KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr, Tisztelt Ház, Kedves Képviselőtársaim, akik még ebben a késői órában is kitartanak a vitában! A társasági adóról szóló törvényjavaslat esetében érdemes megvizsgálni azt, hogy tulajdonképpen mekkora "falat"-ról is van szó, úgymond idézőjelbe téve, mekkora tételt jelent a költségvetés finanszírozásánál ez a társasági adóról szóló törvény, illetve a társaságok adóbefizetése. Elmondhatjuk, hogy a társaságok adóbefizetése, illetve korábban a vállalkozói nyereségadónak nevezett befizetés reálértékben a +90-es 20%-ról ma már csak a költségvetés bevételének 6%-át teszi ki, ami - úgy is mondhatnám, hogy - tragikus csökkenés. Nyilván nem lehet normális az, hogy a gazdasági társaságok befizetései ily hihetetlen kis mértékben finanszírozzák a költségvetést. Ez utal arra, hogy milyen súlyos problémák vannak a magyar gazdaságban, a magyar gazdaság jövedelmezősége milyen kedvezőtlenül alakult, illetőleg arra az egyszerű tényre utal, hogy a magyar gazdaság folyamatosan zsugorodik, és ezen keresztül a társaságok adóbefizetései egyre csökkennek. Az előterjesztés, illetőleg a képviselőknek kiküldött segédlet, amit a Kormány volt szíves elküldeni, alapvetően 4 okban jelöli meg azokat a tényezőket, amelyek ezt a folyamatot befolyásolják, illetőleg meghatározzák. Az egyik maga, amiről én is szót ejtettem, a recesszió, a gazdaság zsugorodása eredményezi részben, hogy a társaságok adóbefizetései ilyen hihetetlen mértékben csökkennek. A másik ok az átalakulás tényével magyarázható. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági társaságok amikor átalakulnak, akkor egy csomó olyan költségük merül fel, amely csökkenti az eredményüket és ezen keresztül szintén csökken a költségvetési befizetésük. Hasonlóképpen korábban az átalakulás kapcsán a vagyonfelértékelés adómentes volt, és a vagyonfelértékelés az amortizáción keresztül jelentős adóalap-csökkenést idézett elő. A negyedik ok, amit felsorol a segédlet, az az, hogy az eltérő ütemű jövedelemszintkülönbség-növekedés és a termelői árnövekedés önmagában is az eredménycsökkenés irányába hatott. Ezek közül a tényezők közül a segédlet, illetőleg a törvény megfogalmazása és indoklása némiképpen rosszallással tekint a vállalkozókra, hiszen egész pontosan olyan megfogalmazással találkozhatunk, miszerint az adóalanyok számának növekedésével és a tulajdonosi érdek erősödésével a vállalkozások a kisebb eredmény kimutatására törekedtek és ezen keresztül az adóalapjukat tudták csökkenteni. Hozzáteszem, hogy az én értékelésem szerint számos olyan intézkedést hozott az Országgyűlés, illetve a Kormány 1992-ben, amely szintén a társasági adóbefizetések csökkentésének irányába hatott. Gondoljunk arra, hogy az általunk, illetőleg a Parlament többsége által elfogadott kényszertársaságosítás, amit annak idején az állam vállalkozói vagyonáról szóló törvényjavaslat keretében tárgyaltunk, az irányba hatott, hogy az előbb felvázolt folyamaton keresztül szinte minden állami tulajdonban lévő társaság tulajdonképpen elvesztette a kimutatott nyereségét, illetőleg értelemszerűen törekedett arra, hogy a nyereségét, illetőleg az eredményét csökkentse. Akkor, abban a vitában többen elmondták - nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is -, hogy ennek a költségvetési vonzata nem egészen világos, és nem lett volna szabad ezeket az intézkedéseket, illetőleg törvényeket úgy elfogadni, hogy nem tisztázzuk azt, hogy ez a költségvetés bevételeit hogy érinti, hozzáteszem, hogy ez még mind a mai napig nem világos, csak tippelni lehet azt, hogy a kényszertársaságosítás kapcsán kialakuló folyamatok mennyire fogják csökkenteni a +93-ban befizetésre kerülő társasági adót. Én szeretnék ezzel az egy üggyel kapcsolatban egy nagyon lényeges pontra rámutatni. Előtte én is szeretnék csatlakozni az előttem szólóhoz, nevezetesen igazából ez a törvény csak kisebb kiegészítéseket, pontosításokat tartalmaz, amelyekkel egyet lehet érteni, sőt támogatni lehet, nyilvánvalóan szükséges a kárpótlási törvényekkel és az egyéb törvényekkel összhangban levő új társasági formák bevezetése, illetve beemelése a társasági adóról szóló törvénybe, illetőleg szükséges bizonyos egyéb indítványok vagy törvényi meghatározások pontosítása, amiből kiderül, hogy a nem világos megfogalmazás, illetőleg a különböző értelmezés rendkívül tág teret nyit az adómegkerülési technikáknak. Tehát ezekkel egyet lehet érteni. Egy kritikus pontra szeretnék utalni, ami úgy szól: a 4. § (3) bekezdése s) pontjában a törvény azt a változtatást fogalmazza meg, miszerint a gazdasági társasági szövetkezetek átalakulása esetén ha a vagyont összességében felértékelik, a vagyonmérleg szerinti átértékelési különbözet az adózás előtti eredményt növeli, így az adóalapot növeli értelemszerűen. Ez lehet, hogy rövid távon növeli a költségvetés bevételeit, főleg hogyha azt tekintjük, hogy a kényszertársaságosítás kapcsán tömegesen kerül sor a szövetkezetek és a gazdasági társaságok átalakulására, ezzel párhuzamosan a vagyon felértékelésére. (21.40) Sőt, korábbi példák is utalnak arra - gondoljunk csak a Magyar Villamosművek Tröszt vagyonfelértékelésére -, hogy milyen költségvetési problémákat és bevételi elmaradásokat jelent, hogyha ezek a felértékelődések megtörténnek. Ugyanakkor el kell azt mondani, hogy ez vissza is üt, nem a költségvetésre, hanem egy bizonyos áttételen keresztül a költségvetésre, ugyanis nyilvánvaló, hogy ha egy társaság a kényszertársaságosítási törvény kapcsán átalakul, akkor a vagyonát fel kell értékelni, márpedig tudjuk, hogy a korábbi vagyonértékelési és nyilvántartási rendszerek Magyarországon milyen anomáliákat tartalmaznak. Ennek kapcsán óriási likvid pénztől fosztódik meg az a társaság, amely ily módon átalakul. Erre számos példát lehetne felsorolni a közelmúltból. Ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy a privatizációt ezen társaságok esetében nehezíti ez a megfogalmazás, és nem látszik az világosan, hogy a két ellentétes tényező merre fogja billenteni a mérleg nyelvét. Ezért azt hiszem, hogy ennél a pontnál a későbbiekben szükséges lenne módosító indítványokat beterjeszteni akkor, hogyha valamilyen modellszámítás alapján ki lehetne azt számolni, vagy meg lehetne jósolni, hogy vajon milyen veszteség éri a privatizáció menetét akkor, hogyha ezt az indítványt a Parlament elfogadja. Hozzáteszem, az az erős félelmem van, hogy ezt lehetetlenség megjósolni, illetőleg nem hiszem, hogy most olyan modellszámítások és adatok rendelkezésre állnak, amelyek ezt valamilyen módon ki tudják mutatni. Csak egy példát szeretnék mondani. Az állami gazdaságok átalakulása kapcsán - ez egy sokkal kisebb gazdasági társaságot érintő folyamat - sem tudta azt a Vagyonügynökség megjósolni, hogy a költségvetés milyen bevételekhez fog jutni annak kapcsán, hogy az állami gazdaságok vagyonát fel kell értékelni, és a könyv szerinti nyilvántartás és a felértékelt vagyon különbözetét az adóalap növelésére kell jóváírni. Tehát én azt az aggodalmamat szeretném kifejezni, hogy nagyon nehezen lehet megjósolni azt, hogy ez a két folyamat milyen közös eredőt eredményez. Ezen túlmenően tekintettel arra, hogy valóban rendkívül kicsi a költségvetés bevétele ebből az adóformából, igazából ez egy nagyon pici falat az adótörvények egészében, ugyanakkor értelemszerűen és teljesen természetesen foglalkoztatja ennek a társasági adóról szóló törvényjavaslatnak a sorsa a magyar gazdaság szereplőit, ezért azt hiszem, hogy habár ebben a késői órában került sor ennek a vitájára, azért elég jelentős visszhangot fog kiváltani néhány olyan intézkedés, amire én is megpróbáltam utalni. Köszönöm a szót. (Taps.)