaság megtermelt jövedelme 1993. végéig - noha lassuló ütemben - tovább fog csökkeni. Az előttünk fekvő költségvetésről tehát elmondhatjuk, hogy túlságosan derűlátóan ítéli meg a magyar gazdaság jövő évi folyamatait. Az Antall-kormány politika megfontolásokból ismét kozmetikázza a várható gazdasági folyamatokat. Ezzel megtéveszti az ország közvéleményét, és magát is a "nincs nagy baj, jól mennek a dolgok" vonzó, de olcsó illúziójában ringatja! A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy az állami adóbevételek több tízmilliárddal is elmaradhatnak a tervezettől. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az államháztartás átalakítása még mindig várat magára. A költségvetéshez mellékelt kormányzati tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy ez ügyben a Kormány fel kívánja gyorsítani tájékozódását. Szép és nemes célkitűzés ez egy kormánytól, amelyik már három éve kormányoz, és amelyik annak idején már választási programjában meghirdette az államháztartás reformját. A törvénytervezetben nyoma sincs az oktatási, egészségügyi, nyugdíj- és szociális ellátási rendszerek évek óta beígért reformjának. Mindössze a Jolly Jokernek szánt tájékoztató ígéri meg ismét mindezek valamikori megvalósítását. Márpedig enélkül esély sincs arra, hogy a költségvetési hiány növekedési ütemét lassítsuk, majd középtávon megállítsuk! Egyre reménytelenebbül görgetjük magunk előtt a rémisztő iramban duzzadó államadósságot. Ennek kamatterhei évről évre tízmilliárdokat vonnak el az égető szociális problémák megoldásától. Csupán az Antall-kormány ideje alatt felhalmozott hiány kamatainak fizetése 100 milliárd forintnyi kiadási többletet jelent 1993-ban! A miénkhez hasonlóan tartósan magas hiányra kevéssé fejlett országokban a dél-amerikai gazdaságok szolgálnak elrettentő példával; ott, ahol a kormányok a belföldi hitelezőkre támaszkodva kísérelték meg a túlköltekezést finanszírozni, az eredmény inflációs robbanás lett. Egy ilyen fejletlen szerkezetű gazdaság büntetlenül nem engedheti meg magának, hogy az állam ilyen mértékben költekezzék erején felül! Tisztelt Ház! Jobb helyeken, ha egy kormány kiemelt célokat hirdet meg, akkor azt költségvetésében érvényesíteni szokta. De ez - ki tudja miért? - ,,MDF-országban" nem így van! A mi kormányunk ugyanis az irányelvekben kiemelt ugyan bizonyos célokat - úgy, mint az oktatást, a szociális ellátást, a közrendet és a honvédelmet, valamint az infrastruktúrát -, de megkülönböztetett támogatást még ezeknek sem adott. Ami az infrastrukturális fejlesztéseket illeti 1993-ban 7,55 milliárd forinttal kevesebbet terveznek költeni, mint a +92-es előirányzat volt. Mivel az összes tervezet körülbelül kétharmada ráadásul már folyamatban levő beruházásokra megy el, új létesítményekre alig több mint 10 milliárd forintot lehet majd költeni. Figyelemreméltó, hogy a világkiállítással kapcsolatos munkálatokra a költségvetésből 13,7 milliárd forintot irányoztak elő - ez majdnem fele a 4 évre tervezett összes költségvetési tehervállalásnak. Mindezek fényében megerősítve látjuk olyan korábbi álláspontunkat, miszerint a világkiállítás olyan elhibázott állami nagyberuházás, amely nem az ország, mégcsak nem is Budapest, hanem a Kormányhoz közel álló vállalkozási körök, valamint a lebonyolítással megbízott bürokraták érdekeit szolgálja, és amelyeknek terheit az adófizetők még hosszú ideig fogják majd nyögni. (12.20) Hölgyeim és Uraim! A FIDESZ számára az oktatás mindig a legfontosabb ágazatok közé tartozott. Őszintén örültünk ezért, amikor a kiemelten támogatandó területek között fedeztük fel a tervezetben. Örömünk azonban csak ennek elolvasásáig tartott. A költségvetés oktatási előirányzatainak növekedése elmarad az infláció ütemétől, következésképpen az egy tanulóra jutó összeg valójában csökkenni fog. A helyzetet súlyosbítja az önkormányzatok forrásainak megkurtítása. A felsőoktatásban a tandíj bevezetését elhibázottnak tartjuk. Tandíjra szükség van, de csak akkor vezethető be, ha a Kormányzat képes biztosítani egy új ösztöndíjrendszert, valamint a hallgatók számára elérhető oktatási kölcsönöket. A mindenkit egyformán terhelő tandíjat ilyenformán valójában hallgatói fejadónak kell tekintenünk. Halaszthatatlannak látjuk, hogy a Kormány jelentős forrásokat különítsen el a szakképzés teljes átalakítására. Ma a szakoktatási intézményekből olyan ismeretekkel kerülnek ki a fiatalok, amelyek használhatatlanok a munkaerőpiacon, s így kis megszakítással lényegében az iskolából egyenesen az átképzőközpontokba kell masírozniuk. Határozott kormányzati fellépés nélkül ez a kényszerpálya nem számolható fel. A FIDESZ támogatja a rendőrség megerősítésének kormányzati szándékát. Megítélésünk szerint az ország jelenlegi helyzetében indokolt, hogy a rendőrség fejlesztését kiemelt fejlesztési célkitűzésként jelöljük meg. Tisztelt Ház! A közvéleménynek ezek után úgy tűnhet, mintha a Kormánynak nem lenne olyan célkitűzése, amelyhez megfelelő mennyiségű pénzt is rendel. Található azonban a költségvetésben egy olyan intézmény, amelynek támogatása a tavalyihoz képest 56%-kal növekedett. Az egyházakról van szó. Az Antall- kormány által az egyházaknak juttatott pénzeket természetesen a visszakapott, több milliárd forintos ingatlanvagyonon felül kell érteni. Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy röviden szóljak néhány szót az adókról. Nem fogadjuk el, hogy a Kormány a következő esztendőben az egymillió forint feletti jövedelmek 50%-os kulccsal történő megadóztatását tervezi. Az arányos közteherviselésre vonatkozó hivatkozást nevetségesnek tartjuk, hiszen az összes személyi jövedelemadó-bevétel 30%-át az adózók mintegy 4%-a fizeti. Ez a lépés a várható jövedelemeltitkolások miatt vélhetően nem növelni, hanem csökkenteni fogja a költségvetés bevételeit. A FIDESZ nem támogatja a kétkulcsos ÁFA tervezett bevezetését sem. Ennek nem elvi okai vannak. Abban az esetben, ha a kétkulcsos ÁFA bevezetése az adórendszer korszerűsítését szolgálná, frakciónk támogatná ezt a lépést. A Kormány szándékai azonban csak többletbevétel kisajtolását szolgálják. Ráadásul az ország mai helyzetében, amikor az elszegényedők száma rohamosan növekszik, s a középosztály egyre szélesebb rétegeit fenyegeti a lecsúszás veszélye, csak olyan Kormány és csak olyan Parlament kérhet még több tehervállalást polgáraitól, amely mindent megtett annak érdekében, hogy saját kiadásait a végsőkig megkurtítsa. Mondanom sem kell, hogy az MDF kormánya nem ilyen kormány. A kétkulcsos ÁFA bevezetése persze sokáig már nem lesz halogatható, de ezt a lakosságot végletekig megterhelő lépést csak egy olyan Kormány hajthatja majd végre, amely élvezi a polgárok bizalmát, amelynek elhiszik, hogy ez gazdaságilag szükségszerű. A FIDESZ az adórendszer érdemi átalakítását csak a kiadási oldalt is magában foglaló, átfogó államháztartási reform részeként tudja elképzelni. A lakás-ÁFA visszatérítésének a rendszer tisztaságára vonatkozó indokokkal történő eltörlése kétes őszinteségű lépés. A javasolt változtatás egyértelműen a fekete gazdaság kiterjedését növelné, hiszen a visszatérítés volt eddig is szinte a kizárólagos ösztönző ezen a nehezen ellenőrizhető területen a számlaadásra, aminek más adók szempontjából volt hozadéka. Amennyiben a Kormány ezt az intézkedést mégis bevezeti, akkor vegye figyelembe azt az irányelvek vitájában előterjesztett FIDESZ-es javaslatot, ami a fiatalok első lakáshoz juttatását segítené elő. Ellenezzük, hogy a Kormány a személyi jövedelemadónak csupán 30%-át akarja meghagyni az önkormányzatoknál az eddigi 50% helyett. Szükségesnek látjuk, hogy a települések egyre nagyobb mértékben támaszkodjanak a helyi adókra, de egy ilyen változás csak úgy történhet meg, ha ezzel párhuzamosan érezhetően csökkentik a központi adókat. Erről itt szó sincs. A Kormány ezzel az intézkedésével biztos bevételtől fosztja meg az önkormányzatokat, s amit ennek fejében felkínál, az részben bizonytalan, részben pedig megköti a gazdálkodásukat. Tisztelt Ház! Az Antall-kormány hivatali ideje alatt nem csökkent a gazdaságban az állam szerepe. A benyújtott törvénytervezet számainak áttanulmányozása után meg kell állapítanunk, hogy ezen a "nemes" hagyományon nem kíván a Kormány változtatni. Megjegyzem: a fejlett Nyugaton azt a kormányt, amelyik növeli az állami újraelosztás arányát, nem kereszténynek meg konzervatívnak, hanem baloldalinak, meg szocialistának hívják. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van ez.) Tisztelt Ház! Az eddig elmondottakból következik, hogy a költségvetés ismét kevesebb hiányt tervez a reálisan várhatónál. A kormányzat több illuzórikus bevétellel is számol. Ilyen elsősorban a tervek szerint 80 milliárd forint többletbevételt hozó kétkulcsos ÁFA. Ez az előirányzat nem számol az éppen a magasabb ÁFA miatt bekövetkező fogyasztáscsökkenéssel, az ÁFA-mentes csatornák növekedésével - lásd például a vám- és ÁFA-mentes MDF-piacokat -, továbbá nem számol a kétkulcsos áfa bevezetésének hírére előrehozott vásárlásokkal. Ugyancsak erősen túlméretezett a pénzintézetek adó- és osztalékbefizetéseinek előirányzata. Az idei nyolcmilliárd forinttal szemben 25 milliárdra számít a költségvetés, ami egyenesen nevetséges, ha arra gondolunk, hogy a bankok kockázati céltartalékaik emelésének kényszere miatt akár veszteségesek is lehetnek. Ismét túlzottak a várakozások az állami vagyon osztalékaként befizetett összegekkel, valamint a társaságiadó-bevételekkel kapcsolatban. Ez utóbbiból például az idén az első félévben az éves előirányzatnak mindössze egyharmada jött be. Szintén soknak bizonyulhat az összesen 37,5 milliárd forintnyi privatizációs bevétel-előirányzat. Ha a felsorolt bevételi kockázatokat összeadjuk, látható, hogy a tervezethez képest akár 50-100 milliárd forinttal is nőhet a hiány. Ezek után fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miképpen fedezhető az így előállt deficit. Az 1992-es évben a lakossági megtakarítások még elegendő forrással szolgáltak. Ezen források nélkül csak nagyságrendekkel nagyobb áldozatok árán menekülhettünk volna szorult helyzetünkből. Éppen ezért megdöbbentő számunkra, hogy az MDF egyik alkalmi gazdaságpolitikusa nem átallotta augusztus 20-ai ünnepi beszédében azt mondani, hogy a tőke bankokban hever, sunyin, kamatra várva. Ma nagy bajban lennénk, ha ez nem így történt volna. A mi gazdasági előrejelzéseink azt valószínűsítik, hogy a lakossági megtakarítások növekedése meg fog állni. Ennek az lehet az oka, hogy a bankok a betéti kamatokat jelentős mértékben leszállították, és figyelemre méltó, hogy eltűntek a pénzpiacról a kereskedelmi banki értékpapírok is. Fel kell tehát készülnünk arra - tisztelt hölgyeim és uraim -, hogy a költségvetési hiány fedezése együtt járhat az infláció ismételt felgyorsulásával, illetve további külföldi eladósodással. Tisztelt Ház! Kedvetlenül vágtunk bele immár a harmadik költségvetési vitába. Erre több okunk is volt. Amit most elmondtunk, azt már korábban is elmondtuk, nem is egyszer. Őszintén szólva mi unjuk a legjobban, hogy a lényeget tekintve ismételjük magunkat, hogy talán azt a benyomást keltjük, hogy nincsenek új ötleteink. De ez nem a mi hibánk. A forgatókönyvet a Kormány írja, a hoppmester szerepét pedig a pénzügyminiszter játssza el. Ezért arra kérjük a vita hűséges közönségét, hogy az unalmas előadásért ne tőlünk követelje vissza a pénzét. De kedvetlenek vagyunk azért is, mert azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy ezentúl majd minden másként lesz. Ma már semmi remény a változásra. Amikor ez a Kormány hivatalba lépett, tudhatta volna, hogy mi vár rá, milyen gazdasági csődöt hagytak rá örökül szocialista elődei. Hosszú ideig tartott, amíg felébredt és észrevette, mivel kellene megbirkóznia. Először fogalma sem volt, mit kellene tennie, majd amikor mégis kigondolt valamit, nem mert hozzálátni a teendőhöz. Ma pedig már nem akar csinálni semmit sem. Egyetlen célja van: a másnap túlélése. Az már kevésbé érdekli, hogy a társadalom hogyan fogja túlélni ezeket a másnapokat. A választások után még sokan bíztak a győztesekben, sok mindent elfogadtak volna tőlük, akár azt is, hogy áldozatot kell vállalni. Ám a társadalom hamar észrevette, hogy az áldozatoknak semmi értelme, mert a legfontosabb kérdésekben nem történik semmi. A Kormány tehetetlensége miatt fordult el oly sok ember a politikától, a Kormánytól és a Parlamenttől ezekben a hónapokban. Ma már a polgárok újra akarnak valamit a politikától. A többség egyszerűen meg akar szabadulni az MDF-kormánytól. Sajnos azonban a helyzet akkor sem lesz egy csapásra jobb, ha ez sikerül. Az elfecsérelt évek miatt egy új kormánynak kevesebb gazdaságpolitikai mozgástere lesz, mint az Antall-kormánynak volt 1990-ben. Ehhez a jelenlegi költségvetés is hozzájárul. A FIDESZ képviselői ezt a költségvetést már csak ezért sem tudják elfogadni. Azonban a kármentés kötelezettségéből fakadóan képviselőink be fogják terjeszteni módosító indítványainkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a FIDESZ padsoraiban.) (12.30)